Zsigó Jenő szociológus, népművelő, a Cigány Ház – Romano Kher igazgatója, a Roma Parlament Egyesület alapítója és elnöke 2012-től – amikor a Cigány Házat és a Roma Parlament Tavaszmező utcai épületét elvették az egyesülettől – ritkán szólal meg a nyilvánosság előtt. Pár napja azonban a Szabad Európa interjút készített vele, amelyben a rendszerváltás utáni roma képviselet meghatározó tagja a cigányság helyzetéről, a magyarországi roma kisebbséggel szembeni évszázados előítéletekről és a rendszerváltás utáni roma érdekérvényesítés nehézségeiről beszélt.

„Ha az utóbbi 80-100 évet tekintjük és végignézzük a történelmi nyomait a cigányokról való gondolkodásmódnak, akkor folyamatosan uralkodó és mindig visszatérő elem a cigányok kiirtása”,

mondta el Zsigó Jenő a többségi társadalom rasszizmusának gyökereiről szólva. Meglátása szerint ez már így volt azelőtt is, hogy a fasiszta rezsim hatalomra került volna Magyarországon. Felelevenítette azokat a parlamenti beszédeket, amelyekben a szónokok a cigányok kiirtására utalnak, vagy éppen azt követelik, hogy a „vándorló”, „népvándorló” romákat kényszermunkahelyekre tereljék. Zsigó szerint ezek a megközelítések, s az ezekből származó beidegződések, „hangulatok” máig velünk élnek és uralkodóak.

A szabad iskolaválasztástól a Jobbikig

Nézete szerint a rendszerváltás idejére az 1985-ös szabad iskolaválasztásról szóló törvény megalapozta a romákkal szembeni előítéleteket: „Kiderült, hogy kvázi egy óriási népakarat nyilvánult meg, amikor a nem cigány szülők kiemelték a gyermekeiket a cigányok által látogatott iskolákból vagy osztályokból. Ennek az alapja nem az állami akarat volt, hanem a nép megnyilvánulása. Mindez valamiféle pogrom volt”. Olykor pedig tényleges megtorlás, mint a kor legismertebb esete, az 1992-es kétegyházi események és a büntetőper bizonyítják. Értelmezése szerint a szegregáció, az eltávolodás és eltávolítás röviddel az 1985-ös törvény után – amelyet 1993-ban megerősítettek – minden más területen is megjelent, a kisebbségi bántalmazás egyre súlyosabb formákat öltött.

„Azzal, hogy a cigány emberek a 90-es évek előtt kikerültek az állami foglalkoztatásból, teljesen megváltozott a lakóhelyük, a munkanélküli státuszuk pedig szinte véglegessé vált. A gyerekeik kikerültek a nem cigány gyerekekkel való osztályból vagy iskolából. Akit nem ismerünk, aki cigánytelepre kényszerült költözni a városból, ahol az előbb még megbecsült munkás volt, annak a gyerekétől is félni kell, rettegni kell, mert nem együtt szocializálódnak az iskolákban” – mondta el a szociológus, aki szerint a magyarországi többségi társadalom felelőssége elvitathatatlan a roma nemzetiségű magyarok kálváriája miatt.

„Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után megjelent a skinhead mozgalom, a rendőrség pedig szinte a karjai közé emelte”, sorolta a többségi társadalom elfordulásának egyre nyilvánvalóbb jeleit. Zsigó úgy látja, hogy míg kezdetben nem az állam fűtötte a cigánygyűlöletet, később, amikor a folyamatok visszafordíthatatlannak látszottak, a politikai rezsimnek egy választása maradt: „az élére álltak a népi rasszizmusnak, a faji előítéletességnek, s elkezdték politikailag hergelni, kiélezni a cigányokkal szembeni előítéleteket”. Ebben a legsikeresebb kétségkívül a Jobbik volt.

„A nehezen felszedhető politikai szavazatok választások idején nagyon jól behajthatók, a lakosság szinte kínálta magát, hogy »itt vagyunk, faji előítéletes lakosságként, s nagyon díjaznánk, hogy elbántok a cigányokkal«” – mondta el a Szabad Európának, milyen okok vezettek a cigányellenes pártok és mozgalmak megerősödéséhez.

„Nem megtérülő befektetés”

Zsigó Jenő szerint az első nagyon súlyos állami beavatkozás az volt, amikor a parlament elfogadta a törvényt, hogy a gyűlöletbeszéd korlátlan és büntethetetlen. „Ezzel az előítéletesség kapuit kinyitották, s nem is szándékoznak visszazárni. Nincs olyan választási időszak, amikor egy vagy több párt ne tenne meg mindent, hogy a cigányok elleni fajgyűlöletet hangoztassa. Ezek a pártok kitűzik a véres zászlót: »a cigányok takarodjanak ebből az országból, Magyarország a magyaroké«, és a fehér keresztény államot úgy jelenítik meg, mint ideális állapotot”.

Az uniós csatlakozás Zsigó Jenő szerint a romaellenességen mit sem változtatott, noha, mint a rendszerváltás esetében, megannyi illúzió lengte be. Valójában azonban az Európai Unió eltűrte, hogy az uniós forrásokból kizárják a magyarországi cigány lakosságot, a cigányok hátrányai így meghatványozódtak. Mint fogalmazott: „Az uniós pénzek felhasználását cigánymentes övezetté tették a kormányok”.  Ebben szerepet játszhatott az is, hogy elmondása szerint olyan közgazdasági érvelés is eljutott hozzájuk, miszerint „nem éri meg a cigányokra költeni egy fillért sem, mert nem megtérülő befektetés”. Mások pedig az „önhibás szegénységet” hozták fel ideológiai támaszként.

„A cigányságot szegénységben kell tartani, a szegénységet elviselhetetlenné kell tenni a számukra. Magyarországon ez a gyakorlat: az utolsó fillért elveszik a szegényektől, s odaadják az egy osztállyal feljebb lévő társadalmi rétegnek vagy a csúcson lévő rétegnek. A cigányok elé azt a feladatot tűzi az állam, hogy vagy belepusztul ebbe, vagy számolni kell azzal, hogy 5 generáción keresztül még az utódaik is ebben a fizikai és pszichés nyomorban fognak létezni”.

A meglátása szerint ezen túl csak a menekülés van a romák számára: „Minden eszközt használjanak fel, hogy önerőből talpra álljanak és éljenek olyan életet, amit a nagyon kegyetlen elvárásokat támasztó politikai elit eléjük állít”.

A cigányok mindig „kápót” választanak maguknak

Zsigó Jenő szerint a második nagy horderejű állami beavatkozás az 1993-as kisebbségi törvény volt, amely kimondja, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztásában valamennyi magyarországi állampolgár részt vehet. Ezzel pedig tulajdonképpen „az elnyomó többségre bízták az elnyomott kisebbség vezetőinek a megválasztását”. Noha 2006-ban a szavazást regisztrációhoz kötötték, a Roma Parlament egykori elnöke szerint addigra már megannyi torzulás ment végbe a cigányok „képviseleti rendszerében”. Olyan személyek kerültek meghatározó pozíciókba, akik pártérdekek szerint jártak el, a cigányság felemelkedését pedig a saját felemelkedésük oltárán feláldozták.

„Mi azt képzeltük a kisebbségi önkormányzati rendszerről, hogy elkötelezett, a cigányok nyomorán segíteni akaró, a kitörésben, az összefogásban gondolkodó, helyi érdekképviseleti szintek kiépítésén fáradozó vezetők állnak a cigány képviseletek élére. Holott az 1993-as törvény szisztematikusan, tervszerűen megalkotott, társadalomellenes, alkotmányellenes törvény volt, s ma is az, amelyben évtizedekre és generációkra el van tervezve a romák ellehetetlenítése, az önszerveződéseik szétverése, egymással való szembeállítása.”

A roma aktivista úgy látja, hogy ugyanazok a módszerek éledtek fel a kisebbségi törvénnyel, mint az önmagát kommunistának beállító rendszerben, amikor fekete személyigazolványokat állítottak ki a „kóbor” romáknak. A beszélgetés során többször, ahogyan egyéb felszólalásaiban is utalt rá, hogy a romák mindig „kápót” választanak maguknak.

Példaként hozta az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) esetét, amelynek nem sikerült jelöltet állítani a 2022-es választásokra. Zsigó szerint emögött manipuláció áll.

Ahogyan több lap is megírta, tavaly novemberben az ORÖ közgyűlése Farkas Félix helyett Agócs Jánost, a testület elnökét választotta a parlamenti választáson induló roma nemzetiségi lista vezetőjévé. Ezt a döntést a kormánypárti Lungo Drom azonban megtámadta. Zsigó úgy értelmezte a történéseket, hogy: „Sztojka Attila [romaügyi kormánybiztos, a Belügyminisztériumhoz tartozó Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója – a szerk.] aktív napi manipulátorként és igazgatásrendészeti személyként megmondja a Lungo Drom képviselőknek, mit vár el tőlük, ki ellen kell fellépni, hogyan mozgósítsanak. Mindaddig, amíg ezt a munkát végzik, védettek, s ők ezzel belépnek egy családba. A Fidesz-rendszer vagy a NER pedig gondoskodik a családtagokról. Ez ugyanaz a világ, mint volt az 50-es és a 60-as években az MSZMP vagy az MDP világa”.

Zsigó Jenő szerint a választásokon csak a „bennfentesek” vesznek részt, csak azok, „akiknek van támogatói potenciálja”. „A támogató lehet a polgármester. Ha az illetőnek korábban már odaadta a cigány közmunkások kijelölésének jogát, akkor cigányként ő nagyhatalom. Annak jutnak azok a nyomorúságos fillérek, akiket ő megjelöl”. Zsigó ezt „kétrendszerű barnabőr-kereskedelemnek” nevezi. „Először a cigányokkal vetetik meg a cigányok szavazatát, aztán a szavazatokat továbbadják  a pártoknak. A fő barnabőr-kereskedő ebben a rendszerben általában a kormányt állító párt, jelen esetben a Fidesz, korábban az MSZP” – mondta el a Szabad Európának.

A szociolóus úgy látja, a cigányság képviselete mélypontra jutott. „Innen nincsen tovább. Eljött az ideje, hogy a cigányság megszüntesse ezt a rendszert”. Nem gondolja, hogy a 2022-es választás a meglévő állapotokon bármit is javíthatna.

„Fordulatnak nincsen lehetősége”,

összegezte a választásokkal kapcsolatos meglátásait.

„Ez egy szadista, gonosz rendszer, amelybe sem a nem cigány embereknek, sem a cigány embereknek nem szabad belenyugodniuk, beletörődniük és asszisztálniuk a rendszer fennmaradásához. Paradigmaváltásra van szükség”, mondta el Zsigó Jenő.