A Külgazdasági és Külügyminisztérium épülete előtt akciózott az Extinction Rebellion Magyarország kedd reggel. A rövid akcióval a Szerbia és Magyarország közötti kormánytalálkozó, ellen tiltakoztak; az Algyő és Újvidék között mintegy 128 kilométer hosszan húzódó, a MOL és a Transnafta együttműködésében tervezett kőolajvezeték létesítéséről szóló szerződést a június 20-i kormánycsúcson írták alá.

„Azért vagyunk itt, mert nem nézhetjük tétlenül, ahogy az ország vezetése továbbra is a fosszilis iparral köt barátságot. Ezt mutatja ez a mai esemény és az, hogy a magyar kormány tegnap megvétózta az Európai Unió energiareformját, mely többek közt a hosszútávú zöld energiaprojekteket is támogatta volna. Nem újabb kőolajvezetékekre van szükség, hanem megújuló energiaforrásokon alapuló, az igazságos átmenetet figyelembe vevő azonnali cselekvésre”

– nyilatkozta az XR aktivistája.

A vezetékre a háború miatt bizonytalanná váló, Ukrajnán keresztülhaladó orosz olajimport alternatívájaként van szükség, ugyanakkor súlyos kockázatokat rejt magában.

Itt nem feltétlenül olajszivárgásra, vagy más, esetleges balesetre kell gondolni. Noha a vezetékes rendszerek a kőolajszállítás leghatékonyabb módját jelentik, kiépítésük komoly elköteleződést jelent a technológia iránt, és az infrastruktúrák – amennyiben tulajdonosaik szeretnék kihasználni őket, és miért is ne tennék – évtizedes távlatban meghatározhatják az energetikai stratégiákat.

Erre hívta fel a figyelmet az XR is. A klímavédő mozgalom akciójával azt követeli a kormányoktól, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2021-es jelentéséhez is igazodva azonnal állítsanak le minden új fosszilis beruházást. A szervezet szerint ugyanis ezek megtérülési és kifutási ideje alatt az új kapacitások rendszerbe állítása helyett a már meglévők kivezetésére kellene koncentrálni.

Az ENSZ éves klímacsúcsain is jellemzően központi téma a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorításának fontossága, hisz elsősorban az ezek elégetése során a levegőbe kerülő üvegházhatású gázok okolhatók a klímaváltozásért. Mindezek ellenére a világ kormányai jellemzően nem tették magukévá az IEA jelentésében megfogalmazottakat, és a legnagyobb szennyezők továbbra is szakmányban finanszírozzák a fosszilis energetikai projekteket. Klímavédelmi vállalásaik ezzel szemben jellemzően homályosak, és részleteikben nehezen komolyanvehetők.

A fosszilis tüzelőanyagok, és a hozzájuk kötődő ipar ugyanis napjainkban is töretlenül jövedelmezők, a piaci versenyben pedig a magánvállalatok és állami szereplők számára, ha a rövidtávú gazdasági megfontolásokat tartjuk szem előtt, kontraproduktív lenne lemondani megvalósításukról. Az ígéretek és a gyakorlat közötti eltérésekre jó példa, hogy noha megválasztása előtt a klímaváltozás elleni harc fontosságával kampányolt, Joe Biden kormánya 2022-ben újabb olaj- és gázmezők feltárását engedélyezte Alaszkában és a Mexikói-öbölben, hogy biztosítsa a bőséges és olcsó olajat az Egyesült Államoknak (és az olajcégek profitjának fenntartását).

Fontos megjegyezni azt is ugyanakkor, hogy noha a kormányok és nagyvállalatok rendszeresen fényezik magukat zöldenergia-befektetéseikkel, ezek nem sokat érnek az energiafelhasználás általános csökkentésével. Ez viszont a termelés, és ezáltal a növekedés visszafogása útján megvalósítható cél, ami a tőkés rendszer keretei és tulajdonviszonyai, valamint a javak és termelőeszközök ebből fakadó radikálisan egyenlőtlen elosztása mellett nem valósítható meg.

Az XR azt is követeli, hogy a kormány fektessen inkább a zöld, közösségi energia projektekbe, visszaállítva ezzel az emberek önrendelkezését az energia felett.​​​​​​​

Az energiaközösségek fontos szerepet játszhat(ná)nak az energia termelésének és hozzáférhetőségének demokratizálásában, és az Európai Uniónak, valamint Magyarországnak is vannak ilyen irányú ösztönzői. A Magyar Természetvédők Szövetsége szerint azonban a szabályozói környezet egyelőre nem alkalmas az energiaközösségek létrehozására, hovatovább az EU-ban is egyre nehezebb helyzetben vannak az energiaközösségek a megváltozott szabályok miatt.