Nagyon kell gyűlölni a Parászka Borókát.

Nő, aki ahelyett, hogy meghúzná magát, beszél, s bátrabban és okosabban beszél, mint azok az élére vasalt nadrágú embertársai, akik ki tudja miféle végzetnek betudhatóan terpeszkednek országaink felett. Hatuma, aki ahelyett, hogy berendezkedne a nyelvi gettóba és csendre intené magát, egyszerre tüzel mindkét irányba. Írástudó, aki ebben a levegőtlen környezetben nyitogat ablakot a gondolatnak ahelyett, hogy bevackolná magát áporodott és eszmék híjával való napjainkba.

Az ilyet, a Parászka Borókát nagyon kell most gyűlölni.

Nem szükséges ennek felismeréséhez Bartha Barna, akinek a nevét tegnap hallottuk először, s kis szerencsével, amelyben sajnos azért nemigen bízhatunk, egyben utoljára is.

Tudtuk ezt, mert ez frecseg a köztévéből, ebből öntik ki a híroldalak zömét, ez kiált az utca híroszlopán.

Ha felénk a politika száj lenne, azt hörögné: dögölj meg. De mivel nemcsak száj, hanem kéz is – eme vezérelvet beleírják a törvényekbe.

Így hát Bartha Barna, aki újat nekünk nem tud mondani, csak a durvaságával és sötétségével tűnhet ki. Azonban ezekben is komoly vetélytársai akadnak.

Az ilyet, mint a Parászka Boróka, föl kell akasztani, ki kell iktatni, vagy ahogyan pár hónappal ezelőtt a magyarországi hírlapisztika és kommentariátus sugallta, öngyilkosságba kell kergetni, mert már agyonütni sem érdemes.

Ugyanakkor felfigyelhetünk rá, hogy Bartha Barna milyen idejétmúlt vérszomjjal indul ezen a különös versenyen. Kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk a figyelmet arra, miszerint ma már nem dívik a zsidó összeesküvésben hinni, hanem a kulturális felcserélődés a módi, ósdi dolog a székely tisztaságról és naivságról szólni, választékosabb a faji keveredés megakadályozásáról beszélni, hogy bár a nőgyűlölet, úgy tűnik, örök, érdemes ráerősíteni a genderizmussal, újabban magyar- és nemzetellenesek helyett a dollárbaloldalról, brüsszelitákról szól a fáma (de működhet a migránssimogató vagy a kultúrmarxista is), s avítt cigányozni, amikor a felülről vívott osztályharc bárkit néma rendészeti üggyé degradálhat.

Hogy Bartha Barnának még van mit tanulnia, ebből is látszik. Ő még hisz, meggyőződéssel vall, holott ma már hidegen és számítással kell követelni a halált.

Egy rendes neofasiszta párt, s mi ilyen rendes alakulatnak tartjuk a Mi Hazánkat, nem engedheti meg magának, hogy nemzetpolitikai kabinetvezetője régi szótárból gyűlölködjék.

S míg a Mi Hazánk néhány cinikus odavetéssel letudta Bartha Barna megnyilatkozását, mi nem térünk napirendre a dolog fölött.

Nekünk ugyanis kedves a Parászka Boróka. Barátunk és munkatársunk.

Minden szolidaritásunk a Tiéd.