Az Európai Unió tagországai szerda hajnalban elfogadták a beterjesztett klímavédelmi törvényeket: egyebek között 2035-re betiltják a fosszilis üzemanyaggal hajtott új gépjárművek forgalmazását, és létrehoznak egy több milliárd eurós alapot arra, hogy abból támogatni tudják a szegényebb állampolgárokat a károsanyag-kibocsátás miatt kivetendő adók megfizetésében, derül ki az MTI számos lap által szemlézett beszámolójából.
Ami első körben örvendetes fejleménynek tűnik, ugyanakkor ha közelebbről megvizsgáljuk a csomag tartalmát kiderül, hogy aránytalanul nagy terheket ró az alacsony keresetű háztartásokra, miközben még csökkentették is a kompenzálásukra létrehozott alap méretét.
Természetesen nem a fosszilis tüzelőanyaggal hajtott új autók forgalmazásának betiltása a probléma, amennyiben együtt jár a klíma- és környezetbarát tömegközlekedési rendszerek nagyívű fejlesztésével és integrálásával, az egyéni közlekedés visszaszorítása fontos lépés a környezetbarátabb gazdasági rendszer irányába.
A lakossági fűtést és közlekedést a károsanyag-kibocsátás formájában megadóztató rendszer, valamint a rászorulók már most láthatóan elégtelen támogatása annál problematikusabb, ahogy a a Jogot az Energiához Koalíció (REC) is rámutat.
🚨This is bad: Council deal dilutes the size and ambition of the Social Climate Fund at a time when it has never been needed more. 🧵https://t.co/WtRqS5GE9u https://t.co/rnZ0hglEc8
— Right to Energy Coalition EU 🇪🇺💡🌱 (@RightToEnergy) June 29, 2022
Mint korábbi cikkünkben is kifejtettük, a koncepció nem gyökeresen elhibázott, ebben a formájában azonban társadalmilag káros, míg környezeti szempontból nem feltétlenül váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Elsősorban ugyanis az energiaszegénységben élők kénytelenek szennyezőbb tüzelőanyagokkal fűteni, és míg a jobbmódú háztartásoknak könnyebben rendelkezésre állhatnak az anyagi lehetőségek hogy „tiszta”, alacsony, vagy zéró kibocsátású fűtési rendszerekre álljanak át, ez a szegények esetében jóval keményebb dió.
Ezt lenne hivatott ellentételezni a szolidaritási alap. Energiaszegénységgel és igazságos energiaátmenettel foglalkozó csoportok szerint ugyanakkor már a korábban említett 72 milliárd eurós alap sem lett volna elegendő, a most elfogadott koncepcióban szereplő 59 milliárd pedig végképp kevés. Ráadásul ha a lakossági kibocsátás megadóztatását már 2027-ben, azaz öt év múlva bevezetnék, akkor nagyon záros határidőn belül meg kellene teremteni a lehetőségét hogy az alacsony jövedelmű háztartások számottevő pluszterhek nélkül tudjanak klímabarát fűtési módokra váltani.
Szemléletes, hogy az egyik, témával foglalkozó szervezet ezúttal a sárgamellényes tüntetések idején publikált riportból idéz, miszerint
„majdnem mindenki egyetért azzal, hogy a helyzet katasztrofális és hogy a válság a fosszilis tüzelőanyagok használatában gyökerezik. De nem sok értelme van azokat hibáztatni, akik nem tudnak az autójuk nélkül boldogulni, és akiket az adóemelés csak még inkább felháborít. Kerülhet a benzin 1 euróba, vagy 1,80-ba, akkor is vezetni fogunk. Hacsak nem maradunk a házunkba zárva.”
Franciaországban országos tiltakozást váltott ki a jellemzően a szegények régebbi autóiba tankolt dízel árának növelése, a környezet védelmére hivatkozva. A fűtésre pedig talán még inkább igaz az analógia: miközben az érintettek terheit aránytalanul növelheti a károsanyag-kibocsátás megadóztatása, valójában ugyanúgy szükségük lesz a lakásuk fűtésére, hacsak nem akarnak télen fagyoskodni.
