Az amerikai szenátus vasárnap elfogadta az ún. Inflációcsökkentési Törvény nevű javaslatot, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a gyógyszerárak csökkentését és egyes társasági adók emelését célozza meg. Mivel a szenátusban szavazategyenlőség állt elő, a közel egy éve heves vitákat kiváltó 430 milliárd dolláros törvényjavaslat sorsát végül Kamala Harris alelnök döntötte el.
„Biztos vagyok abban, hogy az inflációcsökkentési törvény a 21. század egyik meghatározó jogalkotási teljesítménye lesz. Törvényjavaslatunk csökkenti az inflációt, a kiadásokat, több millió jól fizető munkahelyet teremt, és ez az USA történetének legbátrabb éghajlatvédelmi csomagja”, mondta el az Euronews összefoglalója szerint Chuck Schumer, a szenátus többségi, demokrata vezetője a szavazás után. Hasonló hangvételben nyilvánult meg Joe Biden elnök is: „Azzal az ígérettel indultam az elnökválasztáson, hogy a kormányt újra a dolgozó családok szolgálatába állítom, és ez a törvényjavaslat pontosan ezt teszi”.
Bár a Demokrata Párt tagjai és a fősodratú média egy része örömmel fogadta a javaslatot, a WSWS hírodal arról ír, hogy „az ünneplést aligha igazolja a törvény valódi tartalma”, s inkább a Demokrata Párt válságáról tanúskodik, amennyiben a „nagyon is kétségbe vonható törvény elfogadásával kívánja a progresszió látszatát fenntartani a novemberi félidős választások előtt”.
A lap kitér arra, hogy a törvényjavaslat – melyet még a kongresszusnak is el kell fogadnia – a költségvetési egyeztetési eljárás eredményeként született meg, amely megakadályozta a republikánusok obstrukcióját, és lehetővé tette, hogy az intézkedés egyszerű többséggel átmenjen a szenátuson. Bár az éghajlatváltozásra költött milliárdok igen jól hangzanak, a lap megjegyzi, hogy a 10 évre előrelátott 369 milliárd dollár teljes egészében az energetikai magánvállalatoknak nyújtott adókedvezményekből áll.
A törvény – amely össszesen 430 milliárd dolláros kiadással és 739 milliárdos bevétellel számol – emellett olyan intézkedéseket is tartalmaz, melyek inkább visszavetik a klímavédelmi törekvéseket.
Így például ezután az olaj- és gázkitermelés előtt nem marad semmiféle akadály a Mexikói-öbölben és Alaszkában.
Egyúttal a törvényjavaslat másik kulcsfontosságú része is megkérdőjelezhető. Az Obamacare-támogatások hároméves meghosszabbítása (64 milliárd dollárért) a WSWS szerint pusztán a választási kampány része. A jogok és juttatások nem bővülnek, mindössze a már meglévő jogosultságok maradnak érvényben újabb három évig.
A törvényjavaslat a vényköteles gyógyszerek árát is csökkentené, s rendelkezik arról is, hogy a Medicare nevű állami egészségbiztosítási rendszer befolyással legyen a gyógyszeripari vállalatok által megszabott gyógyszerárakra. A WSWS szerint azonban a törvényjavaslat csak kevés gyógyszerre vonatkozik, s olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a gyógyszeripari óriások számára, hogy még magasabb árat számítsanak fel a piacra kerülő új gyógyszerekért.
Azonban jelentősebb juttatásra is rábukkanhatunk, így például a Medicare-ellátásban részesülők számára a gyógyszertámogatások összege 2000 dollárra emelkedik. Ugyanakkor az előrejelzések szerint ez csak valamivel kevesebb mint 2 millió idős embernek kedvez.
Bernie Sanders szenátor, aki kétszer is sikertelenül indult a Demokrata Párt elnökjelöltségéért a felszólalásában hevesen kritizálta a törvényt. „Ez a jogszabály nem foglalkozik azzal a valósággal, hogy ma nagyobb a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenség, mint bármikor az elmúlt száz évben” – mondta Sanders, majd hozzátette: „A törvényjavaslat semmit sem tesz az amerikai egészségügyi rendszer rendszerszintű diszfunkcionalitásának kezelésére”.
A kritika ellenére Sanders támogatta a törvényjavaslat végleges változatát.
