Messziről talán aránytalanságnak, sőt, demagóg túlzásnak tűnhet személyre szóló meghívót küldeni a miniszterelnöknek egy vidéki város peremén tartott, helyi fókuszú lakossági fórumra. Pedig ha valaki ott volt Győrszentivánban a múlt kedden, vagy felvételről követte azt a rendezvényt, amelyen a győri városrész lakói igyekeztek megtudni, mi épül a kertjük szomszédságában bővülő ipari parkban, és ki az, aki felelős mindezért, az jól láthatta, hogy mástól erre nemigen remélhettek érdemi tájékoztatást.

A honi közigazgatási szintek majdnem mindegyikéről érkező tisztviselők karjaikat szélesre tárva mutogattak a helyieket felbőszítő kormányrendeletre, amelyet saját kezűleg Orbán Viktor jegyez. A kormányfő azonban – nem meglepő módon – nem fáradt el Győrszentivánba. Így hoppon maradt az ezerfős csarnokot kis híján megtöltő tömeg, amely a miniszterelnök, a megyei főispán, a helyi országgyűlési képviselő és a győri polgármester távollétében a meghívást elfogadó kormányhivatalnokoktól, az önkormányzat jegyzőjétől vagy a saját helyi választókör képviselőjétől szeretett volna válaszokat kapni a kiemelt beruházást övező tengernyi kérdésre.

A béka tudni szeretné, hány fokos a víz

A fórum Kun Zoltán győrszentiváni civil, klímakutató előadásával indult, amely remek alapozóként szolgált azoknak, akik nem ismernék a rendezvény apropóját. Az ügy lényege, hogy a helyiek nyáron tudták meg, hogy egy idei kormányrendelet értelmében nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásként 350-400 hektárral fog nőni a Győrszentiván közvetlen közelében működő ipari park alapterülete – azaz a jelenlegi méretének kétszeresére.

A bővítés által érintett területek a rendelet szerint  ún. GIPZ besorolásba kerülnek, ami „különösen veszélyes (pl. tűz, robbanás, fertőzőveszélyes), bűzös vagy nagy zajjal járó gazdasági tevékenységhez szükséges létesítmények” elhelyezését teszi lehetővé. A kormányrendelet végrehajtása ellen jött létre a Szívügyünk Szentiván csoport, amely petíciót indított, valamint tüntetést, illetve lakossági fórumot is szervezett azért, hogy ne hízzon duplájára az ipari park.

Hogy milyen ugrásszerű növekedést fog hozni a kormányrendelet végrehajtása az ipari parkban, azt jól szemlélteti a helyi civilek videója:

Azt még nem tudni, hogy milyen gyár érkezne a területre, de Pintér-Péntek Imre, az Ipari Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke egy korábbi interjúban emlegetett egy, a Volkswagen által Győr környékére tervezett, leendő akkumulátorgyárat. Kun sem bocsátkozott további spekulációba, mindössze tényszerűen megjegyezte, hogy GIPZ státuszban Magyarországon jelenleg olyan létesítmények üzemelnek, mint például a komáromi MOL-finomító, a pétfürdői Nitrogénművek vagy a vértesi erőmű.

A bővítést övező bizonytalanságot és a helyiek fenyegetettségét Kun úgy foglalta össze:

„Mi vagyunk a béka a fazékban, de fogalmunk sincs, hány fokos a víz.”

Már most fulladoznak a helyiek

Arra is rámutatott Kun Zoltán prezentációja, hogy akadnak alapvető alkotmányossági aggályok, és a város klímastragégiájának is ellentmond a kiemelt beruházás terve. Amely ezen felül is több ponton vág a helyiek elevenébe, amikor figyelmen kívül hagy vagy más célok oltárán áldoz fel lokális sajátosságokat.

Egyrészt ott vannak a bemutatóban is említett értékes termőföldek, amelyektől a gazdák láthatóan nem akarnak megválni. „Ez a megélhetésünk, semmilyen esetre sem adjuk oda. Nekünk a föld kell, nem kérünk pénzt” – hangzott el később a fórumon felszólaló tulajdonosok egyik képviselőjétől. A győri közgyűlés szemlátomást nem így ítélte meg, hiszen épp a lakossági fórum napján döntött az érintett területek kisajátítási eljárásának megindításáról.

„Valaki azért nem adja oda a földjét, mert kárpótlásul szerezte a szüleitől, valaki azért, mert családi birtok, valaki pedig azért, mert gazdálkodik rajta” – sorolta egy földtulajdonos hölgy a lakossági fórumon, hogy miért akarják visszautasítani az önkormányzat vételi ajánlatát. A jegyző tájékoztatása szerint kilenc esetben került sor 100 százalékos tulajdonrészről szóló adásvételi szerződés megkötésére, további három esetben pedig résztulajdont szerzett az önkormányzat az érintett területekben. Ez egyébként azon ritka kérdések egyikének számított a rendezvényen, amelyre a meghívottak egzakt válasszal tudtak szolgálni, noha azt már nem tudta megmondani Nagyné dr. László Edit jegyző, hogy összesen hány földtulajdonosból sikerült az említettekkel megállapodni.

A helyiek beruházás iránt táplált haragjának másik fő oka természetesen a várható környezeti és közegészségügyi hatások összessége, amelyet az ipari park kétszeresére bővítése magával hozhat. A szentivániaknak jó okuk van rettegni a ”jelentős mértékben zavaró hatású ipari övezet” névre hallgató besorolástól: a Győr peremén fekvő ipari létesítmények ugyanis már most egyre romló egészségügyi viszonyokat teremtenek. A lakossági fórumon felszólaló felnőttháziorvos két évet felölelő statisztikára hivatkozva állítja, hogy Győrszentivánon nőtt a felsőlégúti és a daganatos megbetegedések száma. Egy ugyancsak helyben praktizáló gyermekorvos szerint az asztmás gyermekek aránya pedig három év alatt emelkedett duplájára.

„Akkor tudom megmondani, amikor megvalósul”

A nagy érdeklődésre számot tartó, komoly téttel bíró lakossági fórumok nem ritkán eleve azért szerveződnek, mert valamilyen feszültség már kialakult a döntéshozók és a lakosság között. Ebből a szempontból sem volt kivétel a győrszentiváni rendezvény: számos alkalommal láthattuk – és olvashatták a portálunkra látogatók – az utóbbi években, hogy a kiemelt beruházások hogyan váltják ki a helyiek haragját, legyen szó a gödi akkumulátorgyárról vagy az aligai szállodépítésről.

Mindezekhez képest is figyelemre méltó volt azonban az a mélységes felháborodás és elemi düh, ami a mintegy hétszáz megjelent felől sugárzott a válaszadók – vagy talán inkább a válaszokat alig adók – irányába. Ez a harag jól láthatóan abból táplálkozott, hogy még a ma ismert többi kiemelt beruházáshoz képest is antidemokratikusabb döntéshozatali folyamatról van szó.

Gödön legtöbbször a kormányhivatal maszatolása korbácsolja fel a kedélyeket a környezeti hatásvizsgálatok és a nevetséges munkavédelmi bírságok kapcsán; Aligán a partmenti közterületek átjátszása az egyik neuralgikus pont, de ezekben az esetekben legalább ismert a beruházó kiléte, és többé-kevésbé kézzel fogható, hogy az állami és önkormányzati szereplőkön, illetve hatóságokon mit lehet és kell számon kérni.

Győrszentivánon viszont egyelőre az a helyzet, hogy létezik egy, a legfelsőbb végrehajtói szintről érkező rendelet, amely már csak az ismert számok alapján is ezrek életét fogja közvetlenül befolyásolni, de minden érintett kormányhivatali vagy önkormányzati tisztviselő, mind pedig a helyi választott politikusok azt állítják, hogy nem tudnak az égvilágon semmit arról, hogy mivel állnak szemben.

Nagyjából minden, az ipari park bővítését érintő kérdésre adott válasznál ott lyukadt ki a kormányhivatal igazgatójától kezdve a jegyzőig mindenki, hogy a bővítési folyamatot a kormány indította el, amikor kihirdette a vonatkozó kormányrendeletet, nekik pedig azt, illetve annak előkészítését végre kell hajtaniuk. Márpedig annál diszfunkcionálisabb, értelmetlenebb közigazgatási rendszert nehéz elképzelni, mint amikor ennyi szereplő repül teljesen vakon.

Mindettől persze a lakosság sem lett nyugodtabb. Nézzünk néhány példát arra, hogyan sikerült még tovább fokozni helyiek információhiányból fakadó frusztráltságát. Rögtön a legelőször elhangzott lakossági kérdésnél, amikor egy fiatal nő arra volt kíváncsi, hogy kizárható-e akkumulátorgyártással kapcsolatos tevékenység telepítése az ipari parkba, beszédes volt, hogy a válaszadók közül senki nem mert elsőként mikrofont ragadni. A kínos csendet végül a jegyző oldotta fel a következőkkel:

„A jegyző arról tud beszámolni, hogy a településrendezési terv (amely jelenleg a győri közgyűlés előtt van – a szerk. ) célja a park bővítése. Hogy mi lesz ott, azt akkor tudom megmondani, amikor megvalósul”

– mondta, mire a közönség erős morajlással és füttyel reagált.

Egy másik hölgyet az érdekelte, hogy van-e munkanélküliség Győr-Moson-Sopron megyében, ha egyszer az ipari park bővítése mellett az az érv, hogy munkahelyteremtő beruházás valósul meg. Erre a jegyző nem tudott válaszolni, majd a megyei kormányhivatal vezetője is mikrofont ragadott – bár nem kérdezte az égvilágon senki –, és elmondta, hogy a hivatal a leendő beruházás munkaerőigényét „nem ismeri”.  Újabb füttyszó és hangos elégedetlenkedés következett a közönség soraiból. Ezeken a pontokon egyébként a valódi úriember benyomását keltő moderátor időként udvariasságra és a kérdezés szabályainak betartására intette a zúgolódó, magát egyre tehetetlenebbnek és eszköztelenebbnek érző közönséget, ami a legtöbb esetben csak olaj volt a tűzre.

Állandó motívuma volt az estének az is, hogy rendre más válaszolt a feltett kérdésekre, mint akinek azt tisztsége alapján logikusan címezte a kérdező. A fórum elején prezentációt tartó Kun Zoltán például Dr. Buday Zsolttól, Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Főosztályának vezetőjétől azt kérdezte, hogy ő személyesen nem tartja-e szakmailag problémásnak, hogy semmiféle környezetvédelmi vagy közegészségügyi peremfeltételt nem szabtak meg a rendelet írói. Erre nem ő, hanem a kormányhivatal igazgatója, Kálmán János sietett kollégája segítségére, mondván:

„Nem személyes benyomásokról jöttünk tájékoztatni.”

Mondani sem kell, Kun Zoltán kérdését dörgő taps, Kálmán válaszát dühös fütty fogadta.

És ez csak néhány példa arra, hogy mennyire kilátástalan küldetésnek tűnt a győrszentivániak számára bármit is kideríteni a saját jövőjükről. Amellett, hogy Nagyné László Edit a jegyzőkre kevéssé jellemző módon már a fórum legelején elvesztette hidegvérét, és szinte kiabálva rimánkodott, hogy higgyék el neki, ő semmit sem tud a készülő beruházásról, külön érdemes szólni a mellette ülő Sik Sándor önkormányzati képviselőről. A fideszes politikusnak – nem túl rutinos szónok benyomását keltve – már a rendezvény legelején sikerült magára vonni a népharagot azzal, hogy a már aktuálisan Győrszentivánban regisztrált légúti és daganatos megbetegedések egy részét az „Ózdról és az Alföldről” az elmúlt években betelepülő, új lakosoknak tulajdonította, mondván, ki tudja, „mit hoztak magukkal, mit nem hoztak magukkal”.

Ezután olyan sokáig fütyülte őt a közönség, hogy abba is akarta hagyni felszólalását, s csak a moderátor unszolására veselkedett újra neki. Sik később azzal sem lett népszerűbb a megjelentek körében, hogy kifejtette: ő a népakaratnak megfelelően „nem tudná” ugyan megszavazni egy akkumulátorgyár telepítését Szentiván határába, de ő csak egy – az egyébként bő fideszes többségű – győri közgyűlésből.

Az ipari park bővítését övező demokratikus deficit legbeszédesebb adata, hogy a településrész önkormányzati képviselőjét kevesebb mint harmadannyi szavazattal (1602) választották be a győri közgyűlésbe 2019-ben, mint ahányan az ipari park bővítése elleni petítiót aláírták (5585). Az sem mellékes, hogy az országos egyéni választókerület fideszes képviselője, Simon Róbert Balázs is mintegy feleannyi, 2907 szavazatot gyűjtött a győrszentiváni választókörzetben, mint ahányan a gyárak terjeszkedése ellen tiltakoztak szignóikkal. Sik Sándor több célzást is kapott az este folyamán különböző felszólalóktól, hogy 2024 után ne vegye készpénznek a képviselői helyét a városházán.

Megmozdult a helyi közösség

Ami pedig az eseménytől távol maradt Dézsi Csaba András polgármestert illeti, egyelőre nehezen elképzelhető, hogy sikerülhet egy hullámhosszra kerülnie a tiltakozó helyiekkel. A polgármester nyilatkozatai alapján ő a következőket gondolja a szentiváni helyzetről: a most indult tiltakozás egy „hecckampány”, amit a politikai pártok és a földtulajdonosok gerjesztenek, bár azt elismerte, hogy a civilek petícióját aláíró több mint ötezer ember akaratát „komolyan kell venni”.

Ezzel együtt az Ugytudjuk beszámolója szerint a győri közgyűlés testületi ülésén „MSZP-DK-taggyűlésnek” titulálta azt a több száz fős tüntetést, amelyet a civilek azt követően szerveztek, hogy városházi jegyzőkönyveket túrva kiderítették, a polgármester már nyár elején engedélyezte a termőföldek kisajátítását. A polgármester szeptember elején egy óvoda avatása közben viszonylag váratlanul jelentette be, hogy légszennyezettséget mérő állomást telepít az önkormányzat Szentivánra. Ám ezt a helyiek – amellett, hogy az aktuális szennyezettség tekintetében sem bíznak az önkormányzat méréseiben – eső után köpönyegnek értékelték a lakossági fórumon, mivel az csak a kiemelt beruházás megvalósulása után árul el bármit a környezeti hatásokról.

Magáról a kiemelt beruházásról is kifejtette véleményét a polgármester: egyrészt egyszer arról beszélt egy rádióműsorban – teret engedve a Volkswagen-akkumulátorgyár telepítéséről szóló spekulációknak –, hogy „egy német gyár szerinte nyilvánvalóan más minőséget képvisel, mint egy kínai és koreai”. Másrészt pedig több alkalommal is megjegyezte, hogy Győr „az erős ipari alapoknak” köszönheti az erejét, utalva ezzel némileg arra, hogy az ipari park bővítése nem ördögtől való dolog.

De ha az államigazgatástól és az önkormányzatoktól nem várhatnak válaszokat és segítséget a helyiek, akkor mihez kezdhetnek?

Egyelőre ők maguk adták meg a válasz azzal, hogy létrehozták a nevében Dézsi polgármester szlogenjét karikírozó Szívügyünk Szentiván csoportot, amely élből visszautasítja, hogy a politikai ellenzék mozgatná. A helyi DK és MSZP egyébként intézményesen távol tartotta magát a Szívügyünk eseményeitől, és bár a lakossági fórumon tiszteletüket tették olyan, viszonylagos országos ismertséget szerző politikusok, mint az MSZP-s Pollreisz Balázs vagy a DK-s Glázer Tímea, egyikük sem szólalt fel, illetve nem nyilvánult meg semmilyen módon. (Mindketten összellenzéki polgármester-jelöltek voltak három évvel ezelőtt, utóbbi a rendes önkormányzati választásokon, míg előbbi Borkai Zsolt lemondása után, 2020 februárjában maradt alul Dézsi Csaba Andrással szemben.)

A civilek képviselők legitimációját meghazudtoló mennyiségű aláírást gyűjtöttek egy petícióval, sikerült hétköznap több száz fős tüntetés szervezniük a győri városháza előtt egy – egyelőre – rétegtémának számító ügyben, majd ugyanígy kis híján megtöltöttek egy ezerfős csarnokot a lakossági fórumra. Azt is elhatározták, hogy miután az önkormányzat mobilméréseiben nem bíznak, saját légszennyezettség-mérő állomást telepítenek saját forrásból. Mindehhez egy villámgyors kampánnyal hat nap alatt tizenegy millió forintot gyűjtöttek össze.

Ami tehát az elmúlt hetek történéseiből látszik, az az, hogy a Szívügyünk az intézményrendszerrel szembeni bizalmatlanság újabb megtestesülése, az ország más pontjain működő hasonló csoportokhoz képest igen nagy érdekérvényesítő képességgel. Kérdés, hogy mindez mire lesz elég a kiemelt beruházások kipróbált  úthengerével szemben.