Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

CETA: tényleg nyertek a multik, és megvették Vallónia vezetőit?

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Az EU és Kanada közt megkötött, szabadkereskedelminek mondott megállapodásra gondolva sok embernek nem csak pár napja émelyeg a gyomra. Az elmúlt két hét politikai és mediális CETA-hullámvasútja azonban feltehetőleg még annak is heveny szédülési tüneteket okozott, aki eddig tudni vélte, hogy miről szól ez a történet, és hol húzódnak a frontvonalak. Megpróbálunk tiszta vizet önteni a pohárba.

magnette.jpg

Paul Magnette, Vallónia miniszterelnöke pózol a transzparens előtt, amely azt üzeni, hogy milliók számítanak Vallónia kiállására a CETA ellen

Október közepén még úgy tűnt, a lelkiismeretes szociáldemokratát ideig-óráig megjátszó osztrák kancellártól a vízumukért aggódó románokon és bolgárokon keresztül a „szabadságharcos” Orbán Viktorig mindenkit sikerült a CETA oldalán hadrendbe állítani, és már csak a német alkotmánybíróság fura feltételeit kell egy ügyes megoldással kiszolgálni. Ekkor robbant a vallon bomba, és kiderült, hogy a belga jóváhagyás hiányában borulhat az egész projekt.

Az előzményekről korábbi cikkünket lásd itt:

MEGFÚRHATJA-E VALLÓNIA AZ EU-KANADA SZABADKERESKEDELMI EGYEZMÉNY ALÁÍRÁSÁT?

Egészen csütörtök reggelig aztán úgy tudta a világ, hogy a vallon miniszterelnök Paul Magnette antiglobalizációs szabadsághősként fél kézzel fogja feltartani a neoliberális paktum gőzhengerét, vagy agyafúrt belpolitikai csatát vív a belga szövetségi kormány ellen, amiben kapóra jött neki a CETA zsarolási potenciálja. Közben mindenki az Európai Unió nemzetközi cselekvőképességét temette. Csütörtök dél óta pedig azzal van tele a nemzetközi sajtó, hogy a vallonok végül mégis befeküdtek a gépezetnek, és szombat reggelre az EU azt is bejelentette, hogy vasárnap mégis meglesz az elhalasztott aláírási ceremónia (meg is lett, bár a végén még Trudeau gépének műszaki problémája miatt is csúszott pár órát).

Ember legyen a talpán, aki mindezt követni tudja. Az alábbiakban megpróbálunk némi fényt deríteni arra, hogy miről szólt akkor valójában a belga régiók ellenállása, pontosan milyen feltételekkel voltak végül is mégis hajlandók zöld utat engedni a CETA-nak, és miben különbözik az aláírásra váró csomag attól, amit az Európai Bizottság júniusban letett a Tanács asztalára. 

A legfőbb pontok röviden összefoglalva:

 

  • A híresztelésekkel szemben a vallonok nem feküdtek le a CETA-nak, hanem komoly feltételeket támasztottak annak aláírásához és ratifikálásához, leginkább a befektetési bírósági rendszert, a mezőgazdaság védelmét és a génmódosított termékek importját illetően.
  • Belgium az Európai Bírósághoz fordul, hogy az vizsgálja meg, összeegyeztethető-e az uniós joggal a CETA vitarendezési mechanizmusa. Ezzel a szerződést ellenzők – többek közt a magyarországi zöld civil szervezetek – régi követelését váltja valóra.
  • A kritikákra reagálva a CETA eredeti szövegét az EU és Kanada egy sor tisztázó magyarázattal látta el, amihez az Európai Bizottság és egyes tagállamok további egyoldalú nyilatkozatokat is csatoltak. Mindezek jogi jelentősége erősen vitatott.
  • A CETA a vasárnapi aláírással (ill. az annak előfeltételét jelentő EU-tanácsi döntéssel) csak az első akadályt veszi. A teljes hatályba lépéshez még szükség van az Európai Parlament hozzájárulásához és a tagállami ratifikációhoz. A 38 nemzeti és regionális parlament áldása egyáltalán nem vehető biztosra. Azonban amíg ez a folyamat nem zárult le – vagy bukott meg – addig a CETA azon részei, ahol az EU-nak kizárólagos hatásköre van, már ideiglenesen hatályba lépnek („előzetes alkalmazás”).
  • A CETA gazdasági jelentősége előrejelzési modelltől függően valahol a marginális és a mérési hiba között mozog. Mind kritikusai, mind pártolói számára sokkal fontosabb a szerződés szimbolikus jelentősége és a külföldi befektetők „helyzetbe hozása” a helyi gazdaság, a fogyasztók és a környezet védelmét célzó  törekvésekkel  szemben. Létrehozásának és elfogadásának (vagy el-nem-fogadásának) folyamata komoly kihívás az európai demokrácia számára, és  rányomja majd bélyegét az EU kereskedelmi politikájának további sorsára.

 

Horum omnium fortissimi sunt Belgae

Visszatérve az elmúlt napok legizgalmasabb kérdéséhez: Mi történt tehát Belgiumban? Tényleg sikerült a Bizottságnak megvenni kilóra a vallonok szavazatát?

Kezdjük talán ott, hogy az egycsapásra európai ismertségre szert tett Paul Magnette minden ellenkező híresztelés, rémálom vagy vágykép ellenére sem egy 21. századi Che Guevara. A vallon miniszterelnök egy EU-jogban specializált egyetemi tanár és – nem csak névleg – szociáldemokrata politikus. Ha Európa egyéb kormányzati befolyással rendelkező szociáldemokrata vagy szocialista politikusai – itt elsősorban a francia elnökre és kormányának tagjaira, a német alkancellár és SPD-elnök Sigmar Gabrielre, valamint az újdonsült osztrák kancellárra, Christian Kernre gondolunk – nem hódoltak volna be  a neoliberális fősodornak, feltehetőleg senkinek sem tűnik fel, hogy Magnette komolyan veszi a baloldal fenntartásait CETA-ügyben.

A Vallóniában (meg a brüsszeli régióban és az ország két nyelvi-kulturális önkormányzatában) kormányzó baloldali és centrista pártok szövetségi szinten ellenzékben vannak. Ott a jobboldali koalícióban az egyetlen vallon párt a liberálisoké, akik nem csak az ország miniszterelnökét és külügyminiszterét adják, de nekik köszönhette Európa a CETA-t végigtárgyaló EU-biztost, Karel de Guchtot is. Márpedig a szövetségi kormány radikális megszorítási politikáját a baloldal ellenzi, ráadásul a strukturálisan elmaradottnak számító Vallóniát és a fővárosi terheket magas munkanélküliség mellett nyögő Brüsszelt a központi büdzsé visszavágása jóval érzékenyebben érinti.

Ezért lehet alapja azon véleményeknek, miszerint Magnette és társai partizánakcióját nem utolsósorban a belföldi politikai kontextus is motiválta. De fontos látni, hogy a véleménykülönbségeket valódi strukturális eltérések is indokolhatják: míg az ország pénzügyi és informatikai szolgáltatásokra specializált északi felének liberális-jobboldali kormánya inkább az esélyeket látja a CETA-ban, addig a nehéziparának összeomlását még mindig sínylő délen a baloldali vezetés inkább a veszélyeket. És az ilyen típusú strukturális előnyök, hátrányok nemcsak Belgiumban, hanem az egész Unióban megfigyelhetők.

A belga megállapodás részletei

A renitens belga régiók követelései alapjában véve nem voltak nagyon forradalmiak – csupán a szabadkereskedelmi lobbi hevületének és az európai baloldal szégyenletes hallgatásának fényében tűnhettek annak. Legfőbb kritikájuk a multiknak extrajogokat biztosító vitarendezési mechanizmusra (ICS) irányult. Ezen a téren egyrészt ígéretet kaptak arra, hogy a bírák függetlenségének erősítésével ez az intézmény sokkal inkább fog valódi bíróságokra mint magánítélőszékekre hasonlítani. Másrészt beígérték, hogy ezek nélkül a változtatások nélkül nem fogják engedni, hogy Belgium ratifikálja a CETA-t; harmadrészt pedig, mint már írtuk, Belgium elvileg az Európai Bíróságot is felkéri majd, hogy véleményezze, összeegyeztethető-e  az ICS az EU jogrendszerével.

További tisztázó záradékokat is kikényszerítettek, a szociális ellátórendszerekkel,, a CETA-ban megállapított mezőgazdasági kvótákkal, és egyes közszolgáltatásokkal – legfőképp az ivóvízellátással – kapcsolatban. E kiegészítő  szövegek jogi ereje vita tárgyát képezi, azaz nehéz pontosan megítélni, hogy mennyit nyertek valójában a vallonok.

Az mindenesetre biztos, hogy nem hagyták magukat palira venni. Egyértelműsítették ugyanis – a többi tagállam és Kanada számára is érthetően – azt, a belga alkotmányos berendezkedésből fakadó jogukat, hogy elutasíthassák a CETA belga ratifikációját. Ha ez megtörténik, azt a belga szövetségi kormánynak legkésőbb egy éven belül jeleznie kell az EU felé, ami automatikusan a CETA bukását (ideértve az előzetes alkalmazást, ld. alább) vonná maga után.

CETA és feta: szerződés extrákkal

A belgákkal folytatott huzavona arról is elvonta a figyelmet, hogy nem csak a vallonoknak vannak fenntartásaik.

A CETA kiegészítéseként az EU és Kanada egy 12 oldalnyi „közös értelmezési eszköz” fantázianevű PR-szöveget csatolt a szerződéshez, leginkább a szociáldemokrata kormányok és frakciók megnyugtatására. Ennek első változatára reagált úgy a Greenpeace, hogy a jogi ereje nagyjából egy utazási prospektusénak felel meg – nagy vonalakban ez feltehetőleg a végleges verzióra is igaz.

Független jogi szakértők jelezték, hogy hiába adják a felek ebben úttörő becsszavukat, hogy nem sérül a kormányok jogalkotási szuverenitása, a CETA nem veszélyezteti az európai fogyasztóvédelmet, környezetvédelmet avagy a munkavállalói jogokat – a vitarendező bírák első fokon mindig a CETA sok helyen homályos főszövege alapján fognak ítélni, adott esetben a most „megnyugtatott” kormányok kárára.

Hiszen lehet azt mondani, hogy persze, Romániát senki nem korlátozza abban, hogy betiltsa a ciános bányászatot, legfeljebb  a kanadai Gabriel Resources az alsógatyájukat is lepereli róluk kártérítési igényként.

A közös értelmezési kiskáté mellé az EU és a tagállamok további 30 oldalnyi egyoldalú nyilatkozatot csatoltak, melynek egyik leghangsúlyosabb alkotóeleme a görögök aggodalma a fetasajt védelmének elégtelen szintje miatt, ill. a vallonok feltételeit tartalmazó nyilatkozat. Összességében a rengeteg, kétséges értékű „magyarázom a bizonyítványom” műfajú kiegészítés tulajdonképpen csak egy dologra lesz biztosan jó: nyilvánvalóvá teszi, hogy a CETA – az Európai Bizottság szerint „minden idők legjobb kereskedelmi egyezménye” – főszövege ugyancsak pontatlanra és homályosra sikeredett. Azaz csak azoknak nincs okuk aggódni, hogy erősen a multiknak lejt majd a pálya, akik amúgy is kezdettől fogva erre az eredményre hajtottak.

Fehér Dániel, a Stop TTIP európai kezdeményezés koordinátora

Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője

Az egyezmény előtt álló további akadályokról és a „vallon szabadságharc” jelentőségéről lesz szó a cikk folytatásában. A szöveg teljes változata az mtvsz.hu blogon jelenik meg.