Persze, az interneten lehet találni olyan patikát, ahol 79 forint darabja az egyszer használatos, eldobható maszknak.
Mindez a gyakorlatban: nálunk, a belvárosban valahogy mindig már csak pont abból az egyszer használatos maszkból van, amiből 400 forintba kerül egy darab (ez egyébként saját tapasztalat, és nem egyszeri).
A drogériában van 50 darabos háromezerért, amire még rá is van írva, hogy ha nem jól veszed fel, nem sokat ér, meg van olyan is, ami közel tízezer, cserébe hordhatod, amíg le nem kopik az arcodról (ja, mosni persze kell, szóval jó, ha nem csak egy van belőle otthon). És akkor arról ne is beszéljünk, hogy a Fashion Streeten mennyibe kerül a designer darab, jó ütemérzékkel piacra dobott, fancy mintákkal, minden alkalomra.
Hogy miért mondom mindezt?
Mert lehet azon rugózni, hogy piszok drága (értsd: megfizethetetlen) a koronavírusteszt, és legyen inkább hatósági áras, de ez már a sokadik lépés. Míg a nulladik talán inkább az lenne, hogy ha már kötelezővé teszik egy sor helyen a maszkviselést, akkor annak a havi költsége ne legyen megterhelő azok pénztárcájára nézve, akik amúgy sincsenek túl jó helyzetben.
Mert például utazni a legtöbbeknek kell – hiszen nem állhat meg a gazdaság, el kell menni a munkába, aki meg elvesztette a munkáját, vagy csökkentek a bevételei, annak pláne minden fillért jól meg kell számolnia. Hogy a többiekről (nyugdíjasok, diákok, kisgyerekes anyukák és így tovább) ne is beszéljünk.
De persze, én is látom, hogy a bácsinak a buszon az egyszer használatos úgy lóg az állán kinyúlt gumival, mintha nem is július, de inkább március óta ezt az egyet hordaná, vagyis semmit sem ér már a vírus ellen. Ám mégis felteszi, mert kötelező, és ezzel fel is szállhat a buszra, mert a kritériumnak így is megfelel – még ha valójában semmi értelme az egésznek.
És lehet, hogy amúgy meg tudná venni a patikában a 400 forintosat is, amiből ha minden héten csak ötször megy oda-vissza valahova, és hétvégén meg se moccan, akkor is kéne neki legalább tíz, ha szabályosan járna el, az havi 16 ezer forint lenne (ami több, mint a havi BKV-bérlet, csak mondom, és annyi gyorsan termelődő szemét, amibe nem is jó belegondolni).
Akciósan persze megúszhatja mondjuk a feléből is, vagy egyszer beruház egy tartósabb darabra, amit aztán minden este becsülettel kimos, vagy vesz belőle legalább kettőt, hogy legyen váltás, ami megint csak máris többezer forint egyszeri kiadás. És akkor még csak egy emberről beszélünk egy háztartásban, egy nagyobb család esetében még súlyosabb pénzeket kell rááldozni.
Egyébként jó tudni, hogy a BKK szeptember 15-től 5 forgalmas metróállomáson újra osztogat egyszer használatos maszkokat – persze ez mindazoknak nem sokat segít, akik a föld fölött közlekednek, netán elkerülik ezeket a forgalmas csomópontokat, és nem tesznek csak ezért kitérőt.
És egyébként nem csak a tömegközlekedésről van szó – bár talán ez a leglátványosabb, a maga 8000 forintos büntetésével a BKV esetében, a vonatokról és a távolsági buszokról meg leszállítják az embereket, vagy fel se szállhatnak, a boltba, postára be se lehet menni, ésatöbbi.
És értem én, hogy aki megengedheti magának, hogy színházba meg moziba, hangversenyre, netán cirkuszi előadásra járjon, annak ne fájjon a pár száz forint (de egyébként miért ne?), amit még a maszkra is költenie kell. Zárt térben tartott társasházi gyűlésekre ugyanez vonatkozik a fővárosi közgyűlés minap elfogadott rendelete alapján. Büntetés a szabályszegőknek: 8 ezer forintig terjedő helyszíni bírság vagy 15 ezer forintig terjedő közigazgatási bírság.
De akkor még egyszer tegyük fel a kérdést: ha már ennyire rigorózusan ragaszkodunk (egyébként nagyon helyesen) a megfelelő maszkviseléshez, akkor 1. nem kéne foglalkozni azzal is, hogy ezek a maszkok mennyibe kerülnek, 2. büntetés helyett arra helyezni a hangsúlyt, hogy érthető legyen mindenki számára, hogy a maszk mire szolgál, 3. a nemzetközi példákhoz igazodva a rosszabb anyagi helyzetben lévőknek biztosítani a maszkot?
Elvárni ugyanis azt, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben még több pénzt adjanak ki az emberek valamire, ami amúgy is sokak számára nyűgnek számít: nem működik. Lehet ráerőszakolni az emberekre, készenléti rendőröket, polgárőröket meg vagyonőröket küldve rájuk, lerángatni őket a tömegközlekedési eszközökről, kitiltani őket a boltokból, és megszégyeníteni, hibáztatni őket úton-útfélen – mert valójában ez történik épp. Csak ez nem segít a helyzeten semmit, cserébe még rosszabbul érezzük majd magunkat tőle. Megéri?
