Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Milliárdokat fizet az állam gyógyászati segédeszközökre, gyakran mégsem tudják használni őket a sérült emberek

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) kezdeményezésére 2021 március elején vizsgálatot indított az ombudsman, ugyanis a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszere sok sebből vérzik.

Ön felpróbálja a csizmát vásárlás előtt? Kipróbálja a kanapét, mielőtt megveszi a nappalijába? Minden bizonnyal. A mozgássérült emberek közül sokan napi 16-18 órát töltenek kerekesszékben, még sincs lehetőségük arra, hogy a vásárlás előtt kipróbálják.

Pedig egy drágább kanapé árába is kerülhet az az aktív kerekesszék, amivel önállóan közlekedhetnek. Így gyakran előfordul, hogy a katalógusból kiválasztott eszköz nem megfelelő számukra, ráadásul évekig rabjai maradnak. Egy áruházi katalógusból fotó alapján megrendelt pár ezer forintos cipőt vissza lehet adni a próbát követően, ellenben az akár több százezer forintos, közpénzből támogatott gyógyászati segédeszközöknél erre nincs lehetőség. Sőt! Akár 6-8 évig másikat sem lehet kérni.

Standard kerekesszék. Forrás: MEOSZ.

De nem csak kerekesszékekről van szó. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy gyógyászati segédeszközt kell használnia. Talpbetétek, sérvkötők, protézisek, a szemüveg, sőt a fogpótlás is gyógyászati segédeszköz. Önt zavarná, ha használhatatlan gyógycipőt kapna közpénzből?

A támogatás rugalmatlansága odavezetett, hogy aki megbízható gyógyászati segédeszközt szeretne, az előbb vagy utóbb magánúton kénytelen megvásárolni azt.

Félmillió forintos kerekesszékben is tolni kell

Egy fiatal mozgássérült nőnek aktív kerekesszéket írtak fel, hogy segítség nélkül is tudjon munkába járni. A megrendelt eszközt postán akarták elküldeni, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy előtte kipróbálhassa. A személyes átadásnál kiderült, hogy a szék nagyobb, mint a nő mérete. Bár ezt rögtön jelezte, ám a kereskedő meggyőzte, hogy „ez normális”, és otthon is korrigálható pl. támaszpárnával, ezért a hölgy átvette azt.

A használat során azonban kiderült, hogy a kelleténél nagyobb kerekesszék így labilis, sőt, a háthoz tett támaszpárnától önállóan hajtani sem tudja. A pórul járt nő szerette volna garanciában javíttatni, de nem sikerült. Miután a labilis kerekesszékkel felborult, egy újabb balesettől félve beletörődött, hogy mégsem tud önállóan közlekedni, és továbbra is szülei segítségére szorul.

A mérethibából eredően balesetveszélyessé vált, a közpénzből több százezer forinttal támogatott aktív kerekesszék így egyszerű „tolószékként” végezte.

15 év után egy használt aktív kerekesszék adott szabadságot

Az aktív kerekesszékre szigorú feltételekkel jár támogatás. A súlyos mozgássérülésen túl az igénylő életvitelét is vizsgálják. Csak az a mozgássérült ember kaphat támogatást aktív kerekesszékhez, aki dolgozik, gyereket nevel, vagy tanul.

Egy mozgássérült asszonynak 15 éven át csak olyan kerekesszékeket írtak fel, amelyek felépítéséből adódóan önállóan nem volt képes hajtani a kereket, ezért életvitelszerűen férje tologatta. Amikor az asszony ismételten olyan kerekesszéket kapott, amivel önállóan nem tudott közlekedni, megunta az állandó kiszolgáltatottságot, és magán úton kipróbált egy aktív kerekesszéket, hátha azzal férje terheit is enyhíteni lehetne. Tapasztalatairól így számolt be:

„….beültettek egy aktív székbe. Hihetetlen volt a különbség. Sikerült egyedül hajtanom! El nem mondható szavakkal, mit éreztem. Aztán jött a hideg zuhany. Mivel rámpán nem tudtam kellő mértékben egyedül hajtani a kerekesszéket, s küszöbön, szegélyen bizonytalanul használtam, nem volt értelme beadni még a méltányossági kérelmet sem ……. Hiába mondtam neki [az orvosnak], hogy a lakáson belüli mozgáshoz kifejezetten jó… Szóval sírtam rajta sokat.”

Az asszony hiába lett volna önállóbb az aktív kerekesszékkel, azt a kérdésről egy személyben döntő orvos fel sem írta, mert szerinte még méltányosságból sem kaphatna rá támogatást, amiért pl. a rámpán nem tudta kellő mértékben hajtani. Végül önköltségen vettek egy nyugat-európai használt eszközökből összeszerelt aktív kerekesszéket, amellyel az asszony képes rövidtávon önállóan közlekedni, fordulni, így kiszolgáltatottsága csökkent, és férje mint állandó segítője is könnyebb helyzetbe került.

Önerőből kellett tehát megoldani, mert a mai magyarországi rendszer nem veszi figyelembe az ember egyéni körülményeit. És ezek az esetek ugyanis sajnos egyáltalán nem egyediek.

Hogyan lehetséges az, hogy három alkalmatlan eszköz után is megkapja a támogatást a forgalmazó, a sérült embernek mégsem jár a számára valóban hasznos eszköz?

Hogyan lehetséges az, hogy egy modern kerekesszék ugyanúgy „tolószékként” funkcionál, mintha a pár tízezer forintos alap széket kapta volna valaki, miközben közpénzből finanszírozzuk a sok százezer forintos támogatást?

 

Miért nem éri el a támogatás a célját?

A MEOSZ álláspontja szerint a probléma nem a feladatot ellátó szervek eljárásából ered, hanem elsősorban a támogatási rendszer rugalmatlanságából.

A rugalmatlanság egyik oka az, hogy azokból a termékekből kell választani, amelyeket az állam előzetesen felvesz a támogatási listára. A támogatási listára kerülés viszont a termék árától függ, nem a minőségétől. Az állam pedig alapvetően az olcsó terméket támogatja, és sajnos ezt anélkül fizeti ki, hogy ellenőrizné, mit kap a beteg.

Elektromos kerekesszék kitört kerékkel. Forrás: MEOSZ.

A gyógyászati segédeszközök megfelelőségét a gyártók értékelik, ezért a forgalomba hozatal előtt nincs állami minőségellenőrzés. A támogatott termékek kiválasztásában közreműködő egyik hatóság tájékoztatása szerint a támogatni kért gyógyászati segédeszköz minőségének értékelése az előírt dokumentumok benyújtásának ellenőrzésében merül ki.

Állami minőségellenőrzés hiányában pedig az eladó cég a rosszul legyártott eszközre is megkapja a tb támogatást. Előfordulhat, hogy a forgalmazót megbüntetik adminisztrációs hiba miatt, de a silány minőségű eszközre is jár támogatás, ha a dokumentáció rendben van. A beteg ember pedig, ha átvette a támogatott eszközt, egy ideig nem is kaphat másikat, még akkor sem, ha nem jó számára az, amit kapott.

Rugalmatlan az előre rögzített termékkör azért is, mert nem teszi lehetővé az egyéni élethelyzetek figyelembe vételét. Nyilvánvalóan eltér a közlekedési baleset miatt gerinctörést szenvedett ember helyzete és igénye a stroke után lábadozótól, vagy attól, akinek lúdtalpbetétre van szüksége a fájdalommentes járáshoz. Az asztma is más élethelyzet, mint pl. az inzulinfüggő cukorbetegség.

És nem csak a sérüléstípustól függ, hogy kinek mi lenne megfelelő. Az azonos sérüléssel élő, de más társadalmi helyzetű emberek igénye is eltérő: más eszköz indokolt pl. a nagyvárosban vagy egy dimbes-dombos faluban. És más a helyzete annak, aki munkát keres, vagy éppen a folyton változó segítőinek teljesen kiszolgáltatva fekszik mozgásképtelenül.

Az is rugalmatlanná teszi a rendszert, hogy a támogatási időszakon belül akkor sem jár másik eszköz, ha az, amit az ember kapott, nem jó számára, vagy nem javítják meg. A forgalmazó hatalmi pozíciójával szemben a vevő többnyire még a garanciával sem tud élni.

Gyakran nem is minőségi hiba miatt nem jó egy támogatott termék, hanem azért, mert az adott embernek az egyéni igényei, élethelyzete alapján másra lenne szüksége.

Ha nem használ a gyógyszer, amit az orvos felírt, kapunk másikat. Ha nem lett jó a protézis, várni kell két évet, de ha az elektromos kerekesszék nem megfelelő, akkor 8 évet kell várni az újra. A tb támogatás már elúszott egy nem megfelelő eszközre, a sérült ember pedig, ha közlekedni szeretne, akkor már csak önerőből vehet másikat.

Több pénz helyett jó minőségű eszközöket

Nemzetközi és hazai jogszabályok garantálják a fogyatékossággal élő emberek megfelelő segédeszközhöz jutásának jogát, ennek ellenére folyamatosan érkeznek a panaszok a támogatott eszközökkel kapcsolatban. Az ellenőrizetlen minőségű eszközök egyre emelkedő összegű támogatása ellenére a valóban rászoruló emberek tehát magánúton kénytelenek vásárolni számukra megfelelő eszközöket.

A gyógyászati segédeszközök állami támogatása

A járványügyi korlátozások idején sokan megtapasztaljuk azt a tehetetlenséget, hogy nem mehetünk oda, ahová szeretnénk. Bár a mozgássérült emberek életében ez mindennapos, helyzetüket többféle eszköz segítheti. Egyes gyógyászati segédeszközöket az állam is támogat. Hasonlóan a gyógyszer kiváltásához nem pénzt, hanem a felírt eszközt kapja meg az ember (természetbeni ellátás).

A költségvetés végrehajtásáról szóló törvények adatai alapján 2015-ben megközelítőleg 59 milliárd forintot, 2019-ben már 72,5 milliárd forintot számoltak el a forgalmazók a támogatott gyógyászati segédeszközökre, míg a 2020-as költségvetési törvényben 73,8 milliárd forint, a 2021-es költségvetési törvényben pedig már 80 milliárd forint szerepel erre a célra.

A MEOSZ-hoz érkező panaszokból azonban úgy tűnik, hogy az egyre emelkedő összegű támogatás ellenére az eszközök egy része mára elavult vagy minősége egyre romlik. Például az elektromos kerekesszékek hatótávolsága 20 év alatt felére csökkent (míg 2001-ben 45 km-t bírt, addig 2020-ban már csak 25 km-t), az akkumulátor élettartama egy év, mégis két évente igényelhető rá támogatás.

A MEOSZ, a gyógyászati segédeszközöket legnagyobb számban felhasználó mozgássérült emberek érdekvédelmi szervezete szerint azok váltak a rendszer veszteseivé, akiknek a támogatását kellene szolgálnia. Álláspontunk az, hogy nem több pénzre, hanem az eszközök minőségének ellenőrzésére és a meglévő források más elosztására lenne szükség.

Kormányzati intézkedés hiányában a MEOSZ kénytelen volt az ombudsmanhoz fordulni.

Javaslatunk lényege, hogy a tb támogatás fő szempontja ne a termék ára, hanem annak használhatósága legyen.

Továbbá, a rendszerrel visszaélőket szűrjék ki. A rászorulók az eszköz kipróbálását követően a teljes termékpalettából választhassák ki a számukra megfelelőt. Alapvető lenne, hogy vásárlás előtt valóban kipróbálható legyen az, amire költ az állam. Aki használhatatlan eszközt kapott, az kapjon helyette másikat, támogatással. A forgalmazó legyen köteles visszafizetni a garanciában nem javított hibás eszköz árát. A rossz minőségű eszközöket, a gyártóját és forgalmazóját is zárják ki a támogatásból. A rendszer fehérítését szolgálná az is, ha a valóban megfelelő eszköz a támogatási idő alatt nem lenne eladható.

Vegyes támogatási rendszert az egyéni igényekre

A MEOSZ legfontosabb koncepcionális javaslata egy olyan rendszer bevezetése, amelyben a listán lévőnél jobb termék vásárlásához is járna legalább annyi tb támogatás, mint amennyit akkor kapna az ember, ha a listán lévőt igényelt volna.

Ugyanis ha valaki magánúton jobb eszközt vásárol, mint a támogatott, akkor jelenleg elveszíti a tb ellátásban neki járó összeget.

A vegyes rendszer nem azt jelentené, hogy közvetlenül pénzt adnának az embereknek, hanem egy olyan „virtuális keret” bevezetését javasoljuk, amelyből a támogatási listán nem szereplő eszköz vásárlásához is fel lehetne használni ugyanakkora összeget, mint ami a támogatott eszközre járna.

Ez a természetbeni- és pénzbeli ellátás közti megoldás lehetővé tenné az érintett ember egyedi szükségletének figyelembe vételét is. Lehetőség nyílna például arra, hogy szélesebb termékpalettából önállóan válasszuk ki a számunkra megfelelő eszközt, ha fizetnénk többet érte. Aki úgy dönt, az persze továbbra is választhatná a támogatási listán lévő eszközöket.

Ez a rendszer rugalmasabb lenne, és úgy eredményezne jobb minőségű ellátást, hogy nem okozna indokolatlan vagy plusz kiadást sem az államnak, sem az érintett embereknek.

Önnel is megtörténhet!

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a probléma nem csak a mozgássérült embereket érinti, hanem mindenkit, aki betegsége (pl. stroke, cukorbetegség stb) vagy látás-, halláscsökkenés stb. miatt szorul gyógyászati segédeszközre.

Átmeneti betegség, sérülés miatt gyakorlatilag bárki szorulhat gyógyászati segédeszközre, és egy balesetből eredően sajnos bárki – életkortól és társadalmi helyzettől függetlenül – mozgássérültté válhat vagy más okból szorulhat gyógyászati segédeszközre.

Tehát egyáltalán nem egy szűk réteg problémájáról van szó: össztársadalmi érdek a kérdés megnyugtató rendezése.

A társadalombiztosítási támogatásról a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő lakossági és szakmai oldalain található részletes leírás, az ombudsman megkereséséről pedig a MEOSZ honlapján érhető el két összefoglaló.

Tolószék vagy aktív kerekesszék?

A kerekesszék kézzel vagy elektromos motorral hajtott gyógyászati segédeszköz, ami a járásképtelen vagy csak nehezen járni tudó emberek mozgását segíti. A kerekesszék elavult megnevezése a „tolószék/tolókocsi”, ami már nevében is arra utal, hogy valakinek tolni kell a kocsit, és nem lehet vele önállóan közlekedni.

Az „aktív kerekesszék” önállóbb és szabadabb mozgást biztosít. Kisebb méretű és könnyebb súlyú, mint a standard kerekesszék, illetve egyéni alkatra és igényre alakítható pl. az ülőfelülete és lábhossza. Az aktív kerekesszéket a felhasználó méretére gyártják, és akár tízszeres is lehet az ára, mint a hagyományos kerekesszéknek.

Kiemelt kép: Thomas / Flickr.