Hiába kiabálta túl Deutsch Tamás a kisteleki fórumon az 1 Magyaroszág Kezdeményezés roma civiljeit, a polgármestertől egyéni képviselőn át EP-képviselőig felvonuló fideszes politikusok tanulságos keresztmetszetét adták az elmúlt 12 év állami romapolitikájának.

A Mérce olvasói emlékezhetnek arra az előválasztási jelölti vita- és fórumsorozatra, amelyet az 1 Magyarország Kezdeményezés nevű, roma civilekből álló csoport szervezett, és amelyet ősszel lapunk kiemelten követett. Az ellenzéki „házi küzdelmek” után az, országgyűlési választások előtt sem tétlenkednek a szervezet aktivistái, és sorra járják azokat a választókerületeket, amelyekben korábban terepmunkával felmérték a helyi roma közösségek problémáit, és azokat egy javaslatcsomaggá gyúrva átadták az ellenzéki előválasztást szervező pártok vezetőinek, valamint az induló jelölteknek. Az 1 Magyarország Kiáltvány nevet viselő nyilatkozat (ld. a cikk végén) aláírásával természetesen nemcsak az ellenzéket, hanem a kormánypártokat is megkeresték, ahogyan azzal is, hogy az áprilisi választások előtt a helyi közösségek előtt üljenek le vitázni egymással annak érdekében, hogy a roma polgárok tudatos döntést hozva húzzák majd be az ikszeket, olyannyira elhessegetni próbálván a széles körben elterjedt, krumpliért és lecsókolbászért megvehető választópolgár képét, amennyire csak lehetséges.

Szerdán mi is elkísértük az 1 Magyarországot a Csongrád-Csanád megyei Kistelekre, ahol a városi művelődési ház – egyébként rendkívül impozáns – épületének aulájába szerveztek jelölti vitával egybekötött lakossági fórumot. Azaz vitát csak szerettek volna szervezni, ám a szemben álló politikai erők közül csak az egyik fogadta el a meghívást. A politikai vitakultúra országos állapotait elnézve ez nem annyira meglepő, a szerdai eseményen azonban az a kevéssé várt fordulat következett be, hogy éppen a vitára általában „kaphatóbb” ellenzéki jelölt, az előválasztáson győztes, civilként a jobbikos frakció által befogadott Szűcs Ildikó nem kívánt részt venni azon, míg a fideszes kandidátus, Csongrád-Csanád 3. választókerület inkumbens honatyája, Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes – aki 1998 óta a Fidesz országgyűlési képviselője – igen.

Sőt mi több, harmadmagával érkezett: beült mellé Nagy Sándor – ugyancsak Fidesz-KDNP-s – helyi polgármester, valamint Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője, aki egyéb médiamegjelenéseiből ítélve belföldi, főleg dél-alföldi kampánykörúton volt éppen.

Így tehát az országszerte fehér hollónak számító ellenzéki-kormánypárti jelölti vita konstellációja ezúttal sem jött össze, viszont egy olyan érdekes helyzet előállt, amelyben helyi, kormányzati és európai szinten levő fideszes politikusok sorakoztak fel, hogy megvitassák Magyarország egyik legfontosabb szakpolitikai kérdéskörét – a kormánytól ténylegesen független – civilekkel, ami szintén ritka dolog.

Ellensúly nélkül

Ezekkel a nem mindennapi előzményekkel és körülményekkel vette tehát kezdetét a vitából kizárólagosan lakossági fórummá zsugorodó beszélgetés. Az eseményen mintegy 30 néző tette tiszteletét személyesen, ami az eleve kisebbségi problémákat taglaló fókusz és a korai kezdési időpont (15:00) ellenére meglehetősen élénk érdeklődést jelzett. Az 1 Magyarország immáron állandóvá vált koreográfiája szerint ezeken az alkalmakon először szószólók – a szerdai alkalmon Rostás Aranka és Búza Károly, az 1 Magyarország tagjai – hallatják az előzetes felmérések során meghallgatott cigány közösségek hangját, azaz problematizálják a feltárt rendszerszintű hiányosságokat, és adott esetben vitatkoznak a meghívást elfogadó politikusokkal. A korábbi vitákhoz hasonlóan most is előre rögzített menetrend szerint haladt volna a beszélgetés, azaz az 1 Magyarország kutatása által azonosított legsúlyosabb problémahalmazokról – munkaerőpiaci diszkrimináció, oktatási és lakhatási szegregáció – kérdezték volna a fideszes politikusokat, amire ők 3-3 percben reagálhattak volna.

Az első perctől látható volt azonban, hogy a dolog nem lesz ilyen egyszerű: a megjelent kormánypárti „frakcióból” Deutsch Tamás volt az, aki egyrész már a bemutatkozásában a „balliberális” politikát álltította be ősbűnnek, amely óta a romák hátrányos helyzetben vannak Magyarországon, másfelől pedig látszólag magát nem zavartatva rendszeresen túllépte háromperces időkeretét. Hogy ezt vajon teljesen tudatos időhúzásból tette-e, azt nem tudni, mindenesetre a jóhiszeműbb olvasat szerint csak strasbourgi munkája során szokott el a lakossági fórum műfajától, amire ő maga is tett utalást. Így vagy úgy, az bizonyos, hogy hiába jelezte számtalanszor Szegedi Dezső moderátor, hogy most már elvenné a szót a beszélgetőpartnerei hasába lyukat beszélő EP-képviselőtől, az nem szabadult a mikrofontól. Ezt azért fontos már az elején felvésnünk, mert így a fideszes politikai retorika egyszerűen olyan mennyiségben szakadt rá a hallgatóságra, hogy bizonyos idő eltelte után azt már a gyakorlottabb füleknek is nehezebb volt „megszűrniük”.

Ezen a ponton fontos kiemelni, hogy az ellenzéki jelölt, Szűcs Ildikó hiánya igen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a beszélgetés íve hamar minden, a civilek által képviselt alternatív narratíva fideszes „túlkiabálásába” fordult. Az ellenzéki jelölt egyrészről nyilvánvalóan nagy lehetőséget szalasztott el a választóival való érintkezésre; bár az a fórum második felében a közönség köréből elhangzott hozzászólásokból azért egyértelműen visszaköszönt, hogy a Jobbik név a párt minden néppárti fordulata és baloldali-liberális szövetségesei ellenére a mai napig szitokszónak számít a helyi cigányság körében, így nyilvánvalóan Szűcsnek is nehezebb dolga lett volna a saját személye és mondandója elfogadtatásával, még akkor is, ha ő maga nem párttag.

Erre egyébként ugyancsak rájátszott Deutsch, amikor bemutatkozásában arról értekezett, hogy 2010 előtt romagyilkosság-sorozat zajlott az országban, bezzeg 2010 óta sokkal nagyobb biztonságot és védelmet élvez a cigányság a rasszista bűncselekményekkel szemben. Másfelől viszont az is látszott, hogy hiába a civil szószólók jelenléte, a fideszes narratíva erőfölényét ebben a beszélgetésben csak egy (vagy több) ellenzéki politikus ellensúlyozhatta volna.

Megoldás „rendszerszinten”

De mit is értünk „fideszes narratíva” alatt? Ha összeszedjük a beszélgetésben felmerült legjelentősebb, romapolitikával kapcsolatos problémakörre, az intézményes rasszizmusra adott kormánypárti válaszokat, nagyjából a következő állításokat kapjuk.

Deutsch Tamás szerint a romákkal szembeni előítéletek javarészt abból fakadnak, hogy a cigányság problémáiról a baloldali és liberális nem cigány politikusok atyáskodva, lekezelően beszélnek; és egyébként is, a romaellenesség rendszerszintű problémájának felvetése a „személyes életben ért sérelmek versenyeztése”.

Majd ezt személyes példával illusztrálva azt mondta, ő nem érzi magát nehezebb sorsú embernek azért, mert a származása miatt zsidózzák, a „kreolos” bőrszíne miatt pedig cigányozzák, őt ez nem érdekli. Úgy véli, ha „beszólnak” valakinek, az fontos probléma, de ezt nem szabad „baloldali gondolkodással” „absztrakt, emberi jogi szinten” kezelni.

Ezzel kapcsolatban szerinte az intézményes megoldás az, „ha ez elér egy bizonyos szintet, akkor az ilyen kijelentésekért felelni kell”, ami szabálysértést vagy bűncselekményt jelent. Ami pedig a származáson alapuló munkaerőpiaci diszkriminációt illeti, szerinte a Fidesz gazdaságpolitikájának hála, a munkaerőhiány egyébként is olyan nagy lett, hogy az elejét veszi a hátrányos megkülönböztetés problémájának, hiszen a munkáltatók állna sorba a kétkezi munkásokért, nem pedig fordítva.

Farkas Sándor képviselő konkrétan tagadta a diszkrimináció jelenségét, mondván, ő sem a parlamentben, sem a választókerületben nem érzi a probléma jelenlétét. Erre még rátromfolt azzal az államtitkári pozíciójának fényében még inkább meghökkentő kijelentéssel, hogy az általa érzékelt problémák „olyan társadalmi-szociális helyzetből fakadnak, amelyről nem a kormányzat, nem a politika tehet, hanem az adott család helyzete”. Szerinte az sem kérdés hogy a munkavégzés lehetősége „ma mindenki számára adott”. Ugyanakkor szerinte a hátrányos helyzetű cigányok „felzárkóztatásához” önkormányzati, társadalmi segítség kell, amire „minden településnek megvan a lehetősége”, a kérdés csak az, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel az önkormányzatok, mert szerinte senkire nem lehet semmit „ráerőszakolni” egy demokráciában.

Amikor a hátrányos megkülönböztetés témakörén belül az oktatási szegregáció kérdése került elő, Deutsch Tamás arról értekezett, hogy a roma és nem roma gyerekek szétválasztásának legkomolyabb oka „az a szemellenzősen erőltetett liberális oktatáspolitika”, amelyik nem a tanulók egyéni, hanem csoportszintű teljesítményére és képességeire koncentrált azok értékelésekor. Ezzel szemben szerinte a Fidesz oktatáspolitikájának logikája azt az utat követi, hogy személyreszabott oktatási programokat helyez a középpontba. Szerinte ez az a „rendszerszintű politikai szemlélet”, ami fel fogja számolni a szegregációt.

Búza Károly, az 1 Magyarország tagja erre válaszolva egy személyes példát hozott fel, miszerint a gyermekét hiába próbálta beíratni egy körzeti iskolába, nem vették fel annak ellenére, hogy ez törvény szerint kötelező lenne. Deustch úgy reagált, hogy a „hivatal packázásainak” szülőként, önmagáért és a gyermekéért kiálló állampolgárként semmilyen áron nem szabad engedni – mondta mindezt úgy, mintha a hivatalok nem az állam részét képeznék, amelynek napi működésére bármilyen ráhatással lenne az oktatási kormányzat.

A közvetlen helyi érdekeltséggel rendelkező politikusok – azaz Nagy Sándor polgármester és Farkas János körzeti országgyűlési képviselő – a beszélgetés során felvetett problémák kapcsán általában abból a számukra kényelmes alapállásból szóltak hozzá a vitához, hogy – a beazonosított problémák nagy része az ő körzetükben és városukban nem, vagy jóval kisebb mértékben vannak jelen, mint máshol az országban vagy a megyében. Ezt nemcsak ők maguk hangsúlyozták, hanem, az 1 Magyaroszág két, a vitában résztvevő tagja, Rostás Aranka és Búza Károly is megerősítették, akik a térségben dolgozó aktív civilekként sok tekintetben ugyancsak modellértékűnek nevezték a helyi romapolitikát, legalábbis az ország más régióiban tapasztaltakhoz képest.

Ugyanakkor amikor a párt megjelent országos politikusai megkapták azt a kérdést, hogy igen ám, de hogy lesz ebből rendszerszintű, azaz országos hatókörű problémamegoldás, Deutsch Tamás újabb meglepő érveléssel állt elő. Szerinte ugyanis az „a rendszerszintű megoldás”, hogy „helyzetbe hozták” az önkormányzatokat, hogy azok „helyi sajátosságoknak megfelelően” tudjanak cselekedni, mondván, ne Budapesten döntsék el, hogy a kisteleki problémákat hogyan kell kezelni. A fideszes EP-képviselő mindeközben látványosan figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az önkormányzatok mozgástere finoman fogalmazva sem azonos, és ez így volt már azt megelőzően is, hogy 2019 után elkezdtek nyilvánvalóan politikai alapon forrásokat elvonni az ellenzéki településvezetésektől. Az állam és a közigazgatás szerepéről alkotott felfogását is meglehetősen sajátosan sikerült kifejtenie:

„Ez, hogy majd a nagyon okos emberek valahol Budapesten meg Brüsszelben kitalálják a rendszerszintű megoldást, és odamegyek, és majd mint a kalmopyrint bekapom, és akkor megoldódott minden probléma, ez nincs így”

– mondta.

Akinek az ajtaja mindig nyitva áll

Az önkormányzatok és a helyi politikusok szerepének hangsúlyozása nem csak azért volt fontos a fórum során, mert testet öltött benne az állami közigazgatási feladatok kvázi kiszervezése, hanem azért is, mert igen látványosan mutatta meg, hogyan normalizálja a Fidesz az előnyszerzés ”kijárásának” kultúráját és tartja fenn a személyes függőségi viszonyokon alapuló rendszerét.

Ennek legszemléletesebb példája az volt, amikor a munkahelyi diszkrimináció demonstratív cáfolataként a polgármester felszólított a közönség soraiból egy, a településen közmunkásként dolgozó férfit, Karcsit, hogy mesélje el, mennyire igazságosan bánt vele a város.

A szürreális párbeszéd (amely a fórumról készült élő videónk 37. percétől látható és hallható), így hangzott:

– Felvesszük a jelentkező embert dolgozni, azt látjuk, hogy tisztességgel megállja a helyét, és amikor megkeresi a polgármestert, hogy tudna-e a segíteni, mert az élettársával be akarnának költözni egy önálló lakásba, akkor mi volt a válaszom, Karcsi?

– Azt válaszolta a polgármester úr, hogy van rá lehetőség…

–Így van. És Karcsiék azóta lakásban laknak! És nem az volt a kérdésem, hogy barnább vagy-e, mint én.

Mire a megszólított Karcsi erre azzal helyeselt, hogy a munkaadó azt nézi, hogy „odarakja-e magát az ember, és hogy melózik-e”.

Igen hasonló gondolkodásról tett tanúbizonyságot Farkas Sándor képviselő is, aki a beszélgetés során többször utalt arra, hogy nála „mindenki nyitott ajtóra talál”. Amikor például azt a kérdést kapta a közönség soraiból, hogy hogyan lehetne a mezőgazdasági foglalkoztatási programokhoz való hozzáférést segíteni, azzal felelt: „Ha ilyen problémája van önnek, hogy nehezen fér hozzá, akkor forduljon hozzám.”

Ugyanez a hozzáállás köszönt vissza a beszélgetés végén is a miniszterhelyettestől, amikor – mint minden 1 Magyarország-os lakossági fórum befejeztével – megkapta azt a kérdést, hogy hajlandó-e aláírni és újbóli képviselővé választása esetén képviselni a roma civilek által összeírt kiáltványt és javaslatcsomagot. A képviselő olyan választ adott, ami gyakorlatilag megadta az egész beszélgetés során vitt fideszes álláspont esszenciáját:

„Minden hozzám beérkező kérdéssel szoktam foglalkozni. Azt, hogy most ezt aláírja valaki, vagy nem írja alá, ez nekem ilyen kiáltványjelleget sugall, ilyen régi világot. Nem az határozza meg a kérdést. Hanem az, hogy le tudunk ülni egymással beszélni, vagy nem. Ha le tudunk ülni egymással beszélni, nem kell ide se kiáltvány se tizenkét pont, se tíz pont, hanem az emberi beszélgetésekből mindenki le tudja szűrni, hogy ennek a közösségnek, ennek a kisebbségnek mire van szüksége.”

Történelmi látlelet

A fentebb említett nehézségek ellenére az 1 Magyarország civiljei elmondták, amit tárgyilagosan, a saját kutatási eredményeikre és javaslataikra támaszkodva el lehetett mondani, többek között azt, hogy:

• a cigányságot érintő hátrányos megkülönböztetés nem bal- vagy jobboldali sajátosság, hanem általános jelenség;
• a kormány Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkóztató Stratégiájában maga is elismeri az oktatási szegregáció jelenségét, amely során társadalmi helyzet vagy etnikai hovatartozás alapján választanak szét gyerekeket, ráadásul a szegregált intézmények helyzete, infrastrukúrája, a bennük tanítók helyzete egyre romlik;
• hiába vannak állami lakhatási programok, ezekből a cigányság jelentős része mint peremen élő társadalmi csoport nem tud részt venni, ahogyan a CSOK által támasztott feltételeknek a teremben ülők – jellemzően romák – jelentős százaléka sem tudna megfelelni;
• régen nem jó, ha egy önkormányzat teherbíró-képességén múlik az, hogy kinek jut lakás vagy munka;
• és az 1 Magyaroszág nem „lehajoló, paternalisztikus” attitűdöt – ahogyan Deutsch több alkalommal a „rendszerszintű megoldásokra” hivatkozott – vár a mindenkori kormánytól, hanem azt, hogy az érintettek által megfogalmazott javaslatokat (ld. az 1 Magyarország Nyilatkozat) támogassák/megvalósítsák.

Az viszont ezzel együtt is látszott, hogy ennél erőteljesebben csak moderátori és szervezői-szakértői szerepükből kilépve, a saját játékszabályaik – főleg a felszólalások időkereteinek – betartásától eltekintve vehették volna csak fel a kesztyűt a Fidesz rutinos, létszám- és hangerőfölényben levő, a kerekasztal-beszélgetés műfajából hamar kampányeseményt kreáló politikusaival. Az pedig, hogy ennek az ellensúlya hiányzott, egyértelműen annak az ellenzéki jelöltnek a felelőssége, aki már az őszi, előválasztás alkalmából szervezett 1 Magyarország-vitán sem tette tiszteletét (LMP-s és momentumos riválisaival ellentétben).

Az ő hiányzása voltaképpen szimbolikus is lehet az ellenzék valódi esélyeit és szándékait tekintve a választáson: ha az évek óta eltussolt Jobbik-probléma azt eredményezi, hogy egy helyi, viszonylag kis nyilvánosságot kapó, romapolitikáról, roma közönségnek szóló rendezvényen is inkább átengedik a pályát a Fidesznek, akkor hogyan képzelhető el, hogy országosan valódi alternatívát tudjanak nyújtani?

Ezzel együtt a szerdai beszélgetés mérlege mégsem egy, a Fidesz felé billenő libikóka. Egyrészt fontos hangsúlyozni, hogy a rendezvény végeztével Farkas Sándor nyilvánosan ígéretet tett a közelmúltban leginkább a nagy botrányt kavart ORÖ-ügy hangfelvételeivel a címlapokra kerülő Sztojka Attila romaügyi kormánybiztos meghívására az 1 Magyarország által rendezendő beszélgetések egyikére, ami nem lebecsülendő eredmény. Másrészt azzal, hogy polgármestertől egyéni képviselőn át EP-képviselőig felvonult a NER, és nyilvánosan, közönség előtt ilyen tanulságos keresztmetszetét adták a Fidesz romapolitikájának, egy lépést tettünk afelé, hogy számonkérhetőbb legyen az elmúlt 12 év kormányzása, ahogy a következő éveké is, akármilyen színezetű kormányt is választunk április 3-án. Ezért pedig mindenképpen elismerés illeti az 1 Magyaroszág Kezdeményezést.

A március 16-ai beszélgetés itt nézhető vissza teljes hosszában: