Hétfőn benyújtották, majd kedden ​​120 igen szavazattal, 57 nem szavazat és 1 tartózkodás ellenében elfogadták a parlamentben a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) módosítását, amivel:

szeptember 1-től csak az lehet katás vállalkozó, akinek kizárólag magánszemélyektől származik bevétele (az egyetlen kivételt a taxisok jelentik, akik mentességet kaptak).

Bár a katával több probléma is volt, és reformra szorult – ahogy arról ebben a Mérce-cikkben is írtunk –, ne higgyük el a kormány azon álnaiv érvelését, miszerint a mostani módosítás szükségszerű eszköz a „háborús infláció” és a bújtatott foglalkoztatás elleni fellépésre.

Az Orbán-kormány az ajtót berúgó gazdasági válság és az ebből is következő hatalmas költségvetési hiány miatt hozta meg ezt a megszorítást. Ez szükségszerűség abból a nézőpontból, amelyből ők nézik a világot, de közel sem általános, megkérdőjelezhetetlen kényszerűség, ha feltesszük a kérdést, hogy

tulajdonképpen kinek kellene állnia a cechet a gazdasági válságért?

Hát, mondjuk nem az alacsony keresetű egyéni vállalkozóknak és az egyébként bérmunkás, de „önfoglalkoztatottként” bújtatott embereknek, hanem azoknak a nagyvállalatoknak és milliárdosoknak, akik haszonélvezői voltak az utóbbi tíz év globális gazdasági fellendülésének, és a válság miatt sem kell a sajátmárkás spagettire vagy olcsóbb margarinra átállniuk, elég eladniuk az egyik kaliforniai villájukat. Ahogy arról korábban írtunk, Magyarországon az infláció miatt az emberek nyolcvan százaléka spórolt az élelmiszeren.

Orbán persze megint okosan játssza ki a lapokat, hiszen mi a politikai elképzelés a katázás átalakításával? Az, hogy a munkásosztály egy olyan szegmensét támadja meg a kormány, akik hiába kiskeresetűek a legtöbb esetben, hiába követeli meg  munkahelyük ezt az adózási formát, amellyel a kevés bruttóból valamennyit „megmenthetnek” megélhetésük biztosítására, mégis vannak »előnyeik« a legtöbb dolgozóval szemben a kedvező adózás miatt. Ahogy arra is játszhat a kormány, hogy a módosítás utáni várható leépítések miatt nem a politikai döntéshozókat, hanem a katáztató vállalatokat okolhatják majd a dolgozók (nem mintha dönteni kéne egyik vagy másik között).

Ha azonban a kormánynak valóban az lenne a célja, hogy fehérítse a munkaerőpiacot, akkor nem egy válság közepén, két nap alatt veri át a módosító javaslatot, hanem fokozatosan, az elmúlt időszak jobb gazdasági helyzete alatt rendezi az érintettek helyzetét, és nem ágyaz meg a neoliberális munkaügyi viszonyoknak több mint tíz éves kormányzása alatt.

Előbbiekből kifolyólag pedig, a kormányzati kalkuláció és az elmúlt évtizedek tapasztalata szerint kevés az esély arra, hogy széles társadalmi ellenállás bontakozzon ki. Tehát, hogy a munkásosztály ezen része (az a több százezer ember, aki egyébként effektíve bérmunkás a kata alatt) összekösse ezt a partikuláris ügyet azzal az általános indirekt támadással, ami a munkásosztályt éri: hogy

a méretes inflációt sem követik a bérek, se a „verseny”- sem az állami szférában.

Ennek eklatáns példáit láthattuk már az utóbbi években: amikor a közös erőforrásokért folytatott küzdelem »nem politikai ügy« egy csoport számára, amikor a sztrájkok elszigeteltek maradnak, és csak „saját kontextusukban” értelmezhetőek a szakszervezeti vezetők szerint, vagy amikor a tüntetések élére kerülők által felkínált megoldás nem kapcsolódik a rendszer gyakorlati kritikájához és az érintettek követeléseihez, hanem a jogállamiság vagy éppen a közszolgálatiság absztrakt követelésévé redukálódik.

Ezt a cikket számos alkalommal meg lehetett volna írni az elmúlt évek során. Ha a katásokat ért támadást az érintettek nem kötik össze a munkásosztály elleni általános támadással,

ha az I ❤️ Kata helyett nem az lesz a követelés, hogy minden dolgozó kollektív jogokkal, társadalombiztosítással, kiszámítható nyugdíjjal és emberhez méltó megélhetéssel rendelkezzen, akkor ismét győzni fog az orbáni logika.

A mostani tiltakozás csak akkor lehet sikeres, ha nem ismét az ezeket a konklúziókat levonni képtelen ellenzéki pártok állnak az élére, hanem öntudatos dolgozók hívják az embereket az utcára, és együtt lépnek azért, hogy ne a magyarországi munkásosztállyal fizettessék meg az uralkodó osztály által okozott válságot.