Politikai ellenfeleknek kijáró lejáratás célpontjává vált az az idős, rászoruló nő, akit múlt csütörtökön lakoltatott ki a fideszes lipótvárosi önkormányzat.

Kedden egy rövid hírblokkban foglalkozott a kormányközeli Hír TV Zsuzsával, akinek a kilakoltatásáról élőben tudósítottunk múlt csütörtökön. A 67 éves, rászoruló nő kapott hideget-meleget a fideszes tévé miniriportjában, amelyben olyan állítások is elhangoztak, mint amilyenekkel a fideszes irányítású önkormányzat a kilakoltatást igyekezett legitimálni. Ezek dióhéjban a következők: a lakók szerint több probléma is akadt Zsuzsával, összeférhetetlenül viselkedett, „nem tudott együtt élni a közösséggel”, „rendetlen” volt, nem rendezte a tartozását.

Nem mintha ezek közül az állítások közül bármelyik igazolná az önkormányzat eljárását, de a rend kedvéért fussunk végig rajtuk. Ahogy azt korábban említett cikkünkben írtuk, Zsuzsát kis összegű díjhátralék miatt lakoltatták ki, amelynek rendezését alapítványi segítséggel felajánlotta az A Város Mindenkié (AVM) csoport. Felajánlásukat az önkormányzat nem fogadta el. A kilakoltatásra indokot adó 300 ezer forintos összegen egyébként még a helyszínre kirendelt családsegítő munkatársai is elcsodálkoztak.

A „rendetlenségről” olyan, gyenge felbontású képeket közölt a Hír TV, amelyek bárhonnan származhattak, ráadásul nem is igazán rendetlenséget ábrázoltak, mint inkább egy frissen bontott vagy felújítás alatt álló lakást. Az csak hab a tortán, hogy miután a fideszes televízió munkatársai egyáltalán nem vettek részt a kilakoltatáson, vágóképnek a Mérce – egyébként a Facebookon valóban nyilvánosan megosztott – élő adásából is emeltek át részleteket a kész anyagba mindenfajta hozzájárulásunk nélkül, de itt igazán a mi sérelmünk a legkevésbé lényeges a történetben.

Ami a szomszédokat illeti:

kollégáink a belvárosi házban olyan lakóval beszéltek, aki szerint Zsuzsa „csendesen élt”, és egyáltalán nem zavarta a többi lakót. Az AVM tagjai a kilakoltatás napján több olyan szomszéddal beszéltek, akiknek kifejezetten újdonság volt, hogy Zsuzsa összeférhetetlenül viselkedne velük, hiszen kifejezetten jó, baráti viszonyuk van vele.

Csárdi Antal országgyűlési képviselő ugyancsak támogató, Zsuzsa kilakoltatása miatt felháborodott szomszédokról számolt be a kilakoltatást követő sajtótájékoztatón.

A Hír TV ezzel szemben egészen a 13. kerületig, Zsuzsa előző albérletének társasházáig ment, hogy ott végre megszólaltasson egy férfit, aki szerint a nőnek már ott tartózkodása idején tartozása volt az akkori főbérlő (egy magánszemély felé), illetve „természetesen” már akkor „rendetlen” volt. Zsuzsa 2013 óta lakott a Belvárosban, tehát a Hír TV-nek egy olyan riportalanyt sikerült megszólaltatnia, aki ezek szerint majd’ tíz évvel ezelőtt volt az alsószomszédja.

Valamilyen okból a lipótvárosi szomszédok közül egyetlen megszólalót sem sikerült találniuk.

Mindezeken túl még hosszan lehetne lamentálni a Zsuzsával szemben elhangzott további vádakon és azok cáfolatain.

Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy most, egy nem régóta tartó, de valószínűleg annál hosszabban elhúzódó megélhetési válság alatt a Fidesz a médiájával célba vett egy szegény embert, közvetlenül azt követően, hogy hajléktalanná tette.

Tette mindezt azért, hogy őt élő pajzsként maga elé rántva mérsékelje a vélhető politikai kárt, amely a kilakoltatás körüli botrányból származhat a párt számára. A Hír TV konkrétan a karaktergyilkosság eszközét alkalmazta, méghozzá nyilvánvalóan politikai megrendelésre.

Ilyen súlyos lejárató anyagokat, mint amilyet a Hír TV nézői láthattak, leginkább politikai kampányok idején tapasztalunk, politikai ellenfelek ellen. (Abba most nem érdemes belebonyolódni, hogy a Fidesz-doktrína szerinti permanens kampányban tengetjük-e napjainkat.)

Csakhogy Zsuzsa nem politikai ellenfele a Fidesznek, hanem polgára annak a kerületnek, ahol a Fidesz birtokában van a helyi politikai hatalom, amely hatalmat használva akár segíthetett volna is az idős nőn.

Mi több, ez törvényi kötelezettsége lett volna, ahelyett, hogy belerúg még egyet öt nappal azután, hogy utcára tette.

Mi értelme mindennek a Fidesz szemszögéből? Egy kampányban általában gyengíteni próbálják a célpontot  a negatív üzenetekkel, azért, hogy az ne érhesse el saját célját. Ez Zsuzsa esetében teljesen értelmetlennek tűnik, hiszen Zsuzsa célja az lett volna, hogy lakásban lakjon tovább. Ahhoz, hogy Zsuzsa ne lakásban lakjon tovább, a Fidesznek felesleges lett volna őt lejáratni, hiszen minden ellenérvvel szembemenve így is, úgy is utcára tette őt. A karaktergyilkosság nem annak a 30 aktivistának és ellenzéki politikusnak árt ebben az esetben, akik a testükkel próbálták akadályozni a kilakoltatás folyamatát. A karaktergyilkosság egyedül Zsuzsának, a rászoruló, idős nőnek árt. Mi következhet ebből? Csak találgatni tudunk. A fenti logika alapján az, hogy

a Fidesz a szegény embereket kezeli ellenfélként, akiknek akkor is utána rúg, ha a saját célját ettől függetlenül is elérné.

Így hát, ha van jó hír ebben a históriában, az az, hogy – amennyiben elfogadjuk, hogy Zsuzsa személyét támadnia önmagában felesleges volna a Fidesznek – egy kilakoltatást még a Fidesz is politikai kockázatként értékel. Persze csak azután, hogy elég nagy visszhangot csináltak neki a Zsuzsát védő aktivisták, ellenzéki politikusok és a független sajtó.

Ha pedig így van, akkor az talán azt jelenti, hogy ha a döntéshozóknak nem is, legalább a választóiknak, a Hír TV-n Zsuzsa lejáratását néző polgároknak valahol, mélyen még van valamennyi lelkiismerete, amelyet meg kell nyugtatni azzal, hogy az idős nőért úgysem kár, hiszen „nem tudott együtt élni a közösséggel”.