Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kékfényt csinálunk a nők elleni erőszakból, ahelyett, hogy a problémáról beszélnénk

Aki már látott híradót kereskedelmi tévében, tudja, hogy megy ez: főként gyilkosságokról és közúti balesetekről számolnak be, valódi hírekről nem igazán. Egész pontosan mióta az RTL rosszban van a kormánnyal, és mióta a TV2 a Fidesz irányítása alá került, pár hír erejéig a politika is szóba kerül, a kereskedelmi csatornák híradóit viszont továbbra is a  rémhírek dominálják.

A gyilkosság- és balesethíradó valójában az úgynevezett infotainment (information, azaz információ és entertainment, azaz szórakozás összevonásából született szó) egyik formája.

A kereskedelmi híradó hiába szól elvileg a valóságról, pontosan úgy operál, mint a horrorfilmek: a célja nem a tájékoztatás, hanem az erőszakkal és halállal való szórakoztatás.

Vegyük például a balesethíradót. Ha a balesethíradó célja a tájékoztatás lenne, akkor a híradóban a közúti biztonság hiányáról, mint általános jelenségről is szó esne egy-egy baleset kapcsán, és az a kérdés is felmerülne időnként, hogy mit lehetne tenni a közlekedés biztonságosabbá tételéért. Ehelyett csak „katasztrófapornót” kap a néző.

Az igazán szomorú, hogy a média a nők elleni erőszakról szóló hírekről is pont úgy számol be, mint az autóbalesetekről. Így ahelyett, hogy a heti (napi?) rendszerességű nőgyilkosságokról szóló hírek  kollektív feleszméléshez, ráébredéshez vezetnének, csak egy véget nem érő nőgyilkosságokról szóló Kékfényt követünk.

Pedig a nők elleni erőszakról szóló hírek rendszeressége bőven igazolná, hogy általános jelenségként beszéljünk róluk, mintsem véletlenszerű, egyszeri hírekről. Csak a tegnapi napon három nők elleni erőszakról is beszámolt a média: egy szegedi férfi csővel agyonvert egy nőt, Zuglóban egy férfi leszúrta a nőt, aki el akart tőle válni, a Dob utcában egy férfi felgyújtotta volt élettársa ajtaját. Mind három hírben közös, hogy a felek között a kapcsolat már felbomlott, a média mégis hajlamos úgy beszámolni ezekről az esetekről, mint valami szerelmi drámáról, romantikával fűszerezett bűnügyi esetekről.

Kitüntetett figyelmet kapnak a gyilkosság bulváros részletei is – a legapróbb részletekig beszámolnak nekünk arról, ezúttal éppen hogyan végzett a férj a (volt) feleségével, a férfi az egykori párjával. A gyilkosság motivációjáról (nőgyűlöletről, féltékenységről) nem tudunk meg semmit, vagy ami rosszabb, „szerelemféltésnek” nevezi a sajtó azt az erőszakos cselekedetet, amiben nincsen – nem lehet – szeretet, ellenben annál több a birtoklási vágy.

Ezért is indított a Mérce tavaly márciusban egy aloldalt, ahol a férfiak által meggyilkolt nők és gyermekek listáját tettük közzé 2014-től kezdve. A feltüntetett lista nem teljes körű, mivel csak a sajtóban megjelent eseteket összesíti. Közérdekű adatigénylést is nyújtunk be az illetékes hatóságokhoz, hogy az általuk vezetett adatokkal kiegészíthessük az áldozatok névsorát.

Ha támogatásra van szüksége, mert Önt vagy ismerőseit bántalmazás vagy szexuális erőszak érte, itt talál részletes információkat.

A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek: 06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma: 06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában, abban az esetben hívja, ha menekülnie kell otthonról vagy krízisszállást keres.)

A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 70 220 2505 (szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: jog@patent.org.hu)

A biztonságos internethasználatról itt olvashat bővebben.

Címlapkép: 16 akciónap/ Eichner Hanna