A kormány ismét támadást indított a nagy múltú és régóta vegzált Politikatörténeti Intézet ellen, hogy kipaterolhassa jelenlegi helyéről, a Kossuth téri, egykor a Kúriának helyt adó épületről, ezzel inkább akarva mint akaratlanul veszélyeztetve működését – azonban a PTI ellenáll, derül ki honlapjára kitett közleményéből.
A kormánytól független és baloldali PTI ellen immár nyolc éve folytat hadjáratot a kormány, melynek szúrja a szemét a házi történészeitől eltérő szemlélet, melyet az intézmény képvisel.
A PTI anyagai rendszeresen megjelennek a Mércén, a hivatalos kormányzati történelemértelmezéstől eltérő szemléletű, nálunk megjelent írásokat itt olvashatjátok el.
Jelenleg a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú eljárásban 2020. július 14-én jóváhagyott, 2019. december 18-i ítélete alapján kötelezik a kutatóintézetet hogy hagyja el jelenleg használt tereit, melyre 30 nap állna rendelkezésére. A PTI viszont felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára – ez némiképp azért pikáns, mert pont a Kúriát akarja a kormány az épületbe költöztetni, tehát felmerülhet hogy az intézményeknek ütköznek az érdekeik – mindazonáltal a hatályos jogszabályok szerint ennek nincs halasztó hatálya, legalábbis elvileg.
Ugyanakkor ahogy az Intézet is írja,
„Ennek elméletileg nincs halasztó hatálya, ugyanakkor hasonló volt a helyzet a gyöngyöspatai szegregációs perben is: a kormány kifejezetten kérte, hogy az érintettek várják meg, milyen határozat születik az általa benyújtott felülvizsgálati kérelem ügyében. Biztosak vagyunk benne, hogy a kormány nem alkalmaz kettős mércét, és amit indokoltnak tartott a gyöngyöspatai perben, indokoltnak fogja tartani a Politikatörténeti Intézet esetében is.”
Emellett a harmincnapos kiköltözési határidő technikai szempontból is abszurd a PTI szerint, részletesen ki is fejtik, miért kíván tőlük lehetetlent a kormány, arra is felhívva a figyelmet, hol sántít a kormány által szívesen hangoztatott álláspont, miszerint a történelem minél szélesebb körű és pontosabb megismerésére törekszik.
A pontokba szedett érvek szerint
- „Képtelenség a nálunk őrzött közel 2600 iratfolyóméternyi – vagyis 2,6 kilométernyi – levéltári és könyvtári iratot egy hónap leforgása alatt megfelelően leltározni és biztonságosan, a szigorú szabályokat betartva, pontos nyilvántartás elkészülte után másik helyre szállítani.
- Ráadásul a levéltári anyag egy részét korábban forma szerint az állam már elvette tőlünk, de ezeket az államosított iratokat még mindig nem vitték el az épületből. Ebből is látható, hogy a jelenlegi kormányzat számára csak üres szlogen a nemzet, a történelem és a múlt teljes körű megismerése, hiszen ellenkező esetben már találtak volna helyet a számukra oly fontosnak feltüntetett anyagnak. Valakinek márpedig mindenképpen gondoskodnia kell a történeti dokumentumok felelős őrzéséről, ahogyan azt mi tesszük addig, amíg lehetőségünk van rá. Mert nekünk tényleg Magyarország és annak történelme az első.
- Az állam ugyancsak köteles megtéríteni az épületben az idők során általunk elvégzett, értéknövelő beruházások, felújítások összegét.”
Mindazonáltal a költözés előkészületeihez hozzáláttak, a további működési feltételek megteremtéséhez pedig számítanak „áldozatkész polgárok, szervezetek, intézmények, önkormányzatok” segítségére, hogy helyet találjanak az intézménynek és véghez vihessék a költözést, ami egy ekkora gyűjteménnyel rendelkező intézmény esetében nagyon komoly munka.
Rengeteg odafigyelést igényel, hogy az anyagok minél kevesebb sérüléssel vészeljék át a folyamatot, ami, ahogy a .
„Reméljük, minél többeknek fontos egy olyan, az államtól független, a baloldali értékek iránt elkötelezett, szabad és szolidáris intézmény, amely – a jelenlegi, mindent kontroll alatt tartó törekvésekkel szemben – a múltat nem átírni, hanem megismerni szeretné. Amennyiben már tudjuk, hova költözhetünk, közzétesszük; sőt a közönségünk, támogatóink segítségét is kérjük majd, mert az előttünk álló, legnagyobb feladathoz egyedül kevesek vagyunk. Közösen azonban ezzel a kihívással is megküzdünk, és bármit akar a hatalom, nem fog megszűnni az intézet.”
Nem a PTI az egyetlen tudományos intézmény, ami ellen támadást indított a kormány az elmúlt években, hasonlóan járt az Országos Széchenyi Könyvtár is, de a Magyar Tudományos Akadémia sem úszta meg a nagyívű átszervezési hullámot. Ennek célja a folyamat kritikusai szerint, hogy a tudományos szféra minden szegletében a kormány és csatlós intézetei képviseljék az egyetlen álláspontot, kritikus hangoknak és eltérő értelmezéseknek pedig ne maradjon tér, amire intő példával szolgál az 1956-os intézet voltaképpeni bedarálása is.
A Politikatörténeti Intézet a néhai MSZMP egykori Párttörténeti Intézetének utódja, jelenlegi helyét a Kossuth téren 1990-ben kapta meg határidő nélküli, tartós használatra – ez azonban igencsak szúrja a 2010-ben hatalomra került Fidesz szemét.
A kormány az elmúlt években nagyszabású átalakításokat végzett a Kossuth téren, épületeket bontott el és szobrokat távolított el hogy újakat állítson helyükbe, megidézve egy sosemvolt, ám idealizált történelmietlen teret, mely a vészterhes 1944-es év állapotát hivatott tükrözni.
A jelenlegi kormányzati emlékezetpolitika ugyanis ezt az esztendőt tekinti Magyarország utolsó független évének a rendszerváltás és a szovjet csapatok kivonulása előtt, ennek hivatkozási alapja pedig hogy 1944-ben szállta meg Magyarországot a III. Birodalom, majd vették át ősszel a nyilasok a hatalmat.
A történelmi hűség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az 1944-es évben kezdődött meg a magyarországi zsidóság addig nem látott szervezettségű kiirtása, de korábban is fellépett a hatalom saját és más országok állampolgáraival szemben a származásuk vagy politikai nézeteik miatt.
Ugyanakkor évekkel korábban érvényben voltak már például a zsidótörvények, Horthy Miklós kormányzó szolgaian követte politikájában a német érdekeket, túl volt az ország a doni tragédián, és féktelenül rohant a tragédiába a kormány szűklátókörűségének köszönhetően, és azt sem szabad elfeledni, hogy ebben az idealizált időszakban már jó negyedszázada a szélsőjobboldal volt hatalmon.
