Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Üzenjük a kormánynak: elvárjuk az átlátható döntéseket és az egészségünk megóvását!

A kedd esti bejelentések nem változtatnak érdemben azon, hogy az állam annyira alulteljesít a járványügyi védekezésben, hogy azzal már az alapvető jogainkat sérti – ezért foglalkozik a TASZ most egészségügyi és járványügyi kérdésekkel.

Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója

Az elmúlt négy napban sorra dőltek meg a rekordok: szerdán már 90 emberről tudtuk meg, hogy koronavírussal összefüggő okból halt meg. A következő hetek várhatóan még ennél is súlyosabb helyzetet hoznak majd. Már múlt héten is nagyon magas volt a pozitív koronavírus-tesztek aránya, de az elmúlt négy napban tartósan 20 százalék feletti ez az arány. Az Egészségügyi Világszervezet szerint akkor tartható kordában a járvány, ha a pozitív tesztek aránya 5 százalék alatt van.

A járvány valódi kiterjedtségéről fogalmunk sincsen – ehhez az állam nem végez elég tesztet. Ennél is fontosabb, hogy rohamosan telnek meg a kórházi férőhelyek – bár erről is szinte csak a kórházi dolgozók kétségbeesett beszámolóiból tudhatunk. A koronavírus-járvány most éles megvilágításba helyezi azokat az okokat, amelyek miatt a magyarok születéskor várható élettartama öt évvel elmarad az uniós átlagtól – a rossz általános egészségi állapottól kezdve az egészségügyi rendszer hibáin át a kormányzati passzivitásig.

De miért foglalkozik a TASZ jogvédő szervezetként egészségügyi, járványügyi kérdésekkel?

Azért, mert az állam annyira alulteljesít a járványügyi védekezésben, hogy azzal már az alapvető jogainkat sérti.

Pedig az államnak alapvető kötelessége, hogy megvédje a legnagyobb, minden mást megelőző értéket: az emberi életet. De a magyar állam már nemcsak az egyes emberek életét nem védi meg, hanem általában nem tesz eleget annak a kötelezettségének, ami az emberi élet feltételeinek védelmére vonatkozik. Ezt már szeptember végi elemzésünkben megállapítottuk – és azóta csak tovább romlott a helyzet. A november 3-án az esti órákban bejelentett, és részben már éjféltől hatályba lépő rendelkezések, a rendkívüli jogrend ismételt bevezetése, illetve a korlátozó rendelkezések sem adnak választ ezekre a problémákra. Nincs szó az egészségügyi rendszerben, az iskolákban vagy a szociális ellátó rendszerben felmerülő problémák kezeléséről, vagy a tesztelést érintő intézkedésekről, pedig nincs elég szakorvos és szakápoló, megtelnek a covid-osztályok, sorra betegszenek meg a pedagógusok, a szociális intézményekben pedig éhbérért dolgozókra bíznak olyan egészségügyi feladatokat, amikhez nincs szaktudásuk.

A TASZ olyan országért dolgozik, ahol az állam – és a mindenkori kormány – felnőttnek tekinti polgárait, nem szól bele a magánéletüket érintő döntésekbe. A világjárvány azonban rendkívüli helyzet, amikor arra van szükség, hogy az állam aktív legyen. A járvány elleni védekezésünk nemcsak a magánéletünket érinti: döntéseinknek mások egészségére is közvetlen és súlyos hatása van. Az egyéni döntéseink hatása összeadódik, ennek pedig olyan súlyos következménye lehet, mint például az egészségügyi rendszer összeomlása.

A kormány az őszi hullám kezelése során lényegében magára hagyta a polgárokat: az operatív törzs egyik tagja október 31-én is úgy nyilatkozott, hogy az egyéni védekezésre támaszkodik a kormány. Ezen a keddi bejelentés sem változtat, még a veszélyhelyzet elrendelése sem: eddig is lett volna jogi lehetőség a gyors cselekvésre. Ki kell azonban emelni két olyan tényezőt, ami elengedhetetlen lenne minden védekezés sikerességéhez, így a kormány által választott stratégiához is:

a felkészülés, valamint a polgárok és a jogalkalmazók megfelelő tájékoztatása.

Mindkét téren olyan komoly hiányosságokat tapasztalunk, amivel a kormány megsérti a polgárok alapvető jogait. Nemcsak a polgárok számára nem adnak világos és átlátható tájékoztatást a követendő szabályokról, de azok számára sem, akiknek a szabályokat végre kellene hajtani. Miközben hetek óta napirenden van a szigorítások szükségessége, most a szó szoros értelmében egyik percről a másikra, felkészülési idő nélkül jelentettek be korlátozásokat – hogy alkalmazkodik például az éjfél előtt néhány perccel megjelent, az ültetési rendre vonatkozó szabályhoz az a színház, amelynek másnap előadása van? A járványkezelés szempontjából kiemelten fontos feladatot ellátó háziorvosok, a járványveszélyes körülményeknek kitett iskolai dolgozók bizonytalanságban végzik a munkájukat. A kormány valójában nem tekinti felnőttnek a polgárait, amikor nem tájékoztatja őket megfelelően a vírus természetéről, és nem állnak rendelkezésre az adatok a védekezésben részt vevő szerveknél, így például az önkormányzatoknál. A tájékoztatás elégtelensége pedig melegágya a félinformációknak, megalapozatlan állításoknak is – pedig a védekezéshez elengedhetetlen, hogy tudományos tények alapján mindannyian tisztában legyünk azzal például, hogy miként terjed a vírus.

A járványkezeléssel kapcsolatos információk legfőbb forrása az operatív törzs tájékoztatója, valamint a koronavírusról szóló kormányzati oldal. Ám az oldalon nem közölnek megfelelő minőségű és mennyiségű adatot, a tájékoztatókon pedig nem válaszolnak újságírói kérdésekre. Elhangoznak ugyan információk a védekezésről, de ezek sokszor alkalmatlanok arra, hogy valóban segítsék a polgárok védekezését.

Konzultációba bújtatott propagandára, úgy látszik, van pénz és logisztikai tudás; tisztességes tájékoztatásra azonban nincs,

pedig most tényleg fontos lenne, hogy minden háztartásba eljuttassanak könnyen érthető összefoglalókat a védekezéshez szükséges tudnivalókról. Akár még pár steril maszkot is csomagolhatnának a levélhez, használati útmutatóval.

A járvány miatt bevezetett szabályok nehezen követhetők, a kormány pedig nem segíti a tájékozódást. Jelenleg nincs is olyan átlátható és könnyen érthető állami információforrás, amiből mindenki megtudhatná, hogy összességében milyen rendkívüli szabályok vonatkoznak a jelenlegi helyzetre. Ettől a héttől él az a szabály, hogy az éttermekben és kávézókban csak az evés-ivás idejére szabad levenni a maszkot, különben súlyos bírságot kaphatunk. Vajon két falat sütemény között is vissza kell venni a maszkot? A baráti sörözésen csak egy-egy korty erejéig szabad levenni? Ez csak egy apró példa, mégis jól mutatja, hogy egyre több az érthetetlen, észszerűtlen, követhetetlen szabály, ami sokak számára nevetségessé teszi a maszkviselés előírását. A védelmi intézkedések átlátható, érthető elmagyarázása mindennél fontosabb lenne akkor, amikor épp megtelnek a kórházi osztályok. Ehelyett azt látjuk, hogy a miniszterelnök a Facebookon tesz bejelentést olyan intézkedésekről, amelyek a mozgási szabadságukban korlátozzák a polgárokat – de még percekkel a szabályok várható hatályba lépése előtt sem tudjuk, hogy pontosan milyen korlátozásokra kell készülnünk, mert a kormányrendelet csak a legutolsó pillanatban jelenik meg a Magyar Közlönyben.

A kormányhivatalok a tájékoztatás során elfogadhatatlan módon tesznek különbséget az állampolgárok között aszerint, hogy kormánypárti vagy ellenzéki vezetésű településen élnek. A fővárosban az ellenzéki vezetésű kerületek hiába kértek adatot a kormányhivataloktól saját kerületük járványhelyzetéről – kormánypárti országgyűlési képviselő viszont megkaphatta ezeket a saját választókerületére vonatkozóan. Pedig már az első hullám idején jelentős szerep jutott az önkormányzatoknak a védekezésben, hiszen számos közszolgáltatást szerveznek meg, idősotthonokat működtetnek, szolgáltatásokat nyújtanak a rászorulóknak. Ezt a munkát azonban a kormány nemcsak a költségvetési források elvonásával, de az információk visszatartásával is hátráltatja.

Ez a politikai alapú különbségtétel megengedhetetlen: magyar állampolgárok egyenlőségét, alapvető és szociális jogait sérti.

A járványról már márciusban elmondták a szakértők, hogy hosszabb ideig velünk lesz, nem fog lecsengeni. Várható volt, hogy a békésebb nyári hónapok után újra magasabb esetszámokat látunk majd. A kormány mégis elmulasztotta felkészíteni a közoktatási rendszert arra, hogy a tanárok és diákok napi szintű találkozása révén óhatatlanul terjedni fog a vírus. Az ebből adódó szervezési nehézségekre nincsenek kitalált rendszerek, a pedagógusok pedig a rendszeres tesztelés helyett egy magáncég felajánlásából kapnak immunerősítő cseppeket, védelem gyanánt.

Ugyancsak rengeteg kockázatot hordoz a vírus terjedése szempontjából a szociális ellátórendszer működése. Itt szintén elmaradt az egyébként előre látható helyzetre való felkészítés. Tudunk olyan esetről, amikor kizárólag a szociális otthon dolgozójának felelősségérzetén múlt, hogy pozitív teszttel nem ment vissza dolgozni. Ez is rávilágít arra, hogy azok a szakemberek, akik napi szinten vesznek részt a koronavírusos betegek ellátásában, nem kaptak kellően átgondolt és világos útmutatást a járványhelyzetben felmerülő feladataikról.

Tavasszal az egészségügy összeomlásának veszélyével magyarázták az államok, hogy miért kell a polgároknak otthon maradniuk. Eltelt fél év, és a magyar kormány alig tett valamit azért, hogy a második hullámot felkészültebben várja az egészségügyi rendszer. Érthetetlen, hogy miközben az a tudományos konszenzus, hogy a sikeres védekezés alapja a tesztelés és a kontaktkutatás, nem tartjuk be a WHO ajánlásait és kevés tesztelést végzünk – pedig az országos tisztifőorvos szerint „nincs kapacitáshatára” a tesztelésnek.

Az utóbbi napokban egyre gyűlnek a kétségbeesett nyilatkozatok kórházi dolgozóktól arról, hogy

nem igaz, amit a miniszterelnök mondott, hogy „nálunk még istenes a helyzet”.

Ezért kulcsfontosságú a MOK által indított adatgyűjtés („Realitás projekt”), hiszen a kormánypropagandából csak győzelmi jelentéseket hallanak a polgárok. A kórházi ágyak telítődésével az eddig is átláthatatlan betegutak még átláthatatlanabbak lesznek. Senki nem tudhatja majd, hogy melyik intézménybe, milyen osztályra kerül, ott kellő felkészültségű orvosok, ápolók várják-e majd. Az elhibázott ellátások következményei pedig az amúgy is megfeszített erőkkel dolgozó, hősies munkát végző egészségügyi dolgozókon fognak lecsapódni.

A helyzet rémisztő és dühítő. A rémisztőt nem kell magyarázni, de az különösen dühítő, hogy járványkezelés ürügyén az első hullám idején a hozzá köthető klientúrát támogatta jelentős mértékben, átláthatatlan és korrupciógyanús beszerzéseket bonyolított le, titkosította az ország legdrágább vasútépítésével kapcsolatos információkat, tovább szűkítette a független sajtó információszerzési lehetőségeit, forrásokat vont el az ellenzéki pártoktól és önkormányzatoktól, vagyis sokszorosan visszaélt a helyzettel. Erről a K-monitorral közös első Korrupciófigyelő jelentésünkben írtunk.

Mi a TASZ-nál abban hiszünk, hogy rengeteg múlik rajtunk, polgárokon, hogy a mi cselekvéseink alakítják a döntéshozók akaratát. Az információhiány és a rossz intézkedések látványa félelmet és dühöt szülhet – de ennek bénító hatása lehet a konstruktív cselekvésre. Azért tartjuk elengedhetetlennek, hogy most összefoglaljuk a kormány jogsértéseit, mert ennek alapján együtt üzenhetjük a kormánynak, hogy változtasson. Átlátható döntéseket, tudományos tényekre alapozott, a járványhelyzetnek megfelelő tájékoztatást, valamennyiünk életének és egészségének megóvását szolgáló intézkedéseket várunk el.

Címlapkép: MTI/Mohai Balázs