Még február végén élt közérdekű adatigényléssel a K-Monitor, hogy végre  nyilvánosságra kerülhessen, hányan haltak meg koronavírus fertőzésben a járvány első évében (tehát idén március 4-ig) az egyes településeken.

Az adatok megszerzése korántsem ment könnyen: mint arról a Mércén is beszámoltunk, a 444.hu hasonló adatigénylésére március elején azt válaszolta a Nemzeti Népegészségügyi Központ, hogy nem rendelkeznek település szintű halálozási adatokkal.

Ennek fényében különösen érdekes, hogy a K-Monitornak végül – 90 nap várakozás után – sikerült kikérnie napi bontásban, csak összesítve, de a megyeinél részletesebb, településekre bontott halálozási adatokat. Korábban szintén a K-Monitornak sikerült megszereznie a települési fertőzési adatokat is. A két adatsort összevetve a 444 számolta ki, hogy a regisztrált fertőzöttek hány százaléka halt bele a betegségbe: a különbségek jelentősek.

A legnagyobb eséllyel a Borsod megyei szikszói járásban haltak meg koronavírus fertőzöttek, itt volt a legmagasabb, közel 11 százalékos a halálozási arány. A Győr-Moson-Sopron megyei kapuvári járásban viszont alig 2 százalékos volt. Nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy a két végleten épp egy szegényebb és egy jóval gazdagabb térség helyezkedik el.

A tíz legmagasabb halálozási aránnyal rendelkező járásból három Borsod megyében, három Bács-Kiskunban található, egy-egy pedig Hevesben, Veszprémben, Fejérben és Békésben. A lista végén négy Pest megyei, három Győr-Moson-Sopron megyei járást találunk egy Hajdú-Bihar megyei, egy Veszprém megyei és egy Csongrád megyei mellett – sorolja a 444.

A lap számításai szerint összességében abban található összefüggés, hogy ahol alacsonyabb az egy főre eső személyi jövedelemadóalap, ott a fertőzöttek általában nagyobb eséllyel haltak meg az első két hullámban.

Bár ahhoz további elemzésekre van szükség, hogy megtudjuk, pontosan mekkora szerepet játszott az anyagi helyzet a fertőzés túlélésében, nagy valószínűséggel megkerülhetetlen tényező, hogy a szegénységben élő emberek nehezebben férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, több betegséggel küzdenek és nem feltétlenül van lehetőségük otthoni munkavégzésre átállni, így nagyobb eséllyel találkoznak a koronavírussal.

De a területi egyenlőtlenséggel összefüggő halálozási arányok nemcsak az emberek anyagi helyzetében mérhetők: gyengébb statisztikai összefüggés látszik abban is, hogy azokon a területeken, ahol kevés a háziorvos, ott általában nagyobb eséllyel haltak bele az emberek a fertőzésbe. Az utóbbi időben többször is írtunk róla, hogy aggasztó mértékben fogynak a háziorvosok, a kormány pedig nem tesz érdemi lépéseket azért, hogy fenntarthatóak legyenek a praxisok.

Mint arról tavaly októberben beszámoltunk, ennek a folyamatnak az eredményeképp közel 720 ezer embernek nincs a lakhelyéhez közel eső háziorvosa.

Ha településtípus szerint nézzük, a megyei jogú városokban (3,6 százalék) és a fővárosban (3,9 százalék) volt a legalacsonyabb a halálozási arány. A városokban (4 százalék), községekben (4,3 százalék) és nagyközségekben (4,4 százalék) ennél magasabb – írja a 444. Lakosságarányosan pedig a Veszprém megyei Szőcön volt a legmagasabb a halálozás az első két hullámban (436 lakosból 13-an vesztették életüket). A konkrét települések összehasonlítása viszont könnyen félrevezető lehet, alacsony lakosságszám mellett néhány halott is kiugrónak tűnhet, ráadásul a falvak elöregedő népessége már csak az átlagéletkora miatt is nagyobb veszélyben van. Emellett – mint arra a Telex felhívja a figyelmet – ezeket az adatokat az idősotthonok is torzíthatják, hiszen sok intézménybe bejutott a vírus.

A járvány kezdetétől számított egy év alatt 15 659 elhunytat regisztráltak Magyarországon, az utóbbi három hónapban viszont majdnem még egyszer ennyi, 14 257 halálos áldozat volt, tehát a harmadik hullám legpusztítóbb hetei egyelőre nincsenek benne a számításokban, azokra majd talán egy következő adatigénylést követően derülhet fény.