Mint a Mércén is beszámoltunk róla, Novák Katalin államfő a szegények és menekültek elnyomását kiemelt figyelemben részesítő Ferenc pápa látogatása alkalmából elnöki kegyelemben részesítette a terrorizmusért jogerősen elítélt Budaházy Györgyöt, valamint Hunnia nevű terrorbrigádjának további tagjait – miután tavaly év végén közülük többen hasonló módon szabadultak. Az elnöki kegyelem intézménye a kezdetektől szerepel a Magyar Köztársaság (újabban Magyarország) jogrendjében, terrorista azonban még nem kapott kegyelmet.

A polgári demokráciában a jogrend kétségkívül nem mindig szolgálja a társadalmilag elvárható eljárás foganatosítását. A törvények és jogszabályok absztrakt módon vannak megfogalmazva, és a jogalkalmazónak számos lehetőséget biztosít akár a törvényalkotó szándékától eltérő használatra – bár polgári demokráciában a jogrend egyébként sem az elesetteket és a társadalmi egyenlőséget, hanem a tulajdonjogot védi elsősorban.

A jogrend – bármilyen jogrend – tehát igazságtalanságokat szül, mert visszaélhetnek, és vissza is élnek vele.

Ugyanígy előfordul, hogy a jogrend hiányosságai miatt nem tud kezelni bizonyos egyedi helyzeteket. A jogszabályok megannyi finomhangolás ellenére a legjóhiszeműbben és minden törvényes követelmény betartása mellett is sok esetben vakok lehetnek olyan kontextusra, amely teljesen más megvilágításba helyezheti a cselekményt.

„[m]indig lehetnek olyan körülmények, esetek, amelyeket az absztrakt jogi normákat követő bíróságok mégsem tudnak figyelembe venni – hisz „az élet sokkal változatosabb annál, hogysem merev kategóriák kalodájába lehetne bezárni” –, és az eljárás lefolytatása vagy a büntetés végrehajtása pedig méltánytalan lenne az elkövetőre nézve. Ezekre a helyzetekre nyújt megoldást az államfő kegyelmezési joga”

– fogalmaz a Debreceni Jogi Műhely jogász hallgatójának tanulmánya.

Vagyis a társadalmi normák és erkölcsök abúzusához vezethet a jog legjobb hiszemű és legtisztességesebb alkalmazása is – ennek felülbírálatára, a közigazgatási rendszerbe és az állami intézményekbe vetett társadalmi bizalom fenntartására, a jog által nem minden esetben lehetővé méltányos eljárás biztosítására szolgál az elnöki kegyelem intézménye.

Néhány híresebb eset talán segíthet jobb megvilágításba helyezni a kérdést:

• Simek Kitty azután részesült Mádl Ferenc kormányfő elnöki kegyelmében, hogy lelőtte alvó nevelőapját. Kontextus: a férfi rendszeresen bántalmazta Kittit és beteg édesanyját, a lánnyal szexuálisan is erőszakos volt.
• Geréb Ágnes Áder Jánostól kapott kegyelmet, miután két gyermek halt meg, miközben bábaként világra segítette őket. Kontextus: Geréb a jelenleg domináns kórházi szülészeti rendszer alternatíváinak legjelesebb képviselője Magyarországon, és vitathatatlanul sokat tett a magyarországi szülészeti gyakorlat anyaközpontúbbá tételéért. Perében viszont olyan szakértők véleménye alapján hoztak döntést, akik a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek.
• És persze voltak kérdésesebb esetek is. Például Kunos Péter bankáré, akit tizenegyrendbeli bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetésben találtak bűnösnek. Göncz Árpád mégis kegyelmet adott volna neki egészségügyi állapota miatt – Dávid Ibolya igazságügy-miniszter azonban nem ellenjegyezte a döntést.
• Áder János pedig ciklusa végén igazi kegyelemdömpinggel lepte meg az elítélteket: ennek keretében többek között egy vesztegetésért elítélt fideszes politikus büntetésének eltörlését is a közerkölcs fenntartásának zálogaként ítélhette meg.

A sort hosszasan lehetne folytatni, az elmúlt bő három évtized során számos egyértelmű és kérdésesebb ügyben gyakorolta kegyelmi jogát az államfő, ezeket többnyire az illetékes miniszter is ellenjegyezte.

Olyan viszont még nem volt, hogy Magyarország köztársasági elnöke jogerősen elítélt terroristának és csoportjának adjon kegyelmet.

Mert miben nyilvánul meg Budaházy György politikai és társadalmi munkássága, minek elismeréseként a magyar igazságszolgáltatás feljogosította a terrorista cím viselésére és az ezzel járó jogkövetkezmények – vagyis szabadságvesztés – végrehajtását rendelte el?

A Hunnia csoport tagjai többek között

• fegyverekkel támadtak MSZP-s intézményekre, képviselők, politikusok házaira,
• az akkor miniszterként működő Hiller István házára például rálőttek, az SZDSZ-es Kóka János házára molotov-koktélt dobtak
• szintén molotov-koktélokkal támadtak meleg szórakozóhelyre és egy jegyirodára,
• megverték Csintalan Sándor újságírót, korábbi MSZMP-s majd MSZP-s politikust, aki ekkoriban a jobboldali Hír TV-n vezetett népszerű műsort,
• valamint robbantásos merényleteket terveztek házi készítésű bombákkal.

Emellett jellemzők a csoportra a szélsőjobboldali nézetek, a rasszizmus, a homofóbia, a kirekesztő nézetek és mindezeket egybegyúró ideológiájuk morális felsőbbrendűsége, melyet erőszakos eszközökkel is győzelemre szándékoztak vinni – ahogy arra az ügyükben eljáró bíró is rámutatott.

Budaházyt 2022 márciusában 17 év fegyházra ítélték, ennek során még feltételesen sem lehetett volna szabadlábra helyezni. Később hat évre csökkentették a büntetését, aminek egy részét házi őrizetben töltötte. Mivel az elítélt már több évet töltött kényszerintézkedés alatt, a bíróság által kiszabott szabadságvesztésből már csak néhány hónap lett volna hátra.

Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy találkozójukon vajon említette-e Novák Katalin Ferenc pápának, hogy látogatására hivatkozva kiknek az érdekében gyakorolta a keresztényi megbocsátás elvét, és vajon mennyire összeegyeztethető a pápa által hirdetett egalitárius elvekkel egy marginális társadalmi támogatottsággal rendelkező szélsőjobboldali terrorista szabadon bocsátása?

Noha azon bizonyára lehet teológiai szempontból vitatkozni, hogy Budaházy és bandája elnöki kegyelme megfelelt-e a krisztusi elveknek – valószínűleg egyébként igen – az már jóval kevésbé kérdéses, hogy a szekuláris polgári, de még az illiberális demokráciában is bizonyára szembemegy az elnöki kegyelem intézményének lényegével.

Budaházy esetében ugyanis aligha szolgálja a társadalom széles rétegei intézményekbe vetett bizalmának növelését vagy a jogrend erkölcsi vakságának korrigálását az elnöki kegyelem gyakorlása.

A köztársasági elnök pusztán a társadalom azon csoportjainak erkölcsi meggyőződését szolgálja ki, akiknek deklarált célja a társadalom más csoportjainak – romák és más, nem fehér bőrszínűek, zsidók, melegek, baloldaliak, egyszóval a nem fehér heteroszexuális keresztény jobboldaliak – elnyomása, lehetőség szerint fizikai bántalmazása, esetleg megsemmisítése.

Akiknek vezetőiről immár azt is tudjuk, hogy komoly lobbierővel bírnak a Sándor-palotában.

Ez a kegyelem súlyos visszaélés az elnöki jogkörrel. Nem valamely vitatott megítélésű ember és csoport kapott kegyelmet (amnesztiát), hanem jogrendi és filozófiai szempontból egyaránt terroristának tekinthető személyek.

Ezen pedig az sem változtat, hogy Budaházy egykori és jelenlegi harcostársa jelenleg az egyik legerősebb ellenzéki párt vezetőjeként az országgyűlés tagja.

A szélsőjobboldali terrorcsoport kegyelemben részesítésével az államfő hatalmával visszaélve olyan veszélyes elemeket szabadított a társadalomra, akik – a kisebbségek és az elesettek kormányzati elnyomását tetézve – közvetlen és valós veszélyt jelentenek számos embertársunkra.

Ez a botrány, nem a Schmitt Pál plagizált szakdolgozata.