Az utóbbi egy év eseményeit teljes mértékben meghatározta az egyre súlyosbodó koronavírus helyzet. A gazdasági, egészségügyi és politikai vonatkozásban folyamatosan napirenden lévő jelenség január óta tartja feszültségben a világot. A kialakult kollektív szorongásnak azonban olyan erős hosszú távú következményei is lehetnek, amelyek bizonyos szempontból akár teljesen átformálhatják a jelenlegi társadalmi struktúrákat.
A világjárvány szociológiai hatásainak felméréséhez nyújthatnak segítséget az úgynevezett generációelméletek. Cikkünkben Szabó Andrea szociológus, MTA főmunkatárs, az Aktív Fiatalok Magyarországon Kutatócsoport vezetője egy lehetséges új, „vírusgeneráció” létrejöttét vizsgálja.
A generációelméletek teóriáját Mannheim Károly magyar származású szociológus vetette először papírra a húszas évek végén, a Nemzedékek Problémája című könyvében. Tézise szerint egyes események másképp rögzülnek az emberekben életkortól függően. Fiatal korban különösen meghatározó lehet egy-egy történelmi vagy politikai jelenség, amely hosszú távon sajátos attitűdök rögzülését válthatja ki. Egy nagyobb történelmi esemény pedig képes élményközösséggé formálni egy, a felnőtté válás derekán lévő teljes nemzedéket. Ezt nevezzük generációs tudatnak, melyből generációs identitás alakulhat ki.
A legismertebb – USA centrikus – generációs kategóriarendszert William Strauss és Neil Howe dolgozta ki, mely alapján megkülönböztethetjük a „Baby Boomereket” (az 1946–1964 között születettek), valamint az X (az 1965–1980 között születettek), Y, vagy „milleniumi” (1981–1996 között születettek) és Z, vagy posztmilleniumi (az 1997 után születettek) generáció tagjait. A médiában sokszor előkerülő boomer és zoomer kifejezés is innen eredeztethető, melyeket gyakran negatív, általánosító formában aggatnak rá az idősebb vagy fiatalabb korosztályra. Viszont amire Szabó is figyelmeztet, hogy a generációs identitás közel sem annyira homogén, mint amennyire a média beállítja.
A hatvanas években berobbant, később lehanyatlott, majd korunkban ismét népszerűvé váló elmélet elsősorban a munkaerőpiacon került gyakorlati felhasználásra. A HR-ből a fokozatosan átszivárgó generációs felosztás végül marketingfogássá lényegült. A fogyasztók általánosítása identitásuk egy eleme alapján évtizedek óta bevett hirdetési stratégia. A termék standardizálása a fogyasztók reakcióját is kiszámíthatóvá teszi. A marketingben használt generációs felosztás tehát torzítja az eredeti elméletet, a piaci tőke érdekében egyszerűsíti le a különböző nemzedékeket boomerekre és zoomerekre, hogy még általánosabb árucikkekkel és szolgáltatásokkal tudják bombázni az időseket és a fiatalabbakat.
V mint Vírusgeneráció
A marketing kétségkívül kisarkítja a meglévő generációs különbségeket, éppen ezért érdemes tudományos megközelítésben is foglalkozni az elmélettel. Az eddigi kategóriák alapján ismerjük tehát a „Baby Boomereket”, az X, az Y, vagyis „Millennium” generációt és a Z generáció tagjait.
Szabó Andrea szociológus arra tesz kísérletetet, hogy egy új, „Vírusgeneráció” létrejöttének lehetőségeit vizsgálja. Alap állítása szerint
a világjárvány a második világháború óta a legnagyobb globális trauma, amivel az emberiség egésze szembenéz. Ez elegendő lehet ahhoz, hogy egy lehetséges generációformáló erő legyen.
A sokkfaktor azért is lényeges, mert jelenleg nincs élő, úgynevezett válsággeneráció. Mivel a boomerek is a világháború utáni népességrobbanással születtek, ők, és az utánuk következő nemzedékek mind úgynevezett válság utáni generációk lettek. Az X, Y és Z generáció alapját különböző kulturális vagy fogyasztási javakhoz való hozzáállásuk határozza meg. A vírusnemzedék pedig éppen ezért lesz most egyedülálló, hiszen létrejötte egy adott történéshez, traumához, a COVID-19 járványhoz köthető.
A korábbi nemzedékek számára már megszokottá vált a nyugati társadalmak globalista és késő kapitalista világrendje, ezt azonban a járvány soha nem látott módon rendítette meg. Természetesen ez a trauma a már meglévő generációkra is kihatott, azonban különböző módokon és különböző intenzitással. Ezt hívják poláris élményeltolódásnak. Az idősebbek csak még jobban izolálták magukat a társadalomból és személyes kapcsolataiktól. Ez pedig az államtól való egyre nagyobb függésbe sodorja a korosztályt. A legnagyobb traumát mégis a fiatalok szenvedték el, hiszen a szigorú járványügyi intézkedések eddigi tapasztalataikkal szinte összeegyeztethetetlen módon befolyásolták mindennapjaikat. Az a nemzedék, amely a liberális világrendben élte le eddigi életét, sokként élheti meg az erős korlátozásokat. Jelen van még az izoláció és a globalizáció érdekes kettőssége is. Az internet által leszűkült távolságok, a folyamatos online és offline jelenlét, és a FOMO („fear of missing out”, azaz az attól való félelem, hogy kimaradsz valamiből) világában közös felelősséggé vált a teljes bezárkózás.
„Maradj otthon, szeparálódj (social distancing), izoláld magad, miközben persze tájékozódj, informálódj és legújabban tanulj a globális kultúra alapjából, az internetről és az internet által. Individualizálódj, de közben legyél része egy nagy – és minden ezzel ellentétes szándék ellenére – nehezen kontrollálható közösségnek,” – írja Szabó még márciusban megjelent cikkében.
Generációk harca vagy kollektív szolidaritás?
Szabó szerint generációs szempontból három fontos szakasza van a pandémia okozta társadalmi feszültségeknek. Az első a vírus okozta kollektív traumaélmény. Nemcsak maga a félelmetesen gyorsan terjedő betegség okoz szorongásérzetet, de a szigorú korlátozások is megfélemlítően hatnak a fiatalokra. Mindezek együttesen traumatizálhatnak egy egész nemzedéket. A bezárkózás alapvetően befolyásolja az emberek egészséges szocializációját, de egy olyan magas ingerküszöbbel rendelkező korosztályt, mint napjaink fiataljait különösen traumatizálhat az egyik napról a másikra történő izoláció. Gondoljunk csak bele azok helyzetébe, akik idén online érettségiztek vagy diplomáztak. Eddigi életük egyik legfontosabb eseményén kellett helyt állniuk a világjárvány kellős közepén.
A második szakaszban felerősödnek a generációs feszültségek. A már meglévő különbözőségeket a covid járvány korábban nem látott módon élezte ki. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy az idősebbek és a fiatalabbak másképp látják a világot, hanem ellentétes érdekeik is vannak. A fiatalok az első hullámban nem voltak érintettek az egészségügyi kockázatban, pusztán a járvánnyal együtt járó negatívumokat érezték. A korlátozások mellett a felelősség is rájuk hárult, hogy védjék idősebb polgártársaikat, az idősek pedig úgy érezték, a fiatalok nem elég elővigyázatosak. Ezen a közbeszéd általános hangulata sem segített, az operatív törzs is a fiatalokat állította be bűnbaknak mint a vírus legfőbb terjesztői. A generációs ellentétek nemzetközi szinten is jelen vannak, a bloomberg.com részletesen számol be a vírus okozta feszültségekről és az úgynevezett #BoomerRemover (magyarul a boomerek kiiktatása) morbid internetes trendről.
A harmadik szakaszban az ellentétek helyébe egyfajta generációs szolidaritás lép. Lokális szinten a fiatalok a nagyszülőket, a közép-generáció nagyszüleiket és gyermekeiket, az idősek pedig unokáikat segítették. Közösségi szerveződések alakultak az internetes távoktatás elősegítésére és a karantén átvészelésére. A Guardian írásában arra is kitér, hogy a lokális szolidaritás érvénybe lép ott, ahol a kapitalista állam elbukott. Ez az osztályokon és generációkon átívelő összetartás lehet egy új, emberibb rendszer alapja. A krízis tehát össze is hozza generációkat. A tény, hogy mindenki másképp éli meg a vírust egy közös megoldást, közös feldolgozást is elősegíthet.
Mi lesz veled, vírusgeneráció?
Szabó Andrea szerint a kezdeti felháborodás és felfokozott légkört követően most egy kollektív bizonytalanság lengi körbe a fiatalokat. Jelen van egy úgynevezett járványfáradtság is. Az első hullámban a világ egyik napról a másikra zárkózott be és lélegzetvisszafojtva figyelte az emelkedő fertőzöttek számát. Azonban ez mára átalakult egyfajta hanyagsággá, nemtörődömséggé. A tény, hogy a rohamosan emelkedő fertőzöttszámok mellett a kormány továbbra sem hajlandó szigorítani az intézkedéseken egy bizonytalan állapotot szül. (Kedd este Orbán Viktor szigorító intézkedéseket hirdetett, azonban kérdéses, ez mennyire lesz hatékony a járvány kezelésében.) Nem támaszkodhatunk pusztán az emberek elővigyázatosságára, hiszen a járványfáradtsággal az intézkedések betartására való hajlandóság is csökken. A társadalom nem képes a végtelenségig fenntartani a veszélyérzetét, ezért is szükséges a hatósági beavatkozás. Emellett amire Szabó is figyelmeztet, a kollektív bizonytalanság akár agresszióba is átfordulhat.
,,A legrosszabb, amikor egy generációnak a bizonytalanság a válasza egy eseményre. Egy ilyen légkörben ugyanis a bizonytalanság szélsőséges reakciókat szülhet.”
A szociológus szerint egy folyamat kezdeténél vagyunk, amely valamilyen módon mindenképpen befolyásolja a jelenlegi társadalmi struktúrát. Előfordulhat az is, hogy a járványhelyzet csak a már meglévő Z generáció identitását fogja megerősíteni, de a vírusnemzedék kialakulása sem kizárt. A globális trauma azonban már bekövetkezett, utóhatásai pedig valamilyen formában mindenképp velünk maradnak.
