A szabadkereskedelem Brüsszelben székelő papjai az autóipar és más szennyező iparágak oltárán beáldoznák az európai mezőgazdaságot (beleértve a szarvasmarha tenyésztést vagy a méhészetet), az élelmiszer-biztonságot, környezetünket, bolygónk éghajlatát, sőt, egyfajta égő áldozatként az amazóniai esőerdőket is. A „szent GDP” és a „növekedés” felkent papjait a hatalom tüzében égő élőlények sikolya sem hatja meg, e tűzáldozatot nekünk, közösen kell megállítani.
Történetünkben a „kereskedők” nem a lázadókhoz tartoznak, hanem az autóipar, a vegyipar és más környezetszennyező iparágak menedzsereivel és lobbistáival együtt a Birodalom papságának szerepét betöltő eurokratákkal és diplomatákkal egy kasztot alkotnak. Ráadásul jelen esetben (XXI. század, Európa) a „kereskedők” alatt nem a kisváros piacterén mindenféle termékeket áruló kisembereket kell érteni, hanem a nagy világcégek felső vezetőit, akik sokszor forgóajtószerűen cserélnek pozíciót a hivatalosan hatalmon levő politikusokkal.
A Birodalom tartományai („tagállamok”) papíron még valamennyire függetlenek, és elvileg még beleszólásuk is van a mindannyiunkat érintő döntésekbe. Ezért is fontos, hogy a tartományok népe is értesüljön arról, hogy a hátuk mögött milyen égő áldozatokat tervez a „Szent GDP”, a „Növekedés” és az „Euró” istenségek kegyeinek elnyerését célzó pogány papság. Ég az erdő, de az áldozat szerepét töltik be az európai kistermelő állattartók és méhészek egyre fogyatkozó csoportja is, akárcsak az alattvalók egészsége.
A Birodalom (EU) az utóbbi években több olyan kétoldalú ill. regionális kereskedelmi megállapodást kötött, amelyek szembe mennek a fenntartható fejlődési célokkal; a civil társadalom – és sok országban a gazdaszervezetek is – elutasítják ezeket. Ezen felül az elmúlt hónapokban újra napirendre került az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi tárgyalások ügye, amely szintén aggodalommal tölt el néhány tagállamot.
A kanadai paktum
Az EU és Kanada között között megkötött kereskedelmi egyezmény, a CETA már csak a tagállamok ratifikálására vár. Az egyezmény egyik legvitatottabb része a befektetői bírósági rendszer (ICS), amely lehetővé teszi, hogy külföldi befektetők bepereljenek olyan kormányokat, amelyek állampolgáraik egészségének vagy környezetünk védelme érdekében hoznak meg bizonyos intézkedéseket.
A tartományok egy része azonban nem lelkesedik. Júliusban a ciprusi parlament elsöprő többséggel leszavazta az egyezmény ratifikálását, és egyelőre úgy néz ki, hogy 2021 júniusa előtt nem lesz a szigetországban újabb szavazás a CETA-ról. A jelenlegi erőviszonyok és eddigi álláspontok alapján nagy esély van rá, hogy a holland parlament is elutasítja majd az egyezmény ratifikálását.
Franciaországban, a közvéleményben és a parlamenti képviselők között egyre növekvő mértékű ellenállás hatására Macron lényegében felfüggesztette a ratifikálási folyamatot, így próbálja megakadályozni, hogy a szenátus döntést hozzon a témában.
Tudomásunk szerint itt, a periférián, a magyar kormánypártok is erősen megosztottak a kérdésben, és pár évvel ezelőtt az Agrárkamara is aggályait fejezte ki az egyezménnyel kapcsolatban.
Dél-Amerikai Közös Piac
Az EU és négy dél-amerikai tagállam között megkötött (EU-Mercosur) kereskedelmi egyezmény tárgyalásai tavaly zárultak le, jelenleg a tagállamok, azaz az Európai Tanács és az Európai Parlament jóváhagyására vár az egyezmény, amelynek hatására jelentősen megnőne a mezőgazdasági termékek Európába történő exportja. Ez azon túl, hogy hátrányosan érintené az európai gazdákat, a GRAIN tanulmánya szerint kb. 34%-kal növelné az üvegházhatású gázok kibocsátását. Emellett az Európában betiltott, de a dél-amerikai országokban engedélyezett növényvédőszerek bejutása a kontinensre az élelmiszereken keresztül aláásná az európai élelmiszer-biztonságot.
A francia kormány felkérésére készített elemzés szerint az egyezmény hatására a Mercosur országokban megnövekedett marhahús-termelés évente legalább 25%-kal fokozná az erdőirtás mértékét, és további 36 ezer km² esőerdő elpusztítását vonná maga után évente (ez nagyjából annyi, mint a Dunántúl területe).
Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban a Fridays for Future mozgalom is aktívan fellépett az egyezmény ellen. A francia tanulmány azt is kimondja, hogy
ha figyelembe vesszük az éghajlatváltozás által okozott gazdasági károkat, akkor az egyezmény nettó gazdasági egyenlege negatív lesz.
Tekintettel arra, hogy ez az egyezmény elsősorban az európai autóipar és a vegyipar érdekeit szolgálja, nem csoda, hogy a tanulmány arra jut, hogy az európai polgároknak nem sok haszna lesz belőle, mindössze néhány óriáscég jár jól, miközben a környezeti és éghajlati hatások költségeit az adófizetők kell, hogy állják majd.
A tanulmány szerint az egyezmény hatására jelentősen megnő a marhahús, az etanol és a méz európai importja. Mindez persze egyáltalán nem jó hír az európai gazdáknak. A dél-amerikai mézimport növekedésével kapcsolatos veszélyekre talán Nagy István agrárminiszter felüti a fejét, róla köztudott, hogy a méhészkedésről írta a doktoriját.
Az egyezménnyel kapcsolatban egyre több a kritikus hang. Bő két évvel ezelőtt Fazekas Sándor akkori földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy ellenzi az egyezményt, január elején az osztrák kormány mondta ki, hogy nem fogják megszavazni az Európai Tanácsban. Februárban a vallóniai parlament egyhangúlag ellene szavazott, júniusban pedig a holland parlament mondott rá nemet, és szólította fel a holland kormányt, értesítse az EU-t is a döntésről.
Augusztus végén az EU jelenlegi soros elnökségét adó Németország kancellárja, Angela Merkel – azt követően, hogy találkozott Greta Thunberggel és más fiatal klímaaktivistákkal – kijelentette, hogy „súlyos kétségei vannak” az EU-Mercosur egyezménnyel kapcsolatban, annak környezeti hatásai miatt.
Szeptember második felében, a fent említett 184 oldalas tanulmány közzétételét követően a francia kormány megerősítette, hogy elsősorban az erdőirtások miatt, jelenlegi formájában továbbra is ellenzi az egyezményt. A hónap végén a luxemburgi külügyminiszter egy parlamenti kérdésre azt válaszolta, hogy országa nem támogatja annak aláírását. Egy nappal később az ír miniszterelnök kijelentette, hogy nem viszi be az ír parlament elé ratifikálásra sem idén, sem a belátható jövőben.
TrumpDeal (TTIP 2.0)
Az EU és Egyesült Államok közötti kereskedelmi tárgyalások ügye szintén előtérbe került az elmúlt hónapokban. Az Egyesült Államok diplomatáinak nyilatkozatából egyértelmű, hogy Washington számára az első számú prioritás a mezőgazdasági termékeik bejuttatása az európai piacra.
Mivel az Európai Bizottság számára a tárgyalások során a fő cél az, hogy javítsa az európai autóipar tengerentúli pozícióit, úgy tűnik, ennek érdekében hajlandó beáldozni az európai mezőgazdaságot, az élelmiszer-biztonságot és a fogyasztók egészségét.
A legnagyobb aggodalmat a génmódosított élelmiszerek, valamint a hústermékek vegyszeres átmosása („klórozott csirke”) okozza, továbbá az, hogy a kereskedelmi tárgyalásokat az amerikai fél a rákkeltő, valamint a hormonrendszert károsító vegyianyagokra vonatkozó európai szabályozás aláásására használja.
A fenti kereskedelmi egyezmények egyik fő célkitűzése a „kereskedelmet akadályozó nem-vámjellegű korlátok” lebontása, vagyis lényegében a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, munkajogi szabályok fellazítása.
Ez különösen tetten érhető az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi tárgyalások során, ahol az amerikai fél azt szeretné elérni, hogy az elővigyázatosság elvére alapuló uniós engedélyezési rendszert felváltsa az amerikai rendszer, ahol a „megalapozott tudományon” (sound science) alapulnak a döntések – azaz az óriáscégek által a hatóságok számára rendelkezésre bocsátott (egyáltalán nem független) vizsgálatokra alapozva döntenének az engedélyezésről.
A szabadkereskedelmi, valamint a befektetési egyezmények része az utóbbi években sokat kritizált befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS). Ezt a rendszert kihasználva próbálja például kierőszakolni, egy 4,4 milliárd dolláros per révén a Verespatakra tervezett cianidos technológiájú aranybánya engedélyezését a kanadai Gabriel Resources.
2019. december 31-ig a külföldi befektetők (többnyire nagyvállalatok) 1023 ISDS-pert indítottak országok ellen. Az eddig lezárt esetekben – amelyekről rendelkezünk adatokkal – 104,15 milliárd dollár kártérítést kényszerültek fizetni az államok a külföldi befektetőknek. Ehhez még hozzájön átlagosan kb. 8 millió dollár perköltség esetenként (ami bizonyos esetekben akár 30 millió dollárt is elérhet), így a beperelt államok adófizetőinek az eddigi 1023 ISDS-per összesen több mint 112 milliárd dollárjukba került.
Európa-szerte több mint 847 ezer állampolgár szorgalmazta az elmúlt év során az ISDS-rendszernek a felszámolását. Mindeközben az Európai Bizottság szeretné globális szintre kiterjeszteni ezt a rendszert, és egy Multilaterális Befektetői Bíróság (MIC) létrehozásáért kilincsel.
Az idei évben a koronavírus-járvány miatt kialakult gazdasági válság is világosan megmutatta, hogy a jelenlegi, elsősorban hosszú ellátási láncokra alapuló termelési és világkereskedelmi rendszer milyen hihetetlen mértékben sérülékeny. Egyetlen láncszem kiesése megakaszthatja a termelést, a határok pandémia miatti lezárása akár egyes országok élelmiszerellátását is veszélyeztetheti.
Inkoherencia
Bár az EU évtizedek óta a környezetvédelem és az emberi jogok bajnokaként tetszeleg, a fent említett szabadkereskedelmi egyezmények és az ahhoz kapcsolódó tárgyalások során viszont éppen az Európai Bizottság ássa alá a környezet védelmében eddig elért eredményeket, valamint a néhány hónapja meghirdetett Európai Green Deal célkitűzéseit.
Miközben az EU Közös Agrárpolitikájának egyik meghirdetett célja az európai gazdák támogatása, ezzel pont szembe mennek a fent említett kereskedelmi egyezmények, amelyek jelentősen megnövelik a marhahús és más mezőgazdasági termékek importját az EU-ba. Ezzel leviszik az árakat, ami hátrányosan érinti a tejtermékeket és marhahúst termelő európai gazdákat, és több kistermelő is tönkre mehet.
Öt évvel ezelőtt a Fenntartható Fejlődési Célok keretében gyúrta egybe az ENSZ az elmúlt évtizedekben indított több nagy ívű programját. A várt áttörés azonban elmaradt, nem lett fenntarthatóbb a világ.
De azt egyre pontosabban látjuk, mit rontottunk el eddig, és hogyan lehetne hatékonyabb a környezet- és klímavédelem, akárcsak más fenntarthatósági célok megvalósítása. Ez utóbbiak ötödik „szülinapjára” jelent meg a Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért tanulmánykötete, a Fenntartható fejlődés: Rakjuk együtt helyre a kockákat címmel.
Ennek fejezeteiből adunk ízelítőt több cikkben a Mércén, arra keresve a választ, hogy mit kell tennünk a jelenlegi rossz megoldások ellentmondásainak feloldása, a valódi változás érdekében.
Égő áldozat helyett
Hogy elkerülhessük e szabadkereskedelmi rendszer miatt fenyegető égő áldozatot, a tartományoknak fel kell emelni a szavukat, és élniük kell a Birodalom szabályai által biztosított, korlátozott demokratikus jogköreikkel. Ennek alapvető feltétele, hogy a közbeszéd is érdemben foglalkozzon ezeknek az egyezményeknek, ill. a befektetésvédelmi rendszernek a veszélyeivel, majd megfelelő nyomást gyakoroljunk a döntéshozókra.
Bár az uniós kereskedelempolitika általában az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik – az EU-csatlakozással ezen a téren feladtuk a szuverenitásunkat -, a CETA esetében mégis van beleszólása a tagállamok parlamentjének az egyezmény sorsába, ugyanis részét képezi a Befektetői Bírósági Rendszer, és ez már tagállami jogköröket is érint, így ez „vegyes egyezmény” lett.
Ennek következtében már egyetlen tagállam parlamentjének vétója megakadályozhatja az egyezmény teljes körű hatályba lépését. Ezért most bátorítanunk kell a ciprusi és a holland parlamenti képviselőket, szenátorokat, hogy továbbra is tartsanak ki CETA-ellenes álláspontjuk mellett, el kell mondanunk nekik, hogy bennük van a remény. Ez most különösen fontos, mert biztosra vehető, hogy a következő hónapokban hatalmas nyomást fognak rájuk gyakorolni az egyezmény ratifikálásában érdekelt erők.
Elég, ha csak visszagondolunk, mekkora nyomás volt pár éve a CETA aláírása előtt a vallóniai parlementen, ill. hogy a „trojka” fél évtizede a megszorító csomagok kapcsán meghátrálásra kényszerítette a népszavazási felhatalmazással is bíró görög kormányt. Ezen felül meg kell akadályozni, hogy az Országgyűlés ratifikálja az egyezményt. A minimum az, hogy ne siessük el a szavazást, de ha mégis dönteni akar a magyar parlament, akkor viszont utasítsa el a CETA ratifikálását.
Az EU-Mercosur egyezmény esetén még az aláírás sem történt meg. Ezért még az európai parlamenti képviselőink fellépése, valamint a Tanácsban a tagállamok kormányai is megállíthatják az egyezmény hatályba lépését. Hogy ezt meg is lépjék a döntéshozóink, abban a sajtónak, az olvasónak és a civil szervezeteknek is lehet szerepe.
Hasonló a feladat a befektetésvédelmi rendszerrel kapcsolatban is. A magyar kormánynak mindent meg kell tennie az ISDS-rendszer felszámolásáért, fel kell mondani azokat a meglévő kereskedelmi- és befektetési egyezményeket, amelyek tartalmazzák az ISDS-rendszert, és mindent meg kell tenni a Multilaterális Befektetői Bíróság létrehozása ellen is.
Döntéshozóinknak meg kell akadályoznia, hogy az Európai Bizottság az Egyesült Államokkal folytatandó kereskedelmi tárgyalások örvén fellazítsa az uniós GMO-szabályozást, vissza kell verni az új génmódosítási technológiák számára kiskapukat tervező bizottsági javaslatokat.
Általánosságban pedig csökkenteni kell a nemzetközi kereskedelem mértékét. Magyarországnak át kell gondolnia az álláspontját az EU szabadkereskedelmi egyezményeit illetően. A hazai, génmódosítás-mentes mezőgazdaság védelme és a környezetvédelmi, klímavédelmi, fogyasztóvédelmi szempontok érvényesülése érdekében hazánknak egyértelműen elleneznie kell a fenti egyezmények megkötését, illetve ratifikálását jelenlegi formájukban.
A hosszú ellátási láncokra alapuló termelési- és világkereskedelmi rendszer helyett a lokalizációt, a helyi gazdaságot, a rövid ellátási láncokat kell erősíteni.
