Valószínűleg nincs ember, akinek ne nehezítette volna meg az életét valamilyen módon a több mint egy éve tartó Covid-19 világjárvány. A mindenki által ismert változásokon felül, mint például a maszkviselés kötelezettsége vagy a home office és a digitális oktatás, számos további következménye van a járványhelyzetnek, amire a többség nem is gondol. Az alábbiakból kiderül, mi mindennel szembesültek és milyen segítséget kaptak a látássérült emberek a járvány alatt.
A vak és gyengénlátó emberek többsége a Covid-19 vírusfertőzés szempontjából a veszélyeztetettek közé tartozik. Egyfelől a magyar látássérült személyek több mint 60%-a hatvan év feletti, akikre nézve a fertőzés fokozott egészségügyi kockázatot jelent. Másfelől a diabétesz, mint a vakságot okozó egyik leggyakoribb krónikus betegség, szintén súlyos rizikófaktorként ismert. Tovább növeli veszélyeztetettségüket, hogy tájékozódásuk és közlekedésük során fokozott mértékben szükséges érintkezniük a környezetük tárgyaival és a nekik segítséget nyújtó személyekkel, illetve nehézséget jelent számukra a védőtávolság megtartása is, például a közösségi közlekedés használatakor vagy sorban állásnál.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) a magyar látássérült emberek legnagyobb országos érdekképviseleti szervezete, mely érdekvédelmi lobbitevékenysége mellett számos a vak és gyengénlátó személyek esélyegyenlőségét és társadalmi integrációját előmozdító hiánypótló szolgáltatást nyújt.
Az MVGYOSZ és tagegyesületei fokozott figyelemmel követték a járványhelyzet alakulását és a korlátozó intézkedéseket, illetve a célcsoport által napról napra jelzett egyéni és általános problémákat, és mindezekre igyekeztek minél hamarabb és rugalmasan reagálni.
A szervezet 2018-ban ünnepelte fennállásának századik évfordulóját.
A digitális technológia adta lehetőségek és a még fennálló nehézségek
A járvány komoly kihívások elé állította a közép- és felsőoktatásban tanuló látássérült fiatalokat. Bár többségük viszonylag könnyen vette a digitális oktatásra való átállást, hiszen ők eleve számítógépet használnak tanulmányaik folytatásához, a távolléti oktatás első napjaiban, élesben mégis speciális nehézségekkel szembesültek. Kiderült, hogy egyes oktatási platformok képernyőolvasó szoftverrel nem használhatóak. Erre a problémára átfogó megoldást ugyan nem sikerült találni, de ennek a helyzetnek is köszönhető, hogy elkészült a Zoom program képernyőolvasó szoftverrel történő használatát segítő oktatóanyag.
A digitális oktatás bevezetésével jelentősen megnőtt a gyerekek és fiatalok képernyő előtt töltött ideje, ami fokozottan veszélyezteti a különféle szembetegséggel élő gyengénlátó tanulók egészségét. Az MVGYOSZ közleményben kérte a döntéshozóktól, hogy a képernyős munkahelyekre vonatkozó szigorú szabályokhoz hasonlóan fogalmazzanak meg iránymutatást a digitális oktatás vonatkozásában is. Sajnálatos módon ezen a területen máig nem történt érdemi előrelépés.
Ugyanakkor az MVGYOSZ minden lehetséges eszközzel igyekezett támogatni a digitális oktatásban részt vevő látássérült fiatalokat, így többek között soron kívül töltöttük fel a szövetség online hangoskönyvtárába a kötelező olvasmányok felolvasott változatait. A népszerű Bodor Tibor Hangoskönyvtár jelenleg több mint 4300 művet tesz online is hozzáférhetővé látássérült olvasók számára.
Vitathatatlan, hogy a digitális oktatás minden eddiginél nagyobb terhet rótt a gyerekek, különösen a kisiskolások szüleire, de a vak és gyengénlátó szülőket kifejezetten megoldhatatlan problémák elé állította. Ezek a szülők ugyanis nem tudják videóra venni az otthon elvégzett tornagyakorlatokat, segíteni a betűk gyakorlását vagy az ábrákkal szemléltetett matekpéldák megoldását. Ráadásul a közoktatásban használatos Kréta informatikai rendszer az MVGYOSZ többszöri jelzésének dacára még mindig nem akadálymentes.
Egy nem a szabványoknak megfelelően megszerkesztett honlap vagy mobiltelefonos alkalmazás teljesen ellehetetleníti a vak és gyengénlátó emberek számára az önálló e-ügyintézést is. Szerencsére az e-ügyintézés terén általában ugrásszerű fejlődést hozott a járvány, amivel az MVGYOSZ is igyekszik lépést tartani és jelezni a fejlesztők felé a látássérült felhasználók speciális igényeit.
Váratlan nehézséget okoztak viszont a szolgáltatások igénybevételének korlátozásai.
A látássérült személyek, különösen a fővárosban élők körében nagy népszerűségnek örvendő online bevásárlás a járvány első heteiben hirtelen mindenkinek kedvező új alternatíva lett, így a szállítási időpontok hetekre előre elfogytak.
Míg az ép látású emberek többségének továbbra is opció volt, hogy leugorjon a közeli kisboltba vagy elautózzon a távolabbi hipermarketbe, addig a látássérült személyeknek ehhez segítőt kellett találniuk, ami a szociális távolságtartás kötelezettsége és a megfertőződéstől való félelem mellett hirtelen szintén nehézkessé vált. Ezt a helyzetet tovább fokozta a vásárlási idősáv bevezetése, melynek következtében például egy hatvanöt éves látó személy nem kísérhette el negyvenéves látássérült ismerősét bevásárolni, hiszen egyszerre elvileg nem lehettek bent az üzletekben. Szerencsére az idén bevezetett, vásárlói létszámon alapuló korlátozásoknál már sikerült elérni, hogy a látássérült személy kísérőjét ne kelljen beszámítani a megengedett maximális létszámba.
Kik a látássérült emberek?
Magyarországon a KSH adatai szerint nagyjából 80.000 látássérült ember él. Ebbe a csoportba tartoznak mindazon személyek, akiknek a jobban látó szemén a szemüveggel korrigált látásélessége nem haladja meg a 33%-ot, illetve akiknek látótere 20 fokos, vagy annál szűkebb. A látássérült embereknek nagyjából 10%-át teszi ki a teljesen vakok aránya, többségük rendelkezik valamilyen mértékű funkcionális látással.
A közösségi közlekedés kihívásai
Ahogy arra már fentebb is utaltunk, a közösségi közlekedés használata során is érzékelték a látássérült utasok a járványhelyzet hatásait. Bár a korábbinál lényegesen gyérebb kihasználtságú járatokon a távolságtartás elvben kevésbé okoz problémát, egy vak vagy súlyosan látássérült személy nem minden esetben képes biztonsággal érzékelni, hogy nem áll-e túl közel valakihez. Emellett a gyakran szinte üres utcákon segítséget is sokkal nehezebben találtak, amikor útbaigazításra volt szükségük. Szerencsére ezen a téren ügyfeleink és munkatársaink is szinte kizárólag pozitív tapasztalatokról számoltak be, a kevés járókelő között szinte mindig akadt segítőkész ember.
Bár az elsőajtós felszállás átmeneti korlátozása is okozott nehézséget, ezt mind a fehérbottal, mind a vakvezetőkutyával közlekedő vak emberek hamar megszokták. Áthidalhatatlannak tűnt viszont az a probléma, amelyet a Volánbusz járatain a fedélzeti jegyvásárlás szüneteltetése okozott. Bár az üzemeltetők mindenkinek az online jegyvásárlás vagy a jegyautomaták használatát ajánlották, látássérült szempontból ezen megoldások egyike sem akadálymentes, az érintettek számára önállóan mindkettő használhatatlan.
Az MVGYOSZ már 2020 márciusában megkereséssel fordult a Volánbuszhoz és az Emberi Erőforrások Minisztériumához a helyzet rendezése és a Mobiljegy alkalmazás mielőbbi akadálymentesítése érdekében, végül átmeneti megoldásként az Innovációs és Technológiai Minisztérium a kísérő nélkül utazó látássérült személyek részére engedélyezte az átmeneti időszakra az ingyenes utazást a helyközi járatokon. Sajnos idén tavasszal is ehhez a megoldáshoz kellett visszatérni, de időközben elindult az érdemi egyeztetés a Volánbusz online jegyvásárlási rendszereinek akadálymentesítéséről.
A karantén következményei
Több száz látássérült személy egyáltalán nem léphetett ki az utcára. Ők azok a szociális intézményekben élő polgártársaink, akiket a járvány idején több hónapig saját felelősségükre sem engedtek ki a bentlakásos otthonok területén kívülre, ahogyan látogatókat sem fogadhattak.
A szigorú intézkedések a frissen látássérültté vált személyeket is hátrányosan érintették, mivel az ambuláns ellátás keretében nem tudták igénybe venni a rehabilitációs intézmények szolgáltatásait, ezzel pedig a látásvesztés utáni önállóságuk visszaszerzésének hosszú és intenzív megsegítést igénylő folyamata hónapokra megszakadt. A látássérült személyek elemi rehabilitációját biztosító, elsősorban civil szervezetek természetesen igyekeztek bevezetni az online szolgáltatást ezen a területen is, ami az informatikaoktatás és a pszichológiai konzultáció terén volt megvalósítható, de a fehérbottal történő tájékozódás és közlekedés vagy a mindennapos tevékenységek – főzés, mosás, takarítás, stb. – újratanulása ilyen formában nem kivitelezhető.
Az online távsegítséget biztosító, videótelefonos kapcsolatra épülő szolgáltatásnak köszönhetően önállóan élő látássérült személyek bármikor látó segítséghez juthatnak anélkül, hogy át kelljen hívniuk egy hozzátartozójukat vagy a szomszédot. A Távszem korlátlanul, éjjel-nappal, hétköznap és hétvégén, de még ünnepnapokon is ingyenesen áll a regisztrált látássérült igénylők rendelkezésére.
A közösségi élethez kapcsolódó alkalmi és rendszeres találkozások, élmények, programok megszűnése is sok látássérült embert megviselt. Bár az MVGYOSZ megyei és regionális tagegyesületei, melyek szoros kapcsolatot tartanak a működési területükön élő látássérült emberekkel, igyekeztek programjaik egy részét áttelepíteni az online térbe, ez a megoldás különösen az idős emberek számára egyáltalán nem pótolta a személyes találkozásokat, ráadásul nem is mindenkinek voltak meg a technikai lehetőségei és digitális kompetenciái a bekapcsolódásra. Éppen erre az igényre reagálva mind a szövetség, mind a tagegyesületek új szolgáltatásokat hoztak létre a számítógép és az okostelefon használatának oktatására, melyek nem követelik meg a személyes jelenlétet.
Munkavégzés a járvány alatt
Sok látássérült munkavállaló megélhetése is bizonytalanná vált a járvány alatt.
Különösen érzékenyen érintették a bezárások a gyógy- vagy frissítő masszőrként dolgozó több száz vak és gyengénlátó személyt, akik mivel megváltozott munkaképességűnek minősülnek, alternatív kereseti lehetőséget sem találtak.
Munkába járás híján sok vakvezetőkutya is munka nélkül maradt, gazdáik számára pedig igazi kihívásnak bizonyult, hogy a home office mellett vagy a házi karantén idején is elegendő feladatot és aktivitást biztosítsanak négylábú segítőiknek. Az sem könnyítette meg a dolgukat, hogy a nagyvárosokban található bekerített kutyafuttatókat, melyek a látássérült gazdik számára nagy biztonságot jelentenek, az önkormányzatok 2020 tavaszán bezárták. Az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központjának munkatársai online tanácsadással oktató videókkal igyekeztek támogatni a nehéz időszak átvészelését. A vakvezetőkutyák világnapjára készült ünnepi videót az olvasó itt tekintheti meg.
Maguk a vakvezetőkutya-kiképzők is akadályokba ütköztek, hiszen lassan egy éve lényegesen kevesebb a lehetőségük a kutyákkal közösségekbe, például óvodákba vagy iskolákba, illetve nyilvános helyekre, például étterembe járni, hogy ott is gyakorolhassák a fegyelmezett viselkedést. Emiatt a kiképzések folyamata kissé lelassult, a már felkészülés alatt álló párosok vizsgái is későbbre tolódtak, de nagyon nagy fennakadást nem okozott a helyzet.
A vakvezetőkutya-kiképzők szerint a korábbi élet visszatérésével jelentősen megnő majd az utógondozást és újbóli gyakorlást igénylő látássérült kutyások száma, hiszen rendszeres igénybevétel híján még a legjobban képzett munkakutyák tudása is megkopik. Fontos észben tartani, ha a hámot viselő vakvezetőkutya dolgozik, tilos szólongatni, simogatni vagy más módon elvonni a figyelmét.
Napjainkra már sok látássérült társunk is megkapta a vakcinát és a védettségi igazolványt, így minden reményünk megvan arra, hogy hamarosan az MVGYOSZ és tagegyesületei is újraindíthatják személyesen igénybe vehető szolgáltatásaikat, és megszervezhetik a nyárra tervezett közösségi programjaikat. Érdekképviseleti munkánkra és hiánypótló szolgáltatásainkra természetesen ezután is éppúgy szükség lesz majd, mint akár száz éve, akár a járvány előtt. Tevékenységünket bárki számtalan módon támogathatja, de már azzal is sokat segít, ha egy vak vagy gyengénlátó emberrel találkozva megkérdezi, szüksége van-e segítségre és válaszát meghallgatva, emberi méltóságát tisztelve nyújt segítő kezet, ha arra szükség van.
