Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A VDSZ-es Székely elindul a Magyar Szakszervezeti Szövetség megüresedett elnöki székéért

Miután Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség korábbi elnöke lemondott posztjáról hogy a Demokratikus Koalíció politikusaként folytassa pályafutását, megkezdődött az ernyőszervezet új vezetőjének kiválasztási procedúrája – írja a Népszava.

A lap szerint a korábbi várakozásoknak megfelelően Székely Tamás, a VDSZ elnöke már bejelentette, hogy megméreti magát a választáson.

A (talán egyik leghosszabb hivatalos névvel rendelkező) Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke mindeddig egyszersmind a MASZSZ alelnöke is volt, tehát nem újdonság számára a szakszervezeti vezetői pozíció.
A vezetőválasztáson október 30-ig lehet jelölteket állítani, a kongresszust pedig amin a választás is le fog zajlani, november 19-re hívták össze. A Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, László Zoltán nem fog elindulni a megmérettetésen a lapnak tett nyilatkozata szerint.
A MASZSZ jelölési és választási szabályzata szerint valamennyi tagszervezet egy-egy jelöltet állíthat, aki bárki lehet a szervezetek tagságából. Mindazonáltal a már befutott, korábban is tisztségeket viselő szervezeti tagok értelemszerűen jobb esélyekkel indulnak a választáson. Az elnököt a kongresszusi küldöttek több, mint felének támogatásával választják meg, amennyiben pedig az első fordulóban egyik jelölt sem kapott többséget, úgy második fordulót tartanak a két legtöbb szavazatot kapott jelölttel.
Székely mellett eddig több jelölt neve is felmerült, de ők egyelőre korainak tartották hogy nyilvánosan megszólaljanak a kérdésben. Székely a lapnak elmondta, hogy „rengeteg a feladat a konföderációk szintjén, mert ezek a szövetségek sínylették meg leginkább az országos érdekegyeztetés felszámolását.”
A jelölt emlékeztetett, hogy a korábbi, versenyszférát érintő tárgyalási fórumok jelentősen meggyengültek, és külön említette a rugalmas nyugdíjazás lehetőségét, ami a tárgyalásokon már fel sem merül. Kifejtette továbbá, hogy a helyi és ágazati tárgyalások szakmai segítését is az ernyőszervezet fontos feladatának tartja.
A legaggasztóbb helyzetben lévő ágazatnak az építőipart tartja, ahol gyakorlatilag felszámolódott az érdekképviselet, de meglátása szerint az élelmiszeripar helyzete sem rózsásabb, de a termelés felfüggesztésén vacilláló autóipari dolgozók helyzetét is problémásnak találja.
Székely szerint a munkavállalói és munkáltatói érdekképviselet összefogására van szükség, amit a szakképzések színvonalának javítása és az autóipar mellett más ágazatok fejlesztése érdekében is kívánatos.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a munkáltatók érdekei a legtöbb kérdésben szembemennek a munkavállalói érdekekkel, tekintve hogy a tulajdonosok célja a minél magasabb profitráta elérése, aminek egyik forrása lehet a dolgozók minél magasabb fokú kizsákmányolása. A szakszervezeti szövetségnek tehát természetszerűen konfliktusos a kapcsolata a tulajdonosi érdekvédő szervezetekkel, melyek javaslatait és érdekeit a jelenlegi kormány – ahogy a kapitalista rendszerben általában – jóval hangsúlyosabban képviseli.
Mindazonáltal a hivatkozott területeken elképzelhető együttműködés, a kérdés, hogy melyik érdekvédő csoport szempontjai érvényesülnek erőteljesebben, az ugyanakkor nem kérdés, hogy az ipari termelés diverzifikálása nemcsak a munkásság, de a társadalom szélesebb rétegeinek érdeke is. Az pedig már tágabb értelemben vett gazdaságfilozófiai kérdés, hogy a jelenlegi, ipari termelésre épülő, sőt, a folyamatos gazdasági növekedés talaján álló gazdaságszerkezet fenntartása rövid és hosszú távon mily mértékben szolgálja a társadalom érdekeit.
Székely a szakszervezetek és a politika viszonyáról is beszélt. Kifejtette, hogy noha a szakszervezetek felértékelődnek a választások előtt, a pártoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a szakszervezeti tagság jelentős része nem kér a politikai üzenetekből, itt visszautalt arra, hogy a Fidesz ellenzékben hogyan igyekezett magához édesgetni a munkásokat, hogy aztán kormányon semmibe vegye és kiárusítsa őket a tőkének.
A munkásságnak mindazonáltal szüksége van erőteljes és harcos politikai érdekképviseletre, és a munka pártján álló politikai szervezetekre. E téren azonban jelenleg elég elkeserítő a magyarországi helyzet, évtizedek óta nincs erős és komolyanvehető baloldali politikai tömb, és már az 1992-es Munka Törvénykönyve is a cégek érdekeit képviselte elsősorban. Elég ránézni az előválasztási jelöltekre, kiknek legutóbbi vitáján is kiderült: ajánlatuk csak a társadalmi problémák felületi kezelésére elég. Márki-Zay Péter Mércének adott interjújából kiderül hogy noha támogatja a munkás érdekképviseletet, a tőke-munka ellentétben elfoglalt álláspontja minimum ambivalens. Dobrev Klára pedig a szakszervezetek nagy barátjaként hivatkozik önmagára, azonban a Magyarországon jelenlévő külföldi tőkéről tett nyilatkozatai aggasztó tendenciákat mutatnak.
Címlapkép: Mérce