Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Titkosszolgálati eszközökkel űzi a dolgozói korrupciót az állam ahelyett, hogy a nagypolitikát tenné korrupciómentessé

„Ha azt mondod, hogy nem érdekel a magánszférád, mert nincs titkolnivalód, az olyan, mintha azt mondanád, hogy nem érdekel a szólásszabadság, mert nincs mit mondanod”jelentette ki még 2016-ban Edward Snowden, a CIA volt alkalmazottja, aki 2013-ban kiszivárogtatta, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség jogsértő módon gyűjt adatokat, és ezzel a magánszférához való jog nemzetközi ikonjává vált.

Ez a cikk egy olyan magyarországi törvényről szól, amit a korrupció megfékezésére találtak ki, mégsem csak azoknak kell aggódni miatta, akik korruptak. Egy olyan törvényről, ami jogilag több szempontból is értelmezhetetlen, de nem egyértelmű, hogy hanyagság miatt, vagy más okokból lett végül olyan, amilyen, és ami súlyosan sértheti dolgozók magánszféráját…

Ki a korrupt?

Az ötödik Orbán-kormány megalakulása után, május 24-én született egy salátatörvény, ami újraosztotta Rogán Antal és Pintér Sándor politikai lapjait. Az új törvényekkel a polgári titkosszolgálatok és a korrupcióüldözés egy része a Pintér Sándor vezette Belügyminisztériumtól átkerült a Rogán Antalhoz tartozó Miniszterelnöki Kabinetirodához. Elemzők szerint a Fidesz ezzel egy újabb Völner-botrány lehetőségét szeretné kiküszöbölni, mivel a korrupciós ügy nyilvánosságra kerülése mögött Rogán Antal és Pintér Sándor viaskodását sejtik.

A Völner-botrány során pillanatnyi betekintést nyerhetett a nagyközönség a kilakoltatásokat és a végrehajtói rendszert övező korrupcióba. A nyilvánosság viszont elsiklott afölött, hogy ugyanabban a salátatörvényben, ami a fideszes gyógyírt volt hivatott tartalmazni a Völner-ügyre, egy másik ügy is folytatódott, az úgynevezett „megbízhatósági vizsgálat” ügye. Látszólag ez az ügy is a korrupció üldözéséről szól… de a szakszervezetek szerint ennél valójában sokkal többről van szó.

Elvarratlan szálak

Tavaly augusztusban írt először arról a Mérce, hogy az úgynevezett „megbízhatósági vizsgálat” keretein belül titkosszolgálati eszközökkel figyelheti meg a magyar állam a közszféra dolgozóit. Az eredetileg korrupt rendőrök lebuktatását célzó vizsgálat kiterjesztésével nyomozta volna ki az állam, hogy vannak-e korrupt könyvtárosok, pedagógusok, szociális dolgozók, egészségügyi dolgozók, stb.

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) már akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a megbízhatósági vizsgálat kiterjesztése aránytalan és méltánytalan az alulfizetett, és kevés vagy egyáltalán semennyi pénz fölött sem rendelkező közszféra dolgozóival szemben.

A szakszervezetek különösen sérelmezték, hogy olyan titkosszolgálati eszközök bevetését teszi lehetővé a megbízhatósági vizsgálat, amelyeket nem kötnek bírói engedélyhez, így a jogorvoslat lehetősége sem biztosított utólag azoknak, akik ellen ezeket az eszközöket alkalmazzák. Ilyen bírói engedélyhez nem kötött eszköz például a fedett nyomozás (amikor a nyomozó nem tárja fel magát), a személy, jármű, lakás vagy egyéb helyiség megfigyelése, cellainformációk és kommunikációs metaadatok megfigyelése, vagy mesterséges élethelyzet létrehozása (valaki lebuktatása egy szimulált szituációban).

A választások után a fentebb már említett salátatörvény, ami átrendezte a Pintér Sándor és Rogán Antal közötti viszonyt, a megbízhatósági vizsgálat kérdését is megbolygatta azzal, hogy az érintett dolgozók körét utólagosan leszűkítette. A kormány kivette a köznevelési és szociális intézményben dolgozókat a jogszabály hatálya alól, velük szemben már nem lesz lefolytatható megbízhatósági vizsgálat. Ez különösen megnyugtatható lehet a pedagógusok esetében, miután Pintér Sándor „fegyelmivel” fenyegette az engedetlenkedő tanárokat.

A szociális intézményeket illetően a helyzet bonyolultabb, és az is marad, amíg nem tisztázódik, pontosan mit kell érteni „szociális intézményen”. Zeller Judit, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa lapunk megkeresésére elmondta, hogy mivel a törvénymódosítás nem utalt vissza egyetlen korábbi törvényre sem, amivel tisztázta volna a jogalkotó, hogy mit ért „szociális intézményen”, így az nem értelmezhető teljes bizonyossággal.

A szociális törvény ugyan tartalmaz egy definíciót arról, hogy mi számít szociális intézménynek („a nappali, illetve bentlakásos ellátást vagy támogatott lakhatást nyújtó szervezet”), de mivel a megbízhatósági vizsgálatot tartalmazó rendőrségi törvény nem tesz utalást a szociális törvényre, nem lehet tudni biztosan, hogy például szociális intézménynek számít-e a gyermekvédelem. Ez az aprónak tűnő részlet egyáltalán nem apróság azok számára, akiket érint.

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, a TASZ-szal együttműködésben alkotmányjogi panaszt nyújtott be a megbízhatósági vizsgálat ellen. A beadvány három panaszosról számol be, egy digitális tananyagfejlesztőről, egy gyámosról és egy örökbefogadási tanácsadóról.  A panaszt a május 24-i salátatörvény előtt nyújtották be, vagyis a benyújtás idejekor még érintett volt a digitális tananyagfejlesztő is. A gyámos és az örökbefogadási tanácsadó munkaköre a gyermekvédelem alá tartozik, tehát az ő érintettségük jelenleg kérdéses a törvény homályos fogalmazása miatt.

Lapunk felvette a kapcsolatot az alkotmányjogi beadvány egyik panaszosával, a potenciálisan jelenleg is érintett örökbefogadási tanácsadóval. Hogy mekkora korrupciós kockázat rejlik munkakörében, azt jól szemlélteti a válasza arra a kérdésre, hogy mennyi pénz fölött rendelkezik napi munkája során:

„Semennyi pénzzel! Csak ha fénymásoló papírt veszek, vagy ropit, szörpöt és ad a pénztár pénzt, de azzal el kell számolni.”

A megbízhatósági vizsgálat abszurditásáról az is sokat elmond, hogy mennyi döntési jogköre van egy örökbefogadási tanácsadónak:

„Nekem egyszemélyes döntésem kevés van. Teamben dolgozunk, egy folyamatban több kollégával dolgozom együtt. Napi munkám tanfolyamok szervezése, örökbefogadási alkalmassági eljárás bonyolítása, ügyfelekkel kapcsolattartás, örökbefogadók kiválasztása gyermekek számára. Egy ilyen helyzetben majdnem az egész részleg részt vesz”

– fogalmazott az alkotmányjogi beadványban szereplő panaszos.

Hálátlanság az egészségügyben

2021 áprilisában, egy koronavírus-hullám közepén terjesztette ki a kormány a megbízhatósági vizsgálatot a közszféra szinte egészére, köztük az egészségügyi dolgozókra is. Utóbbiakra ma is vonatkozik a törvény.

Az elkövetkezendő hónapokban megszaporodtak a hírek olyan egészségügyi dolgozókról, akik ellen rendőrségi eljárás indult, amiért hálapénzt fogadtak el. Mindeközben a hálapénz büntethetőségét szabálysértésről börtönbüntetésre szigorították.

A hálapénzt nem csak óvatlan páciensek, de akár beépített ügynökök is átadhatták egy „mesterségesen létrehozott élethelyzet” keretein belül. Emlékeztetőül: ez az egyik olyan bírói engedélyhez nem kötött titkosszolgálati eszköz, amit a megbízhatósági vizsgálat lehetővé tett.

A hálapénz felszámolása akár előremutató is lehetne, de azt senki sem indokolta meg, hogy ehhez miért elengedhetetlen minden egészségügyi dolgozóra nyomást gyakorolni egy ilyen drasztikus, végső soron a becsapáson alapuló módszerrel.

Van egy másik fontos körülmény is: akkoriban, amikor ez a törvénymódosítás bevezetésre került, több egészségügyi szervezet is arról panaszkodott, hogy az orvosok bérrendezését nem követte az egészségügyi szakdolgozók bérrendezése, pedig egy 2021-es szakszervezeti felmérés szerint is az egészségügyi szakdolgozók elsöprő többsége, 95 százaléka elégedetlen a bérével.

Arról se feledkezzünk meg, hogy milyen érzés lehet az egészségügyi dolgozók számára az a tudat, hogy bármikor megbízhatósági vizsgálaton eshetnek át. Ápolót sajnos nem tudtunk ezügyben megszólaltatni, de az is beszédes, amit a már idézett örökbefogadási tanácsadó elmondott arról, milyen volt megtudni, hogy megbízhatósági vizsgálatnak vethetik alá:

„Elkötelezett, elhivatott vagyok a szakmám iránt. Helyemen érzem magam szakmailag és emberileg is. Rettentő megalázónak éreztem, elfogadhatatlannak.  Megsértve, megalázva, lehúzva egy nagyon bizalmi helyzetet. Ügyfél és szociális munkás kapcsolatát, egy bizalmi helyzet beszennyezését. Ha nekem attól kell rettegnem, hogy nem őszinte a vele szemben ülő és éppen kísérletet tesz rajtam, az megrontja a munkám szépségét. Azokban a hetekben több kollégám is elmondta, hogy amikor a vele szemben ülő ügyfél egy borítékot adott át neki, amiben amúgy csak fényképek voltak, akkor szorongás jött rá, hogy most biztos vizsgálati helyzetben van.”

Kiskapuk vagy kis zsákutcák?

Habár a megbízhatósági vizsgálat elsődleges feladata a korrupció felderítése, a törvény – a rendőrségi törvény egy 2018-as módosítása óta – tartalmaz egy olyan részletet is, ami túlmutat ezen: azt is vizsgálhatja, hogy a munkavállaló elvégzi-e a kollektív szerződésben, üzemi megállapodásban, vagy munkaszerződésben foglalt munkaköri feladatokat. Nincs egyértelmű válasz arra, hogy mi a gyakorlati jelentősége ennek a paragrafusnak, vagy hogy van-e egyáltalán.

A TASZ jogásza, Zeller Judit szerint mivel megbízhatósági vizsgálat alapján csak büntetőeljárás indulhat, a kollektív szerződés, üzemi megállapodás és munkaszerződés viszont a polgári jog alá tartoznak, ezek a paragrafusok kvázi értelmezhetetlenek.

Egy online szakszervezeti beszélgetésen Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke azt mondta, hogy amikor a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál jártak tárgyalni a megbízhatósági vizsgálat ügyében, kérdésükre a titkosszolgálati szerv kijelentette, hogy a törvénynek ezt a részét nem fogják alkalmazni. „Effektíve nem tudták a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársai, hogy miről beszélünk, amikor rákérdeztünk a kollektív szerződés és üzemi tanács kérdésére” – jelentette ki a szakszervezeti vezető.

„Ez az egész jogintézmény nagyon jól modellezi a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Adva van egy jogszabály, ami egyrészt értelmezhetetlen, ugyanakkor sérelmes, és egyébként amikor ezt a sérelmességet mi felvetjük, rámutatunk, akkor az a megoldás születik, hogy informálisan olyan jelzéseket kapunk, hogy de ezt egyébként nem fogjuk betartani”

– fogalmazott Migács Tibor, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének elnöke.

Tovább bonyolítja az amúgy is zavaros képet, hogy a Belügyminisztérium részéről Pintér Sándor is megküldte álláspontját a TASZ és a SZEF alkotmányjogi panaszáról, melyben ez szerepel:

„…[a megbízhatósági vizsgálat] nem bűncselekmény elkövetésének felderítését és nem is korrupciós kockázatok azonosítását célozza, hanem a hivatali kötelezettség teljesítésének ellenőrzését” valamint „szükséges hangsúlyozni, hogy a megbízhatósági vizsgálat nem bűncselekmény megállapítására, bizonyítására irányul.”

Pintér Sándor mindenesetre afelől megnyugtatta az alkotmánybíróságot, hogy a titkosszolgálati eszközök használata nem lesz olyan durva:

„… [a megbízhatósági vizsgálatnak] egy lehetséges, de semmiképpen sem szükségszerű eszköze a titkos információgyűjtés […] csak az alapvető jogok sérelmére kevésbé alkalmas titkos információgyűjtő eszközök és módszerek alkalmazására van lehetőség…”

A korrupció az, amiből az államot kihagyják

A május 24-i salátatörvény értelmében a vizsgálhatóak körébe tartozik még az egészségügyi dolgozók mellett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem valamennyi foglalkoztatottja, az Országgyűlési Őrség hivatásos állománya, köztisztviselői és munkavállalói, és a kormányhivatalok foglalkoztatottjai.

A kör tehát jócskán leszűkült, de egy szinte magától értetődő kérdés velünk maradt – miért fontosabb az államnak alulfizetett dolgozók esetleges korrupcióját üldözni, mint azokét, akik közhatalmat gyakorolnak és jelentős közpénzek fölött rendelkeznek?

És mit gondoljunk az olyan mindennapi korrupcióról, mint a hálapénz – rossz szokás, vagy egy rosszul működő rendszer állatorvosi lova? Csóti Csaba, a SZEF elnöke így fogalmazott erről:

„Valójában olyan munkakör a világon nincsen, ahol  a megvesztegetési helyzet nem lenne szimulálható. […] A szimulált helyzet azt jelenti, hogy vélelmezem valakiről, hogy elfogja fogadni a pénzt, ezért olyan helyzetbe hozom, ahol jelentős összeggel megkísértem. Ez pedig önmagában nem lehet veszélyes annyira sem az egészségügyi, sem a szociális stb. ágazatban dolgozók esetében, mint mondjuk a rendvédelem, a honvédelem területén vagy nagy értékű állami beruházások lebonyolításakor.”

Címlapkép: MTI/Szigetváry Zsolt