Két rendbeli kapcsolati erőszak vétsége miatt emelt vádat a Siófoki Járási Ügyészség azzal a férfival szemben, aki több mint két éven át fizikailag és lelkileg is bántalmazta volt feleségét és közös fiukat – írja a Népszava. A vád szerint az 52 éves férfi és felesége 2015-ben elváltak, ekkor a nő és nagykorú gyermekük elköltözött a férfi balatonszemesi házából, 2017 júniusában azonban anyagi okokból kénytelenek voltak visszaköltözni.

Ezután a férfi napi szinten megkeserítette az életüket, így rendszeresen szidalmazta, becsmérelte és különböző sértő jelzőkkel illette őket, bútorokat borogatott, ittas állapotban kiabált.

A verbális bántalmazáson túlmenően előfordult az is, hogy a férfi volt feleségére támadt, amit a 24 éves fiú akadályozott meg, akit ezért apja később több alkalommal késsel életveszélyesen megfenyegetett.

A férfi az elkövetési időszak alatt többször állt gyógykezelés alatt, ami eredményre nem vezetett, magatartása miatt a család bejelentésére többször is rendőri intézkedésre került sor – teszi hozzá az ügyészség. (Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni: gyakran emlegetett tévhit, hogy a bántalmazó férfiak mind pszichés betegek. Statisztikailag a mentális betegségekkel küzdők semmivel sem erőszakosabbak, mint a nem betegek. Az erőszakot nem valamifajta egyéni mentális zavar okozza vagy teszi lehetővé, hanem a férfiak és nők közötti hierarchia.)

Az ügyészség a Siófoki Járásbírósághoz benyújtott vádiratában a férfival szemben felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását indítványozta, aminek tartamára a férfi pártfogó felügyeletét kérte.

A balatonszemesi eset rámutat az áldozatok kiszolgáltatottságára, akik számos okból függhetnek bántalmazójuktól. A válás vagy elköltözés például sok nő számára anyagi vagy lakhatási okok miatt nem lehetséges, ezért kényszerből maradnak az elkövetővel vagy költöznek újra egy háztartásba vele.

Becslések szerint hazánkban hetente egy nő veszíti életét párkapcsolati erőszak következtében, melyeknek egy része nem is kerül nyilvánosság elé. A nem halálos kimenetelű erőszakesetek száma még ennél is nagyobb, a jelenség leküzdéséhez pedig az áldozatvédelmi intézményrendszer fejlesztésére, a rendőrség és az igazságszolgáltatás dolgozóinak szakirányú képzésére és más hasonló lépésekre lenne szükség.

Bár 2020-at Varga Judit igazságügyi miniszter az áldozatsegítés évének nevezte ki, az ezzel kapcsolatban előkészített rendszerszintű változtatásokról egyelőre szinte semmit sem lehet tudni, a nők elleni erőszak megfékezését célzó Isztambuli Egyezményt pedig tavaly májusban határozatban utasította el a Fidesz-KDNP.

Nőjogi szervezetek szerint a megelőzésnek része, hogy a kormány elismerje: az erőszaknak a gyökere nem önmagukban a biológiai nemekben, hanem a nők és a férfiak nemi alapon, de társadalmilag meghatározott, alá-fölé rendelt hatalmi pozícióiban rejlik. Ezért a nemek közötti hatalmi viszonyok kiegyenlítése szükséges a nők elleni erőszak felszámolásához. Emellett az intézkedéseknek a megelőzésre is ki kellene terjedniük, ezért a családon belüli és párkapcsolati erőszak visszaszorításához szemléletformálásra is szükség lenne.

Hogy a nők elleni erőszak rendszerszintű problémája ne maradjon láthatatlan, a Mérce tavaly aloldalt indított, ahol a férfiak által meggyilkolt nők és gyermekek listáját tesszük közzé 2014-től kezdve. A feltüntetett lista nem teljes körű, mivel csak a sajtóban megjelent eseteket összesíti. A listát év közben folyamatosan frissítjük, valamint év végén közérdekű adatigénylést nyújtunk be az illetékes hatóságokhoz, hogy az általuk vezetett adatokkal kiegészíthessük az áldozatok névsorát.

Célunk, hogy a figyelem állandó fenntartásával rámutassunk arra, hogy a nők elleni erőszak rendszerszintű probléma, aminek enyhítéséhez rendszerszintű változtatások szükségesek. Minderről ebben a cikkben írtunk bővebben. Hogy mit tehetsz, ha párkapcsolati erőszakot észlelsz a környezetedben, arról itt olvashatsz.