Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hiába fordultak az ombudsmanhoz a Club Aliga fejlesztései ellen tiltakozók, most a parlamenten keresztül próbálják érvényesíteni jogaikat 

Legnagyobb tavunk ikonikus üdülőhelye, Balatonaliga a festői környezet, és a fővároshoz való közelség miatt már a balatoni turizmus kiépülésének hajnalán az elit egyik kedvence lett. Volt idő, hogy vaskos bankókötegek, volt, hogy párttagkönyv lobogtatása volt a belépő az egyes korokhoz igazodó luxusintézményekbe.

Noha az elmúlt bő három évtizedben sokkal hozzáférhetőbbé vált, nem csoda, hogy a NER egyik balatoni gigaprojektje is éppen itt kerülne kialakításra, a Balatonvilágoshoz tartozó Club Aliga területén. A fejlesztést 2020-ban kiemelt beruházássá nyilvánították, és az elmúlt 2 évben mintegy 9 és fél milliárd forint áramlott ide a Magyar Turisztikai Ügynökség jóvoltából. Mindez persze még inkább megnehezíti a partot nagymértékben privatizáló beruházások ellen mozgósító helyiek jogainak érvényesítését.

A lassan évtizedes küzdelem során a tiltakozóknak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő feledékenysége is gondot okozott, majd az Alkotmánybíróság sem állt melléjük, szeptember közepén pedig arról értesültek, hogy a jogorvoslat újabb kapuja zárult be előttük. De nem csüggednek: ha a hazai pályán nem érnek el eredményt, készek Strasbourgig menni azért, hogy ne csak egy szűk elit kiváltsága legyen az aligai nyaralás.

A jog a hatalom védelmében, avagy itt állunk megfürödve

Több mint száz balatonaligai lakos vagy nyaralótulajdonos nyújtott be panaszt Dr. Kozma Ákoshoz, az alapvető jogok biztosához, aki szeptember közepén elkezdte postázni az érintetteknek a teljesen azonos választ, mely szerint elutasítja a beadványukat.

A határozat, amelyet a Mérce is megtekinthetett, részletesen utal a a beadványokra, amelyekben alkotmányossági felülvizsgálatot kezdeményeztek a Club Aliga nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításával kapcsolatban.

A beadványozók szerint a kormány 2020-ban született rendelete (24. oldal), minek értelmében a beruházó gyakorlatilag azt és úgy építhet a patinás egykori pártüdülő területén, amit és ahogy a kedve tartja, sérti a település, a környékbeli lakosok, nyaralók és úgy általánosságban valamennyiünk, nem utolsósorban a jövő generációk érdekeit.

Noha nem nehéz belátni, hogy a part elvétele sértheti azok érdekeit, akik eddig használták, az ombudsman jogilag kétségkívül helyesen járt el. Az Alkotmánybíróság (AB) ugyanis korábban már vizsgált hasonló jellegű panaszt: Balatonvilágos önkormányzata (melyhez Aliga is tartozik), az Aligai Fürdőegyesület (AFE), valamint egy magánszemély is kifogásolta a kormányrendeletet. Ahogy a Magyar Narancs beszámolójából kiderül, az AB 2021 nyári döntései alapján mindhiába, az AB ugyanis valamennyi panasz esetében a kormánynak adott igazat.

Balatonvilágos önkormányzatával ellentétben úgy látta, a kormány jogszerűen vonta el a település Alaptörvényben foglalt, helyi szabályok alkotására vonatkozó hatáskörét. Annak ellenére is, hogy az önkormányzattal a kötelező szakmai egyeztetésre nem került sor a jogszabály életbe lépése előtt. Az AB úgy ítélte meg, hogy az egynapos hatálybalépés elegendő felkészülési időt biztosított az önkormányzat részére. Tovább az AB szerint a kormányrendelet nem vonta el az önkormányzat rendeletalkotási jogát, csak korlátozta azt. A helyiek szerint viszont a Club Aliga területén nemcsak korlátozta, hanem el is vonta.

Az Aligai Fürdőegyesület panaszát úgyszintén visszadobta az Alkotmánybíróság, amely formai, tartalmi és eljárásrendi okokra hivatkozott a számos sérelem kapcsán benyújtott panaszok elutasításakor. Az újabb kudarc, az ombudsman elutasítása nyomán a balatonvilágosi önkormányzat szeptember 27-én arról tárgyalt, hogy az országgyűlési képviselőknél kezdeményeznek alkotmányossági normakontrollt az aligai beruházás kiemelt gazdasági jelentőségűvé nyilvánítása miatt. Ez akkor lehetséges, ha az országgyűlési képviselők több mint negyede támogatja a beadványt.

Noha az AB várható álláspontja borítékolható, a beruházás ezzel is nagyobb társadalmi figyelmet kaphat, ami korábban már segítségére volt az aligaiaknak egy kisebb volumenű, helyi érdekeket sértő fejlesztés megakadályozásában.

Kérdés, hogy győzelmet arathatnak-e hazai pályán, vagy európai jogorvoslatért kell folyamodniuk azoknak, akik a part közösségi és minél természetesebb jellegét szeretnék megőrizni.

Négy rendszer elitjének kedvenc üdülője

Balatonaliga községrész és a Club Aliga Balatonvilágos közigazgatási területén helyezkednek el, a Balaton Budapestről legkönnyebben és leggyorsabban megközelíthető, dél-nyugati szegletében, Balatonakarattya és Sóstó között. A település legnagyobb része az úgynevezett magasparton terül el, maga a Club Aliga pedig túlnyomórészt a magaspart alatti löszfal, valamint a vízpart közötti területen, összesen 47 hektáron, ebből mintegy másfél kilométer vízpart, amit egy jelenleg csak vitorlásokat fogadó kikötő tör meg.

A korábban is népszerű nyaralóhely a 40-es évek végétől szolgált pártüdülőként. Aliga I. a mezei párttagok nyaraltatását biztosította, míg a kerítéssel leválasztott, szigorúan őrzött Aliga II. volt a pártelit és a magasrangú vendégek üdülője. Aliga II. partmenti telkén áll Kádár János néhai MSZMP pártfőtitkár helyi védettséget élvező, a kor építészeti világszínvonalát tükröző villája – ma  az egykori villa torzója -, valamint a külföldi delegációk fogadására szolgált, Castro-villaként ismert épület is.

A rendszerváltás idején azonban az egykor exkluzív nyaralókomplexum csillaga a megboldogult állampártéval együtt áldozott le. Az elmúlt évtizedekben lassú, majd egyre gyorsabb rothadás lett úrrá az üdülőn, sorra zártak be a szolgáltatások, és az épületek karbantartására sem jutott mindig forrás vagy akarat. Az állam végül 2007-ben ütötte nyélbe az akkoriban sokat kritizált üzletet, melynek keretében az ingatlan 37 hektárját az izraeli hátterű PRO-Mot Hungária Kft. vette meg, az állami kézben maradt 10 hektár pedig ugyancsak a cég vagyonkezelésébe került 49 évre.

Az addig csak komótosan pusztuló egykori pártüdülő rohamos hanyatlása a 2010-es években indult meg. A PRO-Mot nagyszabású tervekkel készült a terület átalakítására, az új funkciók kialakítására, melyek végül nem valósultak meg, ugyanakkor a meglévő épületek karbantartásával sem nagyon foglalkoztak.

A 2009-es állapotok visszaköszönnek az Origo korabeli riportjában, amiből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a tulajdonos miért hangsúlyosan „retro” nyaralóhelyként hirdette a patinás pártüdülőt.

A Club Aliga építészete

A hely különleges atmoszférával és kiemelkedő színvonalú  – napjainkra jellemzően lebontott  – épületekkel várta az odalátogatókat. Ugyanúgy megtalálhatók, vagy megtalálhatók voltak a két háború közötti korszak jellegzetes nyaralói, mint a 40-estől a 80-as évekig terjedő időszak világszínvonalú szállodaépületei, az egykori pártelit villái, és a nyaralók számára épített, jellegzetesen helyi stílusú egyéb kiszolgálóegységek. Akit mélyebben érdekel a téma, az többek között innen, vagy ebből a kiadványból tájékozódhat, de a Válasz Online is szentelt egy cikket a hely építészeti értékeinek  – és eltűnésüknek, amennyiben átadják helyüket a NER leendő modern üdülőkomplexumának.

A Pro-Mot által készített Helyi Építési Szabályzatot széles körű társadalmi konszenzus alapján 2013 évben fogadta el a képviselő-testület. A telekrendezések 2016-ban fejeződtek be. 2013-ban a tárgyalások eredményeként pedig megállapodás született arról is, hogy a 40/2004. évi Tárca Nélküli Miniszteri rendeletnek megfelelően a Club területén átvezető utak, valamint egy partmenti sáv – összesen hét hektár  – ingyenesen az önkormányzat tulajdonába kerül, ez azonban nem valósult meg.

A komolyabb fejlesztések 2018 után váltak lehetségessé, mikor az akkoriban Tiborcz István és Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Appeninn Nyrt. megszerezte a PRO-Mot többségi, a Lexan Aliga Kft. pedig a kisebbségi tulajdonát és vele együtt a Club Aligát.

Amivel

az addig Csipkerózsika-álomban szendergő egykori pártüdülőre egyszerre szöges bakanccsal rúgta rá a toronyszoba ajtaját a NER.

Ehhez azonban sok más tényező mellett szükség volt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő éveken át tartó tétlenségére is.

A Vagyonkezelő évekkel ezelőtti mulasztása, ami elzárhatja az aligaiakat a tóparttól

Miután a balatonvilágosi önkormányzat 2013-ban megállapodott az akkor még izraeli hátterű, vagyonkezelőként az állami tulajdonban lévő terület fölött is diszponáló PRO-Mot Kft.-vel a hét hektárnyi terület ingyenes önkormányzati tulajdonba adásáról, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) feladata lett volna ennek bejegyeztetése a Földhivatalnál.

Ahogy a cég és Balatonvilágos közös, MNV-nek megküldött 2013. december 20-i nyilatkozata fogalmaz, „a PRO-MOT támogatja a Településrendezési Eszközök megalkotása által lehatárolt Balatonvilágos 295/4 hrsz-ú ingatlanból a 40/2004. (XII.30.) TNM rendelet szerinti 10 méter terület, valamint az azzal párhuzamosan húzódó további 20 m-es területsáv, továbbá a közútként kiszabályozásra kerülő Balatonvilágos 293, 296 és 298 hrsz-ú ingatlanok ingyenes önkormányzati tulajdonba kerülését”.

A dokumentumban a szerződött felek egyszersmind kezdeményezik, hogy az MNV vegye ki a PRO-Mot vagyonkezeléséből az érintett területeket, és intézkedjen az önkormányzati tulajdonba kerülésükről.

A 2013-ban elfogadott aligai Településrendezési Szerződés (TRSZ) is kiköti, hogy a három út, valamint a partmenti területek egy része ingyenesen az önkormányzat tulajdonába kerül, ahogy arról is rendelkezik, hogy Aliga II. partmenti sétányát nyitva kell tartani a gyalogosforgalom előtt.

Az Aliga 2 sétány, amely immár 15 építési telekre van osztva. Fotó: Aligai Fürdőegyesület / Facebook

A területek átírása azonban a hivatalos levelek, a vagyonkezelő cég és az önkormányzat közötti megállapodások ellenére nem történt meg. A Szabad Európa cikke szerint az MNV éveken át csak időhúzó válaszokat adott.

„Magyarán megmondva magasan szartak ránk. A Pro-Mot kezdeményezte a településrendezési megállapodást, de az MNV ezt nem tekintette kötelező érvényűnek”

– emlékezett vissza Fekete Barnabás, a lap által megszólaltatott korábbi polgármester.

Az MNV időhúzása tűnhetne akár egyszerű hivatali tohonyaságnak is, ha nem járna különösen súlyos következményekkel a helyi lakosokra, az önkormányzatra és a Club Aliga jövőjére nézve.

Írásban érdeklődtünk az MNV-nél e késlekedés okairól, és arról, a jövőben tervezik-e a fenti változások átírását. A Vagyonkezelő egyelőre nem válaszolt megkeresésünkre, ha ez megtörténik, válaszukkal frissítjük a cikket.

Szivek Norbert és a Club Aliga forgóajtaja

A Lexan Aligát, a PRO-Mot kisebbségi tulajdonosát az a Lexan Holding Zrt. hozta létre, amely   – noha ez hivatalosan semmilyen forrásból nem derül ki  – az Átlátszó, a Magyar Narancs és a már említett Szabad Európa (valamint számos más lap) cikkei alapján Szivek Norbert érdekeltségébe tartozik. Ő az említett lapok szerint máskor is volt már kisebbségi üzlettársa a miniszterelnök sikert sikerre halmozó vejének.

A történet érdekessége, hogy a korábban említett, Tiborczhoz és Mészároshoz köthető Appeninn-féle felvásárlás előtti időszakban Szivek volt az MNV vezérigazgatója. Egészen pontosan 2015-től 2018. augusztus 31-ig, mikor is a Portfolio cikke szerint közös megegyezéssel távozott, „amit a társaság megváltozott feladat- és hatáskörével indokolt az MTI-hez korábban eljuttatott közleményében a főosztály”.

Annak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek, ami a PRO-Mot és az önkormányzat megegyezése ellenére elmulasztotta a kijelölt 7 hektár közterület bejegyzését az ingatlan nyilvántartásba, továbbá az önkormányzatra átruházni a parti sétány, a közpark és a három, Club Aligát átszelő út tulajdonjogát. Ez utólag pedig nem is lenne lehetséges: 2020-ban ugyanis olyan kormányhatározat született, amely egyenesen tiltja az ingatlanon a közterület kialakítását.

A lassan enyésző üdülő, ami egyszerre arannyá vált a NER alkimistái kezében

2018. július 26-án, a Fidesz újabb kétharmados győzelme után bő három hónappal jelentette be az akkoriban Mészáros Lőrinc, a kormány kedvenc üzletembere és Tiborcz István, a miniszterelnök veje érdekeltségébe tartozó Appeninn Vagyonkezelő Holding Nyrt, hogy megvásárolja a PRO-Motot.

Az üzlet nyélbe is üttetett 2019. január 29-re, 4 milliárd 525 millió forint értékben, az új tulajdonosok pedig a 37 hektárnyi saját terület mellé megszerezték a céggel a további tíz hektár fölötti vagyonkezelői jogot is. Az Appeninn 74,99 százalékos részesedést szerzett a cégben, a maradék a korábban említett Lexan Aliga Kft. tulajdonába került.

Az üdülőben addig ólomcsizmában vánszorgó idő az üzletkötés után mintha megpróbálná hirtelen kompenzálni az elszalasztott éveket. Az Appeninn birtokon belülre kerülését követően a kormány rövidesen meglátta a potenciált a fejlesztésben – így mint oly sok kormányközelinek tűnő beruházást, ezt is nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította.

Félretéve azt az abszurditást, hogy egy kormány olyan területen tiltja közterület kialakítását, amely nem kritikus infrastruktúra, katonai támaszpont vagy egyéb, a köz elől jó okkal elzárt objektumnak otthont adó terület, érdemes aláhúzni, hogy míg a terület izraeli tulajdonosai több mint egy évtizedig kellett, hogy egyezkedjenek az önkormányzattal, addig a kormányközeli üzletemberek felbukkanása után 2020-ban a 141/2018 (VII.27.) kormányrendelet szerinti kiemelt gazdasági jelentőségűvé nyilvánították (2. melléklet, 49. sor) a területet. Magyarán a tulajdonosok a normál jogi keretekhez képest kiváltságos helyzetbe kerültek, és a helyi és országos, általános szabályozásoknál jóval megengedőbb feltételek vonatkoznak rájuk.

Balatonaliga, MSZMP üdülő., 1980. Fortepan / UVATERV.

Miközben, ahogy Bukovszki András, az AFE elnöke, világosi önkormányzati képviselő lapunknak fogalmazott,

„a kormányrendelettel kizavarják a népet a nemzeti tulajdonban lévő közterületekről, és így nem tudjuk megközelíteni nemzeti kincsünket, a Balatont”.

Ha pedig fejleszteni lehet, pénzt is adott rá a kormány

2020-ban a koronavírus-járvány miatt a turizmusra és a vendéglátásra még úgy is rájárt a rúd, hogy az ország nyáron kisebb korlátozásokkal ugyan, de nyitva volt. A tavalyi évben a gazdaság szinte valamennyi ágazatában szűntek meg munkahelyek, százezrével kerültek utcára a dolgozók. Számtalan vendéglátósnak szűnt meg a munkája, rengetegen voltak kénytelenek pályát váltani, már ha volt rá lehetőségük.

Tömegével zártak be átmenetileg vagy örökre a vendéglátóhelyek, és sok tulajdonosnak, fenntartónak komoly fejtörést okozott, hogy valahogyan kigazdálkodják az évet.

Nem úgy a NER-nek kedves üzletembereknek: Tiborcz és Mészáros szállodabizniszei az állami milliárdoknak hála akkor is jövedelmezők maradtak, mikor számos, általuk foglalkoztatott dolgozónak szűnt meg a munkahelye a turizmus visszaesése miatt. A támogatott projektek sorából az aligai sem maradhatott ki.

A Balaton környékének fejlesztését célzó Kisfaludy-program keretében kiosztott összegek elnyerésében ugyanis különösen sikeresnek bizonyultak a Club Aliga tulajdonosai, az Appeninn által vételárként kifizetett 4 milliárd 525 millió forint megtérülésére nem kellett sokat várni. Ahogy a Válasz összesítéséből kiderül, a Magyar Turisztikai Ügynökség, aminek tanácsadói karában többek között Orbán Ráhel, a miniszterelnök lánya és egyben Tiborcz István felesége is ott ül, menetrendszerűen utalta a támogatást az aligai projektre.

A Club Aliga területén lévő telkek tulajdonosai. Forrás: Aligai Fürdőegyesület.

A program keretében 2020-ban 78 ezer forint híján egymilliárdot osztott ki az ügynökség az aligai vitorláskikötő fejlesztésére, majd 7 milliárd 350 milliót a „Club Aliga hotel és élményközpont fejlesztésére”, végül pedig 2021-ben is jutott 1 milliárd 290 millió forint a „turisztikai attrakció és szolgáltatásfejlesztés a Club Aligában” címen. 2020-21-ben a kormányügynökség összesen 9 639 921 306 forintot, vagyis az Appeninn által fizetett vételár több mint kétszeresét ítélte oda a Club Aliga fejlesztésére.

Noha Tiborcz és Mészáros 2020 áprilisában kiszálltak az Appeninnből – Tiborcz lépését épp azzal indokolta, hogy még a látszatát is el akarja kerülni hogy kormányzati támogatásokban részesül – a cég továbbra is a NER holdudvarában maradt új tulajdonosai, Jellinek Dániel és Balázs Attila személyének köszönhetően. Szivek továbbra is jelen van tulajdonosként a területen.

A közvetlen támogatások mellett nem csekély mértékben növelte az ingatlan értékét, amikor kiemelt beruházássá minősítették. Ezzel a korábbi 4 százalékos beépíthetőségi szint akár 80-ra növelhető – bár kétségkívül a beruházó aligha akarhatja ezt teljes mértékben kihasználni, hisz azzal épp a terület legnagyobb vonzerejét semmisítené meg.

Magánpartszakasz, fogyasztásra optimalizált közterek

Az Aligai Fürdőegyesület egyik legnagyobb sérelme, hogy a beruházó jelenlegi tervei szerint elvennék az Aliga II-höz tartozó partmenti területet, ami az elmúlt évtizedekben közterület volt – és az önkormányzat, a fürdőegylet, valamint a PRO-MoT közötti korábbi megállapodás szellemében az is maradt volna.

A színekkel jelölt területek a korábbi megállapodások szerint szabadon használhatók a lakosság számára. Forrás: Aligai Fürdőegyesület.

Ezzel szemben a beruházó nekilátott a partmenti sáv felparcellázásának, a kiemelt beruházássá minősítés után pedig immár semmi sem akadályozza meg ebben. Így ugyanis fittyet hányhat valamennyi megállapodásra és számos szabályra. Köztük a Balaton-törvényre, ami kimondja, hogy „[v]ízparton a vegyes terület kijelölésével egyidejűleg biztosítani kell a partmenti 30 méter széles közhasználat elől el nem zárható sávot, és azon a parti sétány kialakítását”.

Vagyis megteheti, hogy a Magyar Népköztársaság egykori pártelitjének a nyaralóhelyén közvetlen partkapcsolatos telkeket jelöljön ki a leendő villáknak. Az így kialakított 15 parcella darabját az Aligai Fürdőegyesület értesülései szerint egymilliárd forintért árulja a befektető, vagyis busás hasznot remélhet az értékesítésükből. A partmenti villasor mellett az út túloldalán apartmanházakat terveznek építeni.

Így a nép helyett egy szűk elit kiváltsága lesz az aligai part jelentős részének a használata. A parton túl azonban az Akarattya felé vezető utat is lezárná a PRO-Mot, legalábbis az Egyesület félelmei és a bemutatott területrendezési tervek szerint. Tehát az eddigiekkel ellentétben nem lehetne a parti úton eljutni a szomszéd településre.

Hovatovább ugyanígy tenne a többi úttal is, melyek áthaladnak a Club Aligán. Vagyis az Aligáról a partra lefutó utat, valamint a Club Aliga központjából Balatonvilágos felé tartó utat is lezárnák a közforgalom elől. Ami azt jelentené, hogy Aliga felől a Club Aligától nyugatra lévő parthoz közelebb eső területeket csak jókora kerülővel lehetne megközelíteni, mivel a magaspartról a legközelebbi lejáró több kilométerre, a világosi vasútállomásnál van. Miközben a korábbi megállapodás többek között épp a szabad áthaladásra is biztosíték lett volna.

Ezeken a területeken tiltja meg a kormányrendelet a közterület kialakítását. Forrás: Aligai Fürdőegyesület.

A komplex fejlesztési koncepció számos elemet tartalmaz a fent említett villasoron és apartmanokon kívül, ahogy a Somogy megyei kormányhivatal honlapján megjelent közleményből is kiderül. A NER Balaton-parti fejlesztéseinek kötelező elemeként része még egy 5 csillagos hotel, valamint 66 darab, nagyjából 40 négyzetméteres apartmanház létesítése a Club Aliga felső bejárata közelében, ahonnan kitűnő panoráma nyílik a Balatonra.

A tervek szerint a kétszárnyas épület négy szintes lesz, és 162 szoba, valamint étterem, külső-belső medencés wellness részleg, konferenciaterem, nagyobb lakosztályok és közösségi terek kapnak benne helyet.

A befektetők fejlesztenének közforgalmú területeket is, ebben azonban első blikkre nincs sok köszönet. A kikötőtől nyugatra eső területen feltöltéssel fejlesztenék a strandot, valamint a Club Aliga területén futó három út találkozásánál kialakítanák az úgynevezett agórát – magánterületen. Ezenkívül a projekt része egy elvileg szabadon látogatható park, és a nyugati bejárathoz közel eső kertmozit is felújítanák, ez utóbbi így „multifunkcionális szabadtéri kulturális rendezvényhelyszínné” alakulna.

Vagyis magánterületen alakítanak ki egy közforgalmú részt, ahol mint Budvári Róbert, a fejlesztés irányítója a Portfolión megjelent támogatott tartalomban elmondta, „Célunk, hogy létrehozzunk egy központi közösségi teret, amelyhez különböző retail- és gasztro funkciók kapcsolódnak: étterem, kávézó, bár, borszaküzlet, szuvenírbolt és hajósszaküzlet, egészségügyi funkcióval kiegészítve”, de lesz még egy 12 személyes panorámalift is.

Tehát alapvetően egy kommodifikálódott, vagyis a kapitalista tőkefelhalmozás logikájának szolgálatába állított térről beszélhetünk: ez azt jelenti, hogy a köz számára megnyitott tér elsődleges funkciója nem használói igényeinek kiszolgálása, hanem a befektető, tulajdonos számára a lehető legmagasabb megtérülés biztosítása, a lehető legtöbb profit termelése.

Így hiába várnánk, hogy a közhasználatú magánterület széles társadalmi igényeket szolgáljon ki. Noha elvileg  – és bizonyára gyakorlatilag is  – bárki számára nyitott lesz a Club Aliga területének legalábbis egy része (már aki a belépőt meg tudja fizetni), nevesül a strand, az „agora” és a körülöttük lévő park, mindez elsősorban a fogyasztás céljait fogja szolgálni.

Az aligai lakosok és a településen ingatlannal rendelkezők számára a befektető ígéretei szerint továbbra is ingyenes lesz a bejutás a köz számára nyitott területekre – melyekből, ahogy a fentiekből kiderült, lényegesen kevesebb lesz, mint korábban. Azt ugyanakkor nem tudjuk, hogy mennyibe fog kerülni a belépő a nem helyiek számára, azt pedig a koncepció és az egyéb tervezett fejlesztések ismeretében gyaníthatjuk, hogy a szolgáltatások elsősorban a NER elitjének az igényeire és pénztárcájára lesznek szabva.

Ezzel a partot és az egykori pártüdülő területét úgy materiálisan, mint szimbolikusan elzárják a köz elől. Materiálisan, mert Aliga II. partszakasza a szó szoros értelmében el lesz zárva, a megnyitott magántulajdonú, vagy a tulajdonos cég által kezelt kommodifikálódott tér pedig a tulajdonosi osztály és a menedzseri réteg számára fog elérhető szolgáltatásokat nyújtani.

Egy ilyen, fogyasztásra optimalizált térből  – még ha a hozzáférésük elméletileg biztosított is  – szimbolikusan is ki van zárva a társadalom, és ezzel a helyiek jelentős része, míg exkluzív üdülési lehetőséget biztosít a tehetősek számára.

A hivatkozott terület elnevezése ironikusan köszön vissza Boros Lajos „A közterek áruvá válása a magyar városokban” című tanulmányában, aki noha az idézett részben a plázák kommodifikált köztereiről ír, számunkra is fogódzót jelenthet a jelenség megértéséhez. Mint írja,

„egyre inkább az lesz a jellemző, hogy a köztér funkcióját magántulajdonban lévő, profittermelést szolgáló létesítmények látják el – például bevásárlóközpontok, kávézók, éttermek. Különösen a bevásárlóközpontokra jellemző, hogy az »agora funkciójukat« hangsúlyozzák, és úgy igyekeznek megjeleníteni magukat, mint a közösségi élet, a találkozások nélkülözhetetlen helyszínei. Azonban – mivel természetesen a profitérdekek motiválják őket – szigorúan szabályozzák a viselkedést, a hozzáférést, így a köztér funkcióját csak korlátozottan töltik be.” (Boros, 2017.)

Az Aligai Fürdőegyesület legnagyobb problémája is éppen a terület magánosításából fakad. Eszerint ugyanis – ahogy erről korábbi riportunkban beszámoltunk – az egyesület szerint csak a beruházó kegyeitől függ, hogy a helyiek lemehetnek-e a partra, tekintve, hogy az odavezető utak már nem közutak. Ahogy az Agorához kapcsolódó tervekben fogalmaz a beruházó, „[a] belső útkialakítás a meglévő úthálózathoz kapcsolódik, és a közfogalom előtt nem megnyitott magánútként fog üzemelni”.

A PRO-Mot Hungária Kft. álláspontja

„A Pro-Mot Hungária Kft. vízparti fejlesztéseiben olyan vízparti rekreációs parkot hoz létre Balatonvilágoson, amelyekben a vízi és szárazföldi szabadtéri sportoké, a gasztronómiáé és a kulturális élményeké a főszerep.

Nem egyszerű pázsitos strandok jönnek létre, hanem családi, minden generáció számára megfelelő programokat, élményeket biztosító liget.

A program alapú vízparti időtöltésben animátorok segítik a vendégeket. A szabadtéri sportok helyszínei és eszközei ugyancsak biztosítottak a jövő strandján.

A terület mostantól Aliga Liget néven újra a magyar embereké. A fejlesztés egyik központi eleme a jelenlegi strand terület, amely a jövőben is látogatható lesz a vendégek számára. A helyi lakosok és nyaralótulajdonosok térítésmenetesen használhatják a strandot.

A fejlesztőnek nincs, és nem is volt szándékában elzárni a fürdőzők elől a strandot.

Továbbá örömmel tájékoztatom, hogy itt létesül a település főterének funkcióját kiváltó Agora is.  Aliga Liget sőt Balatonvilágos központja egy köztéri Agora lesz, amely a terület egységeit hívatott összekapcsolni, megteremtve ezzel a közösségi találkozások ideális helyszínét. A félkör alakú téren helyet kapnak köztéri bútorok, valamint kereskedelmi és vendéglátó egységek egyaránt.

Természetesen jó minőségű utakon lehet majd megközelíteni Aliga Ligetet, amely komplexumot a fejlesztés Balatonvilágos település vérkeringésébe hivatott bekapcsolni.”

Vagyis, noha jelenleg létezik egy ígéret a beruházást vezető Budvári Róberttől, hogy a Club Aliga strandja a korábbi feltételeknek megfelelően lesz majd használható, ez kevés a civileknek, akik ennél komolyabb garanciákat várnának, sőt.

Megoldási javaslataik keretében

  • visszavonatnák a kiemelt beruházásra vonatkozó kormányrendeletet valamennyi olyan területen, ahol nem egyértelműen szállodaépítés a cél;
  • a 2020-ban a Miniszterelnökséggel megkezdett, a rendelet módosítására irányuló tárgyalások befejezéséig függesszék fel a rendelet alkalmazását;
  • a településrendezési eszközökben kijelölt közterületek maradjanak meg;
  • a kijelölt közterületek kerüljenek bejegyzésre az ingatlan nyilvántartásba;
  • a három közút maradjon a köz számára nyitott, átjárható;
  • maradjon meg a közpark, a parti sétány, a kiépült, valamint tervezett löszfal lejárók;
  • a strandterületnek szánt rész maradjon közösségi vagy állami tulajdon, ne lehessen rá újabb szállodát építeni;
  • a volt úttörőtábor előtti parti sétány kerüljön ingyenesen önkormányzati tulajdonba;
  • a móló és a kikötő maradjon továbbra is közterület;
  • Aliga II. parti sétánya maradjon köz elől el nem zárható partmenti sáv.

A kormány döntéseinek és a NER-es balatonparti fejlesztések dinamikájának ismeretében azonban aligha van esély arra, hogy a döntéshozók megfogadják az AFE javaslatait, és teljesítsék kéréseiket.

A jogszerűség árgus őrei, a beruházó védelmében

Na, de ha a jogalkotó jóindulatában nem bízhatnak a Balaton-part őrei, akkor nincs más hátra, mint az olyan független ellenőrző szervek, mint az Alkotmánybíróság vagy az Alapvető Jogok Biztosa. Miután a cikk elején lelőttük a poént, nagy meglepetést nem árulunk el azzal, hogy sem a taláros testülettel, sem Kozma Ákos ombudsman közreműködésével sem lettek kint a vízből a part használói.

Az AFE és a balatonvilágosi önkormányzat jogorvoslati próbálkozásairól már több helyütt beszámolt a média. Most azok a balatonvilágosi ingatlantulajdonosok ütköztek a jog falaiba, akik magánszemélyként szeretnének hozzáférni településük legfontosabb, központi vízpartjához.

A Club Aliga 1,5 kilométeres partszakaszán kívül ugyanis Balatonvilágos 4,5 kilométernyi vízpartjából mindössze a világosi 74 méter széles községi strand, valamint az aligai szabadstrand 54 méteres partja hozzáférhető a nagyközönség számára, utóbbiból ráadásul 50 méter védett nádas. A strandokon kívül még egy 74 méteres „vízparti szabadidős terület” áll a kikapcsolódni vágyók rendelkezésére, közvetlenül a Club Aliga szomszédságában.

A Mérce információi szerint szeptember közepén mintegy 100 háztulajdonos kapott elutasító választ Kozma Ákostól, miután egyenként keresték meg azzal az ombudsmant, hogy forduljon utólagos normakontroll-kérvénnyel az Alkotmánybírósághoz ügyükben.

Az alapvető jogok biztosának hivatala abban az értelemben egyáltalán nem bizonyult  lehetséges jogorvoslati fórumnak, hogy az ombudsman arra való hivatkozással pattintotta vissza a panaszokat, hogy azokat az Alkotmánybíróság már érdemben vizsgálta, tehát neki nem is lehet vele igazán dolga.

A lakosok panaszának lényege ugyanaz volt alapvetően, mint a korábbi, az önkormányzat és a fürdőegyesület által benyújtott alkotmányjogi kifogásoknak: nem férnek hozzá a Balaton-parthoz. Arra hivatkoztak, hogy a rendelet megfosztja őket attól, hogy a korábban, még a Pro-Mottal kötött szerződések alapján az önkormányzat tulajdoni várományaként kezelt területeket a mindennapok során használják. Ami sérti az Alaptörvényben foglalt tulajdonhoz való jogot, és a szintén alkotmányos alapjogként rögzített nemzeti vagyon kezelésére és védelmére vonatkozó követelményekkel is ellentétes.

Az ombudsman amellett, hogy széttárta karját, indoklásában részletesen felidézte a korábbi AB-döntéseket, azok minden komikus fordulatával együtt. A legelképesztőbb talán az önkormányzati panaszbeadványra adott válaszuk kardinális pontja volt. Az önkormányzat többek közt azt kifogásolta, hogy a kormány a Balaton-törvénnyel olyan szabályokat alkotott, amelyek ellentmondanak a települési építési szabályzatnak. Az AB pedig ezt azzal oldotta fel, hogy a kormányrendelet rendelkezései nem közlekedési infrastruktúra-beruházásra, hanem szállodafejlesztésre irányulnak, nincs tehát semmi látnivaló. Eszerint a helyi építési szabályok lényegében csak akkor érvényesek, ha utakat vagy járdákat kell építeni, ha viszont szállodát, akkor már nem.

Ha már az önkormányzat kifogása elbukott, nekilendült az Aligai Fürdőegyesület is. Az ő panaszukkal elsősorban az volt az AB baja, hogy alapvetően olyasmivel kapcsolatban léptek fel alapjogi igénnyel, ami nem az övék, hiába használták évek óta.

Miután ugyanis az önkormányzat kezdeményezése ellenére a telkek mégsem kerültek az önkormányzat tulajdonába, sem az önkormányzat, sem az AFE nem alapozhatott arra, hogy tulajdoni jellegű használati jogosultsága állna fent.

„Az, hogy az érintett ingatlanokat a Fürdőegyesület tagjai korábban közterületként használhatták, önmagában az indítványozó részéről nem alapoz meg a tulajdonjogból levezethető alapjogi igényt, és az önkormányzat részéről sem jogosult alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Az indítványozó személyes és közvetlen érintettsége e tekintetben nem állapítható meg”  – állapították meg az alkotmánybírák.

Mindkét panasz sérelmezte az egészséges környezethez való jog megsértését is a zöld területek jelentős csökkenése miatt, ám ezt azzal ütötte el az AB, hogy az eddigi ítélkezési gyakorlat alapján”a környezethez való jog nem sorolható a klasszikus, védelmi jellegű alapjogok közé”.

Számonkérték még a kifogások között azt is, hogy az önkényesen hozott egyedi építési szabályok sértik a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, és hogy az önkormányzattól ezzel szemben elvonják az őt megillető rendeletalkotási jogot, ám ez sem hatotta meg a bírákat, szerintük nem „alapítható rá alkotmányjogi panasz”.

A beruházás elleni tiltakozás tehát e kudarc ellenére is folytatódik.

Következő lépésként a helyiek az országgyűlési képviselőkhöz fordulnak, akiknek a negyede vissza tudná küldeni az AB döntést kötelező normakontrollra. Friss fejlemény, hogy a szeptember 27-ei ülésén Balatonvilágos önkormányzata megtárgyalta, hogy összeállítsák a normakontroll-tervezetet, ami így az elkövetkezendő napokban el is juthat a honatyákhoz.

A közgyűlés döntése azért is előrelépés a korábbi helyzethez képest, mert ahogy Bukovszki a Mércének felidézte, a polgármester, miután októberben a veszélyhelyzeti jogkörökkel felhatalmazva megszüntette a településfejlesztési bizottságot, három képviselőtársával bennfenntes tárgyalásokba kezdett az Appeninnel. Ami azért problémás, mert így a beruházó és az önkormányzat képviselői a héttagú szervezet másik három képviselője nélkül, a nyilvánosság kizárásával adták áldásukat a falu jövőjét nagyban befolyásoló megállapodásokra.

Ez ráadásul a kormány számára is hivatkozási alapot biztosít, hogy lesöpörje az asztalról az Aligai Fürdőegyesület megkereséseit, mondván, az önkormányzat és a befektető közötti tárgyalások jelenleg is zajlanak, így nincs okuk beavatkozni a folyamatokba.

Miközben maga a titkolózás  – azaz egyes önkormányzati képviselők kizárása az információkból  – törvényellenes, állapította meg a Magyar Narancs beszámolója szerint Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke.

Péterfalvi Alaptörvényből levezetett állásfoglalása szerint „[a] bennfentes nyilatkozat önmagában nem lehet akadálya a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok nyilvánosságának (…) a közpénzekkel gazdálkodó szervezetek pusztán titokvédelmi szerződéses kikötésekre hivatkozással nem zárkózhatnak el a közérdekből nyilvános adatok kiadásától.”

Mindazonáltal a NAIH elnöke arra is emlékeztetett: „állásfoglalása jogi erővel, illetve kötelező tartalommal nem rendelkezik”.

Amennyiben Magyarországon nem tudnak dűlőre jutni, úgy az AFE arra is el van szánva, hogy az alkotmányos jogok érdekére hivatkozva a Strasbourgi Emberijogi Bíróság elé viszi ügyét. Eközben újabb fordulat a történetben, hogy október elejére lakossági fórumot hívott össze a beruházó, melyen hosszú évek után végre kiáll a helyiek elé a PRO-Mot képviselője.

Kis győzelem a tópart rombolása ellenében, hatalmas siker a helyieknek

Noha a Club Aliga fejlesztése körül egyelőre nem látszik, hogy a civilek komoly sikereket tudnának elérni, egyelőre nem is buktak el. Ez Bukovszki András, az AFE elnökhelyettese szerint annak köszönhető, hogy éberen figyelik, hogy milyen tervek látnak napvilágot, és amint érdeksérelmet neszelnek, különböző jogi utakon igyekeznek blokkolni a megvalósulásukat.

Ahogy korábbi cikkünkben beszámoltunk, így volt ez a volt úttörőtábor helyére tervezett „épületszörnnyel” is: a „Stop Balatonaligarcha” projekt keretében sikerült felhívnia a szervezetnek a figyelmet egy gigaberuházásra, ami ugyan nem a Club Aliga területén, de közvetlen mellette, az egykori úttörőtábor helyén valósult volna meg.

Itt a beruházó egy hétemeletes, 22,8 méter magas, 92 lakásos társasházat álmodott a tó partjára, amire épp a partszakasz kiemelt gazdasági jelentőségű beruházási területté minősítése okán nyílt lehetősége. Így ugyanis nem kellett foglalkoznia a helyi építési szabályzattal, vagyis elviekben zöld utat kaphatott volna az egy-két szintes környékbeli épületek közé szuszakolt luxusmonstrum. Ráadásul az érvényes partmenti szabályozást, a Balaton-törvényt is semmibe vette volna, amely  – ahogy korábban hivatkoztuk  – kimondja, hogy a partvonaltól 30 méteres sávon belül épület nem helyezhető el, a korábban engedélyezett tervek szerint ugyanis nem marad hely az elvileg kötelezően biztosítandó sétánynak és zöld sávnak, az épület egészen a vízpartig ért volna.

Az AFE és a környékbeli háztulajdonosok szívós munkájával azonban sikerült visszavonatni a beruházás engedélyét.

Az egyesület felkereste mind a tizenhat szomszédos ingatlan tulajdonosát, hogy éljenek panasszal, miszerint az épület megvalósulása esetén súlyos kárt szenvednének. Ennek csupán egy része volt, hogy el lenne zárva a szomszédos partszakasz, de ezen felül az apartmanház lakói felülről mindent láthattak volna, ami a kertjeikben zajlik; napszaktól függően be lettek volna árnyékolva a telkeik; és a fel nem épült ingatlan úgy általánosságban is súlyosan elnyomta volna a környező épületeket.

Ráadásul hidrológiai szempontból is hibás volt a koncepció. A löszfal ugyanis számottevő mennyiségű vizet ereszt át magán, a hatalmas betonmonstrum alapozása viszont elzárta volna ennek a víznek a tó felé vezető útját. Ez pedig a talajvízszint drasztikus emelkedésével nemcsak a környékbeli nyaralók alámosását eredményezte volna, de akár magának az apartmanháznak a stabilitását is veszélyeztethette volna, folyamatos küzdelemre kárhoztatva a fenntartókat a talajban található nedvességgel.

Balatonaliga (ekkor Balatonfőkajárhoz tartozott), Rákóczi Szálloda. Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek Gyűjteménye.

A helyi ingatlantulajdonosokat dr. Bihary Tibor ügyvéd képviselte, aki maga is telekkel rendelkezik a vonatkozó területen. Az eljárás rávilágított a gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások egyik rákfenéjére is. Noha számos, a helyi és országos rendelkezésekkel és szabályozásokkal szembemenő és azokat semmibe vevő jellegzetessége volt a tervezett épületnek, ezek alapján nem lehet jogi kifogást emelni a beruházás ellen, hisz a különleges státusz épp ezek alól ad felmentést. Szerencsére azonban a volt úttörőtábor területére tervezett monstrum még e jelentősen könnyített feltételeknek sem felelt meg.

Végezetül a helyi tulajdonosok és a civilek elérték céljukat, legfőképp annak köszönhetően, hogy jelentős nyilvánosságot kapott az ügy. Az aHang felületén több mint tízezren írták alá a beruházás elleni tiltakozást, és az önkormányzat is a Pécsi Ítélőtáblához fordult, hogy vonja vissza az építési engedélyt. A helyi felháborodás hatására még a térség fideszes országgyűlési képviselője, Witzmann Mihály is jelezte fenntartásait a kormánynak.

A széleskörű tiltakozásnak meg is lett az eredménye: még márciusban, nem sokkal az engedélyek kiadása után már rendeletet is módosított a kormány, vagyis a betonmonstrum terve ment a levesbe. Ez mindazonáltal nem jelenti azt – amit az AFE szorgalmazna -, hogy önkormányzati tulajdonba kerülne a volt úttörőtábor előtti parti sétány.

A fenti történet jól példázza, milyen lehetőségei vannak civileknek a NER Balaton-beépítési rohama ellen. Noha a hasonló beruházásokat rendszerint tűzzel-vassal keresztülnyomják a helyi érdekeken, törvényeket, helyi és országos szabályozásokat véve semmibe a kiemelt beruházásnak minősítéssel, az érintetteknek mégis lehet esélyük akár a NER tőkéjével szemben is.

Ehhez azonban konzekvens és szívós ellenállásra van szükség, amivel olyannyira kínossá tehető a kormány számára egy-egy beruházás, hogy inkább kihátrál mögüle. De persze azt sem szabad elfelejteni, hogy egy-egy megakadályozott, környezet- és közösségromboló fejlesztésre tucatjával jutnak olyanok, amelyek, helyi tiltakozás ide vagy oda, mégis megvalósulnak.

Bukovszki szerint az éberség és a gyors cselekvés az, amivel meg lehet akadályozni a kormányközeli üzleti körök hasonló ámokfutásait. Vagyis figyelni kell, mikor születik határozat egy-egy újabb fejlesztésről, és még azelőtt lépni, hogy megtörténne az első kapavágás. A tapasztalatok szerint ugyanis, ha már felberregnek a földmunkagépek, és daruk kezdenek az ég felé nyújtózni, akkor legyen bármily erős is a civilek akarata, már nem lehet megálljt parancsolni a betonba öntött milliárdoknak.

Kiemelt kép: Demonstráció Aligán 2020. szeptember 6-án. Fotó: Aligai Fürdőegyesület. Grafika: Sánta Dániel (Partizán)