A kormány komolytalanul kezeli a szegények és a sérülékeny csoportok védelmét a koronavírus-járvány következményeivel szemben úgy egészségügyi, mint társadalmi-gazdasági szempontokból, derül ki a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közleményéből.

A szervezet több illetékes szervet is felkeresett, hogy a kiszolgáltatott csoportok megsegítése felől érdeklődjön, valamint javaslatokat tegyen érdekükben, és noha a kormányzati szervektől jobbára érkeztek válaszok, ezek nem voltak megnyugtatók.

Holott ahogy Horváth Aladár roma aktivista a Reuters hírügynökségnek is elmondta, „[a]z embereink hullanak, mint a legyek”, ami sokat elárul a mélyszegénység által a többségi társadalomnál súlyosabban érintett, nagyjából hétszázezres magyarországi cigányság helyzetéről a koronavírus-járvány idején.

Noha a romák különösen rossz helyzetben vannak a jelenlegi egészségügyi és gazdasági válság idején, a probléma nemcsak őket érinti. Ahogy a szervezet felhívja rá a figyelmet, a mélyszegénységben élők közül népességarányosan valószínűleg többen halnak meg a járvány miatt, mint a társadalom valamennyi rétegét tekintve – noha a járvány miatt elhunytak anyagi és társadalmi helyzetéről egyelőre – legalábbis nyilvánosan biztosan – nem áll rendelkezésre összesítés.

A társaság szerint a szegénységben élők körében nehezebb a védekezés, amit csak tetéz eleve rosszabb egészségügyi állapotuk, ami miatt súlyosabb szövődményekkel járhat náluk adott esetben a megbetegedés. Ettől nem függetlenül a szegények lakhatási körülményei is egészségtelenebbek, és tájékoztatásukra sem fordít megfelelő figyelmet a kormány – pedig ahogy a szervezet kiemeli, fontos lenne olyan információk közvetítése, mint hogy az oltásra való regisztrációhoz nem szükséges érvényes TAJ-szám.

Ennek, és általánosságban az információkhoz való nehezebb hozzáférésük következménye a körükben tapasztalható alacsonyabb oltási hajlandóság, de elérésüket nehezíti az is, hogy a vakcinaregisztrációhoz is nehezebben férnek hozzá a társadalom többi részéhez képest. A probléma ellenére a kormánynak a TASZ szerint nem áll szándékában általános programot indítani a szegénytelepeken élők helyzetének javítására, noha a Felzárkózó Települések Program keretében egyes településeken végeznek ilyen munkát, többek között regisztrálják oltásra az embereket (ugyanakkor az NNK válasza megerősíti, hogy a regisztráció nem feltétele az oltáshoz jutásnak, pusztán „az igények felmérését és a közvetlen tájékoztatást” segíti).

A közlemény felsorolja, milyen további intézkedéseket foganatosított a kormány az egyes hivatalok válaszai szerint:

• A társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár közölte, többek közt a tanodákat támogatták tájékoztatással és egy 340 millió forintos eszközpályázat kiírásával; több településen varrógépet biztosítottak maszkvarráshoz; emellett 88 gyerekházban lehet fürdeni és mosni.
• A Miniszterelnökség szerint folyamatosan dolgoznak a szegénység felszámolásán, például a családtámogatási rendszerrel, a közmunkaprogrammal és a rezsicsökkentéssel.
• Azt pedig mindkettő említette, hogy a közmunkaprogramban akár több, mint tíz évig is foglalkoztathatnak rászorulókat.

Ezen intézkedések azonban, ahogy a TASZ is felhívja rá a figyelmet, elégtelenek. Az eszközbeszerzések és a higiéniai támogatások hasznosak lehetnek tüneti kezelésként a szegények egy része számára, azonban nem tudják ellensúlyozni a rendszerszintű problémákat, és a szegénységben élő gyerekek távoktatásban elszenvedett hátrányait sem tudják megfelelő szinten orvosolni.

A közmunkaprogram keretében foglalkoztatottak pedig ugyan jobban járnak, mintha munkanélküliek lennének, azonban bérük jócskán elmarad az általános minimálbértől, és csak hézagosan alkalmas arra, hogy megélhetést nyújtson egy családnak, jelenlegi formájában nem alkalmas a válság kezelésére, és hosszú távon nem remélhetik tőle helyzetük javulását az érintettek.

A családtámogatási rendszer és a rezsicsökkentés pedig csak még látványosabban a társadalmi egyenlőtlenségek növelésének az eszközei: családtámogatási rendszer jobbára adókedvezményekből áll, amiket értelemszerűen a nagyobb adóalap mellett lehet kihasználni, másrészről legtöbbször utólag igényelhető támogatásokról van szó, amiket az tud igénybe venni, akinek eleve van pénze. Ezzel szemben az alanyi jogon járó családi pótlék összegét immár jó másfél évtizede nem emelték, így kétségbeejtően keveset ér.

Ezzel együtt pedig a legszegényebbeken a rezsicsökkentés is vajmi keveset segít. Minél alacsonyabb ugyanis valakinek az energiafogyasztása, annál kisebb összegeket tud megspórolni a jelenlegi rendszerben, ami nem rászorultság alapján válogatja meg, mely háztartások rezsijét csökkentik. Az energiaszegénység legmélyebb bugyraiban élő, szilárd tüzelőanyaggal fűtő családok azonban ezt sem érzik meg: fára és szénre nem vonatkozik a rezsicsökkentés – legfeljebb egy-egy eseti programon keresztül – így sokan kénytelenek különösen mérgező hulladékkal, pozdorjával, miegymással fűteni, ha dönteniük kell a hideg rövid távú, vagy a mérgező gázok hosszabb távú egészségkárosító hatásai között.

Miközben pedig a válságtól egyébként is súlyosabban érintett szegények vajmi kevés segítséget várhatnak a kormánytól, a nagytőkét továbbra is válogatott (anyagi természetű) kedvességekkel halmozza el.