India és a Dél-afrikai Köztársaság 2020. október 2-án – ahogy a Guardian írja: hét hónappal és kétmillió Covid-halottal ezelőtt – kezdeményezte, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) a járvány idejére függessze fel a vakcinagyártók szabadalmi jogait védő TRIPS-egyezményt. A felfüggesztés azt jelentené, hogy a vakcinákat mások, köztük a szegény országok is elkezdhetnék gyártani.

A múlt héten az USA kormánya óvatos hangvétellel, de nyitottnak mutatkozott a javaslat elfogadására. A német kormány viszont hamar lehűtötte a kedélyeket: sietve bejelentette, hogy nem támogatja a javaslatot. Márpedig a szabadalmak felfüggesztéséhez a WTO-tagországok, köztük Németország, egyhangú döntésére lenne szükség.

Az eredeti, október 2-i javaslat kiemeli, hogy a szabadalmak felfüggesztése csökkenthetné azokat az erőforrásbeli egyenlőtlenségeket, amelyek a szegény és a gazdag országok között tátonganak a vírus elleni küzdelemben. Ezzel az egész világjárvány lerövidíthető, és rengeteg élet menthető meg. Az október óta eltelt hónapokban pedig az országok közti egyenlőtlenségek, ha lehet, még nagyobbak lettek: elég arra gondolni, hogy a szegény országok a világban legyártott vakcinák töredékéhez jutottak csak hozzá.

A felfüggesztés ellenzői különböző érveket hoztak fel az elmúlt hónapokban. Egyébként érdekes megfigyelni, hogy ezek az ellenzők jellemzően a vakcinagyártók – vagy esetleg jobboldali kormányok – környékéről kerülnek elő. De vonatkoztassunk el ettől, és inkább vegyük végig az általuk felhozott érveket!

Az egyik gyakori érv szerint a vakcinaszabadalmak feloldása nem segítene senkin. Egyrészt azért, mert a szegény országoknak idő kell, mire be tudják indítani a vakcinagyártást. Anthony Fauci is azt nyilatkozta pár napja, hogy a szabadalmak felfüggesztése legkorábban 2023-ra eredményezhetne oltásokat. Figyelembe véve, hogy egyre több szakértő számol évekig elhúzódó járvánnyal, ez a 2023-as dátum talán még nem is tenné feleslegessé a felfüggesztést.

Csakhogy ennél is fontosabb, hogy Faucinak valószínűleg nincs igaza. A szegény országok évek óta gyártanak gyógyszeripari termékeket, köztük vakcinákat is – méghozzá a legfejlettebb technológiával.

Tahir Amin szellemi termékekre specializálódott jogász a Twitterén sorolja a múltbeli példákat, amikor nyugati gyártók kétségbe vonták, hogy India képes lenne különféle modern gyógyszeripari termékeket legyártani. Aztán legyártotta őket. Ami pedig konkrétan a koronavírus-vakcinákat illeti, az AP riportja beszámol egy bangladesi vakcinaüzem tulajdonosáról, aki Németországból importált gépeivel csak arra vár, hogy elkezdhesse a Covid-oltások gyártását. Az üzem jelenleg csak negyed kapacitással működik. Megszólal még a riportban a Moderna korábbi vegyészeti igazgatója is, aki szerint a technológia és kellő segítségnyújtás birtokában „egy modern üzem három-négy hónapon belül el tudná kezdeni a vakcinák gyártását”.

De mit jelent az, hogy „kellő segítségnyújtás birtokában”? Itt jön elő az ellenzők másik érve. Eszerint a felfüggesztés önmagában még nem megoldás. Amire szintén szükség van, az a technikai tudás („know-how”) átadása a szegény országok gyártóinak. Hogy ne csak elvben, hanem gyakorlatban is elkezdhessék a gyártást.

Ez persze mind igaz, de ezen az alapon ellenezni a szabadalmak felfüggesztését elég furcsa ötlet. Körülbelül ugyanannyira, mint ha nem vinnénk haza az újszülött gyerekünket a kórházból, mert utána is lesz vele bőven feladat.

Az tényleg gondot jelentene, ha a felfüggesztés mellett érvelők abba a hitbe ringatnák magukat, hogy ezzel már le is győztük a koronavírus-járványt. Ezt az érvet viszont még soha, senkitől nem hallottam.

A valóságban mindenki tudja, hogy a felfüggesztés csak az első lépés; de attól, hogy csak az első, még miért ne lenne fontos lépés?

Egy másik, gyakran hangoztatott ellenérv elismeri, hogy a szabadalmak felfüggesztése tényleg beindíthatja a szegény országok vakcinagyártását. Amit viszont szembeállít ezzel, azok a feltételezett negatív hatások a fejlett országok gazdasági pozíciójára (és talán a jövőbeli járványok kezelésére).

Ez az érv a legtisztábban talán a Financial Times cikkében kerül elő, ahol ezt írják:

„[…] a szellemi tulajdonjogok feladása lehetővé tenné Kínának és Oroszországnak, hogy kihasználják az mRNS-technológiát, amit a jövőben más vakcinák előállítására vagy olyan betegségek kezelésére használhatnának, mint a rák- és a szívproblémák.”

Az érv első olvasásra mindenekelőtt visszataszító (gyógyíthatják vele a rákot! micsoda botrány!), de tegyük félre az émelygésünket, és nézzünk mögé. Akkor ugyanis kiderül, hogy közgazdaságilag is nonszensz.

Először is keressünk olyan analógiát, amiben valamilyen semlegesebb termék szerepel a vakcinák helyett. Tegyük fel például, hogy Amerika vagy Európa attól tart, hogy ha Kína és Oroszország megismeri a kukorica termesztésének legmodernebb technológiáját, akkor az ottani alacsonyabb termelési költségeket kihasználva ők lesznek a világ kukoricatermelői, a Nyugat pedig tőlük importál majd. De mit importál Kína és Oroszország nyugatról cserébe? Nyilván olyan termékeket, amiket meg a Nyugat tud olcsóbban vagy jobb minőségben előállítani. A kukoricatermelés visszaszorul a Nyugaton, cserébe viszont felpörög ezeknek a más termékeknek a gyártása – kukorica meg jön olcsón keletről. Végül mindenki jobban jár, nyugaton is, keleten is.

Ismerős ez a logika? Ha igen, az nem véletlen: ez a szabadkereskedelem melletti legklasszikusabb, David Ricardo-i érv. Már csak annyi dolgunk van, hogy a „kukorica” helyére mindenhol „vakcinák”-at helyettesítsünk. Ami igazán vicces, az az, hogy a szabadalmak felfüggesztése ellen kézzel-lábbal tiltakozó vakcinagyártók egyébként örömmel érvelnek a szabadkereskedelem mellett. A felfüggesztés ellen felszólaló május 5-i közleményükben is kiemelik a „kereskedelmi korlátok megszüntetésének” a fontosságát. Vagy lehet, hogy a szabadkereskedelem csak akkor tetszik nekik, amikor elsősorban ők profitálnak belőle?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szabadkereskedelemnek bizonyos helyzetekben igenis lehetnek káros hatásai. A legklasszikusabb példa erre, hogy a még éppen csak kialakulóban lévő iparágakat a kemény nemzetközi verseny megölheti. Ezt a „csecsemőiparág-érvet” Alexander Hamilton amerikai pénzügyminiszter fogalmazta meg először, és vannak rá empirikus bizonyítékok is. A csecsemőiparág-érv hívei is elismerik viszont, hogy a hosszú múltnak örvendő, fejlett iparágakra az érvelésük nem vonatkozik. Márpedig állíthatja bárki, hogy a több mint száz éves amerikai és európai gyógyszeripar még olyan fejletlen állapotban van, hogy elfújja a nemzetközi verseny szele?

Fejlett iparág ide vagy oda, állíthatják a vakcinaszabadalmak felfüggesztésének ellenzői, van egy másik negatívum, amit a kukoricás példa elrejt. Mivel új vírusok jelennek meg és meglévők mutálódnak, az új vakcinák fejlesztése legalább olyan fontos, mint a meglévők előállítása. Ha pedig a vállalatok nem profitálhatnak a gyártásból utána (mivel bárki gyárthat), akkor nem feltétlenül éri meg nekik fejleszteni. Vagyis, ahogy a Biotechnológiai Innovációs Szervezet (BIO) igazgatója írja a szabadalmak felfüggesztéséről: „Ez a döntés az ellen fogja ösztönözni a vállalatokat, hogy reagáljanak a következő világjárványra.” Ha ez igaz, akkor az emberiség a jövőbeli járványok alatt fizetheti meg, amit a szabadalmak mostani felfüggesztésével nyert.

Csak éppen nem igaz, több okból sem.

Először is: a javasolt felfüggesztés a már meglévő vakcinákra vonatkozik, nem a jövőbeliekre. Ezeknél már megtörtént a fejlesztés. Az, hogy a Pfizer, a Moderna és a többi gyártó mennyi profitot tesz végül zsebre, nem változtat azon, hogy a vakcina már létezik.

A Pfizer egyébként jelenleg 26 milliárd dolláros bevételt vár 2021-ben – ez Magyarország éves költségvetésének a harmada, és azzal számolnak, hogy ennek az ötöde lesz a profit. Ez a nyereség persze nagyrészt monopoljáradék: abból ered, hogy a vakcinát a szabadalom miatt csak a Pfizer gyárthatja. Ha a szabadalmakat felfüggesztenék, a Pfizer profitjának a jó része eltűnne, de a vakcina természetesen megmaradna.

Persze erre mondhatja valaki, hogy a szabadalmak mostani felfüggesztése megalapozná ugyanennek a lépésnek a rutinszerű alkalmazását a következő járványok idején; és mivel a vállalatok ezt előre látnák, inkább nem fejlesztenének akkor.

Csakhogy az is erőteljes csúsztatás, hogy itt a vállalatok fejlesztettek.

Ahogy a Mérce is megírta, a koronavírus elleni oltásokba öntötték a közpénzt a kormányok. Ráadásul az mRNS-alapú vakcinák fejlesztését eleve állami kutatások alapozták meg. Karikó Katalinék a Pennsylvaniai Egyetemen, állami ösztöndíjakkal megtámogatva módosították az mRNS-t. Az mRNS-alapú vakcinákhoz szükséges másik kulcsfelfedezés, a vírusfehérjéké, pedig az amerikai egészségügyi minisztérium alá tartozó Nemzeti Egészségügyi Intézetből (NIH) származott.

Mindez bőven árnyalja a képet, amikor a Pfizer azzal büszkélkedik, hogy a BioNTechkel közös vakcinájuk előállításához egy fillért sem fogadott el az amerikai kormánytól. (Nem is beszélve arról, hogy a BioNTech azért kapott félmilliárd dollárt a német kormánytól…) Az állami támogatás pedig jó eséllyel a jövőbeli járványok idején is meglenne, és elég ösztönzést is adna a fejlesztésre, éppen úgy, ahogy most is.

Egyébként pedig mi történne, ha a fejlesztés tényleg csak és kizárólag magánvállalatok kezében lenne, és a mostani, egyszeri szabadalom-felfüggesztést intő jelként értelmeznék a jövőre nézve? Logikus azt gondolni, hogy szabadalmi védettség nélkül a vállalatok tényleg visszafognák a jövőbeli fejlesztést – de még ez sem így van.

Elhanan Helpman egy híres cikkében azt vizsgálja, hogy az innováció tényleg visszaesik-e egy olyan világban, ahol a szellemi tulajdont nem védik nemzetközi szinten. A válasz: hosszú távon az innováció nemhogy visszaesik, hanem megnő. Az oka ennek pedig az, hogy a technológia megosztásának a szabadkereskedelemre gyakorolt pozitív hatása (emlékezzünk a kukoricás példára) hasznot hoz a világgazdaságnak, és ezért több innovációra is ösztönöz.

Habár rövid távon van egy ellentétes hatás, Helpman megmutatja, hogy ez általában kisebb a hosszú távú haszonnál. Vagyis a szabadalmak nemzetközi szintű feloldása még magát a fejlesztést is elősegítheti, ahelyett hogy visszavetné.

Elég világos tehát a képlet: a szabadalmak felfüggesztése egyrészt visszavágná a vakcinagyártók profitját, másrészt viszont jó eséllyel beindítaná a szegény országok vakcinagyártását, úgy, hogy a világgazdaságnak sem ártana.

És ne felejtsük el, hogy a szegény országok minél előbbi beoltása az egész világ ügye: amellett, hogy százezrek élete lenne megmenthető, a fertőzés megállításával a vírusnak is kevesebb lehetőséget adnánk, hogy mutálódjon. Így pedig kisebb lenne az esélye, hogy olyan mutáció alakuljon ki és terjedjen el a világban, ami ellenáll a vakcináknak.

A játék százezrek életével zajlik. A vakcinák szabadalmait fel kell függeszteni. Már rég fel kellett volna.