Néhány nap leforgása alatt hatalmasat esett a földgáz ára –adta hírül a G7. A gazdasági portál tudósítása alapján az európai energiaár-mozgásokat jellemző általános tendenciák megfigyelésére gyakran használt holland gáztőzsdén, a Title Transfer Faciliy-ben a karácsony előtti napokban 180 eurót kellett fizetni egyetlen megawattórányi földgázért, miközben júliusban még csupán 16 euróba került ugyanennyi energia. December 27-re azonban 90 euróra csökkent a földgáz egységára. Ez a szakértők szerint a vártnál enyhébb téli időszaknak is köszönhető, de a hirtelen árcsökkentést magyarázó legfőbb ok az, hogy
egyre nagyobb számban érkeznek cseppfolyósított földgázzal (LNG) megrakott tankerhajók az Amerikai Egyesült Államokból.
A világ negyedik legnagyobb földgáz-készletével rendelkező (csupán Oroszország, Irán és Katar által megelőzött) Egyesült Államok az év nagy részében elsősorban Ázsiába szállított földgázt. Kínában ugyanis jelentősen megnőtt a kereslet a földgáz iránt miután a világ legnépesebb állama összerúgta a port Ausztráliával és a pekingi kormány úgy döntött, teljesen leállítja a korábban jelentős mértékű szénimportot és inkább elkezd jelentős mennyiségben földgázt vásárolni az elsőszámú geopolitikai ellenfelének számító USA-tól.
Ahogy a G7 is írja, a Bloomberg értesülései szerint az úton lévő 76 amerikai tankerből 10-ről már biztosan kijelenthető, hogy európai kikötőbe tartott, további 20-ról pedig az útvonala alapján feltételezhető ez.
A hír hatására 25 százalékot meghaladó mértékben csökkentek a földgáz világpiaci árának alakulása által jelentősen befolyásolt áramárak Németországban és Franciaországban is. Az utóbbi országban októberben még a hatósági ármaximalizálás eszközét is bevetették a rezsiárak megfékezése érdekében, valamint a francia kormány egy 100 eurós „energiacsekket” biztosított az energiaszegénység által leginkább érintett hat millió háztartásnak.
Azonban továbbra sem lélegezhetnek fel teljesen az európai háztartások: a kontinens legnagyobb földgáz-ellátójának számító Oroszország továbbra is a szokottnál kisebb mennyiségű vezetékes földgázt juttat az európai piacokra.
Ezt a hideg orosz tél mellett sokak szerint geopolitikai számítások is motiválják: az állami energiacég, a Gazprom azért küldd kevesebb földgáz Európába, hogy nyomást gyakoroljon az Európai Unióra annak érdekében, hogy engedélyezze a sokat vitatott Északi Áramlat-2 gázvezetéket, ami a Balti-tengeren keresztül közvetlenül szállítana földgázt Németországba majd onnan az az egész EU-ba. A német kormány egyébként november 16-án függesztette fel az Észak Áramlat -2 engedélyezését, miután számos uniós szövetséges kritizálta Németországot azért, mert a gázellátásában az EU egyik legfőbb riválisára támaszkodik.
A magyar kormányzati sikerpropaganda szívesen hivatkozik arra, hogy az elmúlt hetek tapasztalatai alapján a jövő évi választási kampányban várhatóan ismét kiemelt kiemelt szerepet kapó rezsicsökkentésnek hála az energiaár-emelkedés elkerüli Magyarországot.
Ezzel a narratívával – amelyben természetesen az EU nem túl ambiciózus környezetvédelmi vállalásait kritizáló megjegyzéseknek is jut hely – az egyetlen probléma, hogy nem igaz: az fosszilis energiahordozók árának emelkedése hazánkat is súlyosan érinti.
A növekvő energiaárak nehéz helyzetbe hozzák az ipari szektort, valamint hozzájárulnak a nagyipari mezőgazdaságban hatalmas mennyiségben használt műtrágya drágulásához, ami pedig végül az élelmiszerárakon csapódik le. Emellett Európa-szerte számos gyár volt kénytelen leállni, mivel a megnövekedett energiaárak miatt fenntarthatatlanná vált a termelés.
Ez a jelenség Magyarországot sem került el, hiszen az ipari termelőkre nem vonatkozik a lakossági rezsicsökkentés. Az ország elsőszámú acélipari vállalatának számító Dunaferr néhány napja jelentette be, hogy a megnövekedett energiaárak miatt január 7-ig a kohók kivételével a teljes termelés leáll az acélműben, tehát nem működnek a hengerművek, illetve egyéb módon is spórolnak a gáz- és villanyfelhasználáson.
A társaság irodáit is bezárták az elkövetkezendő hetekre, a dolgozók közül pedig csak a kohómunkások és a működéshez feltétlenül szükséges minimális személyzet dolgozik. A kohókat azért nem állíthatják le, mert amennyiben kihűlnek, úgy újraindításuk milliárdos tételt jelentene, ezt pedig anyagilag nem biztos, hogy kibírná a cég.