Összeszólalkozott a Mi Hazánk sajtótájékoztatóján Székely Tamás, a vegyipari szakszervezeti szövetség (VDSZ) elnöke és Lantos János, a Mi Hazánk munkaügyi kabinetfelelőse a VDSZ székháza előtt, ahol Lantos épp Székely stratégiája ellen szólalt fel. A vita tárgya az volt, hogy előnyös-e a magyar dolgozóknak, ha a Fülöp-szigeteki vendégmunkásokat is szakszervezetbe tömörítik.
Lantos János az unalomig ismert etnicista-soviniszta álláspontot képviselte, mely szerint a vendégmunkások lenyomják a béreket, és – durván és leegyszerűsítve – különben is, pusztuljanak már innen az idegen elemek. A VDSZ, amely a múlt héten jelentette be, hogy a fülöp-szigeteki vendégmunkások megszervezésére indít programot, a Mi Hazánkkal szemben abból a belátásból indul ki, hogy a vendégmunkások megszervezése minden magyarországi dolgozó érdeke. A szakszervezeti szövetség elnöke elmondta,
nem szükségszerű és automatikus, hogy az importált dolgozókkal a munkáltatók lenyomják a helyi munkaerő bérét, ha és amennyiben a szakszervezet igyekszik betartatni az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét.
Valóban rossz irányba tereli az a hazai munkásság haragját, aki nem a munkáltatók, hanem a vendégmunkások ellenében tart sajtótájékoztatót. Hiszen épphogy a cégek nyomják le a béreket és nem az akármilyen bőrszínű dolgozóik. Teendőnk ezért a cégek hatalmával szemben van, nem a védtelen és kiszolgáltatott vendégmunkásokkal szemben. Lantos János vendégmunkások elleni uszítása tehát nem pusztán erkölcstelen és ízléstelen, de hasztalan is.
Az is nagy tévedés, hogy a vendégmunkások behozatalában szabad akarata lenne az egyébként idegengyűlöletéről híres magyar kormánynak. A magyar kormány a globális kapitalizmus kényszerű vastörvényei közt igyekszik versenyképes maradni, és ehhez olcsóbbnál olcsóbb munkaerőre van szüksége. A tőkés globalizáció szétfeszíti a nemzeti kereteket, és tehetetlenné teszi a nemzeti kormányokat, hacsak azok nem építenek ki saját gazdasági hátteret, azaz nem teremtenek új „nemzeti tőkésosztályt”, más szóval oligarchákat. A hivatásos politikusok mozgástere a gazdaságban ezért meglehetősen csekély. A gazdaságról nem a választások döntenek – ezt bizonyára a Világgazdasági Fórummal behatóan foglalkozó Toroczkai László is tudja. Emiatt
a gazdaság vastörvényeit csakis a dolgozók fordíthatják visszájukra, és ők is csak akkor, ha etnikai háttértől függetlenül és nemzetközileg szerveződnek.
A nemzeti ellenállás, amit a Mi Hazánk propagál, szalmaszál gyengeségű a nemzetközi cégekkel szemben.
A Székely-Lantos vita egy pontján maga Lantos vetette föl, hogy a magyarok is egyre nagyobb számban kénytelenek külföldön munkát vállalni. Ezzel újfent maga alatt vágta a fát, hiszen ő maga utalt rá, hogy egyre több magyar találja magát ugyanabban a helyzetben, amiben a hazánkba érkező Fülöp-szigetiek is. Milyen jó lenne, ha Nyugat-Európában is szakszervezeti tagok lehetnének a magyar vendégmunkások, nemdebár?
A vitában fölmerült az is, hogy, ha már egyszer olyan alacsony a magyar dolgozók szervezettsége, miért nem őket szervezi meg előbb a VDSZ? Maga a felvetés is fals, hamis feltételezésen alapul. A magyarországi szakszervezetek enerváltságának oka nem a szervezetlenség. Gyengeségük valódi oka, hogy legfőbb tevékenységük már nem a szakmák megszervezése, amint azt a nevük sugallja, hanem a kollektív szerződések megkötése. A kollektív szerződéseken keresztül másodrendű törvényhozókká degenerálta őket az állam, „szociális partnerekké”, és így aztán olyan bürokratákká, akik a dolgozók helyett döntenek és nem velük.
Vegyük például a 2021-es makói Continental-sztrájkot, amit Székely Tamás történetesen ellenzett. A sztrájk – melynek körülményeiről kétrészes riportban számoltam be – azért tört ki, mert a munkáltató egyoldalúan felmondta a kollektív szerződést. Nemsokára mégis új kollektív szerződés született, amellyel a Continental számos célját elérte, például megkönnyítette a hétvégi munkavégzést, rugalmasabbá tette a munkafeltételeket stb. A cég szempontjából a sztrájk mondhatni csupán egy apró kitérő volt a célhoz vezető úton. Egy szakmailag felkészült bürokrata, mint amilyen Székely Tamás is, talán letárgyalhatta volna az egészet előre, minden „hűhó” és felfordulás nélkül.
Csakhogy van az úgy, hogy a dolgozók akkor is sztrájkolni akarnak, ha kockázatos. Az önbecsülésért. Ezt a vegyipari szakszervezeti szövetség elnöke is megérthette volna. A vendégmunkásokkal kapcsolatban viszont maradéktalanul igaza van.
