Az Oktatói Hálózat szerint Karsai György, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Tanácsa elnökének indoklás nélküli menesztése rávilágít arra, milyen súlyosan sérül az egyetemi autonómia a felsőoktatási intézmények alapítványokba szervezésével.

Az alapítványi modellváltással ugyanis megszűnt az oktatók munkajogi védelme, ami korábban biztosította, hogy ne lehessen valakit csak így eltávolítani.

„Az alapítványosítással az egyetemi oktatók közalkalmazotti jogállása megszűnt, és semmiféle munkajogi védettség nem lépett a helyére.

Ez a helyzet teljesen összeegyeztethetetlen az egyetem autonóm és demokratikus működési módjával.

Ha legalább a vezető oktatóknak nincs olyan jogviszonya, amely a stabilitás komoly garanciáit nyújtja, hanem ki vannak téve egyszemélyi vezetők akár pillanatnyi felindulásból hozott diszkrecionális döntéseinek, akkor

• lehetetlen tudományos és oktatási műhelyeket, iskolákat felépíteni és fenntartani,
• sem az oktatóknak, sem a hallgatóknak nincs garanciájuk arra, hogy a megkezdett hosszútávú folyamatokat (kutatási projekteket, doktori munkákat) be is lehessen fejezni,
• ha egy megválasztott szenátusi tagnak kifogása van pl. egy rektorjelölttel kapcsolatban, akkor megválasztásából eredő kötelezettségével ellentétesen erősen meg kell gondolnia, hogy kimondja-e a véleményét, mivel a jelöltnek, ha mégis hatalomra kerül, módjában lesz ilyen kicsinyes módon és rövid úton bosszút állnia”

– írja közleményében az Oktatói Hálózat.

A közlemény arra is kitér, hogy noha a kormány rendszeresen példálózik az Egyesült Államokban működő, alapítványi struktúrában fenntartott magánegyetemek sikerességére és kiemelkedő szakmai színvonalára, a Magyarországon bevezetett rendszer számos sarkalatos ponton különbözik az ottanitól.

Kiemelik ezek közül is az oktatók státuszának védelmét, ami a vezető oktatók esetében legalább a magyarországi közalkalmazotti státuszhoz hasonlóan erős védelmet biztosít az oktatóknak, akiket így nem fenyeget, hogy önkényesen eltávolítják őket a pozíciójukból. Az SZFE esetében Karsai menesztése ráadásul az OHA szerint a doktori iskola akkreditációjának érvényességét is megkérdőjelezi.

A Színház- és Filmművészeti Egyetemet 2020-ban szervezték át alapítványi formába, az egyetemi polgárság – oktatók és hallgatók – hangos tiltakozása közepette, aminek keretében egy időre az intézmény épületét is elfoglalták a budapesti Vas utcában. Noha az új fenntartó eleinte hangsúlyozta, hogy együtt kíván működni a korábbi oktatókkal, Karsai eltávolítása megkérdőjelezi ezen szándék komolyságát, de korábban más oktatókkal sem folytatták a közös munkát. Sokan önszántukból távoztak, és a hallgatók jelentős része is otthagyta az alapítvány által átvett egyetemet, hogy a FreeSZFE-n folytassa tanulmányait.

Noha az OHA levele nem említi, az Egyesült Államokban alapítványi rendszerben működő magánegyetemekkel kapcsolatban számos probléma is akad. Noha valóban vannak ilyenek a világ legjobb egyetemei között, a profitorientált működésből és a minimális állami szerepvállalásból fakadóan a tandíjak különösen magasak lehetnek, ezért a hallgatóknak akár évtizedeken keresztül kell törleszteniük diákhiteleiket.

Magyarországon is aggasztó a tandíjak színvonala – valamint hogy az államilag támogatott helyekre bejutóknak is komoly anyagi terhet jelent az egyetem elvégzése a szűkös kollégiumi helyek, a magas megélhetési költségek és a nevetségesen értéktelen ösztöndíjak miatt. Jelentősen sérült továbbá az alapítványi struktúrába szervezett egyetemek autonómiája, hisz a kuratóriumok jelentős hatást tudnak gyakorolni az intézményekben zajló oktatásra is. Aminek talán egyik legsúlyosabb aspektusa, hogy az átalakítással az egyetemek szerepéről alkotott felfogás is gyökeresen átalakult, és a társadalmi közjónál sokkal hangsúlyosabb a „piacképes szakemberek” termelése és a tőkeérdekek kiszolgálása.