A mai nappal alig több mint nyolcszázezer koronavírus-tesztet vettek le itthon – pedig egy olyan kilencmilliós országban élünk, ahol több mint fél éve mindennapjaink realitása az esetleges fertőzésveszély. Így, hogy a gazdasági érdekek miatt nem számíthatunk újabb kijárási korlátozásra (hiszen központi, kormányzati segítség nélkül komplett ágazatok omlanának össze), a mi egyéni felelősségünk lett a védekezés.

A tudatos életszervezést, veszélyérzet kialakulását azonban nem segíti, hogy szinte minden hivatalos forrásból csak fragmentált adatokhoz juthatunk hozzá a fertőzöttségről: hiszen a kormányzati koronavírus-oldalon és az operatív törzs tájékoztatóiban is egy-egy nap adatai, valamint összesített esetszámok bukkannak fel, ahelyett, hogy komplex, területi adatokat bemutató grafikonokkal vagy folyamatábrákkal találkoznánk. (Ilyen ábrákat az Átlátszó készít, de az emberek nagy többsége valószínűsíthetően inkább az állami kommunikációból tájékozódik.) Persze úgy nehéz átfogó tájékoztatókat készíteni, hogy a lakosság elenyésző részét tesztelik csak – és ez a tendencia valószínűleg nem a közeljövőben fog megváltozni, hiszen nemrég még az Innovációs és Technológiai Minisztérium egy munkatársa is arról beszélt az Inforádióban, hogy a tesztelési és laborvizsgálati kapacitás is elérte a felső határát.

De mi a teendőnk akkor – az otthonmaradáson kívül, amit sokan nem tehetnek meg – ha fertőzésgyanúsak vagyunk? Államilag finanszírozott tesztre akkor vagyunk jogosultak, ha felhívjuk háziorvosunkat, hogy erős tüneteink vannak, illetve ha egy bizonyítottan pozitív személy közeli kontaktja vagyunk. De az állami teszt kiérkezésének gyorsasága sem garantált – a leterhelt egészségügyi rendszerben ugyanis még az is megeshet, hogy majdnem annyi időt kell várnunk a mentő kiérkezésére, mint amennyi ideig ajánlott lenne karanténban lennünk. Minden más esetben kénytelenek vagyunk kifizetni a magáncégek tesztjeit, amely még a hatósági árazás mellett is közel húszezer forint költséget jelent.

Tesztre várni hosszú idő

Lapunknak egy 22 éves egyetemista mesélte el tesztelésének kicsit sem zökkenőmentes (és jó eséllyel nem is egyedi) történetét. Andrásnak kilenc napot kellett otthonában várnia arra, hogy teszteljék. Szeptember 16-án, szerdán észlelte először tüneteit, úgy mint erős fáradékonyság, fejfájás és torokfájás, ezt követően egyből hazaköltözött a kollégiumból édesanyjához (aki már majdnem a veszélyeztetett korosztályhoz tartozik), hogy ne fertőzzön tovább a zárt közösségben.

Szobájába bezárkózva másnap felhívta háziorvosát – aki viszont nem tartózkodott bent, helyettese pedig azt mondta, hogy a tünetek nem egyértelműen utalnak koronavírusra, ezért várjon még pár napot, addig pedig folytassa az önkéntes karantént. András végül hétfőn érte el az orvosát, aki a helyettessel szemben azt mondta:

nem érti, miért nem kapott már a hívás napján covid-tesztet, de most kiutal neki egyet, a mentősök körülbelül két-három napon belül megérkeznek, de a kiszállás előtt két órával fel is hívják, hiszen enni-inni nem szabad előtte.

„Szuper, mondom, legalább kiderül, mi bajom van, várom minden nap, hogy jöjjenek a mentők” – mondta András, de miután négy napja várta őket hiába, újra betelefonált a rendelőbe. Mivel a háziorvosa megint nem volt bent, egy harmadik orvos vette föl, aki viszont nem tudta, merre jár a tesztje. Azt a tanácsot kapta, hogy hívja fel az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ), ott viszont továbbirányították, mondván, hogy ehhez az információhoz az Ügyfélkapun keresztül fér hozzá. Ezután fél órán keresztül próbált kiigazodni az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér honlapján, majd az OMSZ-t ismét felhívva egy másik ügyintézőtől megtudta, hogy a felület csak a teszt eredményét mutatja majd meg, arról nem ad tájékoztatást, hogy mikor végzik el azt. De addig is megkérheti a háziorvosát, hogy írjon egy e-mailt a koronavírus-specifikus mentős címre, hátha meg tudják gyorsítani a folyamatot.

Mivel hétvégén nincsen rendelés, eltelt egy pár nap, András pedig azt várta, hogy esetleg jönnek-e a mentősök. Hétfőn elmesélte a háziorvosának, hogy végül nem szálltak ki hozzá, aki erre azt mondta, hogy ideje magánszolgáltatóhoz fordulnia. „Megengedhetjük magunknak a tesztet, de nem szívesen dobnék ki húszezer forintot az ablakon úgy, hogy bármelyik nap megjöhet az ingyenes állami teszt”, tette hozzá, ezért megkérte a háziorvosát, hogy még egyszer járjon utána a tesztjének.

Az állami egészségügyi rendszer még ezután is tudott meglepetést okozni: másnap reggel felhívták a mentősök, hogy a következő nap mehet a 13. kerületi tüdőgondozóba, a Dévai utcába.

„Nyilván arra számítottam, hogy kijönnek, meg ugye covid-gyanús tünetekkel nem szabad tömegközlekedésre szállni – de akkor ébredtem fel, nem láttam át hirtelen a helyzetet, köpni-nyelni nem tudtam, örültem, hogy tesztelnek, szuper, választottam időpontot, hogy legalább valami haladás legyen” – mondta.

Pár perccel később viszont újra keresték a mentősök telefonon, hogy mikor jöhetnének tesztelni, amit András meglepődve tapasztalt, hiszen az előbb kapott ettől teljesen eltérő választ. Mivel koronavírus-gyanúsan nem szeretett volna tömegközlekedni, végül otthon várta a mentősöket, akik azonban továbbra sem érkeztek meg. András a 112-t tárcsázta, de itt csak a központi koronavírus-tájékoztató vonalat ajánlották neki, amin viszont Győrfi Pál tájékoztatóján kívül nem hallott semmit. Pár óra múlva már kapcsoltak egy ügyintézőt, aki azt tanácsolta, mindenképpen beszélje meg a háziorvosával, hogy kiszálljanak hozzá tesztelni.

„Aznap este végre felhívtak a mentők, hogy másnap kijönnek nyolc és két óra között, ki is jöttek, megtörtént a tesztelés, mondták, hogy pár napon belül lesz eredmény. Most ott tartunk, hogy két hete vagyok szarul, karanténozok, és aggódok, mert vagy korona, ami igazán kiderülhetne, vagy valami más, ami ijesztő, mert nem nagyon szoktam komolyan beteg lenni, pláne nem ilyen hosszan – de ahhoz, hogy a háziorvos megvizsgáljon személyesen, kéne egy negatív teszteredmény, most arra várok”

– mondta András, aki ezután még hét napot várt az eredményére, ami végül negatív lett.

A magánban nagy a biznisz

Ha nem akarjuk – vagy nem tudjuk a fenti folyamatot végigjárni, akkor még mindig igénybevehetjük magánlaborok PCR tesztjeit, viszont a borsos ár mellett ennek is vannak hátulütői.

A járványgörbe emelkedésével (mostanában nem ritka az ezer fölötti napi esetszám) és a hatósági árazással jelentősen megnőtt az igény a magánúton elvégezhető tesztekre – és ezzel együtt azokra az emberekre is, akik leveszik ezeket a teszteket.

Információink szerint a munkavégzéshez semmiféle egészségügyi előképzettségre nincsen szükség; a munka extra költségeit (mint például védőfelszerelése) viszont a tesztelő fizeti, és egy autó sem árt.

A tesztelő mint egy vállalkozó számláz az őt megbízó cégnek, és mint egy futár, házról-házra jár a „csomaggal”.

Úgy tudjuk, hogy a magánlaborok tesztelői munkájukból adódóan sem jogosultak automatikusan a folyamatos tesztelésre, ha szűrni szeretnék magukat, saját zsebből kell fizetniük a költségeit, amely a kora reggeltől laborzárásig tartó hajtás mellett fokozott kiszolgáltatottságot jelent.

A 19500 forintos hatósági ár bevezetése  előtt a cégek egy-egy kiszállásért nem átalltak elképesztő összegeket kérni, kihasználva, hogy sok embernek van szüksége gyors magántesztre, hogy „kijátszhassa” a rendszert, tehát ne kelljen otthon maradnia, utazhasson, dolgozhasson, ráadásul mint az előző példa is mutatja: lehetséges, hogy erős tünetekkel is sokat kell várni. A központi szabályozás előtt egy cég teljesen legálisan ígérhetett rövid időn belül eredményt, amely viszont extra felárral járt, egészen 60-80 ezer forintig emelve az árat.

A magánszemélyek mellett a tesztek legfőbb vásárlói a színházi társulatok, filmesek, akiknek egy-egy előadás, forgatás biztonságának garantálásához tömeges tesztelésre van szüksége, illetve nagyobb cégek is rendszeresen rendelnek az alkalmazottaknak. PCR teszt bevizsgálásával foglalkozó laborok leginkább a fővárosban működnek (hiszen az új árazás miatt nem sokuknak éri meg ezzel foglalkozni), vidékre is gyakran Budapestről szállnak ki szűrni.

Persze ebben az esetben nem mondható ki konkrétan, hogy a rendszer arra épült ki, hogy a leterhelt állami egészségügyből a bevétel érdekében minél több embert a magánellátásba tereljen,

viszont az látható, hogy az állam sem a védekezés, sem a szűrések terén nem vállal felelősséget – hanem mint oly sok mindent, ennek a folyamatnak az érzelmi és tényleges költségeit is kiszervezi az állampolgároknak.

A PCR tesztek ára (ami hatósági szabályozással is csupán a középosztály kiváltásága) nehezen tudna lejjebb menni, hiszen a labor működésének költségei mellett még a kiszervezett vállalkozók benzinpénzét is fizetniük kell. És az állami kiszállás, illetve a kiértékelés gyorsaságának javulásához sem fűzhetünk sok reményt, amiről gyakran nem az ágazatokban dolgozók tehetnek, hanem a leterhelt egészségügyi rendszer, legyen szó a magánlaborok kapacitáshiányáról vagy a napi 16 órát dolgozó mentősökről.

Pedig kijárási korlátozás vagy szigorúbb szabályozás híján a legjobb védekezési módszer a rendszeres, tömeges tesztelés és a fertőzöttek elkülönítése lenne – egészen addig, amíg nincsen széles körben is elérhető vakcina, amelyre lehet, hogy még több mint fél évet várnunk kell. Addig pedig még rengeteg embernek kell bizonytalan körülmények között, idősebb vagy beteg szeretteit féltve nap mint nap dolgoznia, miközben az elhunytak száma is emelkedik.