„Kérlek legközelebb ne rángasd ki belőlem a méhlepényt!”, „Ne nyúlkálj belém indokolatlanul, és ne próbáld meg elhitetni velem, hogy ha fájdalomra panaszkodom közben, vagy vizsgálat után vérzek, akkor az »vele jár«”, „Ne nyomd ki a gyermekemet, ne törd el a vállát”, „»Kedves« Doktor úr! Ha nem tágított volna kézzel, akkor nem lenne teljesen érzéketlen a hüvelyem és a szex nemcsak gyerekcsinálásról szólna, hanem a gyönyörről is”.
A fenti sorok csak néhány a számtalan vallomás közül, melyeket édesanyák osztottak meg a Másállapotot a szülészetben civil szervezet Facebook-oldalán posztolt „Nő a hangunk! A ti üzeneteitek” című albumában. A képeken magyar anyukák megrázó történeteit olvashatjuk, melyben arról számolnak be, hogy miként vették figyelmen kívül kéréseiket a szülészeteken, illetve milyen lekezelően vagy erőszakosan bántak velük az orvosaik.
A „Nő a hangunk” kezdeményezés célja a szülészeti ellátás reformja. Ennek érdekében vasárnapra tüntetést is szervez a Másállapotot a károsult nők történeteinek megosztása mellett.
A csoport tagjai évek óta dolgoznak a magyarországi szülészeti ellátás problémáinak nyilvánosság elé tárásáért és azok megoldásáért. A mind offline, mind online formát öltő kiálláshoz számos hasonló tematikájú szervezet és egyesület csatlakozott.
A tüntetés szervezői kiemelik, hogy működő szakmai felügyelet és valós jogérvényesítési lehetőségek hiányában a rendszerhibák, a szülészeti erőszak, a jogsértések és a káros gyakorlatok növekvő terhét a nők és a családok egyedül viselik, miközben a megfelelő szülészeti ellátás biztosítása állami feladat lenne.
Szülészeti erőszaknak számít minden olyan beavatkozás és bánásmód, melyet a nő engedélye nélkül, akarata vagy tudta ellenére végeznek rajta vagy újszülöttjén a szülészeti ellátás bármely szakaszában, a várandósgondozástól a gyermekágyig. Az emberi méltóság, a betegjogok, az önrendelkezési és kapcsolattartási jog megsértése ez, hatalmi pozícióból. Erőszak az is, amikor a nő csak az ártalmas, bizonyítottan káros beavatkozást választhatja.
A fizikai erőszak mellett gyakori visszatérő elem az érintett édesanyák történeteiben a lekezelő bánásmód és szóhasználat. A szülészeti erőszak a nők elleni erőszak szinte mindennapos, mégis rejtett formája. Zárt ajtók mögött, értő tanúk jelenléte nélkül történik, nehezen felismerhető.
Ezek a zárt ajtók azonban, ha csak résnyire is, néha kinyílnak: tavaly decemberben, amikor egy orosházi nőgyógyász főorvos toprongynak nevezte és hasonló degradáló jelzőkkel illetett Facebookon olyan édesanyákat, akik nem értettek vele egyet.
A Másállapotot a szülészetben feljelentést tett a főorvossal szemben a Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottságánál, akik szerint is etikai vétséget követett el az orosházi nőgyógyász. Ilyen „elégtételre” azonban csak nagyon ritkán kerül sor a szülészeti erőszak terén.
Mindezek mellett a koronavírus-járvány tovább rontotta a magyar szülészet helyzetét. A járványügyi szabályok átláthatatlanságából fakadó információs káoszban a várandós nők sokáig nem tudták, hogy szülhetnek-e kísérővel, illetve több kórházban előfordult olyan gyakorlat, ami mind a szülő nő, mind kísérője esetében teszthez kötötte a természetes és császármetszéses szülések levezetését is.
Utóbbi esetben Müller Cecília országos tisztifőorvos levélben tájékoztatta a Másállapotot a szülészetben csoport tagjait arról, hogy körlevélben hívta fel a kórházvezetők figyelmét: nem köthetik a szülészeti beavatkozások elvégzését előzetes negatív eredményű koronavírus-teszthez.
