Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Bármennyi pénzt vennének is el a fideszes oligarcháktól, abból nem lehetne megoldani a költségvetés problémáit

Pogátsa Zoltán szerint, bármennyire is elvennék a pénzeket a fideszes oligarcháktól, abból nem lehetne megoldani a költségvetés problémáit. A szociológus és közgazdász, az Új Egyenlőség főszerkesztője a portál legújabb podcast-adásában beszélt a múlt vasárnapi, első miniszterelnök jelölti vitáról.

Pogátsa Zoltán, Lakner Zoltán az adás műsorvezetőjével egyetértetett abban, hogy az ellenzéki pártok programjaiban, még azoknál is találunk baloldalias elemeket, akiknek egyáltalán nincs baloldali identitásuk.

Ez Pogátsa szerint egyrészt egy hosszabb távú trendbe illeszkedik, az emberek csalódtak a rendszerváltáskor bevezetett piacgazdaság ígéreteiben.  Másrészt ez az ellenzék 2010-2014-2018 időszakában megpróbálkozott egy jogállami retorikával. A Fidesszel szembeni kritikájuk fókuszába a jogállamiság és a demokrácia leépítése került.

Pogátsa szerint az ellenzék szép lassan megértette, hogy ezek az értékek alacsonyan helyezkednek el a választók fontossági sorrendjében.

Szerinte ez lehet az oka annak is, hogy a miniszterelnök-jelölti vita során a demokratikus intézmények szinte egyáltalán nem, a jogállamisági kérdések is csak érintőlegesen kerültek szóba.

„A magyarokat olyan dolgok érdeklik, mint az oktatás, az egészségügy, a jövedelmeik, az igazságtalanság. Ha nagyon-nagy spéttel is, de politikusok reagáltak erre a tényre.”

Az nem kérdés, hogy a jelöltek által említette ágazati (jellemzően közalkalmazotti) béremelésre, így a tanárok és az ápolók béreinek rendezésére szükség van, hiszen „egy olyan krízisben vagyunk, amiben nem találunk elég fizika vagy matektanárt”. Pogátsa szerint itt nem kérdés az sem, ki tudja-e gazdálkodni ezt a költségvetés, hiszen itt nagyon hamar, nagyon erőteljes béremelésekre van szükség.

A minimálbérekkel kapcsolatban megjegyezte, nincsenek megfelelő mutatók arra, hogy meg lehessen állapítani, hogy egy ígéret mennyire megvalósítható, de ezzel együtt is elkeserítőnek tartja az egyetlen konkrét vállalást. Karácsony Gergely volt, aki nettó 200 ezer forintot ígért a ciklus végére.

„Ha csak odáig jut el az ország, hogy 2026 végére nettó 200 ezer forint lenne a minimálbér, akkor ennek az országnak a fele el fog menni külföldre”

-véli Pogátsa, összehasonlításként elmondta, hogy Ausztriában jelenleg 1500 euró a minimálbér, az ígért 200 ezer forint nagyjából 560 eurónak felel meg, ez szerinte „egy masszív alulígéret”.

Az egyetlen miniszterelnök-jelölt, aki kilógott az amúgy szinte megkülönbözhetetlen jelöltek sorából, az Márki-Zay Péter volt.

Ezt a különutasságot jól mutatta az oktatási reform kérdésében hozott példáknál, hogy amíg Fekete-Győr András és Karácsony Gergely európai példákat hoztak (a finn és a lengyel modellt), addig Márki-Zay a Bush kormány „No Child Left Behind” programját emlegette fel.

Pogátsa szerint azonban ahhoz, hogy például egy finn oktatási minőséget el tudjunk érni, ahol mindegy, hogy az ország melyik részén van az iskola, egyformán magas színvonalon tanulhatnak a gyereket, ahhoz sokkal többet kell költeni erre a célra.

„Ez nem hangzott el egyik jelöltől sem, de ha meg akarom oldani az oktatás és az egészségügy kérdését, akkor sokkal több pénzt kell költeni. A magyar oktatás legalább 1-1,5%-os GDP arányos alulfinanszírozottságban van, az egészségügy konkrétan 3-4%-os alulfinanszírozottságban van. A jelenlegi 4% dupláját kell költeni rá.”

Abban Jakab Péternek igazat ad, hogy amíg az állami egészségügyet leépítették, addig a magánt szépen lassan fel, és megpróbálják oda átcsatornázni az embereket, de erre nem mindenkinek lesz pénze, vagy már most sincs.

Az ellenzéknek nagy ereje lehet, hogy le tudja hívni az EU-s helyreállítási alapokat, amit jelenleg a Fidesszel kapcsolatos jogállamisági problémák miatt nem kapunk meg. Ez egy hatalmas tőkeinjekciót jelenthetne akár az oktatásnak és az egészségügynek, azonban ez egy egyszeri összeg, amit fejlesztésre lehet költeni, de ezekben az ágazatokban elsősorban a működtetési problémák vannak. Ebből a szempontból kicsit eltorzult a magyar közbeszéd Pogátsa szerint. Óriási hangsúlyt kap az antikorrupció és az elszámoltatás, a jelöltek egymásra licitáltak, hogy „ki a nagyobb elszámoltató”.

„Bármennyire is elvennék a pénzeket a fideszes oligarcháktól, abból nem lehetne megoldani a költségvetés problémáit.”

Azzal együtt, hogy szükséges elszámoltatni azokat, akik a közpénzekből gazdagodtak meg, a teljes magyar oligarcha réteg vagyona így is csak pár ezer milliárdos vagyon, a rejtett pénzekkel együtt 3000 milliárd forint körüli összeg. Ennek egy része ráadásul külföldön, offshore, nem készpénzben van és nehezen visszaperelhető.

Ez is csak egyszeri injekciót jelentene, és amiről itt szó van az az, hogy évről évre megfizessük a minőségi oktatást, ellátást.

Ehhez az állam rendbetételére és a felsőbb osztályok mélyebb adóztatására van szükség. Nem csak az oligarchák, hanem a helyi viszonylatban jól (nyugati viszonylatban rosszul) kereső felső-közép osztály megadóztatására is. Pogátsa szerint annak hatására, hogy a Fidesz „jól elterjesztette az alacsony-adó retorikát” még a legradikálisabban fogalmazó jelölt, Karácsony Gergely is szemérmesen kezeli a kérdéskört, amikor a felső 5% megadóztatásáról és az 500 millió forint felett kivetett „vagyonadóról” beszél. Pedig az adórendszerek megreformálása valóban fontos feladat lenne. A rekord magas áfával például nem csak az összege miatt van probléma, hanem azzal is, hogy nem differenciált.

A közgazdász úgy érezte, hogy a jelöltek érdemi vita helyett, amiben például az adózás kérdésében nagy szükség lett volna, csak közhelyeket, leegyszerűsítéseket puffogtattak. Példaként Fekete-Győr Andrást hozta, aki annak ellenére, hogy a Momentumnak van egy egészen cizellált programja, mégis a 4 napos munkahetet említette, mint az egyik legfontosabb programpont.

Arra reagálva, hogy egyik jelölt sem beszélt szociális minimumról érdemben, hanem még ez a „balra tolódó ellenzék is” munka alapú társadalomról beszélt elmondta, ezek a jelöltek a vitában az alsó-közép osztályt célozták meg. A legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak nem kaptak helyet. Lakner felvetésére, hogy a járvány megmutatta, a szociális minimum nem csak a legszegényebbek érdeke, Pogátsa úgy reagált,

„ez a pandémia ezen a magyar társadalmon csont nélkül átment.”

Ahhoz képest, hogy a másodikok vagyunk globálisan a lakosság arányos halálozásokban, az emberek ezt tudomásul vették. Nem csak az idősekkel és a járványban veszélyeztetettekkel szemben, hanem a munkájukat elvesztőkkel szemben is érzéketlenséget mutat a magyar társadalom.

Címlapkép: ATV