Jelentős belpolitikai fejlemények közepette indult meg az ukrajnai háború. Szinte már a múlt ködébe vész, hogy a háború előtt nem sokkal Iványi Gábor egyesületét lerohanta a NAV, vagy hogy tiltakozást jelentettek be a megvakított Gabriella és több ezer sorstársa ügyében az Igazságügyi minisztérium elé. A szervezők ezt a demonstrációt azóta a háború miatt lemondták, azonban a talán legtöbbeket megmozgató tiltakozás, a pedagógusok kiállása, továbbra is tart.

Kérdéses azonban, hogy a háború mennyiben lehetetleníti el a pedagógusok érdekérvényesítését. Az is lehet, hogy épphogy annak szükségességére világít rá, a szakszervezetek legalábbis így vélekednek.

Nagy Erzsébetet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) országos választmányi tagját kérdeztük a megváltozott helyzetről.

Évek óta nem volt ennyire nagyszabású és ilyen hosszú időn át tartó polgári engedetlenségi hullám a közoktatásban, napról napra egyre több tanár lép vadsztrájkba, sőt, már egyházi iskolák is csatlakoztak a kezdeményezéshez. A nehézségek ellenére a szakszervezetek sem adták fel, továbbra is szervezik a március 16-i határozatlan idejű sztrájkot, csütörtökön pedig ezer fős tömeg vonult Pécsen a tanárok sztrájkhoz való jogának visszaállításáért, a tanárok helyzetének rendezéséért. Az viszont kétségtelen, hogy mind a kormányzati, mind az ellenzéki választási kampányban, mind a média részéről érthető módon kevesebb figyelmet tud kapni a tanárok helyzete, továbbá a civil szféra is erőforrásait, aktivizmusát a menekültek megsegítése felé fordította.

Nagy Erzsébet szerint viszont mindez nem demotiválta a tanárokat, ugyanis a háborús helyzet csak felnagyítja azokat a nehézségeket, amelyek ellen küzdenek. A menekültekkel együtt újabb diákok érkeznek a hazai közoktatásba, akiket kötelességünk ellátni, azonban az egyre súlyosbodó tanárhiány közepette ez még inkább lehetetlennek látszik. A probléma nem a távoli jövő, hanem az itt és most ügye: tegnap egy győri iskolában a gyermekeiket bekísérő szülők 77 menekülttel találkozhattak, akik az operatív törzs intézkedése nyomán a tornateremben éjszakáztak  – írja a telex.  De hamarosan nem csak egy éjszakára fognak megjelenni a háború elől ide menekülők az iskolákban, a menekült gyerekek nem sokára a magyar közoktatásban tanuló diákokká válnak.

Nem csak a pedagógusokból, de az egyéb iskolai pozíciókban is hatalmas a hiány Nagy Erzsébet szerint, az olyan munkakörökben, mint az asszisztens, rendszergazda stb. sincs elegendő dolgozó még a mostani gyermeklétszám megfelelő oktatásához sem. Nagy Erzsébet rámutatott arra is, hogy a háborús helyzet az inflációt is tovább fogja tetézni, a fizetés értéktelenedését és a dolgozók további elvándorlását okozva. Mindezek miatt a háborús helyzet nem félresöpri, hanem felerősíti a tanárok követeléseit, ahogy ezt a kormányzat képviselőinek is megmondták a szakszervezeteket:

„mi hetekkel ezelőtt, a háború kitörése előtt szóltunk a kormánynak, hogy a menekültek ellátása súlyos fennakadásokat okozhat a közoktatásban, akkor még azt mondták, ez a szempont nem reális.”

Most pedig, amikor kikerülhetetlenül reálissá vált, a kormány úgy érvel, hogy nincs erre már idő – ahogy erről a PDSZ képviselője beszámolt lapunknak. A szerdai tárgyalásokon egyenesen ez volt a kormányzat felütése, kétségbevonták a sztrájk helyességét a háborús helyzetben. De Nagy Erzsébet szerint nem kell foglalkozni a kormánnyal, csak a kibúvót keresik, már úgysem lehet elterelni a társadalom figyelmét, a szülők a gyerekeiken keresztül látják az igazságot a közoktatásról.

A szakszervezeti képviselő nem érzékeli, hogy a figyelem megtört volna a tanárok felé, rengeteg pozitív visszajelzést kapnak a sztrájkoló tanárok, akár helyben, az egyes iskolák szülői közösségétől. Sőt már a diákok is elkezdtek szerveződni,  iskolán kívüli tanműhelyeket szeretnének létrehozni a sztrájk idejére, ebben civil szervezetek is segítenek nekik, többek között az Amnesty International Magyarország a CEU-val karöltve.

Azt látni Nagy Erzsébet szerint, hogy a két ügy, a háború és a tanársztrájk kéz a kézben jár, akik a tanárok mellett aktívak, azok a háborút is szorosan követik. Sőt maguk sztrájkoló tanárok is, közéletileg aktív ember révén, részt vesznek a menekültek melletti önkénteskedésben. A médiafigyelem valóban kevesebb, de ez azért is van Nagy Erzsébet szerint, mert már nem újdonság a tanárok kiállása. És épp ez a lényeg – emeli ki a szakszervezeti képviselő – a résztvevők lelkesedése ennyi idő után sem lankadt, és a háború miatt sem fog, hisz mindenki tudja, hogy így csak még nagyobb teher fog nehezedni az intézményekre.

A szakszervezetek teljes mértékben elkötelezettek a formális, március 16-i sztrájk megtartása mellett, sőt a járványügyi rendelkezések feloldására hivatkozva a sztrájkot nagyban megnehezítő kormányrendelet eltörléséért is küzdenek, hisz azt a kormány névleg a járványra hivatkozva hozta meg.

De ha ez nem sikerül, akkor is lesz sztrájk. Tóth Viktor, a Szent László Gimnázium PDSZ-s szakszervezeti vezetője szerint, habár ezt nehéz megjósolni, de az látszik, hogy nagyon lelkesek az iskolák, valószínűleg még nagyobb sztrájk lesz március 16-án, mint január végén.

Végezetül Nagy Erzsébet rámutatott arra is, hogy a megszervezett tanártársadalom a menekültek melletti aktivizmusba is be tud segíteni. A PDSZ felvette a kapcsolatot a Migration Aiddel, belső hírleveleikben, találkozóikon terjesztik azokat a lehetőségeket, ahol a tanárok be tudnak szállni a menekülteket segítő aktivizmusba.

Nagy Erzsébet szerint szerencsés, hogy a tanárok már jóideje szerveződnek, hisz készen áll az a szolidaritási hálózat, amely a menekültek megsegítésére is alkalmas.

Az pedig teljesen érthető a szakszervezeti képviselő helyzetértékelése szerint, hogy sok energia, amit a civil szervezetek nyújtani tudnak, most a menekültek irányába kell, hogy menjen. De Nagy Erzsébet úgy látja: a sztrájk nem a civilek támogatásától függ, ha elegen sztrájkolnak, az már elég erő.