Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Dolgozz egy helyen a bántalmazóddal – üdv a mentőszolgálatnál!

A mentőszolgálatok munkahelyi légköre nem kifejezetten kedvez a női munkavállalóknak, a munkahelyek kialakítása és szexizmusa miatt könnyen érheti a nőket abúzus, a problémákat csak tetézi a vezetőség általános nemtörődömsége – erről beszélt a hvg.hu-nak Krempaszky Zsanett mentőtiszt, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének régióvezetője. A rendszerszintű problémáknak elmondása szerint ő maga is áldozata: a lappal megosztotta, hogy az őt bántalmazó kollegájával kényszerűségből dolgozik együtt, egy állomáson. A nő a hvg.hu-nak arról is beszélt, hogyan kényszeríti a munkahelye az áldozatokat megalkuvásra.

Krempaszky elmondja, hogy munkahelye történetileg nem nőkre lett szabva, amikor ő maga mentőápolói képzésre járt, akkor még nem is vonulhatott ki nő mentőápolóként, csak orvosként, vagy mentőtisztként a helyszínekre a fizikai terhelés miatt. Mára ezt a szabályt feloldották, viszont a munkahelyek, például a mentőállomások kialakítása nem tükrözi a változást.

„A legtöbb mentőállomáson egy öltöző van, férfiak, nők együtt öltöznek át, egy légtérben pihennek éjszaka. Sajnos ezek a helyzetek alapot teremtenek nő és férfi között félreérthető, vagy akár kifejezetten kellemetlen helyzetekre.”

A tűzoltóságnál, a rendőrségnél és a korházakban is van külön férfi és női vécé, a mentőállomásokon azonban általában csak egy mosdó és egyetlen zuhanyzó található. Ez, illetve a munkaszervezés egésze eleve alkalmat teremt a zaklatásra, bántalmazásra, a mentőstiszt szerint mindezért a munkaadó tehető felelőssé, erre világít rá az ő története is.

Miután kapcsolat szövődött közte és egy kollégája között, a férfi egy veszekedés során belökte őt egy fürdőkádba.

„Eltört a farokcsontom, a gerincem alsó szakasza megsérült.”

Krempaszky ezután hiába szakította meg kapcsolatát a bántalmazó férfival, közös munkahelyi képzésen kellett részt vennie vele, ahol az erőszakos kolléga ezúttal megütötte. Korábban, a súlyos testi sértés ügyében nem született ítélet (az ügyészség  elmondása szerint kimondta, hogy nem bizonyítható teljeskörűen a bűncselekmény), de ezt a második ügyet a nő már magánvádas útra vitte – a korábbit csak azért nem, mert egyedülálló anyaként nem tudta volna kifizetni a perköltségeket.

A vezetőség az áldozat elmondása szerint mindeközben semmiféle lépést nem tett, inkább a jogerős ítéletre várt – a férfit végül a második ügyben elítélte a bíróság, egy év próbaidőre bocsátotta.

„Miután megkaptam az ítéletről szól dokumentumot, ezt jeleztem a vezetőségnek (…) Megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék, amire én azt válaszoltam, hogy nem szeretném, ha ez az ember továbbra is itt dolgozna az állomáson. Azt a választ kaptam, hogy mi lenne, ha én keresnék másik állomást.”

A felajánlott másik állomás túl messze volt a kiskorú gyermeket nevelő nőnek, így maradt azon az állomáson, ahol az őt jogerősen elítélő bántalmazó férfi nemcsak, hogy megtarthatta az állását, de egy kis idő elteltével közös műszakokba is beosztották őket. A mentőstiszt végül meghunyászkodott a férfi előtt a munkahelyi kooperáció kedvéért.

Krempaszky elmondása szerint története nem egyedi, szakszervezeti vezetőként – ő a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének Pest megyei régiós vezetője – találkozik hasonló történetekkel. Mindez nem véletlen, a mentőszolgálat munkahelyi légkörét eleve belengi a szexizmus.

„Vannak megjegyzések, vannak olyan magatartási attitűdök (…) Egy szűk, izolált közösségben ez koncentráltan tud jelen lenni, mert nincs külső kontroll. Nem tudom, mi lehetne a megoldás, nyilván a nőket nem lehet diszkriminálni és kizárni őket ebből a munkából. Meg kell teremteni a feltételeit, hogy nők és férfiak méltó körülmények között tudjanak együtt dolgozni.”

A szexista légkör ékes példája a mentőstiszt szerint az Országos Mentőszolgálat Facebook-oldalára kitett, az új mentős ruhát bemutató vetkőzős videó is, melyet Krempaszky végtelenül kellemetlennek tart, ráadásul szerinte pont annak a szexista viselkedésnek ágyaz meg, amely az egész mentőszolgálatot jellemzi, és amely az őt ért abúzusokig is vezethetett.

Mindeközben a mentőszolgálat súlyos munkaerőhiánnyal küzd, nagyon is érdekükben állna olyan munkahelyi feltételeket teremteni, amelyben nők és férfiak is szívesen dolgoznak. Krempaszky rámutatott arra is, hogy anyagi értelemben sem éri meg a munka, ő is csak elhivatottságból maradt mentős. De ha már itt marad, akkor szeretne kiállni nőitársaiért.

„úgy gondolom a fenti esetek igaz kirívóak, de nem egyediek a női dolgozók életében, csak éppen nem beszélnek róla a hétköznapokban is megszokott attitűdök, a szégyen, a félelem, a további vegzálás veszélye miatt. (…) Szeretném ha a bajtársnők felvállalnák a sérelmeiket, mert csak így tudunk segítséget nyújtani és normalizálni a helyzetet.”

(Kiemelt képünk illusztráció)
Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán