Miközben egyre nő a feszültség Oroszország és Ukrajna között, és mindkét fél egyre több katonát vezényel és hadianyagot halmoz fel a határok közelében, az Egyesült Államok hadiipara vígan nyerészkedik, és ezt nem habozik a befektetői tudtára adni az In These Times beszámolója szerint.

Hovatovább a lap szerint a Demokrata Párt tagjai a törvényhozásban olyan határozatot igyekeznek áttolni, ami felgyorsítaná a további hadianyag-szállításokat Ukrajnának.

Az Amerikai Egyesült Államok ugyanis az eddigiekben is nagy mennyiségű fegyvert és más hadianyagot szállított Ukrajnának. Az pedig nem meglepő, hogy a hadiipar örül a háborús készülődésnek, a jelek szerint ugyanakkor úgy tűnik, hogy tevékenyen ki is veszi a részét a feszültségek szításából.

Greg Hayes, a világ egyik legnagyobb hadiipari cége, a Raytheon vezérigazgatója a CNBC televízióban fejtette ki nézeteit arról, hogyan veheti fel a küzdelmet 8 000 amerikai katona 103 000 orosszal, amennyiben elsülnek az egymásnak szegezett fegyverek. (Az ukrán hadsereg jelenlétével nem számoltak.) Hayes szerint a cége által gyártott védelmi rendszerek elrettentő erővel bírhatnak az oroszok számára, amennyiben pedig mégiscsak támadnának, az mindkét fél számára súlyos veszteségekkel járna.

Hayes a Kelet-Európában és világszerte egyre növekvő nemzetközi feszültségeket jövedelmezőnek látja üzleti szempontból, de hasonlóan vélekednek a Lockheed Martin és a General Dynamics vezetői is – mint Hayes mondta, a háborús készülődés „teljes mértékben arra számítok, hogy előnyünkre válik.”

Jim Taiclet, a Lockheed Martin vezérigazgatója is a nemzetközi szinten növekvő feszültségeknek örvendezett, mikor a befektetőknek beszélt a cég helyzetéről, és a General Dynamics vezetősége részéről Phebe Novakovic vezérigazgató sem rejtette véka alá az örömét.

Ami ennél érdekesebb, hogy többek között a fent említett cégek évente átlagosan több, mint 700 lobbistát finanszíroztak Washingtonban, hogy a kedvük szerint alakíttassák az Egyesült Államok külpolitikáját.

Ezzel több a fegyvergyártók által foglalkoztatott lobbista, mint ahány tagja van a kongresszusnak.

Nyersebben fogalmazva megrendeztetik maguknak a helyzetet, amiben a költségvetési forrásokból vásárolják az általuk gyártott fegyvereket és más hadianyagokat – járműveket, radarrendszereket, miegymást, ami csak a hadviseléshez szükségeltetik.

A Raytheon, a General Dynamics és a Lockheed Martin emellett finanszírozzák a Center for Strategic and International Studies nevű befolyásos tanácsadóközpontot. Ez jelenleg főleg azzal foglalkozik, hogy meggyőzze a honatyákat az Oroszországgal szembeni közvetlen katonai akció szükségességéről.

Amihez értelemszerűen fegyverekre van szükség, de a cégek lobbistái nagyban támogatják az Ukrajnának való fegyverszállítást is, amiből úgyszintén a nagy fegyvergyártók profitálnak.

Ahogy Erik Sperling, a Just Foreign Policy háborúellenes szervezet vezérigazgatója fogalmazott,

„[Washington] DC-ben mindenki tudja, hogy a fegyvergyártók segítenek az Egyesült Államok irányelveit a militarizmus irányába ferdíteni, de általában próbálják kevésbé nyilvánosan tenni. Bevételeik vannak az Ukrajna körüli feszültségekből, miközben az Egyesült Államok fegyvereket önt a régióba.”

Ukrajnában ugyanakkor nemcsak az Egyesült Államok, de több más nyugati ország is küld fegyvereket.

Miközben az Egyesült Királyság és az USA nagy nyilvánosság mellett rendelik haza a diplomatáik családjait, a legtöbb NATO-tagállam az ukrán hadsereg fegyverekkel és tanácsadókkal való támogatását sürgetné, azonban a közös fellépés egyik kerékkötőjének jelenleg Németország számít, amelynek nemrég megválasztott szociáldemokrata kancellárja, Olaf Scholz más nyugati országok vezetőihez képest eddig óvatosabb hangvételt ütött meg a konfliktus kapcsán. Szemben az USA-val és az Egyesült Királysággal, Németország eddig fegyvereket sem volt hajlandó küldeni Ukrajnába, sőt még azt is megtiltotta Észtországnak, hogy olyan harckocsikat küldjön Kijevnek, amelyek eredetileg Németországból származnak.