A több mint egy évtizeddel ezelőtt kibontakozó arab tavasz érzékenyen érintette Oroszországot, hiszen veszélybe került két legfontosabb arab szövetségese: Bashar Al-Asszad Szíriában és Moammer Kadhafi Líbiában. Moszkva válasza akkor térségbeli jelenlétének a megerősítése volt, katonai téren is. Az ukrajnai háború elhúzodásával azonban Moszkvának egyre nehezebb megtartani pozícióit az arab országokban. Ez pedig jelentősen változtat a térség amúgy is zavaros geopolitikai berendezkedésén.

Szíriában a Hezbollah és Irán veszik át a pozíciókat

Moszkva Szíriában a kezdetektől kiállt Asszad mellett, komolyabb katonai segítséget azonban csak 2015-től kezdve küldött az országba. Azóta ugyanis ott vannak az orosz szárazföldi erők, nélkülük Asszad már nem biztos, hogy hatalomban lenne.

Az orosz hatóságok saját bevallása szerint 2015 óta hatvanháromezer orosz katona teljesített szolgálatot Szíriában. Őket komoly infrastruktúra támogatja: Tartúsz kikötővárosában 1979-ben még a Szovjetúnió építette fel azt a hadikikötőt, amely nemcsak az orosz hadiflotta egyetlen bázisa a Földközi-tenger medencéjében, de az egyetlen olyan orosz hadikikötő, amely nem a Szovjetunió egykori területén található.

A Szíriába telepített, összesen körülbelül egy tucatnyi orosz katonai bázist most – a legfontosabbakat leszámítva – elhagyják. A helyüket pedig mindenhol a régi szövetségesek, Irán és a Hezbollah veszik át. Asszad elnök a héten Teheránba látogatott, ahol a két állam további szoros együttműködéséről állapodtak meg Khamenei ajatollahhal. Sok helyen, ahol pár hete még orosz katonák járőröztek, már a Forradalmi Gárda vagy a Hezbollah fegyveresei vannak szolgálatban.

A fejlemény nem kicsit aggasztja a szomszédos Izraelt, főleg most, amikor az országon belül ismét szaporodni kezdtek a zsidó lakosság elleni terrorcselekmények. A részleges orosz kivonulásból úgy tűnik, a Hamasz is a legtöbbet akarja kihozni, a múlt héten ugyanis a terrorszervezet előljárói Moszkvába látogattak, ahol többek között a jövőbeli szorosabb együttműködésről is tárgyaltak.

Az oroszok kivonulása a konfliktus egy új fejezetéhez is vezethet, hiszen Izrael és Oroszország az elmúlt években együttműködött annak érdekében, hogy elkerüljék a direkt konfliktust egymás között, azaz az izraeliek csak Asszad csapatait, a Hezbollahot és Forradalmi Gárdát lőtték Szíriában, az oroszok pedig ezért cserébe nem hatástalanították a szíriai légtérbe berepülő izraeli rakétákat, még ha azok a szövetségeseiket is támadták. A Hezbollah és Irán ilyen mértékű megerősödése a térségben azonban félő, hogy Izrael komolyabb beavatkozásához vezethet.

Líbia: A Wagner-zsoldosok már Ukrajnában

Kadhafi tábornok Asszadhoz hasonlóan szoros kapcsolatokat ápolt Moszkvával, miután 2011-ben saját népe fellázadt ellene és megölte, Oroszország egy időre kikerült a képből. Nem sokáig maradt ez így, 2014-re Líbia ugyanis ismét teljes káoszba fulladt: a kőolaj készletekben gazdag ország Szaúd-Arábia és Katar proxy háborújának egyik új helyszíne lett. Egyik oldalon a Katar, Törökország és a Muzulmán Testvériség által támogatott tripoli kormány, a másik oldalon pedig Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek és Franciaország által támogatott tobruki kormány próbálja ellenőrzése alatt tudni az országot. Moszkva ebben a konfliktusban az utóbbi mellé állt, mivel Kadhafi egykori belső köre is a tobruki kormánnyal van szövetségben. 2015-től kezdve folyamatosan szállítottak nekik fegyvereket, 2018 óta pedig az orosz zsoldoshadsereg, a Wagner csoport is aktívan részt vesz a harcokban.

2019 végén, amikor Törökország katonákat küldött a tobruki kormánnyal szemben álló tripoli kormány megsegítésére, válaszként Moszkva Szíriából kezdett el zsoldosokat szállítani az országba. Szíriához hasonlóan azonban Moszkva itt sem bírja már megtartani pozícióit, így az utóbbi hetekben az itteni Wagner zsoldosokat és szíriai milicistákat is elkezdték átszállítani Ukrajnába.

A Szíria és Líbia, a két olajban gazdag ország fölötti befolyásért Moszkva hátrébb lépése után is tucatnyian fognak küzdeni, az átrendeződéssel bizonyos frontok bezárulnak, és új frontok is nyílhatnak, amelyek nem csak a két ország, de a teljes közel-keleti térség szövetségi, és erőviszonyait is átrajzolhatják. A folyamat végét ezen a ponton nehéz látni. Ami biztos, hogy Oroszország ilyen léptékű  kivonulása fényesen mutatja: Putyin elnök nagyon elszámolta magát az Ukrajna elleni háború kapcsán.