Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A brit titkosszolgálat döntő szerepet játszott legkevesebb 500 ezer baloldali indonéz meggyilkolásában

Nagy-Britannia titkosszolgálata döntő szerepet játszott a 20. század egyik legbrutálisabb mészárlásában. A hatvanas évek elején folytatott brit propagandakampány ahhoz vezetett, hogy Indonéziában legkevesebb 500 ezer baloldali, kommunista vagy kommunistának vélt embert gyilkoltak meg.

A Foreign Office nemrégiben titkosított dokumentumaiból – amelyet az Observer ismertetett – kiderült, hogy a brit tisztviselők titokban propagandát folytattak annak érdekében, hogy a prominens indonéz katonai vezetők „kimetsszék a kommunista rákot”.

Becslések szerint 1965 és 1966 között legalább 500 ezer – más becslések szerint 3 millió – embert gyilkoltak meg Indonéziában: szinte mindenkit, aki az Indonéziai Kommunista Párthoz (PKI) kötődött vagy vélhetően kötődött hozzá. A látszólag irányítás nélkül zajlott tömeggyilkosságról már előbb kiderült, hogy az indonéz hadsereg vitte véghez.

Nagy-Britannia akkor kezdett propagandatevékenységbe, amikor a második világháború végén holland gyarmatból függetlenné vált Indonézia katonai konfliktusba került Malajziával. Az összetűzés – amely összesen 1000 életet követelt – során az indonéz erők Malajziába is betörtek. 1965-ben a brit külügyminisztérium információkutatási osztálya (Foreign Office’s information research department, IRD) propagandistákat vezérelt  Szingapúrba, hogy előkészítsék Sukarno elnök „irányított demokráciájának” megdöntését. A PKI támogatta a független Indonézia első elnökét, aki az el nem kötelezett mozgalommal alakított ki szoros kapcsolatokat és a szocialista blokk országaival működött együtt.

A mészárlások 1965 októberében kezdődtek, miután brit tisztviselők felszólították a Suharto tábornok által irányított katonaságot, hogy semmisítsék meg a PKI-t és minden más kommunista szervezet az országban, mert „a nemzet veszélyben van”.  Egy kis csapat hírlevelet készített, amelyet állítólag indonéz emigránsok írtak, és amelyet prominens és befolyásos személyeknek küldtek meg. A brit titkosszolgálat emellett egy Indonéziába sugárzó fekete rádióállomást is támogatott, amelyet a malajziaiak működtettek.

1965 közepén, amikor a titkos akció már javában zajlott, az Indonéziai Kommunista Párt ügynökei meggyilkoltak 7 katonai vezetőt, ez pedig alapul szolgálhatott Nagy-Britannia számára, hogy tisztogatásra bíztassa a katonaságot.

Suharto részt vesz az 1965. október 5-én meggyilkolt tábornokok temetésén. (Forrás: Wikipédia)

A puccsot gyorsan leverte Indonézia későbbi elnöke, Suharto tábornok, aki ezután fokozatosan átvette a hatalmat Sukarnótól. 1966. márciusától kezdve katonai uralmat vezetett be Indonéziában, amely során legkevesebb ötszázezer embert végeztek ki, a PKI-t pedig teljesen felszámolták.

Az Observer írása szerint a vérengzésekről a lehető legpontosabb információ voltak a briteknek. A titkosszolgálat nemcsak az indonéz kormány kommunikációját volt képes lehallgatni és olvasni, hanem a szingapúri Chai Keng megfigyelőállomás lehetővé tette a britek számára, hogy nyomon kövessék az indonéz katonai egységek mozgását.

Sukarno megbuktatását Nagy-Britannia az egyik legnagyobb propagandagyőzelmének tartotta. Egy nyilvánosságra került hivatali levél szerint „Sukarno lejáratása teljes sikerrel járt. Az ő Confrontasija [azaz a maláj-indonéz konfrontáció] évente körülbelül 250 000 000 fontba került nekünk. Az IRD munkája mindezt 6 hónap alatt minimális költséggel ellensúlyozta”.

(Observer)
Címlapkép: Wikipédia