Viszonylag jól ismertük azokat az itthon és külföldön is sokszorosan díjazott rendezőket, színészeket, dramaturgokat, riportereket, írókat, esztétákat, politológusokat, akik azóta hagyták el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, miután a parlamenti felhatalmazással élve, a modellváltásnak keresztelt átalakítással alapítványi birtokba helyezte az egyetemet az Innovációs és Technológiai Minisztérium, megfosztva az intézmény Szenátusát a legfontosabb jogaitól. A modellváltás nyomán megüresedett sok katedra, jöttek a helyükre újak, itt az ideje, hogy megismerkedjünk velük. Az alábbi írás egyikőjükkel foglalkozik.

Ami a frissen feltűnt nevekről könnyen elérhető a neten vagy a Wikipédiából illetve a hivatalos bemutatkozásokból, azzal nem raboljuk az olvasó idejét. Lehetnek azonban olyan sajátos ismeretek, amelyek talán segítenek megérteni, hogy mit is lehet majd igazán tanulni a Vidnyánszky Attilával fémjelzett művészeti akadémián.

Kis Domonkos Márkot is felfedezték az érkezők közt az éles szemű oktató-társak. (Egy óvatlan pillanatban valaki körbe küldte az Excel-táblát, hogy jelezzék előre az oktatók, ki mikor menne szabadságra, ezen a listán a nyilvánosság elől addig elrejtett új, de már kinevezett oktatók is szerepeltek.)

Kis Domonkos Márk nem ismeretlen a művészeti közéletben. Az egymilliárd forintnál magasabbra állított érzékenységi küszöböt is átlépte, amikor a Déryné program bemutatóján beszámolt a tervekről. Az előadásból megtudhatta a világ, hogy a program „mindenkinek szól”, elviszik a színházat „Magyarország teljes területére”. A program saját honlapja szinte szó szerint idézi az ügyvezetőt:

„A Déryné program, négy alprogramjával széles körben szólítja meg a magyar színházi élet résztvevőit, s karolja fel a kulturális fejlettség növelésében érdekelt térségeket, valamint a kistelepüléseket, az elérés mellett minőségemelést indukál. A Déryné Program olyan hiánypótló kezdeményezés, amely összetett módon kíván támogatást nyújtani a színházi szakma eddig perifériára szorult területeire.”

A jellegzetes fordulatokból is kihallható, az ötlet atyamestere Vidnyánszky Attila. Kis Domonkos Márk pedig már korábban is jó kapcsolatokat ápolt a Nemzeti Színház vezetőjével, aki ma lényegében minden színházzal kapcsolatos, és persze a kormánnyal is jó kapcsolatot ápoló szervezet, alapítvány, egyesület, egyetem, tanszék, intézet, kuratórium csaknem kizárólagosan első számú vezetője. Kis Domonkos Márk a Váci Dunakanyar Színház első igazgatójaként hamar jó kapcsolatot épített ki Vidnyánszkyval, játszott is nála, és a színházi pápának oly kedves produkciókat is meghívott a Dunakanyar Színházba Vácra.

Mivel még nincs meghirdetett tananyag, csak találgatni tudunk, hogy pontosan mi szerepel majd az új felsőoktatási modell tanrendjében. Lesz-e például olyan tantárgy, amely a színházi gazdálkodás rejtelmeiben igazít el? Végeznek-e majd olyan helyzetgyakorlatokat, ahol, mondjuk egy sajtótájékoztatón, azt kell elhitetni a média képviselőivel a diáknak, hogy ellehetetlenítette a város a direktort, politikai leszámolás áldozata lett, ezért kell – közös megegyezéssel – elhagynia színházat.

Kis Domonkos Márk abban is sokat tudna segíteni a diákoknak, ha az egyik helyzetgyakorlat témája például az lenne, hogyan kell megvédeni a nyilvánosság előtt a város kulturális életét, úgy állítva be a pillanatot, mintha a polgármester elvonna több száz millió forintot a teátrumtól, és még a tiltakozás jogától is megfosztanák a színház igazgatóját. Kis Domonkos Márk professzori felkészültséggel dirigálhatna ezeknek a helyzeteknek a beállításában, mert ezt egy évvel korábban, a saját alakításában adta elő Vácott. Aztán a fellépése látható volt az országos médiumokban is, mert, amikor felszólította a polgármester, hogy a város alkalmazottjaként ne csapja be a közvéleményt a hamis állításokkal, akkor az újabb jelenet már arról szólt, hogy szájzár rendeletet alkotott a város.

Kiss Domonkos megszólalásaira nagy szüksége volt a nagypolitikának, mert olyan csúfos vereséget szenvedett a Fidesz Vácott, hogy Rétvári Bence, a körzet országgyűlési képviselője máig nem heverte ki. A Dunakanyar Színház vezetője minden jó kapcsolata, Vidnyánszkyhoz fűződő barátsága sem akadályozta meg azonban, hogy vizsgálatot indítson ellene az akkor még fideszes városvezetés, szinte közvetlenül a 2019-es választás előtt. A saját magával és családi cégeivel intézményvezetőként engedély nélkül körülbelül 36 millió forint értékben szerződő Kiss Domonkossal szemben az ellenőrzést talán a saját alfelüket védendő folytatták le, ami súlyos dolgokat állapított meg. A cikk szempontjából most csak az az érdekes, lesz-e tananyag az egyetemen, hogy hogyan kerülhető meg a színház igazgatójaként a törvényi összeférhetetlenségi szabály – akár több tízmilliós nagyságrendben – úgy, hogy annak évekig ne legyen következménye, akkor se, ha a fenntartó egyértelműen megállapítja a szabálytalanságot.

Külön kurzust lehetne indítani a színházi vállalkozások leleményes megoldásairól, amelyben esetleg esettanulmány lehetne a VéNégy Fesztivál Kft. Tanulni lehetne a talpraesett megoldásokból olyan problémák esetén, mint miként lehet családtagot alkalmazni egy olyan művészeti vállalkozásban, amelyen belül a közpénz elosztása az alapító hatásköre? Esetleg: hogyan lépjünk hátra az összeférhetetlenség miatt veszélyes posztról, ha szorul a hurok, úgy, hogy a hatalmunk ne csökkenjen. Tegyük meg például a színházi beosztottunkat fesztivál igazgatójának, ahogyan az Vácott történt, a cégnyilvántartás tanúsága szerint. Arra talán nem is kell külön képzési fejezetet megnevezni, miként fonható össze intézményesen a kultúra és a politika, hiszen az egész SZFE modellváltásnak ez az értelme. Esettanulmánynak, esetleg szakdolgozati témának kijelölhető annak bemutatása, ahogy a Váci Dunakanyar Színházat a helyi Fidesz és Rétvári Bence kampányhelyszínévé tette Kis Domonkos Márk.  Ahogy arról a Szárnyalunk a boldogságtól alcímet viselő cikk is beszámol.

Az már valószínűleg a drámatagozat vagy a dramaturgia osztály tananyaga lesz, hogy minden kínos ismeret birtokában miért viszi magához a Déryné program élére Vidnyánszky Attila Kis Domonkos Márkot, illetve miért választja be a Színház- és Filmművészeti egyetem tanári karába. A diákok nyugodtak lehetnek, hiteles szereplők oktatják majd őket ezekről az igazi emberi drámákról. A kurzus munkacíme: Drámák, amikor több az ambíció, mint a muníció.

A kurzus akár kiegészülhet a Mephisto váci adaptációjával, de fogalmam sincs, hogy ez az ötlet miről jutott eszembe.