Ingatlanosok lepték el egyik napról a másikra a Debrecen melletti Mikepércset – számoltak be lapunknak a községben a CATL akkumulátorgyár ellen szerveződő helyi anyák. Ők úgy látják, hogy a gyárépítés megkezdése előtt akarnak portfóliót építeni, spekulálni az ügynökök, de félnek tőle, tömeges megjelenésük pánikszerű dominóhatást válthat ki.
A Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) program egyik legnagyobb győzteseként Mikepércsre rengetegen költöztek, a programból adódóan 2-3-4 kisgyermekkel, hogy ott teremtsék meg álmaik életét – ezt látják a porba hullani az akkumulátorgyár ügyében verbuválódott édesanyák, azzal, hogy az ingatlanosok kifejezetten munkásszállóknak alkalmas ingatlanokat is keresnek.
Czirfusz Márton szakértő szerint mivel a munkásszálló jogi definíciója nagyon tágra szabott, így jogi úton fellépni sem nagyon lehet a tömegszállásokká alakított épületek ellen. Viszont az ingatlanosok által a helyi anyukáknak belengetett hirtelen értékvesztést nem látja teljesen megalapozottnak, mivel Debrecenben és környékén az elmúlt években meredeken emelkedtek az ingatlanárak. Erre erősít rá az ingatlanpiac átalakulása Gödön, a Samsung gyár megnyitása után.
Csapdában érzik magukat, és félnek a pániktól a családalapítás céljából Mikepércsre költöző anyukák
Mikepércs egy nagyjából 5300 lelket számláló község, Debrecentől alig hét kilométerre. A hajdúsági város agglomerációjaként utcáiban elsősorban kertesházak, kisboltok sorakoznak, a helyiek ingáznak, és rengeteg a sokgyermekes család. A hírekbe az elmúlt időszakban mint közeli CATL akkumulátorgyár ellen tiltakozók kerültek be, különösen a több tüntetésen felszólaló, menetelő édesanyák, akik az egyébként Mikepércshez közelebb épülő üzem kapcsán rendezett lakossági fórumon verbuválódtak.
A gyár híre után az év első hónapjaiban új jelenség borzolta a kedélyeket, amint arról a Mikepércsi Anyák csoport tagjai beszámoltak: szinte egyik napról a másikra, tömegével jelentek meg az ingatlanosok.
„Úton-útfélen találkozni most különböző ingatlanos cégek logóival ellátott kocsikkal, az én postaládámba egyetlen hét alatt legalább 3 szóróanyagot dobtak be. Ezeken nem szerepel, hogy kinek keresnek házakat, lakásokat”
– mondta el egyikük. Az ingatlanosok sorra járják a település házait és a személyes megkeresések, kopogtatások során kiderült, ezek a cégek nem várják meg a gyár indulását. Volt akinek azt mondták, már évekkel annak megnyitása előtt elkezdenek a gyárak vezetőinek és családjainak házakat keresni. Egy másik anyának, már arról beszéltek, hogy „bizonyos igényeknek” megfelelő ingatlanokat keresnek, olyanokat, ahol egy szobába négy ágy is befér.
„Az egyik utcában már van is egy családi ház, ami át van alakítva munkásszálló-szerűséggé. Mivel nincsen függöny, be lehet látni: a szobákban többemeletes vaságyak, a kertben toi-toi vécék teremtek”
– mondta el Kozma Éva, a Mikepércsi Anyák csoport tagja, aki szerint a faluban már látni csoportokba verődött, valószínűleg a gyár ügyében érkezett dolgozókat. Elmondta azt is, neki az ingatlanosok arról beszéltek, hogy most kell eladniuk a házaikat, mert most éri a legtöbbet, annyit kérnek érte, amennyit csak akarnak. Másnak viszont, aki erre visszakérdezett (hiszen a gyár csak három év múlva nyílik meg), „mondandójukba belezavarodva” úgy fogalmaztak, lehet, még akkor is el lehet adni. Amikor egyikük nekünk nyilatkozó férfi ismerőse személyesen ment be egy ingatlanirodába, bevallották, nem is helyiek, hanem a fővárosból érkeztek „pörgetni a piacot”.
„Először azt mondták, vannak megbíziók, majd egy másik alkalommal bevallották, hogy nincsenek, csak előre szeretnének dolgozni, hogy, ha már érkeznének a gyárba a dolgozók, akkor legyen portfóliójuk”
-fogalmazott az egyik édesanya, aki kiemelte, hogy nem szeretnék, hogy a spekulánsok miatt pánik alakuljon ki, így csökkentve az ingatlanok értékét.
Az anyák kiemelték azt is, hogy Mikepércs (egyébként fideszes) polgármestere, Tímár Zoltán mind a gyár kapcsán tartott első, november végi lakossági fórumon, mind pedig a helyi Mikepércsi Tükör nevű lapnak adott márciusi interjújában megerősítette:
„Nem engedjük, hogy munkássszállók épüljenek Mikepércsen, és az illegális munkásszállókkal szemben fel fogunk lépni.”
A lapnak adott Mikepércs élni akar! című nagyinterjújában kifejtette az is, hogy egy közös porblémamegoldásra épülő, élhető településért folytatott munka korszaka érhet véget.
„Csakhogy ezt az új korszakot nem mi, nem az itt élők kezdeményeztük, de még csak nem is csatlakoztunk valami jóhoz, hanem beleegyezésünk nélkül, akaratunk ellenére elszenvedői lettünk egy olyan elképzelés megvalósításának, amellyel nem értünk egyet, és nem is illik bele a településünkről kialakított elképzelésbe, az itteniek életébe.”
Az egyik édesanya az ingatlanosokkal való beszélgetés után elmondása szerint annyira megijedt, hogy háza elveszti az értékét, hogy el is sírta magát.
Ahogy azt a helyi anyák is kiemelték, a település az egyik legnépszerűbb volt a CSOK-osok körében, ide az országos átlag felett költöztek, az hogy valakinek három gyermeke van, a minimum. Jól mutatja ezt az is, hogy az anyák szerint a tavalyi évben több mint 100 gyereket kellett elutasítania a helyi óvodának helyhiány miatt – a Mikepércsi Tükör őszi számában a polgármester is több, mint 100%-os kihasználtságról beszélt.
„Óvoda és bölcsőde-beruházások lesznek most is, az iskolát egy plusz szinttel emelik, mert annyi a gyerek. Itt nincs olyan család, aki szeretne munkásszállót, ahol férfiak vannak. Ők ellepik a várost, és akkor én hogy engedjem ki a gyerekemet, a lányomat biciklizni?”
Az óvodai és iskolai férőhelyek hiánya miatt is sokan kénytelenek ingázni, és persze rengetegen Debrecenbe járnak dolgozni minden nap. A nagyobb gyerekek egyedül járnak a buszokon, az egyik édesanya már fél attól, hogy hogyan engedje el kiskamasz lányait egy olyan buszon, ami a gyártelepen is megáll. Az anyák hangsúlyozták, hogy nem az esetlegesen ideérkező dolgozók származásával, vagy nemével van problémájuk, hanem azzal, hogy egy munkásszállás (ahogy egy kollégium) és annak lakói teljesen más életmóddal működnek, mint egy családi, kertvárosi környezet.
Az ingázás miatt településre vezető utak már most is rendszeresen bedugulnak, az egyébként 10-15 perces út minden reggel 40 percet vesz igénybe. A hirtelen lakosságnövekedés pedig nem fog ezen javítani – mondták az anyák.
„Akik hitelt vettek fel, most csapdában érzik magukat. Azért vették fel, mert itt akarják megvalósítani álmaik családját, felépíteni álmaik házát, és erre kapnak egy ilyet a nyakukba. Eladni sem tudják, hiszen CSOK-ot vettek fel, szerződésben ígérték meg hogy X ideig itt maradnak.”
Azon települések közül, ahol igényelhető a falusi csok, Hegyeshalom és Tóalmás után Mikepércsen növekedett a legnagyobbat a lakosságszám – itt 2019 és 2021 januárjai között 221 fővel lettek többen a Pénzcentrum gyűjtése szerint. 2021 pedig már vezető volt ugyanebben, egyetlen év alatt 223-al nőtt a lélekszám, így négy százalékkal gyarapodott a község lakossága.
Mikepércsen 2023 január 1-től már nem lehet falusi CSOK-ot igényelni (csak a sima CSOK-ot), kikerült a kedvezményezett települések listájából. Ennek oka az lehet, hogy a falusi CSOK csökkenő népességszámú településeken igényelhető, Mikepércs pedig átkerülhetett a növekvő népességű települések közé.
Nincs jogi akadálya, hogy 16-an költözzenek egy családi házba
A témában megkerestük Czirfusz Mártont, a Periféria Központ munkatársát és Helyzet Műhely tagját, aki tavaly szeptemberben írt tanulmány A lakhatás és a debreceni átalakuló munkapiac címen. A szakértő kiemelte, ebből is kiolvasható, hogy rengeteg folyamat játszódik le jelenleg Debrecenben. A lakások megfizethetősége a bérekhez képest már rosszabb mint Budapesten – ugyan a lakásárak alacsonyabbak, de a fizetések is.
Arról, hogy ez a tendencia milyen irányt vesz majd, jogosan félnek-e a helyi anyák, úgy fogalmazott, nehéz ezt megjósolni, mert több, akár egymással szembemenő hatás is befolyásolja a piaci árakat.
„Egyrészt megnő a kereslet, mert majd valahol el kell szállásolni a dolgozókat és ez pörgeti felfelé az ingatlanpiacot és az árakat. A másik tendencia az, hogy előfordulhat, hogy majd nehezebb lesz eladni az ingatlanokat azért, mert a gyár a közelben fog felépülni, és a potenciális vevők félhetnek a zajszennyezéstől, fényszennyezéstől, egyebektől.
Itt van ez a két egymással szembemenő folyamat, és hogy ennek végül mi lesz az egyenlege, azt még elég nehéz megítélni.”
Így az ingatlanosok megjelenése abszolút spekuláció része lehet. Egyfelől ilyenkor fennállhat a veszélye, hogy a „tűzközelben” lévő, bennfentes információkkal rendelkezők a saját szakállukra kezdenek dolgozni, annak tudatában, hogy majd érkeznek dolgozók, elkezdenek ingatlanokat felvásárolni. Másrészt vannak, akik bennfentes információk nélkül, a 3-4-5 lakásos AirBnB lakáskiadáshoz hasonlóan (vagy akár az alkalmi lakáskiadási szektorból érkezve) most erre építenek fel egy portfóliót.
Munkásszállásról a szakértő szerint azért nehéz beszélni, mert annak nincsen pontos jogi definíciója. Amit a közbeszédben munkásszállónak nevezünk, azok egy része kereskedelmi szálláshely, például panzió, ahol a munkáltatók vagy a munkaerő-kölcsönzők kiveszik az egész épületet hosszú távra. Másrészt vannak, akik családi házakat adnak ki a magánbérleti piacon, ott pedig lényegében nincsen minőségi vagy túlzsúfoltsági szabályozás:
„Ha a magán-albérletpiacon kiveszel egy házat, akkor, hogy mit csinálsz vele, az egy magánjogi szerződés. Nincsenek számonkérhető limitek, hogy nem lehet beköltöztetni tizenhat embert. A dolgozóknak pedig általában kicsi az érdekérvényesítő képességük, hogy jobb körülményeket harcoljanak ki maguknak a munkáltató által biztosított szállásokon”
– mondta el Czirfusz Márton. A vonatkozó jogszabály a kérdésben úgy fogalmaz: „A munkavállaló szolgálati lakásban vagy munkásszálláson történő elhelyezését (…) úgy kell biztosítani, hogy az megfelelő módon szolgálja a munkavállaló munkavégzéshez szükséges egészségi állapotának és személyes biztonságának megőrzéséhez szükséges lakhatását, továbbá emberi méltóságának megőrzését.”
Az akkumulátorgyárak kérdéseiről a parlamenti vitanap után Czirfusz Mártonnal, a Periféria központ munkatársával és Helyzet Műhely tagjával beszélgettünk, aki a közelmúltban jelentetett meg egy tanulmányt a témában, valamint a Mérce két újságírójával. Bogatin Bencével, aki az elmúlt hetekben többször is járt Debrecenben akkumulátorgyár-ellenes tüntetéseken, és Csengel Karinával, aki a kormány és az ellenzék által egyaránt példaként hivatkozott gödi Samsung-gyár ügyét a magyar sajtóban egyedülálló módon évek óta figyelemmel kíséri.
Az adás elérhető a Lahmacun rádió archívumában, a Spotify-on, a Google Podcasten és az Anchoron.
Göd ingatlanpiacát nem rengette meg a gyár, de akik közel laknak, rosszul jártak
A Pénzcentrum a debreceniek aggodalmának „ jogosságát” vizsgálva megnézte, hogy hogyan alakultak Gödön, a Samsung gyár megnyitásának hatásait az ingatlanpiacra. A lap elemzéséből kiderül, 2017 óta folyamatosan növekszik a település lakossága, a környező kisebb (Sződliget) és nagyobb (Dunakeszi) településekhez képest is jelentősebb ütemben. A gyűjtésből kiderül az is, az ingatlanok átlagára sem esett vissza, az 2015 óta folyamatosan nagyütemben növekszik, 2022-ig a megyei átlag felett teljesítve. Azonban a gyár közelében lévő városrészeket vizsgálva már árnyaltabb a kép, ezek a KSH adatai szerint „tetszhalott állapotban vannak”:
„A KSH adatbázisa ugyanis csak azokat az utcákat listázza, amelyekben adott évben minimum 3 tranzakció volt, és a Pénzcentrum vizsgálata alapján se Göd Újtelep városrészén, se Alsó Göd érintett utcáiban nem adtak el ennyi lakóingatlant évente, 2005 óta egyetlen évben sem”
-írja a Pénzcentrum. A lapnak nyilatkozó ingatlanszakértő február végén úgy fogalmazott, egyre többen kötnek megbízást otthonuk eladására, közöttük vannak, akik a gyár felépülését, bővítését jelölték meg a költözés okaként. Göd Újtelep városrésze a gyár közvetlen szomszédságában található,
ahol a gyárból kiszűrődő zaj és fény zavaró lehet a lakók számára, emiatt egyre több házra kerül ki az eladó tábla ezen a területen.
A helyiek azonban ennél keményebben fogalmaztak az ügyben. Amint azt a gödi közmeghallgatásról készült beszámolókban megírtuk, egy, a gyár közelében élő nőnek, aki a gyár zajterhelése miatt elkeseredettségében felértékeltette a 210 négyzetméteres házát, az ingatlanos azt mondta, hogy örüljön, ha 30 millióért el tudja adni.
„Ez az életünk munkája. Ezt elkótyavetyélni és elmenni… de hova? Egy tanyára tudnék elmenni, de ez nem megoldás”
– mondta. Többen is menekülnének: egy férfi arról mesélt, barátai Gödön szerettek volna házat venni, de kiderült, hogy a kiszemelt – igencsak nyomott áron kínált – ingatlan a gyár közelében volt, így inkább nem költöztek.
