Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A faji háborúra készülődött az a tizenévesekből álló nemzetközi szervezet, amelynek a tevékenységéről oknyomozó újságírók rántották le a leplet

Amikor Peter Smith 2019 végén megkísérelte, hogy beépüljön a Feuerkrieg Divisionba, először a csoport vezetője tett fel neki kérdéseket. A „Commander” azt firtatta, hogy Smith mit gondol a „fajok keveredéséről” és a melegekről?

Az Anti-Hate Network szervezet kanadai munkatársa, aki álnéven próbált a csoport közelébe férkőzni, ekkor még nem bizonyult elég tájékozottnak. Smith oknyomozó újságíróknak később úgy nyilatkozott, hogy arra utasították, tanulmányozza alaposabban a fehér felsőbbrendűségről szóló írásokat.

Smith csak pár hónappal később tudta meg, hogy a nemzetiszocialista alapelvekből egy 13 éves észt fiú vizsgáztatta le, aki a nemzetközi neonáci szerveződést a Balti-tenger egyik szigetén álló szülői házából irányította. A „parancsnok” 2018-ban alapította meg a Feuerkrieg Divisiont, és nyomban toborzásba kezdett az interneten. A törekvése azután vált sikeressé, amikor egy másik szélsőséges nemzetközi csoportot, az Atomwaffen Divisiont – amely az amerikai katonaságot is behálózta és legalább nyolc gyilkossággal hozták összefüggésbe – rövid időre felszámolták az Egyesült Államokban.

A „parancsnok” szervezete növekedni kezdett, és hamarosan Észak-Amerikában és Európa több országában is megjelent.

A Welt am Sonntag, a Politico és az Insider riporterei több mint egy éven keresztül nyomoztak azután a szélsőjobboldali terrorista hálózat után, amelynek a Feuerkrieg a legjelentősebb tagja. Az újságírók hamis személyazonosságokat használva hozzáférést szereztek mintegy két tucat közösségi oldalhoz, titkosszolgálati szakértőkkel, nyomozókkal és a terrorizmus kutatóival készítettek interjúkat. A tényfeltáró munkájuk során több mint 98 ezer üzenetet szereztek meg, fényképeket és videókat gyűjtöttek, hangfelvételeket elemeztek. Tudomást szereztek róla, hogy a Feuerkrieg Division és más szervezetek halállistákat állítottak fel, fegyverekhez jutottak és házi készítésű bombákat készítettek. Az oknyomozó újságírók a tapasztalataikat és következtetéseiket több riportban tették közzé.

Antifasiszta tüntetők Melbourne-ben 2021 novemberében. (Fotó: Matt Hrkac / Flickr)

A gyűlölet hálózatai

2017 májusában a floridai Devon Arthurst azzal gyanúsították meg, hogy megölte két lakótársát. Az önmagát „szalafista nemzetiszocialistának” valló diák mellett elfogatóparancsot adtak ki az ugyanabban az albérletben élő Brandon Russell ellen is, akinek a garázsában robbanóanyagokra, többféle radioaktív elemre és számos fegyverre bukkantak. Bár a kettős gyilkosságban nem találták bűnösnek, a szökésben lévő Russell különösen veszélyesnek tűnt. A floridai egyetemen rövid ideig atomfizikát tanuló diák a floridai nemzeti gárda tagja volt. Amikor a rendőrség meglelte, az autójában egy repülőgép megsemmisítéséhez elegendő robbanóanyagot találtak. Pszichológiai vizsgálatok után Arthurst nem állították bíróság elé, Russellre azonban 2018-ban 5 év fegyházbüntetést szabtak ki, ám 2021 novemberében már szabadult.

A lakóközösség minden tagja az Atomwaffen Division neonáci alakulathoz tartozott. A később Nemzetiszocialista Rend néven szerveződő csoport az Iron March szélsőjobboldali internetes fórumon alakult meg. A vezetője Russell volt, aki rövid időn belül több mint 40 főt számláló alakulatot hozott létre. A csoport Timothy McVeight egykori katonát tekintette példaképének, aki 1995-ben kitervelte és végrehajtotta a 168 életet követelő oklahomai robbantást. Az Atomwaffen a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy terrorista akcióikkal megbénítsa az Egyesült Államok villamoshálózatát és faji háborút robbantson ki. Támadásra szólított fel a melegek, a bevándorlók, a zsidóság, a feministák és más kisebbségek ellen.

Bár a csoport tagjai a náci ideológiát hirdették, világképükbe belefért a radikális politikai iszlám dicsőítése vagy az okkultizmus is. A neonáci és etnicista James Mason kiadványaira, Hitler beszédeire, az amerikai náci pártot alapító Joseph Tommasira, és a hinduizmust és a nácizmust vegyítő Savitri Devire egyként hivatkoztak.

Mártíromság és lázadás, a bevándorlók gyűlölete, a fehér felsőbbrendűség hirdetése és Oszama bin Laden bálványozása, az antiszemitizmus és a militarizmus ünneplése – mindez a csetszobákban, a Telegramon és a Discordon megfért egymás mellett.

Devon Arthurs és Brandon Russell letartóztatása után az Atomwaffen Division más tagjaihoz is eljutott a rendőrség, amelynek a munkáját nehezítette, hogy a fasiszta csoport tagjai közt többen is a katonaság kötelékébe tartoztak. Így például Vasillios Pistolis, aki a tengerészgyalogság tizedeseként vett részt a három halálos áldozatot követelő charlottesville-i meneten, amelyen egy transzdzsender nőt súlyosan bántalmazott, vagy Conor Climo, aki mérnökként dolgozott a katonaságnál, és félautomata fegyverekkel és házi készítésű bombákkal védte magát. A katonaság, a titkosszolgálatok és a neofasiszta osztagok összefonódása azonban nem merült ki ebben. Ezekben az években a katonaság és a rendőrség, de még a Capitoliumot védő rendőrség is neonáci szervezettől, a Northern Red Inc-től kapott kiképzést.

A következő hónapok során a hatóságok letartóztatták Jeffrey Clarkot, aki szoros kapcsolatban állt a pittsburghi zsinagóga elleni merénylet elkövetőjével, Nicholas Giampát, aki meggyilkolta a barátnője szüleit, és Samuel Woodwardot, aki húsz késszúrással megölt egy nyíltan meleg zsidó egyetemistát, majd pedig a hulláját felgyújtotta.

Bár 2018 végére úgy tűnt, hogy Atomwaffen Divisiont sikerült felszámolni, addigra már megannyi utód- és társszervezete alakult Kanadában, a balti államokban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban. Köztük a Feuerkrieg Division és a Totenwaffen.

Virrasztás Melbourne-ben a christchurchi terrortámadás után. 2019. március 15-én egy szélsőjobboldali merénylő 51 embert lelőtt és 40-et megsebesített két új-zélandi mecsetben. (Forrás: Wikipédia)

Lukas, Edward és a többiek

Lukas F. 15 éves korában iskolai kiránduláson vett részt a sachsenhauseni koncentrációs táborban. Az ilyen látogatások célja az volt, hogy a diákok megismerkedjenek a nemzetiszocializmus tetteivel és ráismerjenek a fajelmélet veszélyeire.

A kazah és fehéroroszországi származású, kétéves korától a Berlin melletti Potsdamban élő Lukas F. röviddel a kirándulás után arról posztolt, hogy „nem érti, hogyan állíthatja bárki, hogy ez nem történt meg”. A holokauszt, írta, „valós és helyes”, „megtisztító” erővel bír. Később Lukas F. létrehozott egy profilt egy orosz közösségi oldalon. A profilképén nem látszott az arca, koponyát ábrázoló maszkot viselt. Ismerősei körébe felvette a szüleit is, bár eszmei rokonság nem köthette össze őket. Legalábbis Lukas F. „kommunistáknak” tartotta őket.

Kisvártatva platformot is váltott. 2020 novemberében a Telegram üzenetküldő szolgáltatáson létrehozott egy csevegőcsoportot, amelyet Totenwaffen névre keresztelt el. A már említett Feuerkrieg Division volt Lukas F. fő inspirációs forrása. Gyakran hivatkozott a szervezetre, vélhetőleg az időközben leleplezett 14 éves „Commanderrel” is kapcsolatban állt. A csoport végül a Feuerkrieg Division logóját vette át: egy koponyát.

A Totenwaffen „sikeresnek” bizonyult. Mindössze hét hónap alatt már több mint 100 tagot számlált. A Discordról, a különféle háborús játékplatformokról (pl. a Robloxról) érkező tagok angolul tartották a kapcsolatot, kivégzésekről, náci beszédekről küldözgettek egymásnak felvételeket. Sajátos nyelv is kialakul köztük, valamiféle ironikus-szarkasztikus szleng. Olyan felhasználói neveket választottak maguknak, mint „Joe Goebbels”, „Géppuska” és „American Himmler”.

Az oknyomozó újságírók, akik beleláttak a Totenwaffen és a tucatnyi hasonló csetszoba posztjaiba, úgy fogalmaztak, hogy a csevegő csoportok leginkább egy-egy marketing brandhez voltak hasonlóak. A csoportok megosztották egymással a tapasztalataikat, beszámoltak egymásnak arról, hogyan lehet pénzhez és fegyverhez jutni, jelszavakat és szimbólumokat cseréltek, radikalizálták egymást. Nem volt céljuk bármit is megszállni vagy elfoglalni. James Mason Ostrom című könyvének iránymutatását követve terrorista akciókkal kívántak zavart kelteni. Anders Breiviket, aki 2011-ben Utøya szigetén a Munkáspárt ifjúsági szervezetének 78 aktivistáját ölte meg, „szentként”, Brenton Tarrant christchurch-i merénylőt pedig „hősként” tisztelték. Ha valakinek nem volt türelme elolvasni az Ostromot vagy a Mein Kampfot, hangoskönyvben is hozzáférhetett, 22 óra alatt elsajátíthatta a legfontosabb „tudnivalókat”.

A csoport tagjai néhány ritka esetet leszámítva nem álltak egymással fizikai kapcsolatban. A „szegény náci gyermekeink” zöme jól szituált városi gyermek: gyakran még a pubertáson is innen. Angolul jól beszélnek, az interneten kiismerik magukat. A csoportok tagsága sem állandó, a tagok eltűnnek, hogy aztán újra felbukkanjanak. A csoportneveket és álneveket újra és újra felhasználják. A felállított hierarchia sem merev, inkább az ideológia köti össze a csoportok tagjait. A menekültek és bevándorlók megvetése, a zsidóság, a nők, a melegek gyűlölete, az antifasizmussal való jéghideg leszámolás vágya hajta őket. A hálózat ereje abban rejlik, hogy újra és újra összeszövődhet, új alakot vehet fel, újabb és újabb platformokon jelenhet meg. Mindössze egy számítógépre, egy mobiltelefonra és egy hálószobára van szükség. Innen születhet meg mindaz, ami aztán az utcára, vagy az iskolába kicsap.

A Totenwaffen is gyorsan elhagyta a csetszobát. Miután a csoporthoz csatlakozott egy 13 éves román fiú, Edward is, aki egy fotón egy második világháborús német MP40-es gépfegyverrel pózolt, Lukas F. elhatározta, hogy 3D-nyomtatón fegyvereket fognak készíteni. Később az Amazonról rendelt alapanyagokból bombákat készített, amelyeket egy elhagyatott laktanyában fel is robbantott. Más alkalommal „terepszemlét” tartott Potsdamban. Halálfejes plakátok tudatták, merre járt: „Lázadj a zsidó rendszer ellen!”. Természetesen mindent dokumentált a csetek közönségének.

Lukas F. világossá tette, hogy ő maga meddig hajlandó elmenni: ha egyszer nagyon „felhúzzák”,

megpróbálja felrobbantani Angela Merkel kancellárt, akit a cseteken csak „Jewgelaként” emlegetett.

A potsdami plakátok és az Európa-szerte megszaporodó, gyermekek által elkövetett merényletek vezették végül a hatóságokat és az újságírókat a Totenwaffen irányítójához.

A brit hatóságok 2019-ben letartóztatták a Feuerkrieg egyik 16 éves tagját, aki arról beszélt, hogy zsinagógákat égetne fel. 2020-ban bíróság elé állították Jarrett William Smith tartalékos katonát, aki a közösségi médiában jelezte, napalmra és kész bombára van szüksége, mert fel akarja robbantani az antifasisztákat és a CNN székházát. Mindenképpen Ukrajnába szeretett volna utazni, hogy csatlakozzék az Azov zászlóaljhoz. Tavaly augusztusban a svédországi Eslöv város egyik iskolájában egy 15 éves fiú hasba szúrt egy tanárt, 2022 januárjában pedig a dél-svédországi Kristianstad egyik iskolájában egy 16 éves fiú szintén késsel megsebesített egy tanárt és egy diáktársát. Utóbbi merényletek elkövetői tagjai voltak a Totenwaffen csoportnak.

Miután Lukas F.-et 2022 júniusában a családi házukban letartóztatta a rendőrség, a Totenwaffen csoport elcsendesült. Egyesek úgy vélekedtek, hogy a hollandiai és amerikai társaikat letartóztatták, mások háttérbe vonultak. A 13 éves Edward is eltűnt. Bár vele kapcsolatban az a hír terjedt, hogy csak azért nem jelentkezik, mert az édesanyja elvette a telefonját.

A Die Welt arról ír, hogy Lukas F. letartóztatása után szélsőjobboldali tizenévesek új bandája alakult meg Brandenburgban. Úgy üdvözlik egymást, hogy jobb kezük ujjait L betűvé formálják, és azt kiáltják: „Free L”. Szabadságot Lukasnak.