Károly király koronázási ceremóniájának alkalmából őslakos vezetők egy csoportja petíciót intézett az új királyhoz, melyben fölszólították, hogy kérjen bocsánatot a brit birodalom gyarmatosítási bűneiért. A levelet tizenkét gyarmatosított nép érdekvédelmi csoportjának vezetője írta alá.
A levél követeli a királytól, hogy „ismerje el az Antigua és Barbuda, Aotearoa (Új-Zéland), Ausztrália, Bahamák, Belize, Kanada, Grenada, Jamaica, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia és Saint Vincent, és a Grenadine-szigetek bennszülött és rabszolgaságba taszított népei gyarmatosításának és népirtásának szörnyű hatásait és örökségét”.
A bocsánatkérésen túl követelik az őslakosok maradványainak és kulturális műtárgyainak hazaszállítását, valamint a pénzügyi jóvátételt.
Arra kérik a királyt, hogy segítse közösségeiket „kilábalni az évszázados rasszizmusból, elnyomásból, gyarmatosításból és rabszolgaságból”.
A brit gyarmatosítás a 16. század végén kezdődött, és csúcspontján, 1922-ben az Egyesült Királyság több mint 450 millió ember felett uralkodott a Föld csaknem negyedén.
Ausztráliában, Új-Zélandon és Kanadában megszállták az őslakosok földjeit, és ezreket öltek meg. Az őslakosok új betegségeknek is ki voltak téve, míg az erőszakos asszimiláció a helyi nyelv és kultúra eltűnéséhez vezetett. A gyermekek rendszerszintű, kényszerű kiemelése a családból és a helyi kultúrából egészen a 20. század második feléig tartott.
A karibi térség közösségeit hasonló módon érintette a gyarmatosítás. A rabszolgakereskedelem során milliókat szállítottak el Afrikából, hogy a szigeteken cukorültetvényeken dolgozzanak.
A Brit Birodalom uralma alatt értékes kulturális tárgyakat, sőt őslakosok holttesteit is ellopták, amelyeknek egy része jelenleg kiállítási tárgyakként van jelen brit múzeumokban.
Károly nemrég ugyan elismerte a monarchia gyarmatosításban betöltött szerepét, de nem kért formálisan bocsánatot és nem kötelezte el magát semmilyen kárpótló cselekedet mellett.
Lásd, tavaly novemberben a dél-afrikai kormányhoz intézett beszédében elismerte, hogy „a történelemnek vannak olyan elemei, amelyek mélységes szomorúságot váltanak ki”, hozzátéve, hogy „alapvető fontosságú, hogy igyekezzünk megérteni ezeket”.
A megértést segíthetné például az olyan kulturális körzetek létrehozása, mint amilyet az ausztrál szövetségi kormány tavaly ígért. A canberrai körzetben helyet fog kapni egy nyughely is a bennszülött ősök maradványai számára, amelyhez a múzeumi maradványokat szerte a világból szállítják majd a helyszínre.
A hatvanas években útjára induló dekolonizációs, függetlenségi mozgalmak után fenntarthatatlanná vált a közvetlen kontroll a gyarmatok fölött, ezért Erzsébet királynő a Commonwealth (Nemzetközösség) létrehozásával, közvetett formában igyekezett megőrizni a monarchia befolyását. A királynő ezt így fogalmazta meg 1977-es beszédében:
„Az elmúlt 25 év során széles körben beutaztam a Nemzetközösséget annak vezetőjeként. És ezekben az években egyedülálló, előnyös helyzetből láttam a birodalom Nemzetközösséggé való átalakulásának utolsó nagy szakaszát, és a korona átalakulását az uralom jelvényéből a szabad és önkéntes társulás szimbólumává. Az egész történelemben erre még nem volt példa.”
Erzsébet királynő tehát soft power-rel igyekezett fenntartani a brit monarchia hegemóniáját a Commonwealth fölött. A nagy kérdés, hogy Károly király ezt a gyarmatosítás történelmében gyökeredző hatalmat meg tudja-e őrizni. A nyílt beszéd a brit birodalom bűneiről, és a gyarmatosított népek szenvedéseinek elismerése hosszútávon akár érdekében is állhat a monarchiának, ha el akarja kerülni a korábbi gyarmatok teljes elszakadását.
Azonban Károly egyelőre óvatoson közelíti meg a kérdést. 2018-ban Ghánában, 2021-ben Barbadosban és 2022-ben Ruandában tartott beszédében sajnálatát és bánatát fejezte ki a gyarmati rabszolgaság miatt, de nem kért bocsánatot, és nem fordult az érintett közösségekhez, hogy megvitassák a jóvátételi igazságszolgáltatást. Pedig ez lenne a minimum egy olyan korszakban, amikor a klímaváltozás és a globális egyenlőtlenségek aránytalanul sújtják a Globális Dél országait, amelynek egyenetlen fejlődésében tagadhatatlan szerepe volt a brit gyarmatosításnak.
