A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) külön vizsgálóbizottságának megállapítása szerint igazat mondott Szilágyi Liliána, amikor arról beszélt a múlt év végén,  hogy súlyos bántalmazásokat szenvedett el édesapájától, Szilágyi Zoltántól  – számolt be az MTI.

Papp Gábor ügyvéd, a vizsgálóbizottság elnöke szerdán sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy erre a következtetésre az ügy főszereplőinek, illetve a történésekről ismerettel rendelkező személyeknek – sportolóknak, edzőknek, pszichológusnak – a meghallgatása, valamint annak a bírósági ítéletnek a megismerése után jutottak, amely kimondta, hogy Szilágyi Zoltán Szilágyi Liliána irányában agresszív viselkedést tanúsított, és másik lánya, Szilágyi Gerda fejlődését akadályozza.

Hozzátette, Szilágyi Liliána nyilatkozatainak tartalmát több, egymástól független személy erősítette meg, az úszónő szavaival megegyező pontossággal.

A MÚSZ ennek alapján Szilágyi Zoltánt további intézkedésig „nem kívánatos személynek” nyilvánította a rendezvényein.

Szilágyi Liliána Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai és Európa-bajnok úszó december végén beszélt először a WMN Magazin Elviszlek magammal című műsorában arról, hogy – a Stamina TK úszóedzőjeként is dolgozó – apja egész gyerekkorában bántalmazta, édesanyjával nemrég végleg elmenekült otthonról és új életet kezdett Győrben, húga, Szilágyi Gerda azonban nem ment velük, és nem is tudnak kapcsolatba lépni vele. Szilágyi Zoltán tagadta a vádakat, és azt is kilátásba helyezte, hogy rágalmazási pert indít lánya ellen (érdemes megjegyezni: sok bántalmazott nő épp ez ilyen fenyegetések miatt nem mer megszólalni a médiában). Bár Szilágyi régóta készült arra, hogy egyszer a nyilvánosság elé áll, végül Cseh László Turi Györgyről és módszereiről adott nyilatkozata győzte meg őt is, hogy elmondja saját történetét.

A sportoló arról is beszélt, hogy az otthon elszenvedett bántalmazása szorosan összekapcsolódik az uszodában elszenvedettekkel, hiszen ott például volt olyan edzője, aki nem szólt hozzá, ha nem teljesített neki tetszően, vagy épp mindenki előtt, megalázó kijelentések közepette történt a mérlegelés, ami összefüggött a sportoló bulimiájával is.

A Magyar Úszószövetség január elején jelentette be, hogy Dr. Wladár Sándor, a MÚSZ elnökének indítványozására nem csak fegyelmi, hanem külön vizsgálóbizottság foglalkozik az ifjúsági olimpiai bajnok úszó bántalmazási ügyével.

A Nemzeti Sport tudósítása szerint a mai sajtótájékoztatón tisztázták: a Magyar Úszó Szövetség azért indított vizsgálatot, mert egyértelmű, hogy Szilágyi Liliánát úszóként megilleti a szövetség által felállított kódexekben, szabályzatokban megfogalmazott jogok védelme – a vizsgálat során pedig megállapították, hogy Szilágyi Zoltánra is vonatkoznak ezek a szabályzatok, ugyanis többször lánya edzőjeként volt jelen.

Bár Szilágyi Zoltán a Stamina TK-t 2018-ban alapította meg, a Liliána által elmondottak pedig az ezt megelőző évekre vonatkoznak, emellett a férfi azt állította, sohasem volt a lánya edzője,

kiderült, több versenyen is Szilágyi Liliána edzőjeként mutatkozott be, sőt a 2014-es dohai rövid pályás világbajnokságon, a 2015-ös kazanyi világbajnokságon és a 2015-ös netanyai rövid pályás kontinensviadalon akkreditált edzőként volt jelen.

Azzal a társadalom által sajnos még mindig sokszor reflexszerűen ismételgetett kérdéssel kapcsolatban, hogy miért nem szólalt meg előbb az áldozat, Tornyossy Mónika igazságügyi, klinikai, mentálhigiéniás és sportpszichológus arról beszélt:

„A bántalmazott nem könnyen beszél, és van olyan bántalmazás is, amelyikről az érintett sohasem beszél, elviszi magával a sírba. A sportolók esetében a bántalmazás befolyásolja az eredményességet, a bántalmazott fél az eredményességet biztosító személy elvesztésétől, de retteg az újabb bántalmazástól is. Ebben a helyzetben könnyen elszigetelődik, s mindaddig, amíg nem találja meg azt, akiben bízhat, ez így is marad. Kimondhatjuk azt is, hogy a bántalmazás jelentős része totális támadás a személyiség ellen, és kihat a későbbiekre is, hiszen a bántalmazott ezeket a mintákat viszi magával tovább.”

Úgy tűnik, az ügy komoly változásokat is hozhat.

„A Magyar Úszószövetségnek a testi és lelki erőszak minden formájával szemben zéró toleranciát kell alkalmaznia. De ezt ki kell terjesztenie, hiszen nem csupán az edzéseken, az uszodán belül kell ennek így lennie, hanem bárhol másutt, akár családon belül is. Azt javasoljuk, hogy az edzők folyamatosan kísérjék figyelemmel azokat, a hangsúlyosan szülői magatartásokat, amelyek a sportolót károsan érinthetik, az edzőknek legyen jelentési kötelezettségük a gyermekvédelmi szervek felé. Hogy ezt megtehessék, hogy felismerjék azokat a jelzéseket, amelyek erőszakos cselekedetre utalnak, vagy utalhatnak, specifikus oktatás javasoltunk a részükre. Javaslatot tettünk arra is, hogy a gyermekvédelmi bizottság hatásköre kiterjedjen a nagykorú sportolókra is. Emellett javasoltuk azt is, hogy a túlzott szülői jelenlétet meg kell akadályozni, ha az károsan hat a fiatal fejlődésére.”

– ismertette Tausz Katalin szociológus a Magyar Úszószövetségnek tett ajánlásaikat.

A sajtótájékoztatón Wladár Sándor megköszönte a bizottság munkáját és a vizsgálat során meghallgatottak közreműködését.

Emellett elmondta, hogy a szövetség a jövőben megváltoztatja a szabályzatait: például a fegyelmi ügyek ezután nem öt, hanem tíz év alatt évülnek majd el, és lesznek olyan „bűnök”, amelyek elkövetése örökös el- és kitiltást vonnak maguk után.

Szilágyi Liliána március elején arról írt Instagram-oldalán, hogy másfél év kihagyás után újra úszni kezdett – ezúttal már állandó félelem és teljesítménykényszer nélkül. Kiállásának az öngyógyításon kívül nem titkolt célja volt az is, hogy párbeszédet indítson a bántalmazás rendszerszintű problémájáról.

A sportoló néhány napja lépett újra nyilvánosság elé. A Forbes gáláján arról beszélt: szeretne olyan szintű segítővé válni, „aki hatalmas közösséget, változást tud elindítani”, sőt:

„Forradalmat szeretnék indítani az önazonosságról. Találd meg, ami te magad vagy, légy tőle boldog, vállald fel a múltad, a terveid, legyen mind a tiéd, imádd, add körbe!”

Mint elmondta, 25 évig viselt álarcot, titkolva az őt ért bántalmazást.

„Testhezállóbb, ha ebben a mostani szerepben tudom a saját valóságomat elmondani. Abban vagyok a leghitelesebb, amit megéltem. Nem szeretnék más ember bőrébe bújni most már. Nem akarok álarcokat”

– mondta.

Szilágyi Liliána ügye kapcsán nemrég dr. Spronz Júlia ügyvéddel, a Patent Egyesület jogsegély-szolgálatának vezetőjével készítettünk interjút a Mércén, melyben többek közt azt boncolgattuk, milyen esélyei vannak az igazságszolgáltatás útvesztőiben egy egész gyerekkorában bántalmazott fiatal nőnek; mit tehet a társadalom és mit kell meglépnie a kormánynak a hatékony áldozatvédelemért és hány bántalmazás kell még ahhoz, hogy végleg beismerje a versenysport: nem a terror hozza az aranyérmeket?

Spronz arról is beszélt: szerinte pozitív változást indított el Szilágyi Liliána bátor kiállása.

„Nagyon jól reagált az úszószövetség, mert nem azt kezdte el, amit számos esetben tapasztalhattunk, hogy kettőn áll a vásár, hallgattasson meg a másik fél is, hanem az elnök rögtön megmondta, hogy ez így nem járja, és kivizsgálják”

– mondta a nőjogi szervezet vezetője a Mércének. Szerinte Szilágyi más sportolókat is megerősíthet abban, hogy nem kell hallgatniuk, ha úgy érzik, bántalmazás éri őket.

A mai sajtótájékoztató alapján pedig, amennyiben a MÚSZ az elmúlt évek botrányai után most tényleg beleáll a bántalmazás rendszerszintű felszámolásába, fontos és régóta várt változás veheti kezdetét az úszósportban.