Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Vissza nem térítendő támogatást ad a kormány egy multinak, amelynek egy gyárában nemrég még sztrájkkal harcoltak a tisztes bérért

Márciusban még  határozatlan idejű sztrájkot tartottak a dolgozók a Continental makói gyárában, hogy a rossz munkakörülmények és a kollektív szerződés egyoldalú felmondása ellen tiltakozzanak. Hétfőn Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette, hogy a kormány 1 milliárd forint vissza nem térítendő támogatással járul hozzá a Continental Automative Hungary 4,2 milliárd forintos fejlesztő-kutató beruházásához.

Ugyan a magyar állam által vállalt 1 milliárd forint elenyésző összeg a költségvetés egészét tekintve, maga a támogatás ténye is jól szemlélteti, mire is céloz a kormány (és céloztak egykoron elődei…), amikor „munkahelyteremtésről” beszél – a munkáltató feltőkésítésére a munkavállalók adóforintjaiból.

Sokatmondó, hogy a portfolio beszámolója szerint Szijjártó Péter a beruházás kapcsán azt nyilatkozta, hogy „a kormány [a világjárvány alatt] a segély helyett továbbra is a munkát részesítette előnyben” és hogy „a kormány folyamatosan csökkenti a munkára rakodó adóterheket„. Érdemes kielemezni a külügyminiszter szóhasználatát: segélyt emleget, ami tartalmában ugyan semmiben nem különbözik a középosztály által is igénybe vett járadékoktól vagy juttatásoktól, mégis pejoratív szó. Az is figyelemreméltó, hogy Szijjártó a munkáltatókat eufemisztikusan „munkának” nevezi.

Szijjártó Péter szóvirága a valóságra lefordítva tehát annyit tesz: a kormány a járvány alatt sem hosszabbította meg az (Európában egyébként egyedülállóan rövid időtartamú) álláskeresési járadékot, ehelyett továbbra is a munkáltatókat részesítette előnyben, valamint a kormány folyamatosan csökkenti a munkáltatóra rakodó adóterheket.

A magyar állam ráadásul egy olyan céget támogatott meg ezúttal, amelynek makói gyárában épp az elmúlt hónapokban került sor sztrájkra. Ekkor még Lázár János, fideszes országgyűlési képviselő is támogatásáról biztosította a makói Continental dolgozóit.

Radics Gábor, szakszervezeti vezető akkor úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a cég „lelki terrort” alkalmazva igyekszik eltántorítani a dolgozókat a sztrájktól, és a munkáltató valódi célja a kollektív szerződés felbontásával elvenni az idősebb dolgozóktól a juttatásokat és az idősek helyére fiatalabb dolgozókat bevonzani. A kollektív szerződés egyoldalú felmondásával ráadásul a makói munkáltató korlátlanul emelhette a túlmunka mértékét, amelyet a kormány „második rabszolgatörvénynek” vagy „nagypénteki rabszolgatörvénynek” is nevezett törvénymódosítása tett lehetővé.

És akkor még egy szót sem ejtettünk arról, hogy ezek a vissza nem térítendő támogatások mennyivel jobb kézben lennének magyar kisvállalkozóknál vagy egyetemi kutatóknál, vagy a munkavállalóknál…