Frissítés (21:30) Mint az a kormány péntek esti közlményéből kiderül, a  spontán gyűlés az ötmilliomodik beloltott után is tilos lesz; a korlátozások enyhítését részletező, a Magyar Közlönyben hamarosan megjelenő rendelet az ötmilliomodik COVID-19 elleni védőoltás beadásának másnapján lép hatályba, kivéve egy esetet:

a gyűlésekre vonatkozó korlátozások csak 2021. június 14. után szűnnek meg.

A Magyar Helsinki Bizottság beszélgetéssorazatának, a Helsinki Hangadónak a keretein belül jogvédők, valamint a Budapest Pride egyik szervezője mondták el véleményüket arról péntek délután, hogy már fél éve tilos bármiféle tüntetést tartani  – még olyanokat is, amelyek megfelelnek a járványügyi szabályoknak.

Új fókuszt adott az eseménynek, hogy Orbán Viktor miniszterelnök éppen péntek reggel jelentette be, hogy a szabatéri rendezvények megtarthatók legfeljebb 500 fő részvételével.

A beszélgetés jogász résztvevői, Farkas Erika, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa és a TASZ-os Hegyi Szabolcs egyetértettek abban, hogy több ponton problémás az 500-as limit. Bár hangsúlyozták, hogy mivel eddig csak egy miniszterelnöki bejelentés hangzott el, a részletszabályok azonban még nem ismertek, ezért csak spekuláció szintjén lehet beszélni az új szabály vélt hatásairól, de olyan kérdések biztosan felmerülnek az 500-as határszám kapcsán, minthogy mi alapján szelektálják majd a résztvevőket a szervezők és a rendőrök, hogy belefeérjenek a megengedett létszámba?

Hegyi Szabolcs szerint az 500-as korlát szükségképpen torzítja a tüntetések értelmét, hiszen egy tüntetést azért szoktak szervezni, hogy egy ügy mellett sokan felvonulhassanak, kiállhassanak.

Egy ilyen korlát gyakorlatilag kiheréli a gyülekezési jogot, mert ha nem állhatnak oda egy ügy mellé 5-10 ezren, miközben erre lenne társadalmi igény, akkor fals képet ad a demonstráció arról, hogy valójában mekkora a támogatottsága tiltakozásnak – véli a TASZ szakértője.

Ezenkívül Hegyi szerint a rendőrség gyülekezési törvény által meghatározott engedélyezési joga még inkább kiszámíthatatlan lesz, hiszen ha a rendőrség azt mondja, hogy a szervezők kalkulációjával szemben a résztvevők száma igenis meg fogja haladni az 500-as számot, akkor egyszerűen nem fogják engedélyezni a demonstrációt.

Farkas Erika arra hívta fel a figyelmet, hogy önmagában dermesztő hatása van annak, hogy az állampolgárok a tüntetésre indulás előtt mérlegelni fogják,  hogy „ha én vagyok az 501., oda se megyek”, hiszen rendőri intézkedéssel számolhatnak. Így maga a korlátozás, még ha enyhébb is az eddiginél, elrettentheti a polgárokat attól, hogy éljenek a gyülekezési jogukkal.

A Helsinki munkatársa emellet arra hívta még fel a figyelmet, hogy azzal, hogy az általános tilalmat felváltja egy új korlátozás, az összes jelenlegi alkotmányjogi panaszt okafogyottá teszi, hiszen valamennyi panasz (ezekből több is van) a ez előző szabályozás kapcsán futott be az Alkotmánybíróságra. Farkas Erika szerint teljesen triviális diszkrimináció az, hogy ballagásokat lényegében létszámkorlát és védettségi igazolvány nélkül lehet tartani, de politikai célú gyülekezést nem.

A beszélgetésen is elhangzott az az információ, amiről bár hivatalos közlést nem adott az Alkotmánybíróság, de a napokban a Fudan-campus ellen tünetést hirdetó Jámbor András, a budapesti 6. választókerületben induló előválasztási jelölt egyik Facebook-bejegyzésében is megejelnt, miszerint

az AB egész egyszerűen nem döntött május 18-ai ülésén a Helsinki és a Szivárvány Misszió Alapítvány (A Budapets Pride szervezői) gyülekezéssel kapcsolatos panaszáról.

A Szivárvány Misszió Alapítvány képviseletében jelenlevő Filó Mariann elmondta, decemberben a járványhelyzetnek megfelelő gondossággal eljárva szerettek volna demonstrálni, ám a rendőrség nem engedélyezte. Először Kúria, majd Alkotmánybíróság elé került az ügy – mint arról a Mércén is beszámoltunk -, elvileg ezt kedden tárgyalták volna, de mint Filó mondta, legjobb tudomása szerint „elmaradt” a döntés. A Pride-szervező hangsúlyozta, hogy a gyülekezési tilalom idején a kormány súlyosan csorbította az LMBTQ-közösség jogait, ezért a tüntetés fontos eszköz lett volna ez ellen. Miután pedig a vonatkozó törvényeket azóta megszavazták és kihirdették, ezeket az alkalmakat pótolni sem lehet utólag.

A beszélgetés további részében szó volt a gyülekezés általános korlátozásának visszásságairól.  A jogvédők szerint egyértelmű, hogy lehetett volna ésszerűbb korlátozásokat bevezetni, hiszen a gyülekezési törvény számos olyan szabályt alkalmaz, felhatalmazást biztosít a rendőrségnek, hogy egyedileg megvizsgálja a tüntetéseket, amelyeket a polgárok meg akarnak tartani, és meghatározza a helyszínt, a körlményeket, de akár a maszkviselés és a távolságtartás kötelezettségét. Egyetértettek abban, hogy annak ellenére, hogy a gyülekezés járványhelyzetben nagy kockázatot jelent, lehetett volna olyan ésszerű szabályokat bevezetni, amelyek sokkal kevésbé korlátozzák a gyülekezési jogot.

Azt is is kiemelték a jogászok, hogy más országokban a járvány legelső hullámában bár sok helyütt vezettek be szigorú tilalmat, ekkor sem mindenhol, ráadásul a rá következő hónapokban egy olyan tanulási folyamaton ment keresztül a legtöbb ország, amely során ezek a korlátozások ésszerűsödtek. Példaként Németországot említették, ahol már tavaly április 15-én kijött egy alkotmánybírósági döntés, ahol kimondták, hogy nem lehet általánosan megtiltani a gyülekezést.

Magyarország ugyanakkor nem ment végig ezen a tanulási folyamaton, sőt – Farkas Erika szerint teljesen tudatosan – erős elrettentő szankciókat épített be: a második-harmadik hullámtól jelent meg az a szabályozási kitétel például, hogy a tüntetés résztvevőjének „csak” szabálysértési bírságot (félmillió forint) kell fizetnie, a szervező viszont már 1 millió forintnyi közigazgatási bírságot kap.  A márciusi vendéglátós tüntetésnél például 3,5 milliós bírásgot „vittek haza” összesen. Az első hullám idején még nem voltak ilyen szankciók a gyülekezés mellé rendelve. Ráadásul -ahogyan arra Farkas Erika rámutatott – az Orbán Viktor által ma közölt 500-as szám is érdekes annak fényében, hogy tavaly(!) nyár elején Csehoroszágban 500, Belgiumban 400 fő tüntethetett az ideiglenes szabályok szerint, ehhez képest a kormány most 5 millió oltottnál állapít meg ilyen számokat.

Szó esett arról is, hogy a bíróságok kezén „átcsúszott” az egész gyülekezési témájú panaszokkal kapcsolatos ügyhalmaz: pedig a Kúria kezében fontos eszköz van, hiszen a bíróság is élhet alkotmányjogi panasszal, és ennek azért van jelentősége, mert akkor záros határidőn belül kellett volna döntenie arról az Alkotmánybíróságnak (így például március végére, április lejére meg kellett volna születnie a decemberi Szivárvány Misszió-panasz ítéletének); ilyen a „sima” panaszok esetében nincs.

Ez is rámutat arra – ahogyan Farkas Erika fogalmazott – hogy a baj az, hogy nem állnak rendelkezésre hatákony jogorvoslati lehetőségek, amelyek rövid távon segítséget tudnak nyújtani ebben a kérdésben. Bár azt határozottan állította a beszélgetés végén a jogász, hogy decemberi meghiúsított tüntetés ügyében elmennek a strasbourgi emberi jogi bíróságig, ettől függetlenül az elmúlt évben elmaradt – ahogyan a beszélgetés címe fogalmazott, „eltüntetett” tüntetések pótolhatlan rendezvények, amelyeket már a jogorvoslatok sem fognak visszahozni.