Nemrég tették közzé a kormányzati céginformációs portálon a Magyarországon működő vállalatok 2022-es évre vonatkozó pénzügyi beszámolóit, az élelmiszerek árának növekedését pedig aligha kell részletesen bemutatni. Megnéztük, hogy az elmúlt évben hogyan alakultak a nagy élelmiszeripari cégek eredményei az elmúlt évben – és arra jutottunk, nem sínylették meg a sajtostészta árának elszállását.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az élelmiszerek decemberre csaknem 45 százalékkal drágultak, míg az Eurostat adatai szerint 49,6 százalék volt az éves drágulás. Ezzel az Unió legmagasabb értékét sikerült elérni. A világszinten is látványos mértékű élelmiszer-árdrágulás rámutatott a magyarországi könnyűipar, azon belül is az élelmiszeripar, valamint a kiskereskedelem katasztrofális szerkezetére, egyszersmind arra is, hogy ebből fakadóan

milyen erős árszabályozó hatása van a nyugati importtermékeknek a magyarországi élelmiszerpiacon.

Magyarországon az elmúlt évtizedek, a rendszerváltás, és az uniós csatlakozás gazdasági hatásai, valamint ezzel összefüggésben a különböző kormányok ipar- és mezőgazdasági politikái hatására a mezőgazdaság ugyan nincs tragikus helyzetben. A nagytáblás gabonatermelés legalábbis sikeres ágazatnak számít – ami az élőmunkaigényesebb terményekről már nem mondható el. Ez többek között az uniós agrártámogatási rendszernek, és a támogatások NER-es implementálásának is köszönhető.

Az élelmiszeripar viszont, a könnyű- és nehézipar jelentős részéhez hasonlóan, súlyosan leépült. A talpon maradt, vagy később belépő szereplők nagyot tudtak kaszálni az importárukhoz igazodó piacon, míg egyes termékcsoportok esetében más tényezők is magasan tarthatták az árakat. A tésztadrágulás kérdését például a Telex járta körül korábbi cikkében, melyben arra jutottak, hogy

„a hazai üzletekben tapasztalható drágulás nem feltétlenül csak reális gazdasági folyamatokkal magyarázható, hanem elképzelhető az is, hogy néhány cég meglovagolja az általános drágulásban rejlő lehetőségeket.”

Mi pedig az általános élelmiszerdráguláshoz vezető strukturális okokat fejtettük fel.

Most pedig a Forbes 2022 novemberi, a 100 legértékesebb magyar tulajdonú vállalatot felsoroló listája alapján vizsgáltuk meg a rajta szereplő egyes élelmiszeripari cégek beszámolóit. Azért választottuk a Forbes listáját, mert a nemzetközi tulajdonosi hátterű vállalatokat is felsoroló listákon, például a HVG500-on szereplő, sok esetben multinacionális cégekkel a mi összeállításunk nehezen lenne értelmezhető. Egyrészt akár a magyar tuladjonú, egyes termékeivel – különösképp a téliszalámival – még nemzetközi szinten is kiemelkedően sikeres Bonafarm csoport értéke sem vethető össze például a Samsung SDI-vel, másrészt éppen a magyarországi élelmiszeripar helyzetére vagyunk kíváncsiak.

Noha számos érdekes adattal találkozhatunk a beszámolókban – jellemző például, hogy többnyire az árbevételek jelentős növekedése mellett sem emelkedtek drasztikusan a vállalatok bérköltségei – most a cikk terjedelme és a könnyebb összevethetőség érdekében azt vizsgáljuk meg, mekkora adózott eredményt értek el 2022-ben, valamint egy évvel korábban. Ezzel valamennyire képet kaphatunk arról, hogy az élelmiszerdrágulás mekkora mértékben csapódott le ezen cégek számláin.

A listán több élelmiszeripari cég is szerepel, széles termékspektrummal – az adózott eredmények változásait pedig összevethetjük azzal, hogy a cégek milyen termék(ek)et állítanak elő, és azok mlyen mértékben drágultak egy év alatt. A KSH tavaly decemberre vonatkozó statisztikái szerint az élelmiszerek közül leginkább a sajt (83,2%), a tojás (82,7%), a kenyér (81,1%), a vaj és vajkrém (79,4%), a tejtermékek (79,2%), az édesipari lisztesáru (71%), a száraztészta (70,8%), a margarin (58%), a péksütemények (57,2%), a tej (52,1%) és a baromfihús (51,5%) drágult. A hatósági áras liszt (6,7%) és az étolaj (1,5%) ára kis mértékben növekedett egy év alatt. Kézzelfoghatóbban pedig a G7 havonta megejtett nagybevásárlása illusztrálja, hogyan változnak az élelmiszerárak.

Lássuk tehát a cégeket!

Itt elöljáróban annyit érdemes megjegyezni, hogy a listából többet, így például a Mogyit – bár a legnagyobb cégek között van – kihagyjuk, mert rágcsálnivalókkal foglalkozik, amit a többi élelmiszerrel jelen esetben nem érdemes összevetni, és ugyanígy járunk el a McDonald’s gyorsétterem-láncot üzemeltető Progress Étteremhálózattal.

Először is tehát vessünk egy pillantást a vizsgált élelmiszeripari cégek adózott eredményeire. A lenti adatokat érdemes összevetni a Központi Statisztikai Hivatal 2022-es évre számított maginflációs értékével – ami 15,7 százalék, és mellesleg a mindennapi tapasztalatokkal szemben a mostanihoz hasonló kimutatások esetében hasznos lehet. A mindennapi tapasztalatok mérésére sokkal alkalmasabb egy-egy fogyasztási cikk vagy szolgáltatás – avagy a mindennapi szükségletek esetleg a (hipotetikus) fogyasztói kosár – árának változását, az egyes szektorokban elérhető munkabérek változásait vagy az árfolyamok alakulását vizsgálni. A maginfláció ezzel szemben egy olyan aggregált mérőszám, ami a gazdaság változásainak általános trendjeit igyekszik összegezni, ezáltal támpontot adva a gazdasági szereplőknek.

Cég neve	2021-es adózott eredmény	2022-es adózött eredmény	A 2022-es adózott eredmény a 2021-es adózott eredmény százalékában kifejezve
Pick	10,3 milliárd	7 milliárd	68
Sole	832,8 millió	2,7 milliárd	324
Master Good	7,16 milliárd	15,4 milliárd	215
Sága	579 millió	1 milliárd	173
Gyermelyi	1,27 milliárd	2,92 milliárd	230
Tolnatej	1,89 milliárd	5 milliárd	265

• Pick: 10,3 milliárd után 7 milliárd, ami a korábbi eredmény nagyjából 68 százaléka.
• Sole: 832,8 millió után 2,7 milliárd, ami a korábbi eredmény nagyjából 324 százaléka.
• Master Good: 7,16 milliárd után 15,4 milliárd, ami a korábbi eredmény nagyjából 215 százaléka.
• Ebből a Sága: 579 után egymilliárd, ami a korábbi eredmény nagyjából 173 százaléka.
• Gyermelyi: 1,27 után 2,92 milliárd, ami a korábbi eredmény nagyjából 230 százaléka.
• Tolnatej: 1,89 után 5 milliárd, ami a korábbi eredmény nagyjából 265 százaléka.

Összesítésünkből tehát látszik, hogy a vizsgált cégek közül egyedül a Pick adózott eredménye esett vissza, de esetükben sem beszélhetünk veszteséges működésről, hisz pozitív adózott eredményt értek el. Hovatovább, mint a későbbiekből kiderül, a vertikálisan integrált vállalati struktúrának köszönhetően a húsipari vállalatnál eltűnt eredmény könnyen realizálódhatott a cégcsoport más egységeinél.

A vizsgált vállalatok közül a Csányi Sándor-féle Bonafarm csoport a legnagyobb hazai élelmiszeripari konzorcium, számos vállalatot és márkát tömörít: vertikálisan integrált (tehát valamennyi termelési folyamatot ellátó) cégként előállítanak takarmányt, jelen vannak a hús- és tejiparban valamint a hozzájuk kapcsolódó üzletágakban, de hozzájuk tartozik a Teleki borászat is. Cikkünkben – az integrált cégcsoportok esetében – röviden kitérünk az alapanyaggyártásra is, de alapvetően a végső, lakossági felhasználásra szánt élelmiszereket előállító cégeket vizsgáljuk.

Ezek a következők:

• Pick Szeged Zrt. húsipari cég széles körben ismert márkái a Pick, a Herz és a Família.
• A Sole-Mizo Zrt. pedig a különböző tejipari termékeket, tejeket, sajtokat és többek között a Túró Rudit gyártja.

Előbbi a 2021-es 10,3 milliárd után valamivel kevesebb, mint 7 milliárdos adózott eredményt tudott 2022-ben felmutatni, utóbbi viszont 832,8 milliós adózott eredmény után tavaly 2,7 milliárdot ért el.

A húsipari cég alacsonyabb eredményét magyarázhatja, hogy a 2021-es 47,3 milliárdos anyagi ráfordítással szemben tavaly csaknem 60 milliárdos volt ez az érték, a növekmény túlnyomó részét az anyagköltség tette ki – szembetűnő, hogy a csaknem tízmilliárdos üzemi eredmény pedig mintegy 5,5 milliárdra csökkent, nagyjából 600 millióról viszont több mint 1,5 milliárdra nőttek a pénzügyi műveletek eredményei. Vagyis az üzemi eredmény szembetűnő csökkenését kis mértékben ellentételezni tudták az élelmiszeripari működéshez szorosan nem kötődő, pénzügyi jellegű tevékenységgel. Ilyen például a kapott osztalék és részesedés, az árfolyamnyereség és hasonlók.

A Pick gyengébb eredménye valószínűleg a 2022-ben brutálisan elszálló sertésáraknak volt köszönhető; ami összefügg a takarmány és az energia drágulásával. Ez meg is látszik a Bonafarm csoport más tagjainak eredményén, a takarmányágazat például -173 millió után több mint 1,8 milliárdos pozitív eredményt produkált 2022-ben, vagyis egy veszteséges év után busás nyereséget termelt. Ebbe azonban most mélyebben nem megyünk bele, tekintve hogy elvinné cikkünk fókuszát. A Bonafarm csoport tagjai és stratégiai partnerei ugyanakkor – mint azt a cég büszkén hirdeti, és mint fentebb megjegyeztük – vertikálisan integrált. Vagyis a cégcsoport egyes tagjai más tagoktól vásárolnak például húst vagy takarmányt, a Pick szalámiba kerülő disznó a csoporttól származik, és a csoport által termelt takarmányon nevelkedett.

A Sole tejipari cégnél némiképp más tendenciákat figyelhetünk meg: az anyagjellegű ráfordítások náluk is jelentősen, 76,8-ról 106,3 milliárd forintra emelkedtek – amiben az anyagköltségek mellett a szolgáltatások költségének növekedése is jelentős. Növekedett tehát a termeléshez szükséges alapanyagok, energia, a külső szolgáltató(k) által elvégzett szolgáltatások összege. Ezek egy jelentős részét – a vertikális integráció miatt – a Bonafarm csoport más tagjainak vagy stratégiai partnereinek fizette ki. Az üzemi eredmény 757 millióról csaknem hárommilliárdra növekedett. Ez köszönhető egyrészt a nettó árbevételek 89-ről 121 milliárdra növekedésének, de szintén látványos változás, hogy az aktivált saját teljesítmények értéke -738 millióról 3,6 milliárdra nőtt.

A Master Good csoport szintén integrált húsiparban utazik, a konzorcium a csirkét, csirketermékeket valamint a csirkeneveléshez szükséges takarmányt állítja elő. A csoport élelmiszeripari tagja a Sága, ami különböző márkanevek alapján nagyjából mindent gyárt, amit csirke-pulyka alapanyagból csak lehet: többek között selyemsonkát, a népszerű Füstli virslit, de immár vegán termékeik is vannak.

A Master Good Kft. adózott eredménye a 2021-es 7,16 milliárd után több, mint duplájára emelkedett: 15,4 milliárdot értek el a tavalyi évben, ez szinte egybevág az üzemi eredménnyel. Magyarán, az adózott eredmény szinte teljes egészében a cég fő tevékenységéből, vagyis a szárnyastermékek előállításából és értékesítéséből realizálódott. 86,9 milliárdos anyagjellegű ráfordítások után tavaly már 130,7 milliárdot tett ki ez az érték (nagyrészt az anyagköltség növekedése miatt), de eközben az értékesítés árbevétele ennél is jelentősebbet nőtt, 106 milliárdról 162,6 milliárdra. Érdemes megjegyezni, hogy az egyéb bevételek, vagyis a vállalat rendszeres üzleti tevékenységéhez kapcsolódó, ellenben nem a céltevékenységből fakadó – tehát esetünkben nem közvetlenül húsipari – és nem is pénzügyi jellegű bevételek 20,7-ről csaknem duplájukra, 39,5 milliárdra nőttek ezidő alatt. Ez a tétel számos, különböző forrást takarhat.

Ha pedig a csoportból csupán Sága Foods Zrt-t nézzük, bár más nagyságrendben, de szintén jelentős eredménynövekedést találunk. A 2011-es 579 milliós adózott eredményt 2022-re sikerült valamivel egymilliárd forint fölé tornászni. A Csányi-birodalom cégeivel szemben itt is látszik, hogy ez erősen korrelál az üzemi tevékenység 630 millióról 1,14 milliárdosra nőtt eredményével. Miközben az anyagi jellegű ráfordítások 8 milliárdról 10,4 milliárdra nőttek, a nettó árbevétel 10,8-ról 13,9-re. Fontos különbség, hogy a Bonafarm Csoport tagjaival szemben a Master Good csoport tagjai szinte kizárólag belföldön értékesítettek, tehát egy részről nem tudtak a forint/euró (vagy más valutához képesti) árfolyamváltozáson keresni az export során.

Másrészről viszont kapóra jött a cégnek, hogy a magyarországi árak igen sebesen zárkóztak fel az uniós árakhoz.

A Gyermelyi Élelmiszeripari Zrt. a tavalyi 1,27 milliárd után idén 2,92 milliárd forintos adózott eredményt ért el, tehát az egy évvel korábbi több, mint két és félszeresét.

A cég (tojásos) tésztát, lisztet valamint tojást gyárt, ami nem tűnik jó üzletnek, tekintve hogy a lisztek közül a BL55-ös, valamint a tojás árát kormányzati árstopok korlátozzák. Ha viszont arra gondolunk, hogy a cég profilja elsősorban a tésztagyártás, aminek alapanyagait, vagyis a tojást és lisztet mint külön forgalmazott terméket csak később vették fel portfóliójukba, már egész másképp fest a helyzet. Vagyis a siker titka – a brutálisan elszállt tésztaárak mellett – itt is a vertikális integráció lehet. Mint honlapjukon írják, a Gyermelyi Zrt. „8.800 hektár területen folytat mezőgazdasági tevékenységet, egy zárt vertikális integrációt működtet.” Ennek része az is, hogy a cég beszállítói már csak a Gyermelyi által előállított vetőmagot használják.

Drasztikusan, 16,2 milliárdról több, mint 30 milliárd forintra emelkedett a cég anyagköltsége, ami erősen korrelál a 21,8-ról csaknem 37 milliárdosra emelkedett anyagi jellegű ráfordításokkal. Az eredmény azért növekedhetett mégiscsak jelentősen, mert a nettó árbevétel eközben 27,1 milliárdról 46,6 milliárd forintra emelkedett egyetlen év alatt, az üzemi tevékenység eredménye pedig 980 millióról csaknem 3,1 milliárd forintra emelkedett. Figyelemreméltó, hogy a 2021-es nulla (0) forinthoz képest a cég 2022-ben csaknem 2,5 milliárdnyi értékvesztést könyvelt el, vagyis ez az összeg negatívként jelent meg az összesítésben. Noha azt nem tudjuk hogy pontosan milyen értékvesztést könyvelt el a cég, ezzel a művelettel az adózott eredményt – ezzel az adóalapot – csökkentheti a cég. Továbbá 2,4-ről 3,6 milliárdra növekedett az eladott áruk beszerzési értéke.

Érdemes külön megemlíteni a Gyermelyi Tojás Kft.-t, ami a 2021-es 442 milliós adózott eredménye után 2022-ben valamivel több, mint egymilliárdot ért el.

Ez erősen korrelál a 449 millióról 1,1 milliárdra növekedett üzemi eredménnyel, amiből az 5,7-ről 7,4 milliárdra növekvő anyagi jellegű ráfordításokat – ebből az anyagköltség 5-ről 6,6 milliárdra nőtt – bőven ellensúlyozta a teljes egészében belföldről származó, 6,5-ről 9,1 milliárdra növekvő nettó árbevétel. A Gyermelyi Tojás szintén elkönyvelt értékvesztést, a 2021-es évi nullához képest 2022-ben 348 milliót.

A Tolnatej Zrt. kakukktojás abból a szempontból, hogy nem integrált vállalat – vagyis a tejet nem ők állítják elő, hanem beszállítóktól vásárolják. Ennek ellenére a 2021-es 1,89 milliárdos adózott eredményüket 2022-re több, mint két és félszeresére, valamivel több, mint ötmilliárd forintra tornászták fel.

Ezt az üzemi tevékenység eredményének 1,77-ről 4,1 milliárdra növekedésével érték el, valamint az is figyelemre méltó, hogy pénzügyi műveleteik eredményeit 298 millióról bő másfél milliárdra növelték. Eközben az értékesítés nettó árbevétele, valamint az anyagjellegű ráfordítások csaknem ugyanannyival növekedtek: előbbi 49,6-ról 68,6 milliárdra, utóbbi 43,4-ről 61,1 milliárdra. Ebből az anyagköltség 38,9-ről 56,4 milliárdra nőtt. Az aktivált saját teljesítmények értéke – vagyis például az eszközök értékét növelő munkák, tenyészállattá minősített növendékállatok – viszont 347 millióról 4,1 milliárdra növekedett, az eladott áruk beszerzési értéke viszont 1,2 milliárdról 683 millióra csökkent.

Vagyis míg a Tolnatej nettó árbevétele alig fedezte az anyagjellegű és egyéb ráfordításokat, jószerivel az aktivált saját teljesítmények értéke fedezte az adózott eredmény egy éven belüli látványos növekményét.

A fenti cégek közül a bérköltségek egyedül a Tolnatejnél nőttek számottevően: a 2021-es hárommilliárdos bérköltség 2022-re csaknem 4,2 milliárdra nőtt – miközben a foglalkoztatottak száma 505-ről 496-ra csökkent. A többi cégnél azok méretéhez, valamint az adózott eredményekhez képest elenyésző volt a bérköltség növekedése.

Vagyis, ami látszik: noha a cégek érezték a megnövekedett energiaárakat és költségeket, látványos, hogy a tőke az egy évvel korábbi arányokhoz képest nagyobb mértékben részesült a megtermelt javakból. Hisz a munkaerőre fordított összegek – általában – kisebb mértékben növekedtek, mint más, a cégek forgalmát és eredményét jelző mutatók.

Tehát az élelmiszeripari cégek példájából is következtethetünk arra, hogy a bérek növekedése elmaradt az inflációtól, pláne az élelmiszerek drágulásától

– ami egyébként más, általunk korábban ismertetett statisztikákból is kiderül.

Ahogy az is kétségtelen, hogy noha sokat hallhattunk arról az elmúlt évben, hogy az élelmiszeripar – elsősorban a kis cégek – súlyosan megszenvedik a költségek, elsősorban az energiaárak és a fosszilis tüzelőanyagoktól függő szolgáltatások (pl. szállítás) költségeinek a növekedését, a nagy, különösen a vertikálisan integrált cégek a megváltozott gazdasági környezetet ki is tudták használni jövedelmezőségük növelésére.

Magyarán, ha a cégek beszámolóit nézzük, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy az élelmiszeripari nagyvállalatok profitabilitása nemhogy csökkent, de minden ellátási nehézség és az energia, valamint az alapanyagok bekerülési árának növekedése ellenére is jelentősen növekedett az elmúlt év szédítő élelmiszerár-drágulása következtében.

Ezt pedig végső soron mi fizetjük meg. Például akkor, amikor az egy évvel ezelőttihez képest kétszeres áron is csak gyengébb minőségű sajtot találunk a diszkontáruházak polcain, vagy a korábbihoz képest horrorisztikus költségekbe taszítjuk magunkat egy zacskó száraztészta megvásárlásával.