Magyarországon is egyre népszerűbb az ún. haknigazdaság, amelyben egy-egy applikáción keresztül dolgozhat valaki „egyéni vállalkozóként”, ami egy jogi csapda, hisz a munkások definíció szerint alkalmazottak.
Egyéni vállalkozókként viszont rengeteg őket megillető munkaügyi jogtól és juttatástól esnek el, amelyek törvény adta joguk lenne ha hivatalosan is alkalmazottak lennének.
A haknigazdaságnak ezt a jogi kiskapuját pedig ezidáig nem sikerült elzárnia az európai kormányoknak és szakszervezeti mozgalmaknak.
A haknigazdaság első sikeres platformja az Uber volt, ami világszerte nyomás alá helyezte a taxitársaságokat, és amit végül Magyarországon be is tiltott a kormány. 2020-ban viszont, a járvány előrehaladtával és a turizmus bedőlésével újabb lendületet vett a haknigazdaság: a karantén alatt az ételfutár-applikációk váltak népszerűvé.
Ennek okai között elsősorban az áll, hogy a járvány alatt sokkal több időt töltenek otthon az emberek akár hatósági felszólításra, akár egyéni elhatározásból, vagy mert otthoni munkavégzésre álltak át sok olyan munkahelyen, ahol a munka jellege ezt lehetővé teszi.
Az ételkiszállításra való megnövekedett kereslet pedig együtt jár az egyre több ételfutár munka megjelenésével, amik betöltésére a válság miatt frissen utcára került jelöltek közül bőségesen válogathatnak a cégek – az ilyen munkakörökben dolgozók pedig épp olyan kényszervállalkozók, mint akik például az Ubernél is dolgoznak, erről korábban riportot is olvashattatok a Mércén.
Noha Európában a munkások tradicionálisan élvezhetik a jóléti államok (maradványainak) előnyeit, a Politico riportja szerint azonban ezek az országok jelenleg nemigen tudják ezeket a jogokat megadni a haknigazdaságban foglalkoztatottaknak.
Ez abból fakad, hogy a jogrendszerek szemlélete szerint általában vagy bérmunkás, vagy vállalkozó valaki – a kettő pedig kizárja egymást, és a jogalkotók nagyon nehezen tudják megoldani a problémát, hogy valaki a rendszerben egyéni vállalkozóként jelenik meg, de valójában egy cégtől függ a megélhetése.
Európa-szerte láthatunk példákat a jogalkotók, a cégek és a munkások küzdelmére: Nagy-Britanniában 2015 óta szkanderezik az Uber a bíróságon egy ítélet megsemmisítéséért, ami szerint sofőrjei alkalmazottak, Franciaország egy önkéntes alapot hozott volna létre a munkáltatók számára, ami biztosított volna némi szociális biztonságot – ezt az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, miután állami feladatokat adott volna a cégek kezébe.
Olaszországban pedig egy szélsőjobboldali szakszervezettel hoztak tető alá egy kollektív megállapodást az ételkiszállító cégek, miszerint a munkások egyéni vállalkozók lennének – ez a többi szakszervezet, valamint a munkaügyi minisztérium részéről komoly ellenállásba ütközött, utóbbi szerint ráadásul törvényellenes volt.
De még Kaliforniában, a haknigazdaság őshazájában is megpróbálta a helyi kormány megregulázni a cégeket, mikor arra kötelezte a fuvarszervezőket, hogy munkásaikat kezeljék is munkásként, minek hatására a vállalatok nagyon komoly lobbierőket mozdítottak meg.
Végső soron elmondható, hogy valamennyi európai bíróság arra jutott, hogy a haknigazdaságban dolgozók valójában az őket foglalkoztató cégektől függnek.
Ennek egyik bizonyítékaként általában azt fogalmazzák meg, hogy a munkás munkarendjét, és foglalkoztatásának voltaképpen minden aspektusát a cég által használt algoritmus határozza meg.
Mindezek ellenére az Európai Bizottság – noha napirendre tűzte a haknigazdaságban dolgozók körülményeinek javítását – egyelőre nem tudott egyről a kettőre jutni, és csak olyan részeredményeket ért el, minthogy lehetővé tette a kollektív alkut a kényszervállalkozókként dolgozóknak.
Több munkajogi szakértő ezért azt javasolja, hogy alakítsuk át a munkajogi szabályozásainkat oly módon, hogy azok is élvezhessék a tradicionális formában foglalkoztatottakat megillető jogokat és juttatásokat, akik egy ügyfélnek dolgoznak, és nem foglalkoztatnak másokat, valamint nem rendelkeznek nagyobb mennyiségű tőke fölött, amiből jövedelmük származna.
Ez vonatkozna a jelenleg egyre elterjedtebb, algoritmusok alapján szabályozott módon végzett munkákra, mint az Uber vagy a különböző ételkiszállító szolgáltatások, vagy akár a különböző gondoskodási munkákat végzőkre, akik közül szintén egyre többeket foglalkoztatnak ily módon.
A Politico megemlíti, hogy Olaszország példáját érdemes figyelni, ahol 2019-ben olyan szabályozást fogadtak el, ami a haknigazdaság munkásait továbbra is egyéni vállalkozóként kezeli, azonban biztosítja számukra az olyan alap jóléti intézményeket, mint a betegszabadság.
Emellett fontos megemlíteni Spanyolország példáját, ahol épp a hetekben mondta ki a legfelsőbb bíróság, hogy az ételkihordók is alkalmazottnak számítanak – azonban hogy ez milyen következményekkel fog járni hosszabb távon a szektor szabályozására, az még a jövő zenéje.
