A választások után a Szikra Mozgalom egy filmvetítéssel egybekötött beszélgetést szervezett gumiipari szakszervezeti tisztségviselőkkel. A szegedi eseményen szó volt a 2021-es sztrájkról a makói Continental-gyárban, a szakszervezetek viszonyáról a politikához és a baloldalhoz, valamint a Gumiipari Szövetség Mi Hazánkkal való kapcsolatáról is. A beszélgetésen súlyos vádak hangoztak el a Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségével (VDSz) szemben. Interjút készítettünk a szakszervezeti szövetség elnökével, Székely Tamással, hogy tisztázhassa ezeket a vádakat, és ha már nála jártunk, számos más fontos ügyre is rákérdeztünk: a pedagógussztrájkra, a 2012-es munka törvénykönyvére, a rabszolgatörvény elleni tüntetésekre, a szakszervezeti mozgalom előtt álló akadályokra…

Nem könnyű sztrájkolni

Lehoczki Noémi: Nemrégiben a kormány törvénybe foglalta a pedagógusokra vonatkozó új sztrájktörvényt. Gyakorlatilag ellehetetlenítették a sztrájkot az elégséges szolgáltatás megemelésével. Ön már korábban is arra hívta fel a figyelmet a légiirányítók sztrájkja kapcsán, hogy az elégséges szolgáltatás megemelésével el tudják lehetetleníteni a sztrájkot. El tudja képzelni, hogy a közoktatásban dolgozók sztrájkjának felszámolásával a kormány más dolgozóknak és Önöknek, a szakszervezeteknek is üzen?

Székely Tamás: Így van. Március 13-án volt a pedagógustüntetés a Kossuth téren, és én ott is elmondtam azt, hogy most ők, utána mi. Tehát teljesen egyértelmű. Először egyébként a távolsági közlekedésnél határoztak meg elégséges szolgáltatási követelményt.

Számomra egészen elképesztő, hogy egy sztrájktörvényt, ami sarkalatos törvény, próbálnak salátatörvényben felülírni, vagy annak a szabályozását módosítani. Ez teljesen elfogadhatatlan, és meggyőződésem, hogy nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi joggal is ellenkezik. Én személy szerint mindkét pedagógus szervezet vezetőjével folyamatos kapcsolatot tartok, és mindent meg fogunk tenni közösen, támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami ezzel az intézkedéssel szembemegy. Itt az a nagy kérdés, hogy a pedagógus társadalom hogyan fog erre reagálni.

Lehoczki Noémi: Nem ez az első eset, hogy szigorítják a sztrájktörvényt Magyarországon. 2011 óta feltétele a jogszerű sztrájknak az együttműködési kötelezettség. Az együttműködés mivoltát viszont a törvény tisztázatlanul hagyja, és jogszerűtlen sztrájk esetén akár több száz millió forintos kártérítést szabhatnak ki a szakszervezetekre. Hogyan látja, mennyiben gátolja a szakszervezeti szövetségeket egy jogszerűtlen sztrájk kockázata?

Székely Tamás: Ezért vagyok én nagyon óvatos. Amikor különböző megjegyzéseket tesznek egyes szervezetek tapasztalatlan és buta képviselői, akkor erre a pontra kell felhívni a figyelmet. Amikor egy sztrájk előkészítése van, akkor nem mindegy, hogy milyen stratégiával és milyen háttérrel indítjuk a sztrájkot. Nem mintha túl sok sztrájk lett volna az elmúlt 30 évben Magyarországon, de ezért is csökkent a sztrájkhajlandóság. Az emberek megfélemlítésének ez az egyik módszere, hogy ne sztrájkoljanak.

Ha a bíróság jogellenesnek mond egy sztrájkot, akkor annak nagyon komoly következményei lehetnek. És itt elválik a közszféra a versenyszférától, mert a közszférában, nem bántva természetesen az ott lévő kollégákat, nehezebb megfogalmazni egy káreseményt, egy anyagi káreseményt. Viszont egy ipari vállalatnál, ahol kitalálják azt, hogy az egyik nap négy órát sztrájkolnak, a másik nap nyolc órát, a harmadik nap tizenhat órát… Pontosan ezért született a sztrájktörvénynek ez a része. A gördülő sztrájk megakadályozása érdekében. Emlékezzünk csak a vasúti sztrájkokra 2010 előtt.

Azért voltunk óvatosak a Continental esetében is, mert nem volt teljesen egyértelmű az, hogy egy ilyen, naponta változó sztrájkidőszak jogszerű-e. A bíróság ugyanis mondhatja azt, hogy ha határozatlan idejű sztrájkot hirdetek, akkor az a kezdettől fogva határozatlan, tehát nem azt mondom, hogy első nap nyolc óra, utána meg elkezdek egy másik sztrájkot. Ez nagyon-nagyon vékony jég. Egy ilyen sztrájknál, amelyet nem definiáltak előre, a bíróság megállapíthatta volna a jogellenességet, és akkor nagyon-nagyon komoly veszélybe sodortuk volna a dolgozókat.

Tóth Csaba Tibor: Ha a Continental-sztrájk előkészítésénél buta és felelőtlen emberek voltak, mitől volt sikeres a sztrájk? Sikeresen helyreállították a kollektív szerződést.

Székely Tamás: Az, hogy visszaállították a kollektív szerződést, nincs összefüggésben az előkészülettel. Ugyanis amikor a Continental szervezete hozzánk fordult, akkor mi nagyon óvatosan fogalmaztunk a sztrájkkal kapcsolatosan. Különösen, amikor fölvetődött az, hogy ezt a sztrájkot így próbálják megcsinálni. Pontosan azért, mert abban az idézett jogszabályban nincsen körülhatárolva egzakt módon az, hogy mi tekinthető jogellenes sztrájknak. Adott esetben ez a kérdéskör egy ilyen metódussal utalhat arra, hogy ez egy gördülő sztrájk, és a gördülő sztrájk kifejezetten jogellenesnek minősíthető a sztrájktörvény módosítása értelmében. Én erre utalok.

Az, hogy a sztrájk sikeres volt, annak nagyon sok oka van. Az egyik nyilván a munkavállalók elégedetlensége és a cég reagálása a problémákra volt a legalapvetőbb pont ebben a történetben. De a hitelesség kedvéért nem árt a politikai hátteret is meglátni. Azzal, hogy a választásokhoz közeledve, Lázár János megfenyegette a menedzsmentet és erőteljesebb politikai nyomás hárult a vállalatra, tény. De a VDSz nemzetközi kapcsolatai révén is volt nyomás a menedzsmenten, hogy állítsák vissza a kollektív szerződést.

L. N.: Hajdú Roland, a Makói Gumiipari Szakszervezet titkára azt mesélte a Mércének, hogy akkor merült föl először igazán a sztrájk ötlete, amikor a második sztrájkbizottságot alapították meg, ami a VDSz nélkül jött létre. Önök buzdították a szakszervezetet arra, hogy sztrájkoljanak, vagy más ellenállási módokat javasoltak nekik, amikor még együtt dolgoztak?

Sz. T.: Mi október 22-én az alelnök kollégámmal személyesen tárgyaltunk ezzel a helyzettel kapcsolatosan. Akkor elmondtuk az összes alternatívát. Ebben volt a demonstrációtól kezdve minden olyan lehetőség, amely elősegíti a szakszervezet oldaláról a nyomásgyakorlást. Egyébként mi tüntetést is szerveztünk a gyár elé, de a pandémia miatt fel kellett függesztenünk a bejelentett demonstrációt, mert akkor jött ki az újabb veszélyhelyzet, ezért a Makói Rendőrkapitányság megtiltotta a demonstrációt.

Tehát a kérdésre az egyenes válasz az, hogy mi az első perctől kezdve annak az értelmét láttuk: előre el kell tervezni, mi a követelés és ezt milyen eszközökkel lehet elérni, ahogy ezt megcsináltuk a Hankooknál, a GE Aviationnél, a Chinoinnál, Székesfehérváron a CSI-nél. Soroljam? A sztrájk is ide tartozik. A VDSz elég komoly tapasztalatokkal rendelkezik, és én azt gondolom, hogy ez a tapasztalat nem légből kapott.

Új munka törvénykönyve és a rabszolgatörvény

L. N.: Kanyarodjunk egy kicsit vissza a Continentaltól a múltra. Úgy tűnik, hogy a szakszervezeti szövetségek nem sokat tudtak tenni az ellen, hogy bevezessék a 2012-es munka törvénykönyvét. Hogyan látja utólag, mit lehetett volna másképpen csinálni akkor?

Sz. T.: 2011. október elsején volt szerintem az utolsó olyan szakszervezeti demonstráció, amin körülbelül 60 ezer fő vett részt a Kossuth téren. Ennek az egyik szervezője voltam. Az a munka törvénykönyve ellen szólt. Ott látszott a kormányzatnak az első megtorpanása, amikor erőt tudtunk mutatni. Az egy másik kérdés, hogy december 2-án Gaskó István, Palkovics Imre és a már elhunyt Pataky Péter aláírta a kormányzattal azt a megállapodást, amelyben elfogadják az új munka törvénykönyvét. Ez nagyon komoly hiba volt.

T. Cs. T.: Ez ellen nem lehetett volna tenni egy következő lépésben? Nem lehetett volna mondjuk egy más típusú stratégiát választani, aktívabb ellenállást folytatni? Mi volt annak az oka, hogy az a hármas aláírás el is döntötte ezt a kérdést?

Sz. T.: Ez a hármas aláírás egy olyan léket ütött a szakszervezeti ellenállás hadihajóján, ami arra kényszerítette a legénységet, hogy visszaforduljon a kikötőre.

T. Cs. T.: Tehát ha jól értem, Ön szerint nem lett volna már 60 ezer ember a Kossuth téren, miután aláírták.

Sz. T.: Másnap volt egy tüntetés, amikor néhányan Gaskó István mellé még filléreket is szórtak. Pataky Péter már azon a demonstráción részt sem vett. Már érezték ennek a súlyát. Nekem meggyőződésem, hogy ott lehetett volna másképpen is. Nyilván így utólag az ember sok okosságot tud mondani, de szerintem nem volt jó húzás, hogy három három szakszervezeti vezető az akkori hatból ezt aláírta.

T. Cs. T.: Már 2012-ben látszott a folyamatos szűkülése a szakszervezeti akciók tárházának, 2018-ban aztán ez nagyon látványossá vált. Pedig akkor még az általános sztrájk ötlete is fölmerült. Sokan mondták azt a színpadról is, hogy álljon le az ország, például Ön is. Aztán az ATV-ben már óvatosabban fogalmazott erről. Ezután az Audi Hungária független szakszervezete volt az ’19 januárjában, ami egy elég komoly sztrájkakciót folytatott le, amit egy másik független szakszervezet, az ÉTMOSZ támogatott.

Sz. T.: Az Audinál nem a rabszolgatörvényre reagáltak.

T. Cs. T.: Valóban nem a rabszolgatörvény volt az elsődleges kiváltó ok, de mégiscsak ’19 januárban volt a sztrájk. Ha az ország nem is állt volna le, miért nem tudtak a szövetségek szervezni egy sztrájkhullámot a tüntetéssorozat után? Mi volt ennek az akadálya?

Sz. T.: 2018 november végén, amikor Bánki Erik elkezdte ezt az egész munkaidőkedvezményes történetet tolni, akkor elkezdődött egy szakszervezeti egyeztetés arról, hogy ezt meg kell akadályozni. Azzal, hogy a politikai pártok a parlamentben tették azt a dolgot, amit tenniük kellett, két párhuzamos egyenes indult el.

Ez a két párhuzamos egyenes valahol, valamelyik pontnál még egybeért. Szerintem ez december 8-án lehetett. Ott egyesült a két dolog. Az ELTE politológia tanszéke csinált a tüntetésen egy felmérést, amiből az derült ki, hogy a tüntetésen résztvevőknek nagyobb százaléka nem szakszervezeti demonstráló volt, hanem inkább ellenzéki tüntető.

T. Cs. T.: Ez akár örvendetes is lehet…

Sz. T.: Ez örvendetes is lehet. Volt egy pont, és ez a december 8-a, amikor azt lehetett mondani, hogy na, akkor itt most megáll az ország, el lehet kezdeni egy ilyet. Sok minden felgyülemlett akkorra már a munkavállalóban, nem csak a rabszolgatörvény, és ezt nagyon sokan nem fogták föl. Ezt nekünk kellett elmagyarázni.

Személy szerint én is jártam az országot, és különböző helyeken azt láttam, hogy miközben a lelkesedésem az első pillanatban megvolt, azt kellett később mondanom, hogy gyerekek, ez nem fog menni, az emberek egyrészt nem értik, másrészt nem akarnak sztrájkolni.

Ezt nagyon sokan úgy élték meg, hogy ez a céggel szembeni tiltakozás, és ők nem akarnak a cégnek ártani, mert ugye a cég ad munkát, és a többi, és a többi. Ezt nagyon nehéz volt egyébként számomra is megérteni, hogy komolyan ezt gondolja az emberek többsége. Tehát volt egy vonal, hogy igen-igen, és minél többször mondták, hogy álljon le az ország, annál jobban hittek benne, miközben nem volt érdemi támogatás.

A rabszolgatörvénnyel szembeni tiltakozás átbillent politikailag is. Az kiverte a biztosítékot nagyon sokakban, amikor a Hősök teréről indultunk el a molinónkkal, amit a MASZSZ-os kollégák vittek, és a politikai pártok képviselői – a képeken meg lehet nézni, hogy kik voltak azok – egyszerűen kitúrták a molinót tartókat.

T. Cs. T.: Igen, erről sok kritika hangzott el. Visszatérnék viszont oda, hogy akkor ezek szerint az az állítás, hogy ami 2019 januárjában az autóipar egyes szegmenseiben elindult, és márciusban a Hankooknál folytatódott, annak semmi köze a rabszolgatörvény tüntetésekhez.

Sz. T.: A hullám az jó volt. A gyújtópont az volt, hogy 2019-ben, hasonlóképpen, mint a tavalyi évben, a minimálbért nagyon föltolták. Tehát a megállapodás az előző évekhez képest egy magasabb minimálbér-növekedést eredményezett, és ebből adódóan összecsúsztak a bérek alulról. Az összecsúszást a vállalatoknál a bérajánlások nem kompenzálták. A Hankooknál és a Chinoinnál is az volt a fő probléma, hogy nem nőttek, vagy nem akarta a munkáltató olyan mértékben növelni a béreket, amilyen mértékben a minimálbér-emelés megkívánta volna.

Az Audinál bonyolultabb volt a helyzet. Kevésbé számított a 400 órás túlóratörvény, akkor ez nem erről szólt. Ott egy kollektív szerződési, bérmegállapodási helyzet volt. 2019 elején ahol kollektív szerződéseket kötöttünk, illetve bérmegállapodásokat folytattunk, azt láttuk, hogy a munkáltató nem kívánja a négyszáz órás túlórát. A megállapodások során több cégnél ezt le is írtuk.

Tehát amikor az a vád éri Székely Tamást vagy a VDSZ-t, hogy ellene ment a Mi Hazánkkal szövetséget kötő szakszervezet megadott cégek előtti félpályás útlezárásainak, akkor azt egyrészt azért tette a VDSz, mert azokon a területeken nem lett volna értelme. Különösen ott, ahol a helyi szakszervezet vezetői kérték: nem akartak csinnadrattát, mert mi meg tudtunk állapodni a munkáltatóval, függetlenül attól, hogy a Mi Hazánk három autója tüntetett, vagy nem tüntetett a gyárkapu előtt. Ilyen volt például a Nyíregyháza. Arról nem is beszélve, hogy szélsőséges ideológiát képviselő pártokkal nem állok össze.

Az a tendencia egyébként, abban az időszakban is és most is, hogy sok esetben nem akarják a munkáltatók a 400 órát. Érzik azt, hogy ma már egy kicsit megfordult a trend. A túlórával és a túlóráztatással egyre több konfliktus van.

Én egyébként nem tudok róla, hogy valahol ezt olyan sokan alkalmazzák. Ami persze lehet, hogy az én butaságom. Nincs tudomásom arról, hogy hogy egy A4-es lapot betöltött volna a Békés Megyei Kormányhivatal által kiadott engedélyek száma.

L. N.: Nem pont az vette ki a lendületet a rabszolgatörvény elleni tiltakozásból, hogy cégenként bejelentették, hogy nem fogják alkalmazni? Ettől mindenki egy kicsit megnyugodott, de a törvény attól még ott van. Éppen ezért lett volna szükség akkor is tiltakozásra, ha kijelenti a cég, hogy én nem fogom alkalmazni, hiszen a lehetősége annak, hogy alkalmazhatják, ma is megvan. Nem kellett volna ezt is kommunikálni, hogy nem elégséges azt mondani, hogy nem fogom alkalmazni ezt a törvényt?

Sz. T.: Nem, ez nem így történt. Megállapodásokat írtunk alá a cégekkel. De ezeket a megállapodásokat fel lehet rúgni, tehát valójában a felelősség a kormányt terheli. Ugyanezt láttuk a koronavírus-oltásokkal kapcsolatban is, hogy majd a munkáltató megmondja, és ezzel mindig vissza lehet élni, meg le lehet delegálni kormányzati feladatokat a munkáltatóknak, és akkor ilyen helyi konfliktusok maradnak, és elveszti a fókuszt az, hogy mi az, ami országosan történik, mi az, ami mindenkit érint.

A 400 órás túlórával kapcsolatos megállapodásokat a bérmegállapodásokban kötöttük. A bérmegállapodásnak ez egy külön pontja volt 2019-ben. Ha 2019-ben valaki a rabszolgatörvényt alkalmazni akarta volna, akkor a bérmegállapodást kellett volna fölrúgnia, és ez sokkal nagyobb érdekellentétet szült volna, mint amit a 400 óra hozna. Tehát a munkáltatónak nem volt érdeke adott esetben ezt a megállapodást felrúgni. Ezekkel a megoldásokkal térdre lehet kényszeríteni a munkáltatókat, függetlenül attól, hogy a törvény elvileg továbbra is lehetőséget teremt arra, hogy a 400 órát alkalmazza. Szerintem azok a munkáltatók, akik hosszú távon, a munkaerőpiacot figyelembe véve terveznek Magyarországon, nem alkalmazzák a 400 órát.

Vannak egyébként olyan munkavállalók, akiknek a megállapodástól és a törvényi szabályozástól függetlenül több száz órás túlórát rendelnek el. Itt egyetlenegy baj van, hogy azoknál a helyeknél, ahol ezt a munkavállalók és a szakszervezet tapasztalja, az ellenőrzés nagyon gyenge, mert kevés a munkajogi és munkavédelmi ellenőr ma Magyarországon, a munkáltató pedig ezzel visszaél.

De ma már nincsen az a fajta nyomás a dolgozókon sem, egy-két területet kivéve, hogy négyszáz órát túlórázzon.

T. Cs. T.: 2019-re visszatérve: akkor ugye nagyon sokat írtunk a VDSz sztrájkjáról a Hankook gumigyárban, Dunaújvárosban, ami sikerrel zárult. Mi volt az oka annak, hogy ott ez az akció sikerült, és vajon megismételhető-e ez?

Sz.T: Ott a fő ok a minimálbér volt. Az akkori minimálbér-emelés olyan hatással volt a nem minimálbérrel érintett területeken, amelyekből fakadóan muszáj volt nagyobb erővel csinálni az egészet. Szerintem amúgy az Audinál is és az autóiparban is ez volt a fő ok.

Hogy megismételhető-e? Szerintem olyan mértékben már nem. Ez tipikusan az egyszer volt Dunántúlon vásár helyzet. Itt már a szereplők is mások, tehát teljesen felhígult az akkori munkavállalói állomány.

T. Cs. T.: Ez mit jelent pontosan?

Sz. T.: Nem maradt nyom nélkül az, hogy azok a kollégák, akik részt vettek a sztrájkban, sokáig utána már nem dolgoztak ott. Nyilván indult egyfajta leépítés is, nagyon sok kolléga arányait tekintve, akik 2019-ben sztrájkoltak, már nincsen a cégnél.

T. Cs. T.: Ez általánosan megfigyelhető jelenség?

Sz. T.: Ez sajnos általánosan jellemző. Szerintem Makón is, Dunaújvárosban is jelentős mértékben hiányoznak már azok, akik a sztrájkban részt vettek. Vagy elbocsátották őket, vagy önként távoztak más munkalehetőséget találva. Most itt nem a szakszervezeti tisztségviselőkre gondolok, hanem a váltás, azok már nem dolgoznak, ilyen vagy olyan oknál fogva a cégnél.

Sztrájk a makói Continentalban

L. N.: Meséljük el akkor kicsit jobban ezt a makói történetet: 2021 legfontosabb magyarországi sztrájkja a makói Continentalban történt, a munkáltató által felrúgott kollektív szerződés visszaszerzéséért. Ez a sztrájk végül a VDSz-től függetlenül valósult meg. Ön szerint miért?

Sz. T.: Ez nem igaz. Egyrészt azért nem, mert 2020 nyarán, amikor a munkáltató felmondta a kollektív szerződést, az első pillanattól nagyon sok segítséget adtunk a saját, helyi szervezetünknek.

Mikor megtudtuk azt, hogy a munkáltató felmondja a kollektív szerződést, én személy szerint a német vegyész szakszervezethez fordultam, amellyel évtizedek óta nagyon jó a kapcsolatunk. Nekem személyes jó barátom a Continental munkavállalói oldalát képviselő német kolléga, aki egyben a nagy Continental-konszernnek a felügyelő bizottságában ül. Lehet dehonesztálni a nemzetközi kapcsolatainkat. De aki nem ismeri a VDSz működését, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy a VDSz hogyan működik, az mondhat fűt-fát akármilyen fórumon, akár a Mi Hazánk május elsejei fórumán is. A felmondott kollektív szerződés tárgyalásán a VDSz két jogásza is aktívan segítette a remélt megállapodást.

Ezért nem kell hálálkodni, még elismerés sem kell, csak legalább egy tudomásul vétel. Az első pillanattól kezdve az volt a cél, hogy Makón ez a kérdés mihamarabb tisztázódjon.

Ami viszont tény, és ezt meg kellene nézni, mielőtt bárki bármit mond: Makó mellett a Continentalnak van Nyíregyházán, Debrecenben, Budapesten és Veszprémben, illetve Szegeden is telephelye. Igaz, hogy a budapesti és a veszprémi elsősorban fémipari és nem gumiipari tevékenységet folytat, de ez egy konszern. Szegeden, Nyíregyházán, vagy Budapesten nincsenek ilyen mértékű konfliktusok a dolgozók és a cég között. Csak Makón jutott el a dolog a sztrájkig.

Ennek a konfliktusnak meglátásom szerint több oka volt. Az egyik meghatározó a személyes kapcsolatok kérdésköre. A menedzsment és a szakszervezet közötti kapcsolat Makón elég hullámzó. Ennek több oka van, ez történelmileg így alakult ki. Az alapvető probléma az, hogy a szakszervezet és a munkáltató között milyen személyi kapcsolat alakul ki, ami elsősorban az első számú vezetőkön múlik. Én nem azt mondom, hogy le kell feküdni a munkáltató akaratának, de ott voltak komoly konfliktusok, és a munkáltató ezt megelégelte, és ennek köszönhetően létrejött még két, teljesen más szakszervezet, ami a munkáltató érdekeit segíti elő. És ez rettentő rossz, stratégiailag kifejezetten rossz. Az látszik, hogy van egy szakszervezet, amely jól működik, az MGSZ [Makói Gumiipari Szakszervezet], amely meghatározott célok szerint tevékenykedik a dolgozók érdekében. Ezzel párhuzamosan van másik két szervezet, ráadásul ugyanahhoz a konföderációhoz, a Ligához tartoznak. Nem értem egyébként, hogy ez miért alakult így ki, illetve hát sejtem, de ez van. És az első szervezet harcosabb, mint a többi. Meghatározóan jó kollégáim vannak ott. Mi képeztük őket éveken át saját költségen, tehát nem igaz, hogy nem segítjük őket. Ez teljes mértékben hazugság.

És amikor a menedzsment kicserélődött, elment a Nagy Mihály [a makói Continental korábbi igazgatója], elment a korábbi HR-vezetés, akkor a helyi szakszervezet lendületből ugyanazt a kemény stílust vitte tovább. Ez hiba volt. Ott egy teljesen új lappal kellett volna indítani. Valószínűleg ez elősegítette volna az együttműködést. De ez már a történelem és a történészek dolga lesz.

N.: Sokat foglalkoztam ezzel a konfliktussal. Gyakran hallottam, hogy a szegedi telephelyen mennyivel jobban mennek a dolgok. Át is vettek oda egy dolgozót, akit kirúgtak, miután Makón sztrájkolt, és jelenleg is a szegedi telephelyen dolgozik. A szegedi telephelyen Radics Gábor a titkár, aki egyben a gumiipari szövetség elnöke is. Annak fényében is megáll az Ön érvelése, hogy Szegeden ugyanaz a stílus, úgy látszik, nem vezet ilyen súlyos konfliktusokhoz?

Sz. T.: A stílus maga az ember. Ez alapvető dolog. Az, hogy ezt a stílust ki hogy értékeli, ez legyen mindenkinek magánügy. De sok mindent elmond.

Szegedet nem szabad összehasonlítani Makóval. Szegeden a Continental-gyár egy teljesen más portfólió és egy teljesen más termékpaletta. Olajtömlőket, szállítószalagokat gyártanak elsősorban. Ott a piac sokkal kiegyenlítettebb, mint egy olyan autóipari beszállítónál, ahol évről évre küzdeni kell azért, hogy a beszállítói kör megmaradjon, ahol a normát azért emelik föl aljas módon, mint Makón, hogy minél kevesebb legyen egy legyártott terméknek az egységára, és így csökkenti a megrendelő felé a költségterheket. Tehát teljesen más a két eset.

Arról nem is beszélve, hogy Makón sokkal többen dolgoznak. Két telephely van. Szegeden teljesen más egyrészt a cégvezetés hozzáállása, másrészt pedig a szakszervezettel ápolt viszonya.

Szegednek az volt a szerencséje az utóbbi időben, hogy egy olyan német igazgatónő volt, aki a német vállalati kultúrát sokkal jobban preferálta, és fontosnak tartotta a szakszervezettel való együttműködést. Ezzel szemben Makón hosszú ideig egy olyan magyar igazgató volt, Nagy Mihály személyében, aki kénye-kedve szerint használta ki a szakszervezetnek az erősségét és a gyengeségét. Ha megnézzük mondjuk Nyíregyházát, ahol a termékpaletta a makóihoz kicsit hasonló, de teljesen más stílusú igazgató és szakszervezet van, ott teljesen normális a helyzet. Nyíregyházáról hallott bárki is az elmúlt tíz-tizenegy-néhány évben, bármiféle feszültségről? Nem.

L. N.: Egy konkrét idézetet szeretnék felolvasni. Ugye volt áprilisban egy szegedi beszélgetés, és Hajdú Roland, a Makói Gumiipari Szakszervezet titkára itt úgy fogalmazott, hogy „a szakszervezeti szövetség végig gátolta azt, hogy mi ezt meg tudjuk csinálni”. Miért gondolhatják úgy Makón, hogy a VDSz végig gátolta a sztrájkot?

Sz. T.: Ez egy szemenszedett hazugság.

L. N.: Mi lehet az oka, hogy így látják?

Sz. T: Szerintem rosszul látják. És ebben nagyon-nagyon komoly szerepe van egyébként másoknak is, nemcsak Hajdú Rolandnak.

A VDSz elnöksége az első pillanattól kezdve mind anyagi, mind szolidáris támogatást nyújtott a Makói Gumiipari Szakszervezetnek. Tehát azt állítani egy ilyen helyzetben, hogy a VDSz bármit gátolt, az egyszerűen csak hazugság.

Ha kell, nagyon szívesen megmutatom, hogy milyen elnökségi határozatok születtek. Volt olyan elnökségi napirendi pont, amikor kifejezetten a makói helyzet került napirendre, és Hajdú Roland nem jött el az elnökség tagjaként erre az elnökségi ülésre.

L. N.: Akkor konkrétabban: Makón 2020-ban két sztrájkbizottság alakult, egyet októberben a VDSz alakított meg, egy másik pedig decemberben külső szakértők bevonásával alakult. Mi történt október és december között?

Sz T: Fogalmam sincs! Egyszerűen fogalmam sincs. Mi az alelnök kollegámmal október 22-én elmentünk Szegedre, végigbeszéltük a sikeres sztrájk lebonyolításához szükséges tennivalókat. Lehet itt sok mindent feltételezni, de ez az én számból úgysem fog elhangzani, szóval ez teljesen felesleges.

T. Cs.T.: Ezek szerint azért van ötlete arról, hogy mi történt?

Sz T: Ezt nem az ott dolgozó kétezer makói munkavállaló találta ki. Az volt a cél, hogy valaki bebizonyítsa, hogy lehet a VDSz-en kívül is sztrájkot szervezni. Egyébként meg semmi értelme nem volt első meg második sztrájkbizottságot megalapítani, hacsak nem más személyi összetétel okán. De ezt másoktól kellene megkérdezni.

T. Cs. T.: De miért?

Sz. T.: Ezt nem tudom. Igazából ugyanazt, amit elértek, más eszközökkel is el lehetett volna érni. A jelenlegi megoldás a makói helyzetre részmegoldás. A helyzetet 80 százalékban a politikai szereplők színre lépése döntötte el.

T. Cs. T.: A Hankooknál már volt erről szó, hogy azokat, akik valamilyen módon a sztrájkban részt vesznek, leépítik. Makón is ez történt, sok kollégát elbocsátottak, akik a sztrájkban aktív, közreműködő szerepet játszottak. Lázár János az ő részükre fejenként 100 ezer forintot adott. Nem lehetett volna legalább jelképes összeggel a VDSz-nek elébe mennie ennek a helyzetnek?

Sz. T.: Ez megtörtént. Mi adtunk pénzt. Egészen pontosan 2021-ben egymillió forintnál nagyobb összeget utaltunk át a VDSz elnökségének döntése alapján. Erről az összegről viszont a mai napig nem számolt el az MGSZ vezetősége.

T. Cs. T.: Jelezték, hogy ezt a pénzt mire szánják?

Sz. T: Mi ezt személyesen az arra rászorulóknak akartuk odaadni, ebből az lett, hogy a teljes összeget a Makói Gumiipari Szakszervezet számlájára utaltuk. Az MGSZ vezetői fizették aztán ki azoknak a tagoknak, akik részt vettek a sztrájkban.

Hangsúlyozom, erről a mai napig nem történt meg az elszámolás. Mi már október 22-én felhívtuk a helyi kollégák figyelmét arra, hogy a sztrájk az nem játék. Annak valószínűségére, hogy aki a sztrájkban részt fog venni, az valamilyen retorzióban részesül, mindenkit föl kell készíteni.

Sztrájkleírást csináltunk, közöltük a sztrájkban való részvétel feltételeit is. Ezt mind-mind odaadtuk a makói szervezetnek. Ezek után azt mondani, hogy mi nem vettünk részt, vagy akadályoztuk a sztrájkot, nagyon finoman fogalmazva is hazugság.

T. Cs. T.: Mint utalt már rá, a Continentallal feltűnően barátságos helyi szakszervezet a Liga konföderációhoz tartozik. Tehát akkor Gaskó István és a Liga sárga szakszervezetet [munkáltató által alapított és/vagy munkáltatóbarát szakszervezet] fogadott be?

Sz. T: Maga a jelző, az egy izgalmas jelző, de én ezt csak másoktól idéztem. Azt tudom, hogy a CDFSz-t [Contitech Dolgozók Független Szakszervezete] a gyár korábbi igazgatójának megbízásából alapították a Liga szakszervezetek.

Azt gondolom, hogy maga a jelenlegi Liga mint szövetség nem tudatos ebben. Tehát nincs központi irányítás. Azért van ott jó néhány olyan szakszervezet, amellyel nagyon jó kapcsolatunk van. Sok oda tartozó szervezetről nem mondhatni, hogy az egy sárga szakszervezet, mint ahogy a többségükre sem, de a makóira használják ezt a kifejezést.

Valószínűleg egyébként azért is hívják a cég által létrehozott szakszervezetet sárga szakszervezetnek házon belül, mert amikor olyan helyzet van, és ez többször előfordult egyébként a Makón, amikor dönteni kellene, hogy a munkások vagy a vezetőség mellé állnak-e, akkor többségében mindig a munkáltató érdeke tudott érvényesülni, mert a CDFSz-es kollégák inkább arra hajlottak.

A balatonvilágosi nyaraló esete

T. Cs. T.: Ugyanezen a beszélgetésen Radics Gábor, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke sérelmezte azt, hogy a VDSz eladta a partmenti nyaralót Balatonvilágoson. Erről cikk is jelent meg korábban a Népszavában.

Sz. T:  Ami ott megjelent, alaptalan vádaskodás.

T. Cs. T.: Ez az eladás mindenféleképpen tüskeként maradt meg, elmondaná, hogy Ön szerint ez a történet hogy nézett ki?

Sz. T: Van a balatonvilágosi ingatlanunk, ami körülbelül a hetvenes évek elején épült. Ez egy közvetlen, vízparti ingatlan, húsz méter hosszú tóparti felülettel. Tíz-tizenegy négyzetméteres, fűtetlen szobák vannak benne. Gáz nincs bevezetve. Egy egyszerű, vasbeton lábakon álló épület, egy korábbi gondnoki lakással kiegészülve. Kilenc-tíz évvel ezelőtt készíttettünk egy projekttervet, ez alapján a szobákat teljesen átalakítottuk volna. Nagyságrendileg egy 200 millió forintos beruházást terveztünk. Ezt akkor az elnökség első körben megszavazta. Radics Gábor úgy szavazta le ezt akkor, hogy életében nem volt még Balatonvilágoson és életében nem látta még ezt az ingatlant. Le lett szavazva akkor ez a projekt az ő tevékenységének köszönhetően.

T. Cs. T.: Az kiderült az Ön számára, miért nem tetszik neki ez a fejlesztés?

Sz. T: Nem igazán tudom, értékbecsléseket hiányolt, amik itt vannak, meg tudom őket mutatni. Mindenesetre ez a hajó akkor elment, és valamit ezzel az ingatlannal kezdeni kellett. Egyrészt az állaga miatt, másrészt pedig a két szomszéd telek építészetileg teljesen átalakult, apartmanház épült az egyik részen, a másikon pedig egy családi komplexum. A szomszédok szólítottak föl, mert különböző vendégek magatartásából adódóan nem tudtak pihenni.

2012-ben húszmillió forintos karbantartási munkát végeztünk rajta, később nem volt pénzünk már felújításra, 2012-es áron lett volna 200 millió. Ma már olyan állapotban van, hogy nem lehet vele mást kezdeni. Az egyik cég megkeresett minket, azt mondták, vagy kifizeti az ingatlant, vagy ebben az összegértékben csereingatlant biztosít Balatonlellén, amit teljesen fölépítenek. Ezt az ajánlatot fogadta el a VDSz elnöksége. A beruházás úgy néz ki, hogy szerintem nyár végére elkészül, és ez azt jelenti, hogy nekünk egy fillérbe sem kerül.

T. Cs. T.: És ugyanolyan part menti elhelyezkedése van.

Sz. T.: Csak ez Lellén van. Balatonvilágos egy egyutcás kisfalu. Ott a környéken egyébként semmi nincsen. Se egy közért, semmi.

L. N.: És a férőhelyek száma az új ingatlannál változott?

Sz. T: Igen, ez az apartman együttes, amit most építenek, egy hat apartmanos komplexum, teljesen zöld fűtési rendszerrel, közvetlenül a fizetős strand mellett van, és megközelítés szempontjából is jobb, mert Balatonlellének a szívében van, tehát a vasútállomás 80 méterre van. Ezek konyhával, fürdőszobával felszerelt ingatlanok lesznek, amik hosszabb ideig adhatóak ki, mert fűthetőek is.