Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

TASZ: jogsértő az oltatlan egészségügyi dolgozók megfosztása a végkielégítésüktől

A körülményeken múlik, de nem feltétlenül sérti az egészségügyi dolgozók jogait az, ha csak védőoltással tarthatják meg az állásukat. Alapvető jogokat sért viszont a kormány, amikor az oltatlan dolgozókat teljesen megfosztja a végkielégítéstől – írja közleményében a Társaság A Szabadságjogokért (TASZ).

Amint arról a jogvédő szervezet beszámol, szeptember 15-ig kaptak haladékot az egészségügyi dolgozók a kormánytól arra, hogy beoltassák magukat a koronavírus ellen. Azok, akik nem tesznek eleget ennek legkésőbb a határidő lejárta utáni 15 napban, elveszítik állásukat (kivéve, ha ennek egészségügyi oka volt).

Az érintett dolgozók azonban nem egy átlagos felmondólevelet kapnak: a kormány úgy rendelkezett, hogy az oltatlanokat azonnali hatállyal, felmondási idő és végkielégítés nélkül kell elbocsátani

-írja a TASZ, hozzáteszik azt is, ilyesmire csak akkor van lehetősége a munkáltatónak, ha a munkavállaló „vétkes magatartásával megszegi fontos munkaköri kötelezettségét”. Ilyen eshetőség lehet az egészségügyi dolgozók esetében, ha valaki megsérti a betegek emberi méltóságát vagy ittasan áll munkába.

Az, hogy ezekhez hasonlóan kezeli a kormány, mint munkáltató az oltás elmulasztását a TASZ szerint arról árulkodik, hogy a szemükben az nem különbözik a vétkes munkavállalói kötelezettségszegéstől. És bár a jogvédő szervezet szerint is lehet találni hasonlóságot az ittas munkavégzés és az oltatlan munkavégezés között, a különbségek azonban mégis jelentősebbek.

Amíg a betegekkel ittasan dolgozó orvos elbocsájtása nem sért, addig az oltását fel nem vevő egészségügyi dolgozó kirúgása sért alapjogot.

Az oltások felvétele vagy elutasítása ugyanis az egészségügyi önrendelkezési jog hatálya alá tartozik. Sőt a kötelező oltást előíró jogszabály sokak esetében a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot is korlátozza. Azonban vannak olyan alkotmányos célok, amiknek érdekében akár alapjogot sértő módon is lehet kötelezni az egészségügyi dolgozókat a kötelező oltásra, ilyen a betegek életének, egészségének védelme.

Így ebben az esetben a jogvédő szervezet szerint nem biztos, hogy aránytalan beavatkozás az, hogy az oltatlan dolgozók elveszíthetik az állásukat, mivel enélkül a szankció nélkül csak nagyon körülményesen lehetne megoldani az ellátást. Ahogy azt sem vélik rossz döntésnek, hogy nem biztosítanak felmondási időt, mivel a két hónapos haladék értelmezhető felkészülési időként. Valamint az oltatlanok egy munka alóli felmentéssel járó felmondási idő alatt diszkriminatív előnyt, tulajdonképpeni fizetett szabadságot élveznének.

„Az ugyanakkor, hogy mindemellett semmilyen mértékű végkielégítésre sem számíthatnak, megítélésünk szerint már aránytalanná teszi a jogkorlátozást”

-teszik hozzá. Ráadásul ez a jogfosztás a magántulajdonhoz való alapjogot is sérti, mivel a végkielégítés a tulajdonhoz való jog védelme alatt áll.

„A kormányt, amikor a végkielégítésre vonatkozó jogfosztásról rendelkezett – amellett, hogy megspórolja a költségvetésnek a végkielégítési összegeket – az a cél vezérelhette, hogy nyomást gyakoroljon a dolgozókra: ha a munkahely feladása nem vonzó alternatíva, feltehetőleg többen döntenek az oltás felvétele mellett.”

Azonban a TASZ szerint nem elég a megfelelő, jogszerű célt kijelölni az alapjogot sértő eszközök használatára, azoknak arányosnak is kell lenniük. Jelenlegi formájában a jogszabály csak a munkáltató, a kormány érdekeinek védelmében áll, a dolgozók szempontjait semmilyen mértékben sem veszi figyelembe. A TASZ szerint a következő szempontok alapján az elbocsátott egészségügyi dolgozók alappal támadhatják meg a munkáltatójuk felmondását a bíróság előtt:

Ha a kormány tekintettel lett volna arra, hogy
  • az egészségügyi dolgozók az oltás elutasításakor alapvető jogukat gyakorolják, hogy
  • egy olyan újonnan bevezetett munkaalkalmassági feltétel miatt veszítik el munkájukat, amit állásuk elfogadásakor nem láthattak előre, hogy
  • a felmondási idő hiánya miatt úgy veszítik el állásukat, hogy egyetlen napra sem kaptak felmentést a munkavégzési kötelezettség alól, így álláskeresési lehetőségeik erősen limitáltak voltak, hogy
  • számos kirúgott dolgozó hónapokig biztosan nem fogja tudni gyakorolni a foglalkozását, hogy
  • az oltás elutasítása nem olyan vétkes magatartás, ami bármit is levonhatna a korábban végzett munka értékéből,
akkor arra kellett volna jutnia, hogy ezeket a dolgozókat nem szabad teljes egészében megfosztani végkielégítésüktől.

Amint arról beszámoltunk, Orbán Viktor július közepén jelentette be, hogy a kormány úgy döntött, kötelezővé teszik az oltásokat az egészségügyi dolgozók számára. Akkor két hónapos határidőt adtak a dolgozóknak a feltétel teljesítésére, ami szeptember 15-én lejárt, így az ettől számított 15 napos felszólítási határidő szeptember 30-án jár majd le. A hónap végével rengeteg, az oltást nem vállaló egészségügyi dolgozó veszítheti el végkielégítés nélkül az állását.