Az EU és Kanada közt megkötött, szabadkereskedelminek mondott megállapodásra gondolva sok embernek nem csak pár napja émelyeg a gyomra. Az elmúlt két hét politikai és mediális CETA-hullámvasútja azonban feltehetőleg még annak is heveny szédülési tüneteket okozott, aki eddig tudni vélte, hogy miről szól ez a történet, és hol húzódnak a frontvonalak. Megpróbálunk tiszta vizet önteni a pohárba.
Paul Magnette, Vallónia miniszterelnöke pózol a transzparens előtt, amely azt üzeni, hogy milliók számítanak Vallónia kiállására a CETA ellen
Október közepén még úgy tűnt, a lelkiismeretes szociáldemokratát ideig-óráig megjátszó osztrák kancellártól a vízumukért aggódó románokon és bolgárokon keresztül a „szabadságharcos” Orbán Viktorig mindenkit sikerült a CETA oldalán hadrendbe állítani, és már csak a német alkotmánybíróság fura feltételeit kell egy ügyes megoldással kiszolgálni. Ekkor robbant a vallon bomba, és kiderült, hogy a belga jóváhagyás hiányában borulhat az egész projekt.
Az előzményekről korábbi cikkünket lásd itt:
MEGFÚRHATJA-E VALLÓNIA AZ EU-KANADA SZABADKERESKEDELMI EGYEZMÉNY ALÁÍRÁSÁT?
Egészen csütörtök reggelig aztán úgy tudta a világ, hogy a vallon miniszterelnök Paul Magnette antiglobalizációs szabadsághősként fél kézzel fogja feltartani a neoliberális paktum gőzhengerét, vagy agyafúrt belpolitikai csatát vív a belga szövetségi kormány ellen, amiben kapóra jött neki a CETA zsarolási potenciálja. Közben mindenki az Európai Unió nemzetközi cselekvőképességét temette. Csütörtök dél óta pedig azzal van tele a nemzetközi sajtó, hogy a vallonok végül mégis befeküdtek a gépezetnek, és szombat reggelre az EU azt is bejelentette, hogy vasárnap mégis meglesz az elhalasztott aláírási ceremónia (meg is lett, bár a végén még Trudeau gépének műszaki problémája miatt is csúszott pár órát).
Ember legyen a talpán, aki mindezt követni tudja. Az alábbiakban megpróbálunk némi fényt deríteni arra, hogy miről szólt akkor valójában a belga régiók ellenállása, pontosan milyen feltételekkel voltak végül is mégis hajlandók zöld utat engedni a CETA-nak, és miben különbözik az aláírásra váró csomag attól, amit az Európai Bizottság júniusban letett a Tanács asztalára.
A legfőbb pontok röviden összefoglalva:
- A híresztelésekkel szemben a vallonok nem feküdtek le a CETA-nak, hanem komoly feltételeket támasztottak annak aláírásához és ratifikálásához, leginkább a befektetési bírósági rendszert, a mezőgazdaság védelmét és a génmódosított termékek importját illetően.
- Belgium az Európai Bírósághoz fordul, hogy az vizsgálja meg, összeegyeztethető-e az uniós joggal a CETA vitarendezési mechanizmusa. Ezzel a szerződést ellenzők – többek közt a magyarországi zöld civil szervezetek – régi követelését váltja valóra.
- A kritikákra reagálva a CETA eredeti szövegét az EU és Kanada egy sor tisztázó magyarázattal látta el, amihez az Európai Bizottság és egyes tagállamok további egyoldalú nyilatkozatokat is csatoltak. Mindezek jogi jelentősége erősen vitatott.
- A CETA a vasárnapi aláírással (ill. az annak előfeltételét jelentő EU-tanácsi döntéssel) csak az első akadályt veszi. A teljes hatályba lépéshez még szükség van az Európai Parlament hozzájárulásához és a tagállami ratifikációhoz. A 38 nemzeti és regionális parlament áldása egyáltalán nem vehető biztosra. Azonban amíg ez a folyamat nem zárult le – vagy bukott meg – addig a CETA azon részei, ahol az EU-nak kizárólagos hatásköre van, már ideiglenesen hatályba lépnek („előzetes alkalmazás”).
- A CETA gazdasági jelentősége előrejelzési modelltől függően valahol a marginális és a mérési hiba között mozog. Mind kritikusai, mind pártolói számára sokkal fontosabb a szerződés szimbolikus jelentősége és a külföldi befektetők „helyzetbe hozása” a helyi gazdaság, a fogyasztók és a környezet védelmét célzó törekvésekkel szemben. Létrehozásának és elfogadásának (vagy el-nem-fogadásának) folyamata komoly kihívás az európai demokrácia számára, és rányomja majd bélyegét az EU kereskedelmi politikájának további sorsára.
„Horum omnium fortissimi sunt Belgae”
Visszatérve az elmúlt napok legizgalmasabb kérdéséhez: Mi történt tehát Belgiumban? Tényleg sikerült a Bizottságnak megvenni kilóra a vallonok szavazatát?
Kezdjük talán ott, hogy az egycsapásra európai ismertségre szert tett Paul Magnette minden ellenkező híresztelés, rémálom vagy vágykép ellenére sem egy 21. századi Che Guevara. A vallon miniszterelnök egy EU-jogban specializált egyetemi tanár és – nem csak névleg – szociáldemokrata politikus. Ha Európa egyéb kormányzati befolyással rendelkező szociáldemokrata vagy szocialista politikusai – itt elsősorban a francia elnökre és kormányának tagjaira, a német alkancellár és SPD-elnök Sigmar Gabrielre, valamint az újdonsült osztrák kancellárra, Christian Kernre gondolunk – nem hódoltak volna be a neoliberális fősodornak, feltehetőleg senkinek sem tűnik fel, hogy Magnette komolyan veszi a baloldal fenntartásait CETA-ügyben.
A Vallóniában (meg a brüsszeli régióban és az ország két nyelvi-kulturális önkormányzatában) kormányzó baloldali és centrista pártok szövetségi szinten ellenzékben vannak. Ott a jobboldali koalícióban az egyetlen vallon párt a liberálisoké, akik nem csak az ország miniszterelnökét és külügyminiszterét adják, de nekik köszönhette Európa a CETA-t végigtárgyaló EU-biztost, Karel de Guchtot is. Márpedig a szövetségi kormány radikális megszorítási politikáját a baloldal ellenzi, ráadásul a strukturálisan elmaradottnak számító Vallóniát és a fővárosi terheket magas munkanélküliség mellett nyögő Brüsszelt a központi büdzsé visszavágása jóval érzékenyebben érinti.
Ezért lehet alapja azon véleményeknek, miszerint Magnette és társai partizánakcióját nem utolsósorban a belföldi politikai kontextus is motiválta. De fontos látni, hogy a véleménykülönbségeket valódi strukturális eltérések is indokolhatják: míg az ország pénzügyi és informatikai szolgáltatásokra specializált északi felének liberális-jobboldali kormánya inkább az esélyeket látja a CETA-ban, addig a nehéziparának összeomlását még mindig sínylő délen a baloldali vezetés inkább a veszélyeket. És az ilyen típusú strukturális előnyök, hátrányok nemcsak Belgiumban, hanem az egész Unióban megfigyelhetők.
A belga megállapodás részletei
A renitens belga régiók követelései alapjában véve nem voltak nagyon forradalmiak – csupán a szabadkereskedelmi lobbi hevületének és az európai baloldal szégyenletes hallgatásának fényében tűnhettek annak. Legfőbb kritikájuk a multiknak extrajogokat biztosító vitarendezési mechanizmusra (ICS) irányult. Ezen a téren egyrészt ígéretet kaptak arra, hogy a bírák függetlenségének erősítésével ez az intézmény sokkal inkább fog valódi bíróságokra mint magánítélőszékekre hasonlítani. Másrészt beígérték, hogy ezek nélkül a változtatások nélkül nem fogják engedni, hogy Belgium ratifikálja a CETA-t; harmadrészt pedig, mint már írtuk, Belgium elvileg az Európai Bíróságot is felkéri majd, hogy véleményezze, összeegyeztethető-e az ICS az EU jogrendszerével.
További tisztázó záradékokat is kikényszerítettek, a szociális ellátórendszerekkel,, a CETA-ban megállapított mezőgazdasági kvótákkal, és egyes közszolgáltatásokkal – legfőképp az ivóvízellátással – kapcsolatban. E kiegészítő szövegek jogi ereje vita tárgyát képezi, azaz nehéz pontosan megítélni, hogy mennyit nyertek valójában a vallonok.
Az mindenesetre biztos, hogy nem hagyták magukat palira venni. Egyértelműsítették ugyanis – a többi tagállam és Kanada számára is érthetően – azt, a belga alkotmányos berendezkedésből fakadó jogukat, hogy elutasíthassák a CETA belga ratifikációját. Ha ez megtörténik, azt a belga szövetségi kormánynak legkésőbb egy éven belül jeleznie kell az EU felé, ami automatikusan a CETA bukását (ideértve az előzetes alkalmazást, ld. alább) vonná maga után.
CETA és feta: szerződés extrákkal
A belgákkal folytatott huzavona arról is elvonta a figyelmet, hogy nem csak a vallonoknak vannak fenntartásaik.
A CETA kiegészítéseként az EU és Kanada egy 12 oldalnyi „közös értelmezési eszköz” fantázianevű PR-szöveget csatolt a szerződéshez, leginkább a szociáldemokrata kormányok és frakciók megnyugtatására. Ennek első változatára reagált úgy a Greenpeace, hogy a jogi ereje nagyjából egy utazási prospektusénak felel meg – nagy vonalakban ez feltehetőleg a végleges verzióra is igaz.
Független jogi szakértők jelezték, hogy hiába adják a felek ebben úttörő becsszavukat, hogy nem sérül a kormányok jogalkotási szuverenitása, a CETA nem veszélyezteti az európai fogyasztóvédelmet, környezetvédelmet avagy a munkavállalói jogokat – a vitarendező bírák első fokon mindig a CETA sok helyen homályos főszövege alapján fognak ítélni, adott esetben a most „megnyugtatott” kormányok kárára.
Hiszen lehet azt mondani, hogy persze, Romániát senki nem korlátozza abban, hogy betiltsa a ciános bányászatot, legfeljebb a kanadai Gabriel Resources az alsógatyájukat is lepereli róluk kártérítési igényként.
A közös értelmezési kiskáté mellé az EU és a tagállamok további 30 oldalnyi egyoldalú nyilatkozatot csatoltak, melynek egyik leghangsúlyosabb alkotóeleme a görögök aggodalma a fetasajt védelmének elégtelen szintje miatt, ill. a vallonok feltételeit tartalmazó nyilatkozat. Összességében a rengeteg, kétséges értékű „magyarázom a bizonyítványom” műfajú kiegészítés tulajdonképpen csak egy dologra lesz biztosan jó: nyilvánvalóvá teszi, hogy a CETA – az Európai Bizottság szerint „minden idők legjobb kereskedelmi egyezménye” – főszövege ugyancsak pontatlanra és homályosra sikeredett. Azaz csak azoknak nincs okuk aggódni, hogy erősen a multiknak lejt majd a pálya, akik amúgy is kezdettől fogva erre az eredményre hajtottak.
Fehér Dániel, a Stop TTIP európai kezdeményezés koordinátora
Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője
Az egyezmény előtt álló további akadályokról és a „vallon szabadságharc” jelentőségéről lesz szó a cikk folytatásában. A szöveg teljes változata az mtvsz.hu blogon jelenik meg.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
