Az elmúlt években egyre nagyobb teret nyert az ökofasizmus ideológiája, amely kezdetben szélsőséges internetes szubkultúrából indult, ám mostanra a mainstream politikában is helyet kapott. Egyik alapgondolata, a túlnépesedés mítosza pedig újra megelevenedett a hollywoodi sikerfilmek sztorijában, legyen a tárgy egy mindent elpusztító vírus, vagy űrlények inváziója. Az üzenet: az emberek nagy része felesleges, a civilizáció csak a népesség jelentős csökkenésével menthető meg.

Ahogy bolygónk hőmérséklete folyamatosan növekszik, melegrekordok dőlnek meg, sorozatos erdőtüzek és természeti katasztrófák pusztítanak, a klímapolitikával szemben eddig cinikus jobboldal is arra kényszerült, hogy napirendre vegye a környezetvédelmet. Bár a konzervatív ökológiai gondolatnak számos, a demokratikus mozgalmak számára is értékes forrásvidéke van, a jobboldal egyre gyakrabban kölcsönöz gondolatokat kifejezetten emberellenes ideológiáktól.

A klímaválság elleni küzdelem xenofób, bevándorlás- és szegényellenes propagandává alakítása persze nem segít a globális felmelegedés elleni harcban, pusztán a tényleges felelősök helyett egyes népcsoportokat állít be bűnbaknak, művelői pedig gyakran végzetes eszközökhöz nyúlnak.

Az utóbbi években három mészárlást is állítólagos ökofasiszták követtek el. Májusban a New York állambeli Buffalo egyik bevásárlóközpontjában egy 18 éves elkövető 10 afroamerikaival végzett, a gyilkosság indokát pedig egy 180 oldalas kiáltványban magyarázta, melyben a tömeges migrációt okolta a természeti környezet romlásáért. A merényletet egy korábbi eset inspirálta, mely során 2019-ben Christchurchben, Új-Zélandon egy elkövető, aki „etnonacionalista ökofasisztaként” jellemezte magát, 51 emberrel végzett két mecsetben, mindezt egy napon az új-zélandi klímasztrájkkal. Szintén abban az évben a Texas állambeli El Paso egyik bevásárlóközpontjában egy magát ökofasisztának valló elkövető végzett 23 emberrel, és még további 23-at megsebesített. Az elkövető közösségi oldalán megosztott vallomása szerint a dél-amerikai bevándorlók texasi „inváziója” volt a gyilkosság kiváltó oka.

Perfectly balanced as all things should be

Habár az ideológia az utóbbi években tett szert növekvő népszerűségre, a gondolat gyökerei nem köthetők kizárólag kortárs szélsőjobboldali csoportokhoz.  Az az elmélet, mely szerint az elkerülhetetlen túlnépesedés katasztrofális következményekkel lehet bolygónk jövőjére, már a 19. századtól jelen van, nem csupán az emberek képzeletében, de a tudományos diskurzusban is, sőt, még a közoktatásban és a mainstream popkultúrában is helyet kapott.

Thomas Malthus 1798-ban publikálta a nagy hatású, „Tanulmány a népesedés törvényéről” című írását, amely évszázadokra meghatározta a túlnépesedésről szóló közbeszédet. Elmélete szerint a jólét biztosításához szükséges erőforrások nagyon is végesek, így szigorú születésszabályozásra van szükség, ha meg akarjuk őrizni azt a viszonylagosan kellemes életszínvonalat, melyet a társadalom akkori formájában biztosított az embereknek. Munkásságát Paul Ehrlich és Garrett Hardin kutatók is követték, akik úgy vélték, idővel a bolygón annyi ember él majd, hogy képtelenek leszünk kiszolgálni a teljes populációt, és ez elkerülhetetlen természeti katasztrófához vezet majd. Ám a gondolkodók leginkább bizonyos társadalmi csoportok terjeszkedésétől féltek, jellemzően a nem fehér bőrű, szegénységben élő rétegek túlnépesedésétől.

A legtöbb tanulmány azonban azt mutatja, hogy a világ országainak nagy részében a népességnövekedés üteme éppen hogy stagnál, vagy csökkenőben van, tehát a „túlnépesedés” mégsem következik be.

Ráadásul Malthus népesedés törvénye óta eltelt több mint 200 évben az emberi populáció több mint hétszeresére nőtt, ám a termelés és a tudomány nemhogy lépést tudott tartani a növekvő népességgel, de az emberiség nagy része sokkal jobban is él.

Ennek ellenére a mai napig számos környezetvédelmi mozgalom hangoztatja az emberi terjeszkedés káros hatásait. Ide köthetőek azok, akik szerint az úgynevezett antropocén korban élünk, mely azt az időszakot jelöli, ahol emberi tényező hatása a Föld atmoszférájára olyan jelentős, hogy egy új földtörténeti korról kell beszélnünk. Érvelésük szerint az emberiség (mint homogén egész) felelős a biodiverzitás csökkenéséért, hiszen természetéből adódóan minden ember terjeszkedő és versengő túlélési stratégiát folytat. Az elmélet azonban nem veszi figyelembe, hogy az emberiség környezetalakító hatása egyáltalán nem egyenlően oszlik meg a társadalmi rétegek és osztályok között.

Ebből a gondolatvilágból eredeztethető az ökofasizmus szélsőséges nézete is, mely szerint a földi civilizáció pusztulásra van ítélve, ha bizonyos népcsoportok túlszaporodnak. Az ökofasiszták ideológiájukat nyugati társadalom civiláziós válságára húzzák fel, amelyet szerintük a harmadik világból érkező bevándorlók idéznek elő. A szélsőjobboldal körében elterjedt „nagy népességcsere” („grand remplacement)” összeesküvés-elmélete szerint jól szervezett külső (például muszlim bevándorlók) „betelepítése” és belső ellenségek (például liberálisok, melegek) fenyegetik a hagyományos értékek talaján álló, egyre fogyatkozó fehér, európai „fajt” és civilizációt, így annak környezeti értékeit is. A népességcsere elméletet nem mellesleg Orbán Viktor is többször hangoztatta már beszédeiben. A miniszterelnök négy éve még azt nyilatkozta, „[e]gyre kevesebb európai ember születik, és egyre több idegent hoznak ide. Ez meg fogja változtatni a kultúránkat, és egy-két év elteltével nem ismerünk rá a saját falunkra, a saját városunkra, a saját országunkra és a saját kontinensünkre”. A „lakosságcsere” szót pedig a 2019-es Budapesti Demográfiai Fórumon is használta. Az idei Tusványoson pedig a fajkeveredésről szóló fejtegetésével háborította fel az országot. Az orbáni retorika tehát beleillik a más népcsoportok túlnépesedését hibáztató diskurzusba.

Az ökofasiszták nyelvezetében gyakran kapnak helyett a német náci párt által használt kifejezések, például a föld és vér (Blut und Boden), illetve a Lebensraum, azaz élettér hívószavak, amelyek arra utalnak, hogy elképzeléseik szerint az őslakosnak kikiáltott népek éljenek földrajzilag körülhatárolt nemzetekként, melyek „életterére” fenyegetést jelentenek más országokból származó bevándorló népek. Az ökofasizmus szubkultúrája a norvég mitológiából is merít, melynek természetábrázolásával, és a fehér északi istenek imádatával romanticizálják az ideológiát. Az élet északi rúnája (Algiz, „ᛉ”)  többször is megjelenik a szubkultúrában, melyet a háború utáni Németországban használtak szélsőjobboldali mozgalmak, miután betiltották a náci jelképeket. Az élet rúnáját eredetileg Heinrich Himmler használta a Lebensraum projekt logójaként, amely ideológiai alapot biztosított több millió zsidó és kelet-európai állampolgár deportálására és meggyilkolására.

Ez a szimbolika ugyanakkor a külső szemlélő számára nem teszi egyértelművé, hogy a szimbólumok mai használói nem pusztán elhivatott környezetvédők, hanem zöldre festett szélsőjobboldaliak. Az ökofasizmus éppen ezért sok zöld politika iránt érdeklődő fiatal számára népszerű lehet. A popkultúra pedig csak tovább népszerűsíti a túlnépesedés mítoszát, elsősorban a fiatalok körében. Nem egy filmet ismerünk, amely olyan disztópiát vetít elénk, ahol az emberi túlnépesedés pusztítja el a bolygót, vagy éppen egy szereplő akarja kipusztítani a népesség felét annak érdekében, hogy elkerüljék a tömegkatasztrófát. Azonban ha nem a nagytőkében, hanem a szegény sokaságban látjuk a klímakatasztrófa felelősét, akkor onnantól csak egy lépés a gyorsan szaporodó népeket hibáztatni.

Az ökofasizmus ideológiája és gyakorlata a következő évtizedekben a fentiek miatt biztosan egyre nagyobb teret fog tehát nyerni. Ahhoz, hogy felvegyük vele a harcot, nem lesz elegendő, hogy elítéljük hívei erőszakosságát és a rasszista motívumokat. Azt is be kell látnunk, hogy a mainstream ökológiai diskurzusok egy része megágyaz a szélsőséges nézeteknek.

A közkeletű megfejtések azonban gyakran alapvető tévedésekre épülnek. Habár a mai napig előszeretettel nevezik meg a túlnépesedést a klímaváltozás legfőbb felelősének, az igazság az, hogy a nagytőke környezetpusztító tevékenysége jóval súlyosabb hatással van a globális felmelegedésre.

Tudjuk, hogy mindössze 100 cég felelős a világ károsanyag-kibocsátásának 71%-ért. A leggazdagabb 10% termeli több mint felét (52%), az összes kibocsátásnak, ezzel szemben pedig a világ szegényebbik fele, 3.1 milliárd ember pusztán 7%-ért felelős.

„Mi vagyunk a vírus, a covid az ellenszer”

A „túlnépesedés” mítosza, és általában az emberiség bűnbakká tétele a koronavírus-járvány nyomán tört láthatóan a felszínre. Ahogy a világ nagy része karanténba vonult, ellepték az internetet az arról szóló hírek, hogy hogyan hódította vissza a természet az ember által uralt területeket, amelyek valósággal „gyógyulásnak” indultak a járvány alatt. Ennek következtében olyan szlogenek terjedtek futótűzként a különböző közösség oldalakon, mint a „Mi vagyunk a vírus, a covid az ellenszer”, „Mentsd meg a bolygót, öld meg magad”, vagy „Mentsd meg a fákat, ne a menekülteket”. Egy 2020-as kutatás szerint azonban a bolygó gyógyulását, és a városban megjelenő állatokat bemutató történeteknek egy jelentős része, például a Velence városába beköltöző delfinek valójában ökofasiszták által terjesztett álhírek. Klímaszakértők pedig azt is bebizonyították, hogy

 a koronavírus-járvány gyakorlatilag semmilyen hosszútávú pozitív hatással nincs a globális felmelegedés elleni küzdelemre nézve, a karantén sokkal inkább arra adott lehetőséget, hogy az ökofasizmus propagálja zöldre mosott szélsőjobboldali nézeteit a nyilvánosság felé.

Az ökoszisztémák letarolása ugyanakkor az új járványok előidézésében is fontos szerepet játszik, miközben az ökológiai- és klímaválság egyik központi eleme is. Utóbbiban azonban sokkal inkább a nagytőke tevékenysége játszik szerepet, mintsem a bekaranténozott lakosság.

A koronavírus-járvány alatt felkapott, abszurd feltevéseken alapuló megfejtések népszerűsége elsősorban arra mutat rá, milyen mélyen és alaposan meg van ágyazva az emberellenes ökológiai gondolkodásnak.

Nem az emberiség a hibás

Az egyre égető klímaválság közepén már egy politikai erő sem teheti meg, hogy ignorálja a környezetvédelmi szempontokat.

A jobboldal történetileg igen cinikusan állt a globális felmelegedés témaköréhez. A környezetpolitikát jellemzően vagy bújtatott baloldali ideológiának értelmezték („kívül zöld, belül vörös”), sokan – főképp a gazdag országok Európán kívül eső részében – szimplán csak tagadták az éghajlatváltozás tényét vagy súlyosságát. Az elmúlt években ez világszerte megváltozott. Xenofób, bevándorlás-ellenes erők is zászlajukra tűzték a környezetvédelmet, Brazíliától Németországig, kirekesztő nézeteiket gyakran ökológiai érvekkel is alátámasztva.

Jó példa erre a folyamatra Arizona állam főügyésze, aki korábban félrevezetőnek nevezte a klímaváltozásról szóló tudományos tényeket, ám egy nyilatkozatában mégis a környezetvédelemre hivatkozott, mikor beperelte a Biden-kormányzatot az USA bevándorlási törvényeinek enyhítése miatt. Azt állította, hogy a latin-amerikai bevándorlók elhasználják a terület erőforrásait, növelik károsanyag-kibocsátást és szennyezik a környezetet.

Ez a példa, számtalan másik mellett, jól mutatja, hogy

a látszólagos környezetvédő, valójában nagytőkét kiszolgáló szakpolitikák voltaképpeni célja a zöldrefestés, az ökológiai pusztítás felelősségének áthárítása hol a teljes népességre, hol marginális helyzetű csoportokra.

Ezzel pedig azokat a szereplőket támogatják, akik a legnagyobb részben felelősek a klímavészhelyzetért.

Napjaink zöld mozgalmai számára alapvetés kell legyen, hogy a kollektív emberi tevékenységet nem szabad egyedüli és legfőbb bűnbaknak beállítani, figyelmüket pedig a szegény többség helyett sokkal inkább a kiváltságos, cinikus kisebbség felé kell fordítaniuk. Rendszerszintű változást pedig csakis a nagytőke korlátlan kibocsátásának minél erősebb kontrolljával lehet elérni.