„[A miniszterelnök] felidézte, hogy a munkaadók és a munkavállalók minimálbér-emelésről szóló tárgyalásain előkerült az a lehetőség is, hogy az állam csökkentse a járulékokat, mert akkor a vállalkozók könnyebben tudják emelni a béreket.

Nem tudjuk csökkenteni a TB-járulékot, mert a falnál vagyunk már, nincs hová hátrálni. Nem tud kigazdálkodni a magyar költségvetés járulékcsökkentést

– reagált ezekre az igényekre Orbán Viktor.”

A magyar miniszterelnök ezt KAVOSZ Vállalkozásfejlesztési Zrt. „20 éves a Széchenyi Kártya Program” című ünnepi gálarendezvényén mondta sok más mellett. A sok-minden-mással most ne foglalkozzunk, legyen elég annyi, hogy az elhangzottak egy részével egyetérthetünk, másokkal nem.

Foglalkozzunk most azzal a bizonyos fallal.

Az értelmezési kerethez hozzátartozik, hogy felidézzük az elmúlt évek minimálbér-emeléseit kísérő gyakorlatot, mely szerint a kormány a munkaadói bérterhek növekedését igyekezett a szociális hozzájárulási adó csökkentésével kompenzálni. Apró lábjegyzet: a TB-járulékokat a munkavállalók fizetik, a munkaadók szociális hozzájárulási adót fizetnek 2012 óta, ez utóbbit csökkentette a kormány az elmúlt évek során, nem a TB-járulékokat  – mondjuk az, hogy ezt a miniszterelnök nem tudja, szerintem kicsit gáz, de általában ez van, ha egy jogász beszél gazdasági dolgokról. Visszatérve az alaptémához. Szóval a minimálbér és garantált bérminimum emelése miatt emelkedő bérköltséget kompenzálta a kormány a szociális hozzájárulási adó csökkentésével.

Hogy jól tette-e? Szerintem (korábban is ezt gondoltam) egyáltalán nem! Röviden összefoglalva a helyzet a következő:

A minimálbér és garantált bérminimum emelése miatt ugyanis azoknál a vállalatoknál emelkedik meg jelentősen a bérköltség, amelyek sok munkavállalót foglalkoztatnak a minimálbér/garantált bérminimum szintjén, illetve a közvetlenül felette lévő bérsávban. Magyarán az alacsony béren foglalkoztatók bérköltsége emelkedik. Kétlem, hogy az Audinál, az OTP-nél, vagy a Lidl-ben olyan sokan lennének, akiket érint a minimálbér/garantált bérminimum emelése. Ezeknél a cégeknél és még sok más vállalatnál alig találhatók alacsony béren foglalkoztatottak. Márpedig a szociális hozzájárulás csökkentése őket is érinti. Nem is akárhogyan! Minél több a magas fizetésű dolgozó, annál több marad a cég zsebében a szociális hozzájárulási adó minden egyes százalékpontnyi csökkentése után – ellentétben az alacsony bérekkel dolgozó cégekkel, amelyeknek sokkal kisebb megtakarításuk képződik.

De mire is fordítják a cégek az adócsökkentés miatt adódó megtakarítást? A minimálbér/garantált bérminimum (és a többi alacsony bér) emelésére (ez utóbbiakat a bértorlódás miatt kénytelenek emelni). És ahol nincsenek minimálbéren/garantált bérminimumon, illetve alacsony béren foglalkoztatottak? Nos, az ő esetükben szabad a gazda, illetve szabadon nőhet a profit a kormányzati gesztus nyomán. Nyilván megtörténhetne, hogy a kormány azt mondja, az adócsökkentéssel keletkező forrásokat kötelező bérfejlesztésre fordítani, de ezt nem mondta eddig sem és ezután sem fogja. Tudjuk miért.

A szociális hozzájárulás csökkentése a másik oldalon – miközben persze egy bizonyos bevétel csökkenését jelenti államháztartási szinten – nem feltétlenül jelent összességében alacsonyabb államháztartási összbevételt, ugyanis az emelkedő minimálbér/garantált bérminimum többletbevételt jelent személyi jövedelemadóban, a munkavállalói TB-járulék befizetéseiben, sőt, még az áfabevételt is nagy mértékben növeli, tekintettel arra, hogy az alacsony jövedelmű háztartások jövedelememelkedésének szinte az egészét fogyasztásnövelésre használják fel.

Innen nézve nem látszik, hogy hol van a miniszterelnök által említett fal, ugyanis az állam nem nagyon szokott mínuszosan kijönni minimálbér-emelésekből, még akkor sem, ha ellentételezés gyanánt bérterhet csökkent.

De tegyük fel, hogy most nem jönne be a vámon, ami elmegy a réven. Jön a válság, az emberek takarékoskodnak (csökken a lakossági fogyasztás), és hát ott van az a bizonyos fal. Igen, a „FAL”.

De mi is tulajdonképpen ez a „FAL”, aminek nekiütközött Orbán Viktor? A „FAL” az adott kontextusban nem más, mint a költségvetési kényszer. Leegyszerűsítve: Orbán azt mondta, hogy erre most nincs pénz. A kormány felelős a költségvetés stabilitásáért, a költségvetési hiány nem növekedhet. (Kifizetési stop van, beruházásokat halaszt el a kormány sok ezer milliárd értékben stb., stb.) Most ne menjünk bele, hogy közben mi mindenre jut pénz mégis, pusztán arra hívnám fel a figyelmet, hogy az a kormányfő állítja, hogy nem tud mit tenni (falba ütközött), aki október közepén még azt mondta, hogy „utasítottam a pénzügyminisztert, hogy a jövő év végére felezzék meg a jelenlegi inflációt, egy számjegyű legyen”.

Most hadd adjak egy másik értelmezést ennek a „fal” dolognak. Az én értelmezésemben aminek nekiütközött Orbán Viktor és a Fidesz, az nem az elszabaduló energiaárak miatti költségvetési kényszer.

Véleményem szerint maga a Fidesz által kreált rendszer – a NER – az, ami gúzsba köti a kétharmadot.

A kétharmados többség birtokában sok mindent lehet, de magával a rendszerrel szembefordulni, az alapokat felforgatni, megkérdőjelezni biztosan nem. A NER (az Orbán-rendszer), ha a populista réteget lehántjuk róla, akkor nem más, mint a (részben saját magából kitermelt) hazai nagytőke és a külföldi ipari tőke (jelenleg elsősorban német, részben dél-koreai, nemsokára részben kínai) profitérdeke szerint működtetett gazdaság.

A NER világban a tőke profitérdekének kiszolgálása remekül megfér a nem demokratikus működésmóddal, sőt, annak egyes elemei, például a társadalmi szolidaritás rombolása kifejezetten kedveznek a tőke érdekeinek. Az alacsony társasági adókulcs, az egykulcsos jövedelemadó, az osztalék és egyéb tőkejövedelem-adó hiánya, a vagyonadó hiánya, de a munka törvénykönyvének minden átalakítása, a közszolgáltatások és a szociális ellátórendszer leépítése ugyanannak az éremnek a két oldala.

Azért nincs pénz pedagógusbérekre, mert nem lehet emelni a 9%-os társasági nyereségadót. Azért vannak várólisták, mert nem lehet megadóztatni sem a magas jövedelmeket, sem a vagyonokat. Azért kell beleírni a szociális törvénybe, hogy mindenki csak magára számíthat, hogy továbbra is százmilliárdokkal lehessen támogatni a külföldi tőkét.

Ez az, amin Orbán rendszere nyugszik: a magas profittal jól tartott^[1]
és ezért lojális tőke és az azt kiszolgálók serege, amit és akiket etetni kell mindenáron! Ez az az érdek, amit nem lehet semmibe venni, ami falként tornyosul a miniszterelnök fölé. Ennek a tőkének üzente meg Orbán Viktor, hogy most nem áll módjában tovább növelni a profitrátát. Legalábbis, amíg az EU-s pénzek nem jönnek és/vagy az energiaárak nem normalizálódnak kissé. Aztán persze majd igen, hiszen ebben a rendszerben ez természetes módon magától értetődő.

Ha nem így lenne, talán még a pedagógusok béremelésére is futná.